King Aranarth

Svájc - Lengyelország 1:1 (0:1, 1:1, 1:1, tizenegyesekkel 4:5)

Az első félidőben lengyel testvéreink azt csináltak, amit akartak. A második félidőben már nem tudtak csinálni semmit, mert elfáradtak és mert a svájciak megindultak (Shakiri meseszép ollózásával egyenlítettek is). A hosszabbításban nem akartak csinálni semmit, mert tudták, hogy mind az öt büntetőjüket be fogják rúgni. Pedig elvileg ilyet nem lehet előre tudni - vagy mégis? Látva a lengyel végrehajtókat: lehet.

Wales - Észak-Írország 1:0 (0:0)

Wales jobb, ha nagy nehezen is, de behúzták. Balet nem fogom többet dicsérni.

Horvátország - Portugália 0:1 (0:0, 0:0, 0:0)

A 118. percben kikapni úgy, hogy az ellenfél először próbál befejezni egy akciót és gólt szerezni még akkor is felbassza az ember agyát, ha ő se csinált sokat. Hát sok horvátnak szállhatott el az agya... A luzitánok mindent megérdemeltek, csak azt nem, hogy továbbjussanak. Mivel a horvátok se, igazságosabb lett volna kizárni mindkettőt.

Franciaország - Írország 2:1 (0:1)

A 2. percben jogos büntetőből szerzett ír gól után embert nem lepett meg, hogy a labda minden 32. percben jutott a francia térfélre. Most Griezmann volt a nyerőember, aki kétszer is betalált. Továbbjutott a házigazda, mert tudott újítani és ritmust váltani.

Németország - Szlovákia 3:0 (2:0)

Akárki is az ellenfél, ha nem akarsz nyerni, és füled-farkad behúzva, beszarva játszol, hogy elkerülj egy kiadós verést, akkor szart se érsz.

Magyarország - Belgium 0:4 (0:1)

Eddig tartott a csoda, de most sem a taktika vagy a felkészültség hiányzott, nem az önbizalom vagy az ügyesség, hanem a sebesség. A belgák átrohantak rajtunk az első 45 percben és legfőképpen Király Gabinak köszönhető a szoros félidei eredmény. A tótokkal szemben azonban mi úgy döntöttünk a szünetben, hogy nem birkaként megyünk a vágóhídra, hanem harcolunk. Mert ennek a magyar válogatottnak bizony már van hite és becsülete - hát megindultunk a világ legjobban kontrázó csapata ellen és játszottunk egy élvezetes második félidőt. Helyzeteink voltak, Courtois szorossá tehettük volna a meccset, de óriási szabad területek maradtak elöl ahogy kinyíltunk és az utolsó 10 percben kaptunk hármat. Hazard idén először világsztárhoz méltó, ihletett módon focizott - sajnos éppen ellenünk. Gyorsabbak voltak és sokkal jobbak, nincs kétség, de valahogy így kell becsülettel veszíteni. És így egy rossz szót sem szólhat senki. A srácok szíve-lelke most is ott volt a pályán! Köszönöm!

Olaszország - Spanyolország 2:0 (1:0)

Ha bárkinek kétsége lett volna felőle (nekem voltak), a tiki-taka korszaknak leáldozott. Hogy ez Xavi kiesésével, vagy a taktika kiismerhetővé se öncélúvá válásával vált véglegessé, tulajdonképpen mindegy. Egy taktikus és higgadt, jól felkészített csapat (az olasz ilyen) képes megakadályozni a hirtelen ritmusváltásokat, ami nélkül a spanyolok csak keresztbe képesek mozogni. Körbeadogatják a "falat", de nem tudnak érdemben és sokszor mögé kerülni. A gyors kontrákkal pedig látványosan nem tudnak mit kezdeni. Egy kicsit meglepett, de továbbra is tartom, hogy az innen továbbjutó csapatnak van a legnagyobb esélye döntőzni (a belgákkal).

Anglia - Izland 1:2 (1:2)

Na baszd meg! Brexit#2. Bagolynál nagyobb kókler nincs a földön! Kane, Vardy, Sturridge és Sterling 4 meccsen voltak észrevehetetlenek és értékelhetetlenek, Rooney , Alli és Wilshere impotens, a liverpooli duó főleg, Joe Hart-ra pedig nincsenek szavak. Egyedül a két szélsőhátvéd, valamint Eric Dier dicsérhető a csapatból, de hogy Izland ellen, vezetésről hogy tud kikapni Anglia?! Megmondjam? Hogy amíg Storck változtatott hátrányban, addig Hodgson csak feltett minden csatárt a pályára. Hogy volt-e területük? Hogy kaptak- e labdát? Ugyan kérem, ez kit érdekel!? Dilettáns pöcs, csak röhögni lehet rajta. Izland szokás szerint nem csinált semmit. begyakoroltak néhány pontrúgást, 2-3 kontratámadást, de ezzel egész jól elvannak.

Volt überszar és jó meccs, volt izgalmas is, de a legfontosabb, hogy mi a nagy zakó ellenére is emelt fővel, büszkén távozhatunk Franciaországból.

Én magam azt írtam korábban, hogy lesz keresnivalónk, de remélni sem mertem, hogy a csoportban mi fogjuk a legmeggyőzőbb játékot produkálni, a legtöbb gólt rúgni és hogy teljesen megérdemelten végzünk a négyes élén! Hogy 3 percnyi kezdeti zavar után Ausztriát simán lelépjük! Hogy utána egy nevetséges tizenegyet követően Izlandot úgy szorítjuk be a kapujuktól 20-22 méterre, ahogy a legjobbak a legkisebbeket! Hogy 3 csatárral küzdünk a végsőkig és 2 meccs után továbbjutunk! Hogy Portugália ellen már a cserecsapattal fogunk kiállni hadd pihenjen a standard gárda, miközben a luzitánok az életükért küzdenek! És hogy Cé a 2 gólja ellenére hisztizik ellenünk, mert még tartalékosan sem bekkelünk egy kiizzadt döntetlenért, hanem háromszor szerzünk vezetést!

Pedig ez történt. Csoportelsők lettünk. Megérdemelten.

Minden azzal kezdődött, hogy miután Alaba távoli lövése a 40. másodpercben kifelé pattant a kapufánkról, mi megnyugodtunk. És az a higgadtság az alapja mindannak, amire Storck épít. Amire Storck egy VÁLOGATOTTAT épített. Mikor mire van szükség: labdát tartunk, passzolunk, kontrázunk, cselezünk, támadunk, gólt lövünk, letámadunk visszazárunk, labdát szerzünk, blokkolunk,. Többes számban, mert mindezt 11 játékos produkálja tökéletes összhangban, tudatosan, tervezetten. Hibák persze vannak és továbbra sem Messi meg Neymar rohangál a válogatottban, de olyan CSAPAT vagyunk, amit nem csak hogy lehet, de egyszerűen muszáj szeretni. És meccsről-meccsre 15-20.000 magyar tombol a lelátón, vonul énekelve Franciaország utcáin, Budapesten lezárják a körutat, a villamosmegállók tetején is örömittas fiatalok lógnak: népünnepély minden meccs, mert büszkék lehetünk, mert BÜSZKÉK VAGYUNK.

Kedden még egyedül kiabáltam Szalai góljánál és majdnem elsírtam magamat Stieber emelésénél, aztán szombaton már édesapámmal anyáztam az orosz bírót és a bekkelő izlandiakat, de aztán kánonban ordítottunk az egyenlítésnél, hogy tegnap teljes legyen az extázis Petyával és Mónival Gera eszméletlen és Dzsudzsák két megpattanó lövésénél.

Nem veheti el tőlünk senki. Se az örömtől saját magukat megfosztó elvakult ellendrukkerek, se a károgó szerencsétlenek, se a végső győzelemre is esélyes belgák a 16 között: CSOPORTELSŐK LETTÜNK az Európa-bajnokságon.

És ki ne felejtsem a felsorolásból!

21.990,-Ft-ba fog fájni a meggypiros mez. És nagyon-nagyon boldog leszek amikor felveszem vagy csak fellógatom a falra a többi mellé, mert eszembe juttatja mindazt, amit átéltünk ebben a két hétben.

A színvonal még nem az igazi, de ez az Eb mégis felülmúlhatatlan, mert velünk rendezik! És hogy mi történt az első 36 meccsen?

A házigazdák egyedüliként a mezőnyben folyamatosan nyomást gyakoroltak az ellenfeleikre és gólra törően játszottak, mégis minden meccsükön megszenvedtek és nem voltak igazán meggyőzőek. Az egy szem Payet-t leszámítva legalábbis, mert ő folytatja, amit a West Hamnél abbahagyott év végén. Jól időzített bombáival hazaküldte a románokat és az albánokat is. Utóbbiak történelmi győzelme sem volt elég ugyanis a továbbjutáshoz, de csak mert Svájc erősebb náluk (ahogy a Puma mezeinél is) ennyi.

Bale csodálatos. 3 meccs 3 gól, ráadásul ő a tökéletes vezéregyéniség. A legnagyobb alázattal egymaga veszi a hátára a csapatát. A nyomoronc Roy „Bagoly” Hodgson hülyeségét (is) kihasználva Wales Anglia előtt végzett, a „halálágra” küldve a Háromoroszlánosokat, akik küzdenek, harcolnak, csak éppen nincs ötlet. Rooney visszavontan is lassú, Alli ügyessége ellenére a válogatottat még nem tudja húzni, Wilshere iparosként játszik, Henderson és Lallana még úgy sem, Kane pedig elveszik (ahogy Vardy is, szóval ne a One of our own-t kritizálja senki) a pályán. Dier és a Spurs két szélsőhátvédje szenzációs, de nem ők nyernek meccseket. Vagyis Dier majdnem, mert baszom nagy dugót vágott az oroszoknak, akik 2 évvel a hazai VB előtt egyetlen meg nem szolgált ponttal és 2:6-os gólaránnyal mennek haza gondolkodni és új csapatot keríteni valahonnan.

3 ukrán Cumi, ami azért különösen durva, mert a németek ellen egész pofásan játszó sárga-kékek az északírek ellen már nem csináltak semmit, utóbbiak számára viszont továbbjutást ért, hogy kb. egyszer kapura lőttek. Vicc, mert a jól ismert Laffertyék röhejes bunkerfocit játszanak, néha meg felkúrják a labdát, hátha lesz belőle egy pontrúgás (és McAuley fejes). Mondjuk, ha mást nem tudnak és a selejtezőcsoportban ez nagyon bejött nekik, akkor miért lepődök meg rajta? A németek jók, de a brutális ágra nyerték magukat a kicsik ellen, míg a lengyelek jobban jártak, hogy egy kontrájukat sem verték be a Nationelf ellen és maradt az X.…

Del Bosque is eltikitakatakikázta magát. 6 ponttal a zsebében, egy 4:0-ás, régi szép időket megidéző törökverés után, 1:0-s vezetésnél felpakolt még néhány középpályást nehogy elveszítsék a labdát. A horvátok máshogy gondolták és a lefújás előtt megbüntették a magabiztosan, de öncélúan passzolgató spanyolokat. Szopás így belefutni Conte csapatába, igaz? A cseh csapatban nem volt semmi és senki, aki értékelhető lenne, így a nagyon fogadkozó, de két vereséggel nyitó törökök legalább őket meg tudták verni és kézen fogva magukkal rántani a reptérre. Becsületből, ahogy az tőlük és Fatih Terim nagymestertől elvárható.

Az E csoportban a belgák Wilmots elleni gyönyörű taktikai- és a svédek elleni kiszenvedett győzelemmel már biztos csoportelső és ezért tartalékos olasz válogatott kikapott az írektől, akik így csoport harmadikként továbbléphettek.

A belgák az olasz elleni gyomros után (végre a röhejes Fellaini nélkül) agyonverték az íreket és nyugdíjazták Ibrahimovicot, a könnyebb ágon ellenünk folytathatják... mert

Fanatasztikus bravúrral Magyarország Izlandot, Portugáliát és Ausztriát megelőzve CSOPORTELSŐ lett.

Az Eb-n eddig nem volt eget verő színvonal, (a magyar – portugál derbit leszámítva) nem volt különösebben emlékezetes, nagy csata sem, a gólátlag minden eddigit alulmúlt, csak úgy elfolydogált ez a csoportkör. Kialakult egy rohadt kemény alsó ág a németekkel, spanyolokkal, olaszokkal, franciákkal, angolokkal, meg egy szerényebbnek tűnő felső ág, ahol a belgák, a horvátok és a portugálok a legnagyobbak papíron. És ahol ott vagyunk mi is.

Ma elment az ökölvívás valaha volt legjobbja, a Cassius Marcellus Clay néven született zseni, Muhammad Ali.

Emlékezhettek rá amiért megtagadta a katonai szolgálatot, amiért oltott mindenkit, vagy ahogy meggyújtotta az olimpiai lángot, de elfelejteni nem lehet azt, ahogy bunyózott.

Rest in Peace, "The Greatest"!

Ma 96 éve, hogy megcsonkítottak egy országot.

Gyújtsatok érte egy szál gyertyát!