King Aranarth

Akit először harangoztak be, de akivel méretileg édesanyám nem igazán tudott megbékélni. Akit (a feleséűgengesztelő) Zizou korai és váratlan érkezése, valamint náthája miatt csak 1,5 - 2 hét késéssel hozhattak haza. A kutyaformájú kutya, az esetlen, nyugodt és (amíg rá nem jön önnön nagyságára és erejére) a "Kistesó" által csúnyán terrorizált és elnyomott miniló, a selymesbundájú és irtózatosan alomszagú büdös bullmasztiff, a már most 10 kilós Batu kán. A'szem este megfürdették.2011. január 22-i siheder, 2 teljes nappal fiatalabb, mint az öreg harcos Zizou.

Megjegyzés: fényképezőgépet nem vittem, a telefonom gyenge vakujával fotóztam, nehogy ártson szegény párának a villámlás.

Zizou ma ünnepélyes keretek között megérkezett. Alszik, eszik, pisil és kakil, tehát megfelelően működik és a kultusz is kialakult. 10 fotó után már rámszólt az édesapám, hogy ne fényképezzek többet, mert a kutya megijed a vakutól. Néhány kép azért jól sikerült az örökmozgóról (aki sértődésem után rögtön elaludt nagy rémületében):

Szóval ilyen a friss szerzemény, Zizou, a francia bulldog kölyök.

Egy francia bulldog. Anyámék ugyanis beindultak. Hétfőn hozzák "haza" Orosházáról, egyelőre úgy tűnik, hogy Zizou lesz a neve (a keresztapa én volnék). Néhány nap és édesanyámék kényeztetgethetik. Ha majd nagy felnőtt lesz, valahogy így fog kinézni:

Hajrá, Zizou!

Egy bullmasztiff. A díjnyertes szülők 1 hónapos kölyke, Batu kán. Még egy hónap és édesanyámék kényeztetgethetik. Ha majd nagy lesz, valahogy így fog kinézni:

Hajrá, Batu!

Dorina 11 évesen elment.

Amikor pár hetesen hazavittük, még csúcsos kúpfeje volt, aztán a kutyaiskolában már igazi sárga boxernek tetszett és úgy is csibészelt. Meg úgy is horkolt. És úgy is szuszogott. Högyekről ilyet nem illik mondani, de pörkölni is nagyokat tudott. A diszpláziája miatt kímélni kellett a csípőjét, ezért  nem játszhatott annyit a haverjaival, mint amennyit szeretett volna, de a Bánki-tóban úszva bepótolta a mozgáshiányt.  Labda és faágak helyett kövekkel is apportírozott, a macskákat pedig még az utolsó hetében, őszen, lefogyva is megkergette, kivéve természetesen szegény Macskuszt, akivel egy ágyban aludt. Anno még Sir kánnal is kijött. Jó természetű, barátságos kutya volt, apuhoz úgy bújt, mintha az anyja lett volna.

A szüleim persze elkényeztették, a "kirepülésünk" után gyermekükként szerették. Kutyának az övénél szebb élete nem lehet. Sajnos az elmúlt év már a betegségekről és a gyógyszerekről szólt. Az epilepsziás rohamokat kibírta, de az agyvérzés utóhatásait már nem. Ma kora délután - mielőtt igazán szenvedni kezdett volna - apuék elaltatták.

Panka nem sétáltatja többet az öreglányt olyan büszkén és örömmel, a póráz is a sírban fekszik. Nekem pedig nagyon hiányozni fognak ezek a spontán délutáni kóricálások.

Isten Veled, Dorci!