King Aranarth

Már írtam, hogy a Zabhegyező a kedvenc könyvem. Ha nem is tudom kívülről, de vagy harmincszor olvastam, nemsokára újra meg is kell vennem, mert már rongyos az eredeti. Szóval a Gyepes Judit-féle eredeti fordítás néhol tényleg idejét múlt, a címe "csak jól hangzik" (azt viszont nagyon!), de semmi köze se az eredetihez, se a könyvhöz magához, azt azonban mindenki sejti (vagy tudja), hogy az újrafordításnak elsősorban üzleti okai voltak, nem hiába csináltak jó nagy csinnadrattát neki.

Bár a címével - magyarázzák akárhogy - nem tudok azonosulni, az első részletek elolvasásakor (Hova mennek télen a kacsák?) egyetlen idegen, érthetetlenül alkalmazott szót leszámítva kellemesen csalódtam: nem csak friss, de életszagúnak is tűnt Barna Imre fordítása. A könyvet nyilván megvettem és egy éjszaka alatt a végére értem.

Röhögjetek ki, másodjára hol bekezdésenként, hol mondatonként párhuzamosan olvasom. Mindkét verzió koherens, de míg a '68-ast minden (hi)bájával együtt már megszoktam, addig az újnak nem tudom elnézni a fent már említett hibát. Hogy mi az? Egyetlen szó idegesít, de az valami nagyon. Idegen, zavaró, megöli az egész hangulatot, mert nem való a koraérett, intelligens, magával mit kezdeni nem tudó Holden szájába. Érthetetlen, hogy miközben Barna Mártonnak viszonylag jól sikerült megőriznie a regény hangulatát, egy tinédzser szájába adja azt a szót, hogy "isi"! De könyörgöm! Miért nem "suli"? Az "isi"-t már a 7 éves kislányom se használja, nemhogy a gimnazisták! Autentikusabb a fordítás, mint azt remélni mertem, de ez az "isi" hazavágja az egészet.

Ami számomra Márai Sándor a magyar irodalomban, az Márquez a világirodalomban. Csodálom a stílusát, imádom minden szavát, minden mondatát. Egyszerűen gyönyörűen ír.

A jelen idő pedig a Mester tegnapi halála ellenére mindörökre indokolt marad.

¡Grácias por todo, Maestro!

Azért az komoly, hogy a mek.oszk.hu-ról Rejtő Jenő több könyve nem csak magyar és angol nyelven, de rovásírással is letölthető!

Huhh. Csurka szépen ír. Ez a regénye szíven ütött, mert folyamatosan változó érzelmeket váltott ki belőlem, egy percre se lankadt sem a figyelmem, sem az érdeklődésem. Néha boldogságot sugárzott, de összességében marha szomorú volt és szomorúvá is tett. Ahogy haladtam előre, úgy éreztem egyre félresikerültebbnek a házasságomat, a karrieremet, az egész életemet...

Talán ettől jó egy könyv - beleéled Magad a szereplők helyzetébe, vagy Magad is átéled a történéseket. Én bizony a könyv hatása alatt maradtam.

Most sürgősen kell valami vidám.

Ma délelőtt elhunyt Csurka István író, politikus, a rendszerváltó MDF egyik alapítója.

Lehet vitatkozni politikai nézeteiről, vehemenciájáról és szélsőséges megnyilvánulásairól, de érdemes elolvasni a novelláit és drámáit.

Egy regény utolsó mondata néha nagyon szépre sikerül. Az éjfél gyermekei c. könyv záró sorai a következők:

"... mert privilégiuma és átka az éjfél gyermekeinek, hogy urai, egyszersmind áldozatai legyenek koruknak, hogy föladva a magányosságot, fölszívódjanak a sokaság megsemmisítő forgószelében, és se élni, se meghalni ne tudjanak békességgel."

Salman Rushdie gyönyörűen ír.

Összefoglalok magamnak, mert régóta nem írtam semmit:

Szóval ami sok, az sok... Stumpf István után Balsai István is alkotmánybíró lesz. Van elég kiváló jogász (akár a jobboldali holdudvarban) ahhoz, hogy ne kelljen ilyen nyíltan, ilyen bicskanyitogató módon kielégíteni a haverokat, posztokkal tömni az "arra érdemes" harcostársakat.

Jó viszont, hogy a magánnyugdíjpénztárak visszaállamosításából befolyó (visszakapott) pénzből csökkentik az egekbe szökött államadósságot. Abból a "magánnyugdíjpénztári vagyonból", ami oda se kellett volna, hogy kerüljön! A szomszédom ugyanúgy van bejeletve mint én, csak nem MNYP-tag. Ugyanannyi nyugdíjjárulékot fizetett mint én, csak egy fillér megtakarítása sem lett belőle, míg nekem összegyűlt 2,5 milla. Most egy kis matek: március 20. körül leadtam a papírt, hogy hova utalják a (meglepetésemre igen nagy összegű) reálhozamomat. Megörültem, de tudtam, hogy május 31-ig még részvényekben tartják a pénzemet, tehát változhat az összeg. Otthon azért leellenőriztem a Pénztár reálhozam-kalkulátorán. Egy hétre rá már nem találtam semmilyen adatot. Egészen tegnapig senki nem mondta meg nekem se szóban, se írásban, se a neten, hogy mennyit fogok kapni. Most megmondták. Kiderült, hogy a hírekkel ellentétben az elmúlt 3 hónapban is volt egy újabb gazdasági válság, mert a reálhozamom 36%-kal csökkent. 36%. Ennyit sikerült valahogy ellopnia az Aegonnak.

Bosszúból ma vettem egy akciós mobiltelefont, hogy a franc essen bele!

Panka és Peti egyre helyesebb. Jókat játszanak és hatalmasakat nevetnek együtt, nagyon várom Csopakot. Elvileg egy hét múlva indulunk, de több családi/egészségügyi probléma miatt azért van egy kis bizonytalanság. Fürdőruhát és fürdőnadrágot azért vásároltunk.

Most ennyi jut eszembe, pedig volt több is.

Ja, egy vers:

Sírsz

Gyertya csonkja ég csak
Lángja kékben játszik
Jégcsap olvad halkan,
Kezed vízben ázik.

Hideg, mint a hajnal
Letörlöd hát némán,
Nehéz könnycsepp szalad
Kisírt szemed sarkán.

nuatha

"De mint minden emberi csók, ez is felelet, a maga torz és gyöngéd módján, egy kérdésre, melyet szavakkal nem lehet kimondani."

Márai Sándor

A legcsodálatosabb magyar regény záró mondata. A gyertyák csonkig égnek.

A szív

Mint a tenger mély vize a sűrű sókkal és moszatokkal, úgy telik meg szívünk érzések emlékeivel, melyek lassan, iszaposan elvegyülnek és összetapadnak valamilyen keserű és zavaros érzelmi anyaggá: ami tegnap vagy húsz év előtt sugárzó öröm volt, tiszta és kiáltó vágy, éneklő és rikoltozó boldogság, lassan közömbös anyag lesz szívünk tartályában, mely végtelen, mint a tengerek alja, s nem is akar mást, csak befogadni, moszattá pácolni és sulykolni mindent, amit a sugárzó felvilág, az elsuhanó hajók, a felhők és a véletlen beléhajít.

Márai Sándor

Egyetlen mondat - nagybetűs irodalom.

Csoóri Sándor a tegnapi Magyar Nemzet Magazin Titokrácsok c. írásában gyönyörűen fogalmaz:

"... most már egyre több ököl készül dörömbölni a megrozsdásodott vaskapukon: Trianon rombolását semmilyen erő, jó szándékú döntés soha többé nem tudja jóvátenni. Megértetni a következményeit pedig egyetlen magyarral sem lehet soha, soha.

A sebeket letakarni is csak egy másik világ gyolcsával lehet. Amelyet köznapi szavakkal úgy hívnak, erdélyi magyar autonómia."

Weöres Sándor Ének a határtalanról c. kötetének második verse:

Ima

Köszöntelek a folyók zúgásával,
a felhő-arcú hegyekkel, a hegy-forma fellegekkel,
a gong-alakú csillagokkal,
köszöntlek a szivárvánnyal, az éj minden tüzével,
és végül az ámulatos nap-ragyogással:
mind a tiéd! valamennyiben itt vagy,
akkor is, ha szenderegsz, és úgy is, ha leszállsz hozzánk
                                                                           váratlanúl
s a teremtmények seregének megvilágítod újra meg újra
kerek pajzsaidat, eleven mezőn és rideg mérföldköveken
                                                                           heverőket,
egyszerüségük örök titkában, nyíltságuk rejtelmében,
miket állandó ittlétük miatt
oly könnyen, szűntelenül feledünk.

Weöres Sándor
 

3 hétig nem volt netünk, az agybaj kerülgetett. A Magyar Telekom egyszerűen felháborító, a hálókártya meg szar. Most tőmondatokban összefoglalok:

Sir kán 14.

Nyaralás a Balatonon: csak 4 nap a 7 helyett. Előbb leégés a strandon, Tomcsival, majd vihar és visszavonulás.

Weöres Sándor csodálatos!

Tottenham BL, Mascherano Barça, Juve semmi.

Az Agancsos Pince villányi kékfrankosa kifejezetten szép (pedig a fajtát nem kedvelem), a szekszárdi Mészáros Pince kadarkája szintén.

Egy Fabia kombi jó lenne.

Meghalt a hosszú évek óta önkéntes száműzetésben élő író, egyik kedvenc könyvem szerzője, Jerome David Salinger. Szerencsére Holden Caulfield halhatatlanná tette.

Talán mindenkiben ott lakozik még a gyermek, aki szereti a meséket, aki hisz a jóban és a szépségben, aki örömét leli egy álomvilágban, aki gondolatban maga is kalandozik a valóság és a fantázia peremén.

Ha meg szeretnétek találni magatokban ezt a gyermeket, miközben nagyon is felnőttek maradtok, olvassatok Rasíd kalifáról és fiáról, Hárúnról, Szoraja énekéről és a Vízidzsinnről, a Mesefolyamok Óceánjáról és Dedéről. Olvassatok a szépről és a boldogságról, a szomorúságról és a bánatról, az elhagyatottságról és a szeretetről, a vidámságról és a gonoszról, kalandokról, álmokról és mesékről!

Olvassátok el Salman Rushdie Hárún és a mesék tengere c. könyvét! Gyönyörű.

Herbert Ernst Bates: Jó széllel francia partra. Bocs, de pocsék. Semmi váratlan, semmi fordulat, semmi feszültség. Pedig lehetne izgalmas, szomorú vagy akár elgondolkodtató is. De nem az. Szerencsére legalább rövid.

Salman Rushdie: Grímusz. Hú, ez a pasi nagyon tud írni! Fantáziadús, néhol nagyon elvont, de végig leköt és izgat.

Olaszrizling valahonnan a Balaton északi partjáról a szomszéd (már kétgyermekes) sráccal az erkélyükön, éjféltájt. Finom. Körte?

Wunderlich portugueser: Márton-napi újbor csak úgy. Szééép!

Bősz Adrián: fehér kadarka a 3. házassági évfordulónkra. Nagyon különleges és nagyon szééép! És tényleg eldönthetetlen, hogy ez most akkor vörös vagy fehér! Ki KELL próbálni!

Celtic - Arsenal a TV2-n. A meccs jó - és bevallom őszintén, hogy tévedtem! A közvetítés ugyanis remek! Jó együtt a két riporter! Hajdú B. István és Méhes Gábor külön-külön is a legjobbak, de együtt! Nagyon összeillenek. Hogy ez eddig senkinek nem jutott eszébe!

Mára, a Magyar Kultúra Napjára egy vers dukál. Mondjuk a kedvenc költőmtől:

Aludj

Mindig gyilkolnak valahol
lehunyt pilláju völgy
ölén, fürkésző ormokon,
akárhol, s vígaszul
hiába mondod, messzi az!
Sanghaj, vagy Guernica
szivemhez éppen oly közel,
mint rettegő kezed,
vagy arra fenn a Jupiter!
Ne nézz az égre most,
ne nézz a földre sem, aludj!
a szikrázó Tejút
porában a halál szalad
s ezüsttel hinti be
az elbukó vad árnyakat.

Radnóti Miklós

Nem tudom, hogy magyar költő írt-e valaha szebbet az utolsó négy sornál.

A válaszra mindenki nagyon kíváncsi, de senki nem tudja. Vagyis hát, Kurt Vonnegut tudta. A Titán szirénjei c. köyvében legalábbis leírta. Lehet tippelni:

A) eljuttatni Salo, a százötvenezer fényévnyire lévő Tralfamador nevű bolygó érző gépemberei által a világűrbe küldött, de kényszerleszállása után a Titánon ragadt hírvivő részére az űrhajójának megjavításához szükséges pótalkatrészt, hogy népének üzenetét célba juttathassa;

B) elfogadni a Merőben Közönyös Isten Első Egyházának tanítását a világbéke érdekében;

C) hogy szeressük azt, aki épp ott van, hogy szeressük;

Hát nem oltári?!

Megoldás: mindhárom válasz helyes!

Rossz ez így. Nem ilyen blogot szeretnék. Nem ilyet, ahol sok a halál. De ha olyan megy el, akit - még ha nem is ismertem személyesen -  kedveltem, akkor meg kell emlékeznem róla. Nem életrajzzal, nem egy dicsőítő himnusszal, csak egy gondolattal, egy képpel.

Sajnálom a vidámságát, a fantáziáját, a humorát, az ötletességét. Talán ezek a verseiben itt maradtak velünk.

Nyugodjék békében!

"Hamarosan megjelenik az Egri csillagok, A kőszívű ember fiai és Az arany ember átírt, meghúzott változata. A szerkesztő Nógrádi Gábor és a szerző Nógrádi Gergely indoklása szerint a tanulók ma már nem értik az archaikus nyelvezetet, Gárdonyi műve pedig „rosszul van megírva.”

Hát értsék! Ezért van az iskola, ezért vannak a tanárok. Hogy a tanulók ne csak a történetet olvassák ki egy regényből, hanem érezzék a nyelviséget, a szellemet is! Hogy a diák megtanulja: egy nyelv a saját múltjával együtt él, azzal alkot koherens egészet. Az Ómagyar Mária-siralom és a Halotti beszéd is magyar. Azért élünk itt ezer éve, mert egy a nyelvünk. Mert a Kárpátalján, a Hargitán, a Vajdaságban és a Felvidéken még mindig magyar népdalokat énekelnek és mert magyar népmesékkel altatják a gyerekeket. Csak itt, az anyaországban akarják elpusztítani a hagyományainkat, lerombolni az egész kultúránkat.

Így nem megszerettetik az irodalmat a diákokkal, hanem elbutítják őket. Az érték a regényben magában rejlik, nem a tartalomjegyzékében. Nem véletlen, hogy Esterházy Péter nem vállalta az "átírást". A vers sem pusztán a rímtől lesz vers!

Vagy megkurtítsam én Nógrádi Gábor "megbecsült ifjúsági író, fáradhatatlan forgatókönyvíró" verseit, hogy azt jobban értsék a fiatalok? Leszögezem: e poszt megírásakor elolvastam néhány 1968-1970-es szonettjét és tetszettek. De honnan a bátorság?

Nógrádi Gergely író (pl. a nagysikerű Vau! gyerekkönyv szerzője). Meg szerkesztő, nem is akárhol: Hot magazin, Story magazin, Best magazin, Sztárok magazin, de volt ő már a Gastroyal kreatív igazgatója is. Ő írja át Jókait, Gárdonyit és a magyar nyelv legnagyobb varázslóját, Arany Jánost. Megáll az ember esze!

ui: azt a magyartanárt, aki a "vágott verziót" akarja kötelező olvasmánnyá tenni, pusztán azért, mert nem bír a diákjaival, el kell tanácsolni a pályáról. Ha nem megy magától, egyszerűen ki kell rúgni.

Mert mára nem maradt más, mint a kultúránk. Meg kellene védeni!

Matt a férfiaknak. Ez a címe Kepes András új könyvének, amit Polgár Juditról írt. A cím erőltetett, a borító azonban ötletes: csupa fehér (világos) bábu sorakozik a sakktáblán. De könyörgöm, ki készítette az óriásposztert? Szerencsétlen Kepesnek olyan agyonszoláriumozott rozsdavörösesbronzbarna arcbőrt photoshopoltak össze, amilyenről még a nagy Winnetou is csak álmodott. Röhejes.

 A gyásztalan hársfa

Juhász Ferenc

A név

Csak azt akarom még utánad kiáltani, a múló életben és siket időben, hogy neved - még mindig, örökké - úgy átjárja életem, mint tavaszi szél a sötét erdőt.

Márai Sándor

Felidegesített a bulvármocsok, ezért elkezdtem blogokat olvasgatni. Nézzetek át ti is az erre a címre, engem megihletett:

Hogy értelmes dologgal is foglalkozzam, elmondom, hogy mit olvassatok el nagyon sürgősen:

Friedrich Dürrenmatt Nagy Romulus-át,

Kurt Vonnegut Bajnokok reggelijét és

Jerome David Salinger Zabhegyezőjét.

A 3 külföldi kedvencemet, melyek közül egy mindig a táskámban lapul. És amikor visszatértek a földre az irónia és a szarkazmus vidékéről azt se tudva, hogy nevessetek vagy sírjatok, akkor vegyétek a kezetekbe a valaha volt egyik legnagyobb író, Márai Sándor legcsodálatosabb regényét: A gyertyák csonkig égnek c. könyvet. És akkor majd nem akartok nevetni, mert csak sírtok: mert szép nyelvünk van és volt ember, aki ezt képes volt használni; mert olyan történetet mesél el, ami lassú folyamként sodor magával; mert amikor a végére értek, csak ültök és merengtek; és mert emberi, az utolsó szaváig.

Ma száz éve született a Kolozsvár melletti Válaszúton, a Magyar Királyság területén.

"Ha felnézünk a csillagos égboltra, ott lájuk a Hadak Útját. Mások Tejútnak ismerik, de mi tudjuk, hogy hun lovasok patkója szikrázik ott a csillagok magasságában. Ez a mi örökségünknek egy kicsike gyöngyszeme.

Attila birodalma, Csaba királyfi, honfoglaló Árpád, Lehel, Vérbulcsú: mindez a mi örökségünkhöz tartozik. A Zrínyiek, a Dobó Katicák, a bátor harcosok és szabadsághősök végtelen sora: a mi örökségünk. A vallásszabadság első törvénybe iktatása az emberi világban: a mi örökségünk."

Olvassatok Wass Albertet!