King Aranarth

Ma véget ért egy korszak. Nagyjából így terveztük 2006-ban, amikor összeházasodtunk Mónival, majd beköltöztünk a "Függőcinegébe". Aztán 2007-ben megszületett Panka, majd 2009-ben Petya és ahogy nőttek a gyerekek, úgy nőttük ki mi is az otthonunkat.

És eljött ez a nap is, mert az idő rohan. 2017. decemberében lefoglalóztuk a még csak tervrajzokon létező "Andráshidát", 2018. márciusában pedig megköttetett a szerződés és megkezdődött az építkezés, ami - ha minden rendben halad - év végén fejeződik be.

Április 13-án, pénteken hirdettük meg a lakásunkat. Már 14-én kijöttek ketten megnézni, utána is sokan érdeklődtek, volt aki kétszer is megnézte, de már az első jelentkezővel megállapodtunk, hogy 28-án alá is írjuk az adásvételit. Két hét alatt eladtuk a lakást, amihez számtalan gyönyörű emlék fűződik, de nem is éreztem a súlyát, mert mindig az előttünk álló feladatok és nehézségek kötötték le a figyelmemet. Két gyerekkel különösen kalandos úton szereztünk albérletet, miután a hirdetés feladása előtt leegyeztetett és biztosra mondott lakás mégse lett költözhető.

Másfél hete egy kisebb, belső kétszintes lakásban élünk, de minden áldott nap jöttünk-mentünk-rámoltunk - egészen máig. Ma ugyanis megtörtént az átadás-átvétel. Három hét idegőrlő, veszekedésekkel tarkított, fárasztó pakolás és költözés után ma átadtuk a kulcsokat.

Ma véget ért egy korszak, életem több mint egy negyede. Ami három hétig megfeszített munka volt, az ma este fél nyolc körül torokszorító fájdalommá vált. Dobozok, csomagok és táskák nélkül jöttünk ki a házból, ahová valószínűleg soha nem térünk vissza (leszámítva, hogy a sírás határán való távozásunk után 15 perccel becsöngettünk Panka ottfelejtett telefonjáért - ennyit a drámai hatásról).

Túl szentimentális alkat vagyok ahhoz, hogy örüljek - pedig örülnöm kellene. Minden a tervek szerint halad, minden problémát megoldottunk, és fél évnyi albérlet nem nagy ár Andráshidáért cserébe. De akkor is! 12 éve, a beköltözésünkkor láttam utoljára ilyen üresnek a Függőcinegét, az akkori fiatal énem minden optimizmusával és várakozásával. Akkor a lehetőségeket láttam benne, most az elmúltat.

A boltívek, a piros-fehér-zöld üvegtégla, a WC hülye villanykapcsolója de csodálatos csaptelepe, a mindenhol visszaköszönő színek, a macis bordűr a gyerekszobában, a Janival felépített favacak, a Jani bácsival felhúzott teraszkorlát, a gazos fű, Móni növényei meg a hintaágya, ami alatt én térköveztem és Sir kán sírhelye nem csak tárgyi-, hanem a szívünkben élő és mindig megmaradó - bár idővel biztosan halványuló - emlékek. A közös otthon megszerzésének öröme, Panka és Petya születése és növekedése, az első lépések, a szülinapi bulik és a családi összejövetelek mind-mind a Függőcinegéhez kötődnek. Minden áldott nap ide érkeztem HAZA a munkából, itt csókolt meg Móni és öleltek meg a gyerekek minden reggel és minden délután, ide nyitottunk be "Végre otthon" sóhajtással a nyaralások után. Ezt a lakást próbáltuk otthonná varázsolni és ez a  lakás viselte el az olaszos-zsidós veszekedéseinket is. 12 évig a Függőcinege volt az otthonunk.

Ma véget ért egy korszak és eljöttünk. Eljöttünk, de a szívünkben és az emlékeinkben hoztuk magunkkal mindazt, ami fontos.

Jött néhány bútor, jöttek fotók és apróságok, amiktől otthon lesz egy lakás, itt van velem Sir kán sírköve és a sírján belőle is sarjadt kis tuja, mert az öreg harcos MINDIG velem kell legyen, de ennél sokkal több a velünk maradó emlék.

Nagyon nehéz, pedig tudom, hogy jó úton járunk.

Szerettelek, Függőcinege! Köszönöm szépen!

D.

Rengeteg minden történt, amiről nem posztoltam semmit. Elhunyt Somló Tamás, majd Esterházy Péter, betöltöttem a 39-et. Népszavazás volt a kényszerbetelepítésről, átadták az Új Hidegkuti Nándor Stadiont.

Most pedig összeomlik körülöttem minden, amiért eddig dolgoztam és amit szerettem. Depressziós vagyok, lehangolt és félek. Talán rászolgáltam és megérdemlem, talán meg se történik, de ma egy újabb szöget vertek a koporsómba.

Feszült vagyok és ideges, veszekszem és türelmetlen vagyok Mónival. Nincs kedvem semmihez, csak összebújni Petivel és Pankával, elaludni és elfelejteni mindent, ami körülöttem zajlik, de amire semmi, de semmi ráhatásom nincs.

Nem tudok más lenni, mint ami vagyok, nem tudok nem aggódni és elvonatkoztatni attól, ami  fenyeget.

Szart se ér semmi.

Petyi bejön a teraszról, a tenyerében valami. Panka kíváncsian mosolyogva kérdezi tőle:

- De szép, mit hozál be? Nem csíp?

- Ez egy darázs, de már halott.

- Aha, már látom. És mit csinálsz vele?

- Szétszerelem.

Panka és Peti.

Isten éltessen, kisfiam! :-)

Poltikialag korrekt, diplomatikus kifejezéssel élve örökké vidám kisfiam bölcsődei képei nem tükrözik híven személyiségének ezen oldalát. Már a megrenddelő lapon láttuk, hogy csak a búskomortól a szomorúig terjedő skáláról tudunk választani. Most megérkeztek a kinagyított fotók. Peti nagyon szép és aranyos, de komor. Amikor megnézte a képeket, értetlenül Mónihoz fordult és megkérdezte: "És miért nem mosolyog?"

Kedves Peti!

Múlik az idő, Te pedig egyre helyesebb kölyök vagy! Tele vidámsággal, ragaszkodással és rengeteg-rengeteg érzelemmel. Bármit gondolsz, Rád van írva. :-)

Isten éltessen, kisfiam! Nagyon szeretlek!

Apu

Elmondhatatlanul jó volt, amikor Peti az esti mese után odabújt hozzám és a fülembe súgta, hogy "Te egy igazi csoda vagy!" Ilyenkor azért nagyon könnyű elérzékenyülni.

Megnéztük Mónival a Vasember 2-t. Egy-két vicces párbeszéden és látványos percen kívül nem volt benne semmi. Nagyon szar film. Ennél még az Elhurcolva c. közhelyhalom-akciófilm is sokkal jobb volt.

Ja, azért a sok film, mert vettem egy új médalejátszót (ASUS O!Play HDP-R1), miután a tavaly születésnapomra vásárolt Asus O!Play Mini tönkrement. Ez jobb (gyorsabb, igényesebb, nagyobb tudású), mint az volt. A 4 oldalas teszthez kiegészítésként annyit, hogy azóta már jár hozzá HDMI kábel, van hangerőszabályozás és csak 20e pénz. És nagyon remélem, hogy nem csak jobb, de tartósabb is lesz, mint az elődje. Már csak egy új, 2,5-es 1 terás vinyó kellene a filmeknek, mert a mostani 3,5-es kezd megtelni zenével, fényképekkel és videókkal.

ui: miközben az Egyesült Államok újra megválasztja elnökének Barack Obamát, szegény Komár László holttestét Cadillac viszi a temetőbe. A rádióban mondták.

Petinek mostanában nagyon könnyű örömet okozni. Elég, ha elindítjuk az alábbi videót.

 Ül a számítógép előtt és tátott szájjal bámul. Se hall, se lát, csak néha mosolyogva felsikolt örömében.

Ki hitte volna, hogy ennyire sima lesz? A Tippmixen ugyan BVB győzelemre fogadtam, de hogy 5:2-re gyaluljuk le a Bayern-t, azt meglepődve - de azért vigyorogva - néztem.

Jupp Heynckes-t sajnálom csak, mert így a tartalékcsapata is kikapott volna, de legalább pihenhettek volna a sztárjai. A mindenkori Bayern München azonban minden címet meg KELL szerezzen, ergo nem tartalékolhat és nem "adhat le" egy szimpla kupadöntőt sem a BL serlegért. Most lehet, hogy bukják mindkettőt - és apríthatják majd az edzőt.

A Dortmund sikere így tehát még elismerésre méltóbb, a módja pedig... Klassziskülönbság volt a két csapat között. Kagawa szédületesen irányított, a BVB pedig Lewandowski triplájával átrohant a Münchenen.

És hogy miért csak most írom meg mindezt? Mert egy másik meccset elvesztettünk. Peti egy teljes pohár cserszegi fűszerest borított a billentyűzetre, ami természetesen megadta magát. Nem tudom mennyire igaz, de ma cseppálló klaviatúrát vettem.

Míg én Madridban teszteltem a lábam teherbíró-képességét, mindenhol meccseltek.

Barcelonában 4:0-ás hazai győzelemmel búcsúztatták el Pep Guardiolát, ráadásul mind a négyet Messi rúgta és ezzel összességében már 50 gólnál jár a bajnokságban, ami véletlenül újabb rekord.

Ennél is fontosabb, hogy a Juventus megszerezte az olasz bajnoki címet! Ismét mienk a Scudetto! Amit a korábbi legendás középpályás, Antonio Conte edzőként a csapattal művelt, arra nehéz szavakat találni: utoljára pl. a Gullit / van Basten / Rijkaard-féle Milan volt képes veretlenül bajnokságot nyerni.

Angliában a Tottenham mély válsága tovább tart: birminghami döntetenünkkel a Villa ellen hatalmas esélyt szalasztottunk el, hiszen megelőzhettük volna az Ágyúsokat, márpedig a bronzérem automatikus BL főtáblát ér. A WBA még tehet nekünk egy szívességet az utolsó fordulóban, de a realitás most már "csak" a BL-selejtezőt érő (?) 4. hely... Hozzáteszem, hogy ebben a tekintetben a bajnokságban a sorsunk a saját kezünkben van, mert ha nyerünk az utolsó fordulóban a Lane-en a Martin Jol vezette Fulham ellen, akkor a Szarkák nem tudnak előzni (idegenben tolják az Everton ellen, vagyis az ellenfelük is izmosabb). Sajnos mindez mégsem szívderítő és nem véletlenül virított előbb a kérdőjel, mert a Chelsea az esetleges BL győzelmével még keresztbe tehet nekünk, így BVB drukkerként fogok szurkolni a Bayern Münchennek... Szuper lesz.

Ma az MTK is bajnok lett, igaz csak a másodosztályban. Így talán van némi remény arra, hogy a csapat nem szűnik meg és nem csak Pankának, de Petinek is meg tudom adni az élményt, amit a Hidegkuti-stadionban való szurkolás jelent.

Snooker VB. Hogy évek óta Ronnie "The Rocket" O'Sullivan a legjobb játékos, az nagyjából tény, de hogy az idegrendszere gyenge, az is. A két széles körben elfogadott állítás közül ezúttal csak a másodikra cáfolt rá, márpedig ennek a levét a magasságos Stephen Hendry visszavonlása után "kedvenccé" avanzsált Ali Carter (ne kérdezzétek, hogy miért, de a 2010-es sanghaji tornagyőzelmének nagyon örültem) itta meg. 11:18, sima döntő Sheffield-ben. A Kapitány tehát második VB döntőjét is elbukta, igaz másodszor is csak a O'Sullivan tudta megállítani. Talán jövőre nem egy Rakétát kell majd megzaboláznia...

Hiába, Petya igazi felhasználó...

Tegnap egy hangulatos séta keretében Panka megkezdte a bicikliszezont. Elővettük a bicót, felszereltem a kosár mellé a Hello Kitty-s dudát, a küllődíszeket, beállítottuk az új bukósisakot, és irány az új kerékpárút. Mi sétáltunk, Peti a kismotoron nyomta mellettünk. Hazafelé hangos dudaszó, és épphogy félreállítottam a gyerekeke, már meg is állt mellettünk két robogó. Sajnos nem tudok nem beszólni a tahóknak (ezért kapni is fogok egyszer az arcomra, de majd most veszek gázspary-t), ezért megkérdeztem az elsőtől, hogy ha ilyen sürgős, akkor miért nem takarodik le az útra, ahol mennie kellene?

Persze visszakérdezett, hogy mi fasz bajom van és inkább kussoljak. Az a fasz bajom van baszdmeg - vettem fel a beszélgetés irodalmi fonalát, - hogy elütöd a gyereket, miközben kurvára semmi keresnivalód a bicikliúton a motoroddal. Nem is a gyalogosoké, Te gyökér! Rossz a szemed, mi biciklizünk, Te meg motorozol. Leszállt, meg is ijedtem, hogy meg is üt, de csak káromkodott egyet és elhúzott a haverjával.

Direkt megnéztem itthon, hogy jól emlékszem-e, de biztos voltam az igazamban. A KRESZ (1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet a közúti közlekedés szabályairól) 54.§ (8) a) pontja értelmében lakott területen a kerékpársávon segédmotoros kerékpárral közlekedni nem szabad.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a tahó állatja legközelebb nem üti el a lányomat, hogy legközelebb nem fejel le, de hogy legközelebb is elküldöm a kurva anyjába, abban biztos lehet.

Az Önkormányzat amúgy franc tudja hány száz millió forinttal toldotta meg az Uniós pénzeket, hogy felépítse ezt a 12-13 km-es közvilágítással felturbózott kerékpárutat - ami egyébként pont nem vezet sehova egyik irányba se, tehát azon a 23 emberen kívül, aki fel-le akar majdbiciklizni a Pesti út mentén, senkinek nem nélkülözhetetlen.

Ebből a pénzből inkább átvállalhatta volna a térítési díjakat a bölcsödékben, mert nekünk pl. havi 20e Ft-ba fog fájni Peti elhelyezése a 10e Ft-os étkezési költségek fölött... 30 rugóból már magánovit is találni, ami jól felszerelt. Mi a picsától önkormányzati innentől kezdve a mi bölcsink?! Én tartom fent, nem a Polgármesteri Hivatal!

Az is aranyos, ahogy kiszámolják az egy főre jutó jövedelmet, ami alapján megállapítják a térítési díjakat: mennyi a bevételed? Ez számít. Hogy a kiadásaid hogyan alakulnak (van-e lakáshiteled?), az nem érdekel senkit. Aki be van jelentve, az fizeti a maximumot. Igazságos, Gratulálok!

Móni nem akarja, de azért írok majd a polgármesternek egy udvarias levelet.

Peti 99%, hogy tejallergiás, a végső vizsgálatra egy hónap múlva kerül sor. Nem fogok azért szurkolni, hogy megállapítsák a betegségét, csak hogy ne kelljen fizetnünk, de soron kívül 20e Ft rettenetesen megterhelő a növekvő törleszőrészletek mellett.

Szóval mindenki bekaphatja!

Azt hiszem, hogy semmi nem tölthet el nagyobb örömmel egy szülőt, mint amikor megdícsérik a gyerekét. Hát én most nagyon boldog vagyok és büszke a fiamra, pedig csak itthon volt és apu vigyázott rá!

Pár napja megkaptuk Peti bölcsődei jellemzését. Csupa dícséret. Ügyes, okos, kiegyensúlyozott, jól nevelt, szófogadó, barátkozó, higiénikus, vidám, ragaszkodó, kifejező, nincs vele semmi gond, a gondozónője örül, hogy vele foglalkozhat. Azóta hízik a májam, kurva büszke vagyok!

A sok öröm közepette sem szabad azonban feledni, hogy az élet azért nehéz.

Tegnap Ildi kétségbeesett arccal adta ki Móninak a kisöreget, mert az sírógörcsöt kapott délután, amikor meglátta a ... a lekváros kenyeret. Attól akadt ki. Szörnyű látvány lehetett.

Ma hazaküldték a bölcsiből, mert a keze és a lába tele lett apró piros pötyökkel - szerencsére nem bárányhimlő, csak valami víusfertőzés.

Mi jön holnap:

Kedves Petya!

Mosolygós, vidám kissrác vagy, remélem mindig az is maradsz!

Isten éltessen, kisfiam! Nagyon szeretlek!

Apu

Magyarország - Svédország (Eb selejtező) 2:1 (1:0)

Ez már igen! Tartalékosan is harcosan, ameddig bírtuk erővel támadólag, no meg egy kicsit szerencsésen, de megnyertünk egy komoly téttel bíró mérkőzést, messze előrébb rangsorolt csapattal szemben!

A szünetben altattam a két gyereket, így az elemzésekben elhangozhatottaknál százszor fontosabb dolog derült ki. Petit már leraktam és odafeküdtem Panka ágya mellé. Suttogva az alábbi beszélgetés zajlott le köztünk:

- Itt maradjak, míg elalszol?

- Igen. Vagy akarod nézni a meccset?

- Igen Prücsök, de ha szeretnéd, akkor nem megyek ki.

- Néha kimehetsz, jó? Egyszer bent leszel, egyszer kint.

- Á, úgy nem lehet. Inkább maradok, fontosabb vagy, mint a foci.

- Igen, szerintem is fontosabb vagyok.

Aranyos volt nagyon. 2 perc alatt elaludt, úgyhogy a 2. félidőt egy mock-draft mellett végignéztem. A Downtime Daemons újonc menedzserének jót tett egy kis gyakorlás.

Vissza a meccshez: Rudolf Gergely egészen nagyot játszott, a 89. percben elért góljával megkoronázta a teljesítményét, de az egész válogatott dícséretet érdemel. Sima 0:3-at tippeltem, szóval bocs fiúk és köszi!

Peti imádja pakolgatni és szétszedni a csipeszeket, rápattintani őket az ujjára és a ruhájára, most pedig a hajába tett egyet. Vigyorgott, belerakott még egyet, majd odahordott hozzám egy egész doboznyit. Ő kacagott, mintha csikiznék, én "díszítettem", Móni pedig fotózott.

A fiamat megkoronáztuk.

A Múzeumok éjszakáján Móni lánynapot tart és Pankával (!) nyakába vette a kerületet, mi pedig Petivel vigyázunk a lakásra. Fürdésen, vacsorán, egy kiadós legozáson és egy kis birkózáson túl most éppen Aerosmith-ezünk. Ez annyit tesz, hogy szól a rock, mi meg "ugrálunk" a szoba közepén.

Erre nem nehéz:

Nagy király ez a banda, megérdemlik, hogy egy teljes zenei korszkomat rájuk áldoztam!

A Mama Kin-t egyszer már beágyaztam, de most ráduplázok. Nem régen írta Steven Tyler, 39,5 éve.

Egy másik verzióban így szól a dal:

Rock 'n' Roll never dies!

Összefoglalok magamnak, mert régóta nem írtam semmit:

Szóval ami sok, az sok... Stumpf István után Balsai István is alkotmánybíró lesz. Van elég kiváló jogász (akár a jobboldali holdudvarban) ahhoz, hogy ne kelljen ilyen nyíltan, ilyen bicskanyitogató módon kielégíteni a haverokat, posztokkal tömni az "arra érdemes" harcostársakat.

Jó viszont, hogy a magánnyugdíjpénztárak visszaállamosításából befolyó (visszakapott) pénzből csökkentik az egekbe szökött államadósságot. Abból a "magánnyugdíjpénztári vagyonból", ami oda se kellett volna, hogy kerüljön! A szomszédom ugyanúgy van bejeletve mint én, csak nem MNYP-tag. Ugyanannyi nyugdíjjárulékot fizetett mint én, csak egy fillér megtakarítása sem lett belőle, míg nekem összegyűlt 2,5 milla. Most egy kis matek: március 20. körül leadtam a papírt, hogy hova utalják a (meglepetésemre igen nagy összegű) reálhozamomat. Megörültem, de tudtam, hogy május 31-ig még részvényekben tartják a pénzemet, tehát változhat az összeg. Otthon azért leellenőriztem a Pénztár reálhozam-kalkulátorán. Egy hétre rá már nem találtam semmilyen adatot. Egészen tegnapig senki nem mondta meg nekem se szóban, se írásban, se a neten, hogy mennyit fogok kapni. Most megmondták. Kiderült, hogy a hírekkel ellentétben az elmúlt 3 hónapban is volt egy újabb gazdasági válság, mert a reálhozamom 36%-kal csökkent. 36%. Ennyit sikerült valahogy ellopnia az Aegonnak.

Bosszúból ma vettem egy akciós mobiltelefont, hogy a franc essen bele!

Panka és Peti egyre helyesebb. Jókat játszanak és hatalmasakat nevetnek együtt, nagyon várom Csopakot. Elvileg egy hét múlva indulunk, de több családi/egészségügyi probléma miatt azért van egy kis bizonytalanság. Fürdőruhát és fürdőnadrágot azért vásároltunk.

Most ennyi jut eszembe, pedig volt több is.

Ja, egy vers:

Sírsz

Gyertya csonkja ég csak
Lángja kékben játszik
Jégcsap olvad halkan,
Kezed vízben ázik.

Hideg, mint a hajnal
Letörlöd hát némán,
Nehéz könnycsepp szalad
Kisírt szemed sarkán.

nuatha

Még csak közeleg a gyerekek névnapja, de az ajándékaikat már átadtuk, hiszen ilyen szép időben vétek lenne nem használni őket. Peti egy igazi 3 kerekű "motort" kapott, amit - bár pont a mérete - még nem tud rendeltetésszeűen használni, mindenesetre lelkes. Az az öröm viszont, ami Pankát elönti amikor csak szóba kerül, vagy meglátja Lilit, a világoszöld-fehér, virágos kosaras, pótkerekes biciklijét, leírhatatlan. 2 napja alig lehet leszedni róla, vele alszik.

Nishunak nincs névnapja, de már kapott új akkumulátort (kezelésmentes Varta Freedom) és nyári gumiszettet (Continental ContiEcoContact 3), üléshuzatot és ülésvédőt, csomagtértálcát, illatosítót és ápolószereket (le is mostam, most megint ragyog), beszereltük a saját Panasonic CD-s rádiónkat (beállítottam, nagyon brutálisan szól a 6 gyári Clarion hangszóró).

Azt hiszem, szép hónap elé nézünk, főleg ha végre hivatalosan is megkapom az értesítést, hogy mehetünk Csopakra nyaralni, ahol 2 éve csodálatos egy hetet töltöttünk.

Múlt héten 2 órába telt, mire megtaláltuk azt az ügyeletes kórházat, ahol Petit végre ellátták. Kb. 5 mp alatt rakta helyre a doki a gyereket, de az, hogy az interneten nem lehet megtudni, hogy milyen problémával hova kell menni, hogy az egyik helyen ne mondják meg, a másikon pedig flegmán a fejemhez vágják, hogy hová siessek, mert ők bizony semmit nem tudnak tenni, miközben Móni folyamatosan de feleslegesen hívogatja otthonról az ügyeletes kórházakat tájékoztatásért, de vagy foglalt vonalakba (és félretett telefonokba), vagy reménytelenül kicsengő készülékekbe ütközik, az nem normális. Nem pénzkérdés frissíteni egy központi honlapot, ahol segítik a szülőket, akik aggódnak eléggé ahhoz, hogy ne idegesítsék őket tovább a "magasrólszarokÖnökremárcsak2órámvanhátraaműszakbólbasszameg" hozzáállású köcsögök és nem pénzkérdés az sem, hogy az orvos viselkedhet udvariasan, ha én is úgy kérek segítséget tőle.

Tegnap már "rutinosabb" voltam, egyből jó helyre mentem. Szegény Petya lenyelt valamit, amit talán mégsem, de ha igen, akkor fene tudja mit, vagy mást és hova, de mindegy is, mert a röntgen nem mutatta ki, a sztetoszkóp nem mutatta ki, a gyerek vigyorgott, kivéve amikor vizsgálták, mert akkor persze üvöltött, levegőt simán kapott, mi meg nem szerettük volna, ha a protokoll szerint elaltatják és megbronchoszkópiálják egy ujjnyi csővel a tüdejét, ezért hazahoztam.

Jövő hét kedden aludni szeretnék.

A fiam nem kapkodta el... Peti ma többször is megtette kétlábon a konyha - nappali távolságot (mintegy 4,73 méter) anélkül, hogy dobott volna egy hátast. 14 hónaposan tehát végre stabilan és magabiztosan tud járni, de ha siet, akkor azért még négykézláb nyomja. Ja, és akkora szemei vannak, hogy az már fáj.

Hogy milyen apa szeretnék lenni? Mint amilyen az enyém.

Szerettem volna Pankát új oviba íratni - az első napján Mónival közösen vihettem a Betlehembe.

Szerettem volna látni Peti első önálló lépéseit - tegnap én vehettem videóra.

Szeretnék velük lenni amennyit csak lehet, mint ahogy apuval együtt járunk meccsre, koncertekre (holnap Hobo!), ahogy általában egymás ellen, de együtt szurkolunk a TV előtt egy-egy olasz, angol vagy spanyol rangadón.

Harry Chapin dala erről szól. A büszke apáról és a fiúról, akik nem voltak annyit együtt, mint szerették volna. Az én édesapám nem követte el ezt a hibát. Én sem szeretném.

A számot az Ugly Kid Joe tette híressé egy korai Bon Jovira hajazó feldolgozással, de eljátszotta Johnny Cash és a Guns n' Roses is, magyarul pedig Zorán.

Vettünk egy kurva jó sityakot és egy még jobb pólót Petyának.  Az egyiket bagóért adták, úgyhogy belefért a másik is. Nézzétek csak:

Jöjjön hát egy videó is annak alátámasztásául, hogy a fiamnak miért nem New Kids On The Block vagy Boyzone feliratú cuccokat veszünk. A világ legtermékenyebb szerzőpárosának  (a gyengébbek kedvéért: Jagger-Richards) egyik gyöngyszeme, a gyönyörűséges Heart of Stone: