Nemrég volt 25 éves az ír zenész Hozier, akit én erről a számáról ismertem meg. A refrén egészen parádés, de az egész szám nagyon jó.
Rengetegszer meghallgattam és előbb olvastam a dalszöveget is, mint megnéztem volna a klipet. Elsőre ugyan sokkolt a két csókolózó srác, de annyira magával ragadt a dal, hogy - bár (bevallom) utálom az ilyen jeleneteket - nem tartottam visszataszítónak.
Azt hiszem, hogy egy ilyen dal százszor többet ér a másság elfogadása iránti küzdelemben, mint a reklámok. És valahol ez a zene ereje is...
Az egyébként hetero Hozier nyilatkozata is szép a kérdésről:
"...regardless of the sexual orientation behind a relationship, it is still a relationship and still love..."
Ti mondtátok