Mára, a Magyar Kultúra Napjára egy vers dukál. Mondjuk a kedvenc költőmtől:
Aludj
Mindig gyilkolnak valahol
lehunyt pilláju völgy
ölén, fürkésző ormokon,
akárhol, s vígaszul
hiába mondod, messzi az!
Sanghaj, vagy Guernica
szivemhez éppen oly közel,
mint rettegő kezed,
vagy arra fenn a Jupiter!
Ne nézz az égre most,
ne nézz a földre sem, aludj!
a szikrázó Tejút
porában a halál szalad
s ezüsttel hinti be
az elbukó vad árnyakat.
Radnóti Miklós
Nem tudom, hogy magyar költő írt-e valaha szebbet az utolsó négy sornál.
Ti mondtátok