Elhunyt Joe Muranyi.
Ő már ugyan Ohioban született, de a szülei Magyarországról vándoroltak az Egyesült Államokba. Akcentussal, de szépen beszélt magyarul, mindig jókedvű volt és tréfálkozott, a '90-es évektől visszajárt hazánkba, védnöke volt a bánki Louis Armstrong Jazzfesztiválnak, albumokon működött közre még 80 évesen is.
Nagyon szomorú vagyok.
A MüPA termei gyönyörűek, akusztikájuk csodálatos, de egyvalamitől elmaradnak: ez pedig az ausztrál zseni gitártudása. Emberek! Az egyszerűen nem normális, ahogy ez a faszi játszik! Folyamatosan kerestem a 2. és a 3. zenészt a színpadon, mert nem hittem el, hogy egyetlen gitárral ilyen hangorgiát lehet kelteni!
Emmanuell egy végtelenül vidám, közvetlen pasi, aki tényleg szórakoztat, miközben ő maga is jól szórakozik. Vasárnap elmesélt 2-3 vicces történetet, megemlékezett jó barátjáról és mentoráról, a nemrég elhunyt Les Paul-ról, és adott egy fergetes gitár-show-t. Úgy, hogy a - pénteki Gary Moore koncerttel semben - benne volt a szíve is.
A koncert hosszúra nyúlt, nem kilenckor kellett volna kezdeni, mert így a végére lanyhult a figyelem, de amit a gitárjaival művelt, arra nincsenek szavak: volt, hogy egyszerre dobolt rajta, kaparta az oldalát, adta a basszust és mellette még pengette is (néha a nyakán). Olyan komplett és szép hangzást produkált egymagában, mint egy kisebb zenekar. Az ember el se hiszi, hogy egyetlen percet sem járt gitárórákra, mindent maga tanult meg.
Jobb volt, mint a 2007-es gitárfesztiválon, pedig ott is nagyon kitett magáért.
Öreg már nagyon. Rossz a térde, a háta - humorizált, hogy már a fejével sincs minden rendben. Ha viszont gitározik, mindez nem látszik. Akkor csak sugárzik belőle a szeretet, a boldogság és a jóindulat. Mert ő már nem pénzért vagy hírnévért koncertezik, nem megszokásból zenél, hanem mert szeret. És mert egyszerűen boldog, hogy minket is boldoggá tesz. Könnyedén, mosolyogva, nemes egyszerűséggel. Elég lenne a puszta jelenléte, a kisugárzása is, de ő még fáradtan is belecsap a húrokba - mert örömet szerez vele.
Sajnos keveset játszott úgy igazán - mesélt, viccelődött, hagyta szólózni bandája minden tagját - a hozzá hasonló nyikhajokat... A zenekar adott egy nagyon profi jazz-koncertet (tragikus, berezonáló és visszhangzó akusztikával), de amikor megszólalt Lucille, már nem létezett más csak a blues.
B.B.Kinget látni és hallani egy koncerten - visszaadhatatlan élmény. Életem második standing ovation-jével fogadtuk, és úgy is köszöntünk el tőle.
Peti sokat izgett-mozgott Móni pocakjában - élete első koncertjén a zenevilág élő legendáját, a Blues Királyát hallhatta. A jóságos, szeretreméltó öregembert, a csodálatos B.B.Kinget.
Pénteken lementünk Bánkra. A Jazz-fesztivál tetszett, különösen a pénteki Riverboat Ramblers (3 ukrán és 3 lengyel zenész) illetve a Murányi és Trommelen vezette All Stars teremtett fergeteges hanguatot. Vasárnap megérkeztek Hugiék is, vagyis Panka egész nap unokabratyójával, Barnival pancsolt a medencéjében. Élvezte.
Hétfőre szabit vettem ki, kedden pedig (Panka névnapján) a köztisztviselők napja miatt nem dolgoztam. Kellőképpen fel is töltődtem itthon a nagy semmittevésben, de szükség is volt már rá, mert kezdtek lemerülni az elemek. Most 1-1 hétfői szabival ki kell bírnom augusztus közepéig.
Amúgy hétfőn délután lerobbant a kocsi: beázhatott valami gyertya, mert a zuhogó esőben egyszerűen leállt a motor a pirosnál, egy forgalmas kereszteződés előtt. Móni 2 lámpaváltás alatt sem tudott életet lehelni az autóba, úgyhogy áttoltam a kereszteződés túloldalára, hogy legalább a kanyarodó buszokat ne tartsuk fel. Hiába kopogtam és integettem a kulturált sofőröknek (mellettem asszonka a babával), senki nem szállt ki segíteni, pedig addigra elállt az eső. Hát, hogy is mondjam? Tahó banda. Aztán mikor már az ismerősöket telefonáltam körbe, hogy jöjjön valaki segíteni, teljesen magától megállt egy fiatal srác - örök hála Neked, kedves Ignis tulajdonos, aki szó nélkül hazavontattál minket és még egy üveg bort sem voltál hajlandó elfogadni!
Vannak még Magyarországon segítőkész emberek, akik foglalkoznak a másikkal! Még egyszer kösz!
Ti mondtátok