A szív
Mint a tenger mély vize a sűrű sókkal és moszatokkal, úgy telik meg szívünk érzések emlékeivel, melyek lassan, iszaposan elvegyülnek és összetapadnak valamilyen keserű és zavaros érzelmi anyaggá: ami tegnap vagy húsz év előtt sugárzó öröm volt, tiszta és kiáltó vágy, éneklő és rikoltozó boldogság, lassan közömbös anyag lesz szívünk tartályában, mely végtelen, mint a tengerek alja, s nem is akar mást, csak befogadni, moszattá pácolni és sulykolni mindent, amit a sugárzó felvilág, az elsuhanó hajók, a felhők és a véletlen beléhajít.
Márai Sándor
Egyetlen mondat - nagybetűs irodalom.
Ti mondtátok