Sorozatban harmadszor került korona Messit fejére. Megérdemelten, hiszen ő napjaink legjobb labdarúgója, aki tavaly rengeteg címet szerzett csapatával. Nem tőle sajnálom a 3. Aranylabdáját, hane m Xavit sajnálom, hogy tavaly nem kapta meg - pedig akkor világbajnokként bizony ő szolgált rá az elismerésre...
Tegnap nagyon szép estém volt. A héten végig nyugtatgattam az ismerőseimet, hogy sima lesz a meccs, de a kezdésre én is izgulni kezdtem. A Bajnokok Ligája döntőjében a Barcelona aztán ismételten csodálatos és eredményes játékot produkált, a 12. és 72. perc között olyan űrfocit produkált, amilyet én korábban kizárólag a Real elleni 5:0-nál láttam és bebizonyította, hogy ő a legjobb. Teljesen megérdemelten szerezte meg 4. BEK/BL győzelmét. Folyamatosan támadott, irányított, helyzeteket dolgozott ki, veszéyeztetett, míg a MU a félpályát is alig lépte át.
Az első 10 perc idegeskedése és a várt Manchester United rohamok után ugyanis megnyugodott a katalán gárda és egyszerűen lefocizta a pályáról az ellenfelét. Klassziskülönbség volt a két együttes között. Az alaphangot Xavi adta meg egy Pedro-nak adott gólpasszal. Innentől kezdve a Barça nem csak irányított, de hihetetlenül magabiztosssá is vált attól függetlenül, hogy a MU egy lesgóllal még egyenlíteni tudott. (Ezt mondjuk nem értem: csak azért, mert a magyar Kassai és asszisztense követte el a nyilvánvaló hibát, miért nem lehet leírni, amit mindneki lát?)
A gól szerencsére nem zavarta meg a gánátvörös-kékeket, és bár a szünetig nem tudták ismét megszerezni a győzelmet, a fordulás után továbbra is olyan tempót diktáltak, olyan sok mozgás volt a rengeteg passz mellett, amit a MU képtelen volt tartani. Előbb a végig tarthatatlan Messi (nem volt ott mellette hentes), majd Villa is lőtt egy gólt, pontot téve a BL-szezon végére. Ami ezután következett, az 15-20 perc levezetés volt, könnyed labdatartás és magabiztos védekezés.
Csak néjűhány statisztikai érdekesség az UEFA honlapjáról): kísérletek száma: 19:4 (4,5 percenként kerültünk helyzetbe!), kaput eltaláló lövés: 12:1, szöglet: 6:0, labdabirtoklás: 63:37, szabálytalanségok: 5 (!): 16. Xavi futott 11,95km-t, miközben 124/136-tal passzolt (ez 95%)
Guardiola csapata tegnap ismét a csúcsra ért. Sir Alex Ferguson tömören fogalmazott:
"Soha, egyetlen csapat sem mosott le minket ennyire."
Ezt én nem tudom, de tegnap láthattuk, hogy milyen erőt képvisel a Barça, és hogy milyen teljesítményre képes akkor, amikor nem tartalékol.
Varázslatosra.
A Real a BL-elődöntő visszavágóján 4 támadóval is döntetlent ért el a Camp Nou-ban, szóval bebizonyosodott, hogy a zseniális Mourinho eddigi betonbunker taktikájának nem volt semmi értelme. Most győzelmi kényszerrel jöttek Barcelonába és játszottak egy kifejezetten izgalmas, nyílt meccset, ahol nem kaptak ötöt. Akkor mitől fosott eddig a Special5? Ő maga ezek szerint nem bízott a csapatában, szégyenszemre csatár nélkül állt fel a Bernabéuban, mert a saját presztízsét sokkal előbbra tartja, mint a klubja megítélését.
Vita most is lesz bőven, hiszen Higuaín vitatható gólt szerzett (igaz már jóval előtte lefújta a bíró az akciót, de rossz ítéletet hozott). A Real most hisztizik, de azért adódik a kérdés, hogy a 2 meccsen összesen két kapuralövésig és egy ajándék gólig jutó csapat komolyan gondolja, hogy rászolgált a BL döntőre, miközben kapott 3 gólt, a kapusuk parádézott, az ellenfelük pedig igencsak kényelmesen játszott a visszavágón? (Amikor meg 2x10 perc erejéig felpörgette a tempót, akkor csak lestek?)
Az utolsó fél órára megint jutott rugdosódás, mert Lass, Xabi Alonso, Marcelo és Carvalho, valamint a totál elmebeteg Adebayor is a második sárgájára és a kiállításra utazott, hogy Mourinho megint sírhasson, panaszkodhasson és összeesküvés-elméleteket gyárthasson. Ezt elkerülendő egyik sem kapta meg a jogos piros lapját, viszont Messinek annyi brutális belépőt kellett elszenvednie, amennyit anno Maradona sem kapott. (Megjegyzem, hogy Pedrot és Mascheranot is lezavarhatták volna.)
A 4 közül ez volt a legszínvonalasabb, legizgalmasabb El Clásico, de a lényeg csak ezután jön: vagyis mi megyünk a Wembley-be, hogy a hazájában nyomjuk le SAF Ördögeit.
A BL elődöntőben már kevés volt a Real 7 védős bekkelése: Pepe kiállításáig sem vezettek épkézláb támadást a királyiak, de utána Messi vágott is kettőt. A második pl. az év gólja címre is méltán pályázik, mert 6 védő között szólózott vagy 50 métert.
Nem szimpatikus, ahogy a Barca játékosok (különösen Busquets és Dani Alves) színészkednek, de ennél is sokkal antipatikusabb, ahogy a Real beáll a kapuja elé és ott aprítja a katalánokat, ahol éppen éri. Marcelo, Pepe és Ramos is keresheti a gyógyszerét, mert a durvaságuk nem ismer határokat. 
Most Pepe (különösen, ha figyelembe vesszük, hogy ha nem is repült volna el Dani Alves lába, már a puszta szándékot is büntetni kellett volna,) teljesen jogos kiállítása hozta el a fordulópontot, ami után a Barca már nem csak a mutatott játékban, de eredményességben is felülmúlta az ősellenséget.
Mourinho hisztizik, tombol, összeesküvés-elméleteket gyárt (gonosz UNICEF!), de nem gondolkodik el azon, hogy ilyen defenzív játékkal hazai pályán (elvileg ugye győzelmi kényszerben) egyszerűen szégyen előrukkolnia egy Real Madridnak és hogy a kiállítások egytől egyig jogosak voltak (a Real szurkolókon kívül senkitől nem hallottam, egyetlen újságban, netes hírforrásban sem olvastam más véleményt). Ne a bírókkal foglalkozzon, hanem azzal, hogy a csapata 300 percből 288-at a saját tizenhatosa előterében töltött - és nincs semmi meglepő abban, ha a forrófejű játékosai agya elborul, vagy egyszerűen lekésnek az emberükről. Aki védekezik, az szabálytalankodik, lapot kap és kiáll. Nem bonyolult, a Special One is tudhatná.
A Király-kupa az övék, a bajnoki címről és a BL serlegről már szinte biztos, hogy lemaradnak. Ahogy tudtak kulturáltan győzni, most nem ártana szimpatikusan veszíteni...
A négyes maraton első meccsén, a bajnokin megszakadt Pep nagy sorozata és edzői pályafutása során először nem nyert a Real Madrid ellen. Az 1-1 a Blancók dícsérete, mert taktikusan, fegyelmezetten játszottak és a végsőkig küzdöttek. De hogy mi a még ennél is egyértelműbb? Hogy a Barça elcseszte.
Az első félidőben a Real le se támadott, csak lezárta az átadott területeket és előrevágott labdákkal próbált lövéshez jutni, de főleg pontrúgásokat kicsikarni - félig-meddig sikerrel, - míg a katalánok (nevezetesen Messi) kihagyott két sakk-matt ziccert, ráadásul (bár lehet, hogy egyedül maradok a véleményemmel) Villa elsodrásáért nem ítélt büntetőt a játékvezető.
A második félidőben a Barça gyorsan vezetést szerzett: Messi bevágta a Villa lerántásért megadott tizenegyest, ráadásul Albiol mehetett is zuhanyozni. (Mourinho megint tépi magát, hogy mennyire unja, hogy mindig emberhátrányban fejezi be az el Clásicókat, de nem panaszkodnia kellene, hanem elbeszélgetnie a védőivel, mert eddig mindegyik piros jogos volt, amit kaptak).
Innentől kezdve kézben volt a meccs: jöhetett az eddig is mutatott labdatartás, passzolgatás, egy-egy óvatos, de gyors megindulás, ritmusváltás, minden kényszer és erőlködés nélkül és mondjuk még 1-2 gól. Jól hangzik, csak nem ez történt. Leálltunk. Nem akartunk második gólt, csak lefuttatni az órát. A gólok így elmaradtak, pedig Mourinho - becsületére legyen mondva, - bevállalta, hogy létszámhátrányban feladja a sündisznóállást és megpróbál kiegyenlíteni, amivel hatalmas üres területek nyíltak a madridi védelemben és sorra érkeztek a labdák az üresbe futó vendégcsatárokhoz. A Blancók azonban agresszívebbek lettek és sokkal nagyobb elánnal küzdöttek, mint mi, akik iparosmunkával, küzdelem nélkül próbáltuk kihúzni a hátralévő 30 percet. Nem ment, Cé egy jogos büntetőből egyenlített a 82. percben. Az utolsó 10-12 percben tehát újra focizni kezdtünk, de a helyzetek ekkor már kimaradtak.
Nem az elhullajtott 2 pont a fájó, hiszen ezzel a döntetlennel a Barça gyakorlatilag bajnok lett, hanem az, hogy a Madrid rengeteg lelkierőt meríthet ebből a meccsből. A megalázó őszi vereség után most egyenlő ellenfelek voltak, nem nyomozták, hanem tudatosan átadták a labdát és bekkeltek (jól!), mint anno az Inter és ami a lényeg, emberhátrányban egyenlítettek.
Szerintem a lélektani előny most náluk van. A szerdai Király-kupa döntőn valamelyik edző már biztos előhúz valamit a kalapból, utána pedig következik a 2 BL-elődöntő. Megjósolhatatlan, hogy melyik csapat jön ki jobban a túrából. Eredményességét tekintve eddig mi, lélektanilag ők állnak jobban, de ez még csak a kezdet volt...
Számomra nem vitás, hogy Messi napjaink legjobb, legnagyobb tudású labdarúgója.
Idén, a világbajnokság évében azonban Xavi érdemelte volna meg legjobban az Aranylabdát. Aki nem "csak" a klubját, de világbajnoki címet szerzett Selecciónt is a hátán vitte, majd a World Soccer Player of the Year díjat is megnyerte (ez az elismrés az elmúlt 10 évben mindig a későbbi Aranylabdásé lett).
Cannavaronak 2006-ban elég volt 3 hét és 7 jól sikerült meccs az elismeréshez, Xavinak ugyanazok a címek és egy egész szezon nem. 1956. óta először az idény legfontosabb eseménye nem számított hatványozottan...
Ezek után sajnos borítékolható, hogy Xavi Hernández Creus Aranylabda nélkül fejezi be pályafutását, mert annál többet és jobbat, mint amit idén ő nyújtott, képtelenség teljesíteni.
Heurelho Gomes (BRA, Tottenham Hotspur) - Maicon (BRA, Inter), Gerard Piqué (ESP, Barça), Lúcio (BRA, Inter) Gareth Bale (WAL, Tottenham Hotspur) - Esteban Cambiasso (ARG, Inter), Xavi (ESP, Barça), Frank Lampard (ENG, Chelsea) - Arjen Robben (NED, Bayern), Didier Drogba (CIV, Chelsea) Leo Messi (ARG, Barça).
Tartalékok: Victor Valdés (ESP, Barça), Carles Puyol (ESP, Barça), Daniele de Rossi (ITA, AS Roma) Franck Ribéry (FRA, Bayern) és Wayne Rooney (ENG, MU)
Edző: José Mourinho (POR, Inter)
S Z U B J E K T Í V ! ! !
Ami nem sikerült a BL-ben, az sikerült a La Ligában. A 2009-2010-es szezonban 99 pontot és ezzel bajnoki címet szerzett az FC Barcelona. Bár a koronázásra az utolsó fordulóig kellett várni, nem lehet kérdéses, hogy a csapat megérdemelten duplázott: oda-vissza verte a második Real Madridot, Valdés megint Zamora-díjas lett, Messi pedig nagyüzemben rugdosta a gólokat...
Ez a csapat minden dícséretet megérdemel. Hogy mi a cél jövőre? A triplázás a minimum, de a másik 5 cím visszaszerzése is nemes feladat! Az eszközök? David Villa már be is jelentette, hogy jön és talán az sem véletlen, hogy Fabregas lakást bérelt Barcelonában. Fernando Torrest hozná az új elnök (ebben az esetben nem csak Henry, de Ibrahimovic távozása is valószínűsíthető).
Ahogy a gárda ünneplő pólóján olvasható:
Ne az idényben gondolkozz! Gondolkozz a TÖRTÉNELEMBEN!
Behúztuk ezt is, Pep eddig négyből négyet nyert.
A Madridnak voltak komoly helyzetei, de a két legnagyobb ziccert Messi hagyta ki. Máshogyan fogalmazva: Casillas két bravúrjával megakadályozta, hogy a kis argentin triplázzon és hogy a legnagyobb kedvencem, Xavi ismételten 4 gólpasszt osszon ki a Bernabeuban. Röviden ennyi.
3 pont, de igazából 2 meccs a fórunk.
FC Barcelona - Arsenal (BL negyeddöntő, második mérkőzés) 4:1
Egy nagyon kicsi ember sokadszor bizonyította, hogy napjainkban Ő a Legnagyobb.
Abban reménykedtem, hogy kipihenem magamat ebben az öt napban. Helyette éjszakánként a földön aludtam egy kis matracon Panka mellett, aki megfázott és ezért gyakran felriadt álmából. Petit a front zavarja és ezért egész nap kézbe kívánkozik. Macerás és egyáltalán nem pihentető...
Bajnoki cím. Király-kupa győzelem. Spanyol szuperkupa diadal. BL-trófea. Európai szuperkupa. Klubvilágbajnoki cím. Mind megvan. 2009-ben 6/6. Messié aranylabdás és a FIFA Év Játékosa. A kis Pedro gyerek is történelmet írt, mert mind a 6 sorozatban lőtt gólt.
Pep Guardiola pedig? Azon túl, hogy marha elegáns: bámulatos!
Ettől a Madridtól már nem árt tartani. Bár a Barça behúzta a meccset a Nou Campban, messze nem volt akkora a fölényünk mint tavaly.
Az első félidőben a Real mindössze kétszer jött át a térfelünkre, de mindkét alkalommal ziccerbe került. Mi pedig? Hiába a 65%-os labdabirtoklási arány, ha csak helyzetecskékig jutunk el. A második játékrészben aztán felpörgettük a ritmust: a frissen beállt Ibra rúgott is egy gyönyörű gólt. Amit Higuaín 2-3 perccel előtte kihagyott, azt a svéd magától értetődő természetességgel és higgadtsággal, kapásból bevágta. Ballal.
Ez a különbség egy klasszis és egy jó csatár között. Ezután lett jó és kiegyenlített a meccs, mert innentől kezdve a Blancók is támadni kényszerültek - a hülyegyerek Busquets tök felesleges kezezése és jogos kiállítása után pedig fővárosiak kerültek fölénybe. El is baltáztak néhány helyzetet, de a 2 legnagyobb lehetőséget így is Piqué és a jövő héten aranylabdailag megkoronázásra kerülő Leo Messi hibázta el.
Pep Guardiola zsinórban 3 El Clásicón vezette győzelemre a gárdát! Ez már valami!
Real Madrid - Barcelona 2:6
Az idei második, a Santiago Bernabeu Stadionban lejátszott El Clásico Ludas Matyi szellemében zajlott. Rúgott egy gólt a Real, amit a Barça háromszor adott vissza.
Messi tarthatatlan volt és rúgott kettőt, Titi tarthatatlan volt és rúgott kettőt, de a meccs hőse nálam a képen látható srác volt:
kedvenc labdarúgóm, Xavier Hernández Creus, vagyis Xavi ma 4 gólpasszt adott.
Nagyon szép játékot produkál ez a csapat.
Szombat délután a Tottenham egy félelmetes iramú, támadószellemű, de mégis kevés helyzetet hozó meccsen 0:0-és döntetlen játszott a White Hart Lane-en a MU-val. Modric jó, Gomes meg mint Robinson, a végletek kapusa: most ment neki, de azért visszacserélném.
Késő este a Barcelona végig irányítva a meccset, 2:0-ra nyert a Real ellen. Az utóbbi találkozó több szót érdemel:
először is a szerencsétlen Madrid tartalékos volt, de ez nem csak a sérüléseknek és eltiltásoknak, hanem a Calderón-Mijatovics párosnak is köszönhető, akik egészen idióta játékospiaci magatartást tanúsítanak, és értelmetlenül igazolnak - kispad például nincs...
Aztán a Juande Ramos-i taktika - az előzmények ismeretében nem csodálható az ultradefenzív játékstílus, de az túlzás, hogy Messibe mindenki belerúgott, aki a közelébe ment.
A legröhejesebb jelenet pedig Casillas idegbeteg reklamálása volt időhúzásért, kb. 30 méterre a kapujától a 85. percben, miután ő maga addig percekig szöszmötölt egy jól megkonstruált kirúgással.
Vasárnap este meg (a sokak által ősellenségnek hitt, de - az Inter ellensége a barátom elv alapján - egymással valójában nagyon jó viszonyt ápoló) Juventus - Milan csúcsderbi következett.
A Milanból ugyan hiányzott az Agy (Kaká) és a Szív (Gattuso), de a Juve még tartalékosabban állt fel (a standard kezdőből nem volt a pályán Buffon, Legrottaglie, Camoranesi, Trezeguet; és még Nedved is megsérült).
Ahhoz képest, hogy ömlött az eső és olasz bajnoki rangadóról volt szó, elképesztő iramú meccs volt sok helyzettel. Nagyon simán és megérdemelten nyert az Öreg Hölgy 4:2-re. Lehetett volna több is.
Boldogan megyek aludni... És fáradtan.
Ti mondtátok