King Aranarth

Nagyon jó kis zsúrt szervezett évfolyamtársam és cimborám a kisfiának. Panka és Peti is a meghívottak közt szerepelt, hiszen Alex a lányom csoporttársa az oviban (és pár hónapja a szomszédunkba költöztek). Míg a gyerekek játszottak, én Karesszal dumáltam (a kalózbűvész előadásához, a tortázáshoz és az ajándékozáshoz természetesen csatlakoztunk). Most főleg az ő élete volt terítéken: le a kalappal előtte, nem semmi amit elért az életben, és 40 alatt letett az asztalra. Bármiről is legyen szó, ha nem régiós, nem országos, de közép-európai léptékben kell vizsgálni azt a bármit, már önmagában eredmény. Hát ő nem kis munkával de, elérte, hogy ilyen szinten számolnak vele - miközben egy éttermet ls üzemeltet a kerületben...

A lényeg, hogy míg a gyerekek játszottak, mi leellenőriztük egy palack rosé és egy palack vörös minőségét, továbbá helyet szorítottunk 1,5 - 2 deci házi almapálinkának.

Jelentem: jól éreztük magunkat!

ui: hála istennek a mi drága feleségeink tudnak vezetni - én meg bedőlhetek az ágyba. :-)

Hiába hatalmas "Omaha" rajongó gyermekkori jóbarátom Petya, a két "nemszeretem kategóriás" csapat közül én nem tudok Payton Manningnek szurkolni és bár rájuk fogadtam (23:20-as Broncos győzelmet tippeltem), a Seahawks győzelméért drukkolok.

Nem tudom meddig lesz képes - ha képes lesz egyáltalán - megállítani a denveri támadásokat a Seattle védelme, mennyit tud majd futni Marshawn "Beast Mode" Lynch vagy lesz kénytelen hátrányból passzolni Russel Wilson, de túl nagy a hype, ami körülveszi Manninget. A fickó abszolút zseni, a valaha volt egyik legnagyobb irányító, de engem egész évben rettentően zavart az ömlengés.

Szóval idén - ha már ez a két (amúgy legjobb) legjobb csapat jutott el a Super Bowlba - nyerjenek a Halászsasok!

szerk:

A válaszokat megkaptuk. A Seahawks defense képes volt megállítani a Broncos offense-t - méghozzá az elsőtől az utolsó másodpercig. Hihetetlen mértékben domináltak, a Denver kb. a 6. másodpercig hihette azt, hogy van keresnivalója, akkor ugyanis (rögtön az első snap során), a 12. másodpercben már jött is egy safety, Pete Carroll-ék pedig ezután is  végig terrorizálták az agyonajnározott Vadlovakat. Lynch nem kellett, hogy parádézzon, Wilsonnak elég volt magabiztos game-managert játszania egy-egy szép passzal és kevés futással, mert ezt a meccset a pokoli Seahawks védelem döntötte el - szereztek 2 interceptiont, kierőszakoltak 4 fumble-t, amiből 2 alkalommal a is begyűjtötték. 4 turnover! Brutálisak voltak, az MVP is közülük került ki, Malcolm Smith személyében. Vágóhídra terelték a Broncost és lemészárolták. PM nem akart hinni a szemének: amikor a pályán volt, nem volt ideje semmire (a 34 sikeres passz jobbára a garbage time-ban született és mindössze 13 first downra volt elég), amikor pedig a kispadon ült, csak csóválta a fejét. 43:8. Russel Wilson a negyedik negydben lejöhetett, és a Super Bowlban (!) átadhatta a helyét a cseréjének, Tarvaris Jacksonnak! Nagyon durva.

Az nfl.com oldalon olvastam egy kurva jó hozzászólást, valamikor 29:0 körül: "Gyorsan! Valaki hívja a PETA állatvédő szervezetet, 45 seattle-i srác lovakat becstelenít meg!". A Broncos 36:0-nál szerezte meg a pontjait...

Már a vacsora is nagyon jól sikerült a kispesti Nótafa vendéglőben. Hatalmas adagok, finomabbnál finomabb fogások és elképesztően jó házipálinka. 10 után nem sokkal beszálltunk a 4 ajtós a Ford Mondeoba és a rendőrkapitányság mellett kikanyarodva bementünk a Blahára. Az Akácfa utcában leparkoltunk - egymás hegyén-hátán a szórakozóhelyek és kocsmák, azt terveztük, hogy végigisszuk őket. Ehhez először is ki kellett szállni az autóból.

Ez a feladat nem okozhat gondot néhány jól megtermett jogász- és mérnökembernek 32 és 35 között, de nagy plénum előtt azért okozhat mást: meglepetést. Na nem az, hogy a sofőr- és az anyósülésről röhögve kiszáll egy testvérpár, vagy hogy a hátsó üléssorról szintén sírva a nevetéstől 3 cimbora. Annál inkább az, hogy a harsány vidámságra ránk bámuló fiatalok előtt felnyitjuk a csomagtartót és onnan is előbújik egy 38 éves fickó. Majd egy 31 éves nyikhaj is.

Jól van na! Heten voltunk és nem akartunk békávézni. Kiöregedtünk mi már a buszozásból!

Elindultunk, mindenki fizetett egy kört és hajnalban már nagyon jól voltunk. Nekem a Nyugatinál ért véget a túra, fogalmam sincs hány hely felkeresése és mennyi alkohol elfogyasztása után, talán 7-8 kör volt. Kicsit már kómásan beültem egy alapjáraton folyton lefulladó Taxiba, megegyeztem a sofőrrel a fuvardíjban óra nélkül és csak bámultam ki a fejemből.

Arvus megnősül.

Én meg olyan vagyok, mint a mosott szar.

Királyság az élet!

Petya!

Tegnap hívott Zsófi, hogy kapcsoljam be a tévét! Bekapcsoltam.

Nem régen ismerlek, alig 28 éve. Ezt mi a lónak a faszáért csinálod?

D.

A nap legfontosabb eseménye az esküvő:

Saul (vagy ahogy Panka mondja: Savul) barátom megnősült.

Az egyik legjobb barátom - visszautasítva a korábban nagyon várt bírói kinevezését - kiutazott Erdélybe, ahol kosztért-kvártélyért cserébe karitatív munkát fog végezni, majd Skóciába utazik nyelvet tanulni. Kiugrik a mókuskerékből és megpróbál feltöltődni. Még a mobiltelefonját sem vitte magával.

Két hete - egy borozgatós vasárnapon - mosolygós búcsút vettünk tőle. Ma éjjel azt álmodtam, hogy ülünk egy sörözőben az indulása előtti éjszakán és a nagyon sokadik sör-pálinka kör után érzelgősen, férfias-könnyesen, egymás hátát lapogatva köszönünk el tőle Saullal.

Jó utat, Tomcsi!