King Aranarth

Ki hitte volna, hogy ennyire sima lesz? A Tippmixen ugyan BVB győzelemre fogadtam, de hogy 5:2-re gyaluljuk le a Bayern-t, azt meglepődve - de azért vigyorogva - néztem.

Jupp Heynckes-t sajnálom csak, mert így a tartalékcsapata is kikapott volna, de legalább pihenhettek volna a sztárjai. A mindenkori Bayern München azonban minden címet meg KELL szerezzen, ergo nem tartalékolhat és nem "adhat le" egy szimpla kupadöntőt sem a BL serlegért. Most lehet, hogy bukják mindkettőt - és apríthatják majd az edzőt.

A Dortmund sikere így tehát még elismerésre méltóbb, a módja pedig... Klassziskülönbság volt a két csapat között. Kagawa szédületesen irányított, a BVB pedig Lewandowski triplájával átrohant a Münchenen.

És hogy miért csak most írom meg mindezt? Mert egy másik meccset elvesztettünk. Peti egy teljes pohár cserszegi fűszerest borított a billentyűzetre, ami természetesen megadta magát. Nem tudom mennyire igaz, de ma cseppálló klaviatúrát vettem.

Hiába nyert Pankával a balomon és apuval a jobbomon a Hidegkuti stadionban 5:0-ra az MTK a Paks II ellen, hiába védte meg bajnoki címét a Dortmund a Bundesligában, ha a Barcelona győzelmi kényszerben, hazai pályán elbukta az el Clásico-t...

A Real Madrid teljesen megérdemelten gyűjtötte be a 3 pontot - birtokolhattuk a labdát 70-72%-ban, nem dolgoztunk ki több helyzetet és nem voltunk veszélyesebbek mint a Királyiak. Most nem voltak durvák, csak húzták az időt és színészkedtek, de ki ne tette volna? Jobban játszottak, na! Rossz elismerni, nehéz feldolgozni, de oda Pep veretlensége, oda a csapat verhetetlenségi mítosza, oda a bajnoki cím - talán kapunk cserébe extra motivációt a BL-re és a jövő évi bajnokságra!

Eltröpül e szomorú hír mellett, hogy a Tottenham Hotspuűr minden idők legbrutálisabb összeomlását produkálva immáron csak 5. a PL-ben, miután újabb kiesőjelölt csapattól sikerült simán kikapnia. Szörnyű.

Holnap a Juve is rangadót játszik, az kellene mg csak, hogy nyerjen a Roma és előzzön a Milan!

Rossz belegondolni...

Lazio - Juventus 0:1. Pepe, az egyik átlagos olasz válogatott játékosunk góljával, valamint Buffon, az egyetlen nem átlagos olasz válogatott játékosunk múltidéző, nagy védéseivel rangadót nyertünk idegenben és haladunk előre, továbbra is listavezetőként.

WBA - Tottenham Hotspur 1:3. Az elmúlt hetek gyakorlatától eltérő volt a forgatókönyv. Most nem nyertük meg a meccset az első félidőben, hogy aztán a másodikban a szokásos rövidzárlat miatt mégis idegeskedhessünk, hanem hamar hátrányba kerültünk. Az egyenlítés még gyorsan ment (Adebayor), de a győztes Defoe-gól csak a 81. percben jött össze. A togó szerencsés második találata a 90. percben már csak Harry szívének szólt - nehogy feldobja a pacskert a műtétje után. Az elmúlt 10 meccsünkől 9-et nyertünk egy X mellett, a harmadik helyen állunk, de ha hozzuk az elmaradt hazai bajnokinkat az Everton ellen, a 2. helyre ugrunk. Te jó ég, ez hihetetlen!

BVB - Schalke 2:0. Rém sima volt. A Bayern idegenbeli legyőzése után most az ősi riválist oktatta a csapat, ami kezd visszatalálni a tavalyi útra. Az jó volt, ismét bajnokesélyes a gárda.

Getafe - Barcelona 1:0. Kavargó érzések. Egyrészt a Barçának bármikor, bármilyen játékvezetés mellett győznie kell, különösen akkor, ha a Real Madrid szárnyal és 3 pontos előnye van. El kell felejteni a kényelmeskedést, az "úgyis meglesz" mentalitást, mert nem lesz meg "úgyis"! A 65. perc előtt is fel kell szántani a pályát, nem csak akkor, amikor kezd forró lenni a pite. Ugyanakkor A Getafe háromszor keveredett át a térfelünkre, kétszer találta el a kapunkat, a labdát kb. 40 méteren és 5 másodperc alatt visszaszereztük tőlük, Moyá élete formájában védett, Messi pedig a 93. percben kapufát lőtt. És jöhet a bíró 2 hatalmas hibája is: Busquets hülye volt, hogy nagyot homorított és rájátszott a szabálytalanságra, de akkor sem sárgalap, hanem büntető járt volna a felrúgásáért. A meg nem adott gólunk pedig szabályos volt, mert bár a kiugró Keita előrébb állt, mint a védője, a labdát nem Messi osztotta ki neki, hanem a becsúszó védő, vagyis nem lehetett les (a reklamáló csapatkapitány, Xavi persze megkapta). Ha nem is úszott el a címvédés, a Real most meggyőzőbb, harcosabb és jobb. Amikor majd ők kerülnek hullámvölgybe, nekünk ugyanolyan kíméletlennek kell lennünk, mint amilyenek most ők, mert egyébként jön az őrségváltás.

9 év után ismét Dortmundban a salátástál! A BVB idei szezonja a csapatmunkáról szólt és az egységről. Idén ennyi elég volt a bajnoki címhez. Hurrá!

A Barcelona azok után kapott ki a Real Sociedad ellen San Sebastianban, hogy a 71. percben még győzelemre állt. Szerencsére a leengedő, tartalékoló balfaszkodásunknak nem lett böjtje, mert a Blancok korábban már kikaptak a Bernabeuban a félelmetes Zaragoza-tól (az MTK neveltje, Pintér Ádám a 65. percben állt be a véndégeknél és a tudósítások szerint jól is játszott), vagyis a katalán bajnoki cím karnyújtásnyira!

Ha már MTK érdekeltség: a Queens Park Rangers ma megnyerte a Championshipet, és a korábbi meghatározó irányító, a mostanság a sérüléséből visszatérő Buzsáky Ákos is szerepet kapott, és jövőre bemutatkozhat a Premier League-ben!

Ott, ahol ma a Tottenham Hotspur kárára egyszerűen elcsalták a Chelsea elleni rangadót. A Kékek úgy nyertek szereztek 3 pontot, hogy megadtak nekik egy gólvonalon át nem haladt lövést és egy nyilvánvaló lesgólt. Mourinho mekkora patáliát csaphatott volna!

Végül, a legfontosabb mérkőzés: megfogadtam, hogy kimegyek a Szolnok elleni MTK meccsre. Kimentem, méghozzá Pankával. Nem mondom, hogy élvezte, de azért becsülettel, hiszti nélkül bírta a 2 órás programot. Jó volt újra hallani a labda puffanását és az ütközések csattanását, csak apu hiányzott nagyon mellőlem.

A ZTE edzője, Csank János velünk ellentétben rezzenéstelen arccal nézte végig a kiesési rangadót. Félnie a látottak alapján nincs mitől, nevetnie pedig nem illik.

A gárda ugyanis harmatgyenge. OK, hogy nyertünk, ráadásul rúgtunk 3 (!) kapufát, kihagytunk 4 ziccert, míg a Szolnok a szórványos és erőtlen kontrákat leszámítva csak az utolsó 15 percben volt képes nyomást gyakorolni, de akkor is csak két értékelhető labdarúgónk van! A gólszerző Pál Andris, aki nem csak hogy eredményes volt, de szokásához híven hajtott is mint az állat és Kanta Józsi, az egyetlen, akinek megengedném, hogy egy-egy ütközésnél igenis féltse a sérülékeny lábát, mert nélküle ma nincs MTK és elképzelhetetlen a siker. Ehhez képest ő (és Pál) volt az, aki átérzi a felelősséget és úgy ütközött, ahogy egy kiesés ellen küzdő együttes minden tagjának kutya kötelessége lenne (le is kellett cserélni szerencsétlent).

Engem nem érdekel, ha eltörik Ladányi vagy Könyves lába, ha felszakad a labdákat ipari mennyiségben elszóró Pátkai gyomra, vagy kiesik a 90 percet végigalibiző, egyetlen alkalommal sem sprintelő Hrepka összes foga. Vegyék tudomásul, hogy ők egy 123 éves, nagy múltú és sikeres klub játékosai, akiket olyan szégyen fenyeget, ami ellen BÁRMIT meg kell tenniük. Nincs fontosabb, mint hogy bentmaradjunk! Dögöljenek meg érte ha kell! Fogják fel, hogy Hidegkuti Nándor, Sándor Csikar, Balog Róka, Lőrincz Emil és Illés Béla viselte korábban a mezüket! A győzelem ellenére dühöngök, mert Pálon és Kantán kívül nem láttam ezt az eltökéltséget.

Most pedig lehiggadok, mert a lényeg ott van a képen:

1:0 ide.

A hétvégi rohangálás és a hétfői örömmámor miatt kimaradt egy rövidke összefoglaló a hétvége legfontosabb - és egyben örömteli - sporteseményeiről:

A Dortmund simán nyert és már 7 pont előnnyel vezeti a bajnokságot, a Spurs pedig - szokás szerint hátrányból, Defoe sokadik kihagyott büntetője ellenére - rangadót nyert a Lane-en a 'Pool ellen.

És ami nagyon bíztató: Federer a tenisz-világbajnokság londoni döntőjében felmosta a pályát korábbi mumusával, Rafael Nadallal. Az új edzőjével talán megtalálta a szükséges motivációt, önbizalmat és taktikát, amivel visszakerült a helyére. A teniszvilág trónjára.

ITA: A magasságos Alessandro del Piero 179. bajnoki góljával - amivel felfedezője, Boniperti rekordját megdöntve ebben a kategóriában is csúcstartóvá avanzsált - a Juve legyőzte a Milant a San Siróban. Erre nem sokan fogadtunk!

ESP: A Barcelona szintén rangadót nyert, amikor felmosta a padlót a Sevillával. A győzelem nem ért sok pénzt, de az 5:0 akkor sem rossz.

ENG: A Hotspur szokás és papírforma szerint kikapott az Old Traffordon, köszönhetően többek között a Gomes idiótaságát kihasználó sportszerűtlen köcsög Naninak. Zselésbuziportugálkettő eldobja magát, esés közben kezezik, majd fetreng. A bíró nem sípol, de a balfék kapus leteszi a labdát, hogy elvégezze a (meg nem ítélt) szabadrúgást kifelé. Nani hirtelen meggyúgyul,  felpattan és gólt lő. Gratulálok, pont erre volt szüksége a MU-nak!

GER: A Dortmund idegenben verte a listavezető Mainzot, ami már nem listavezet, mert a BVB előzött.

HUN: Az MTK 0:3-ról talpraállt a ZTE ellen, hogy a 93. pecben kapjon egy negyediket...

És ezen elszállt a szelvény!

Abban reménykedtem, hogy kipihenem magamat ebben az öt napban. Helyette éjszakánként a földön aludtam egy kis matracon Panka mellett, aki megfázott és ezért gyakran felriadt álmából. Petit a front zavarja és ezért egész nap kézbe kívánkozik. Macerás és egyáltalán nem pihentető...

Ma 100 éves a Borussai Dortmund együttese!

Még egy kis foci, így a bajnokságok rajtja előtt.

Ha Németország, akkor az a "nemszeretjük" kategória, de van egy kivétel. Ez pedig a Borussia Dortmund. 15 éve, az 1992-1993-as szezonban szerettem meg őket, főként a csatárduó, Stéphane Chapuisat és Flemming Povlsen miatt (a gárdában akkor még csak Rummenigge, Reuter és Klos volt neves játékos). Na meg azért, mert nem azt a rakkolós, ötlettelen német stílust képviselték mint a többi csapat. A Juventus ellen 1993-ban nagyon simán elbukott UEFA-kupa döntő után jöttek azok az igazolások, amik aztán ténylegesen is európai nagycsapattá tették a nemsokára centenáriumát ünneplő BVB-t. A Juvéból Kohler, Möller, R. Kovac, Oliseh, P. Sousa, a brazil J. César, Dedé, Ewerthon, Amoroso, Evanílson. A hazaiak, így Riedle, Kehl, Metzelder, Lehmann, Freund, Herrlich, Frings, Heinrich, Zorc, Sammer, Hässler, Bobic, meg a légiósok: Flavio Conceição, Sosa, Ikpeba, Berger, Rosicky, Collins, Lambert meg Koller. Felsorolni is nehéz, hogy kik kerültek a Westfalenstadion-ba, abba is hagyom. Hol kiöregedett Juve, hol brazil fakó benyomását keltette a klub, de Hitzfeld 1997-ben BL-győzelemre vezette a gárdát, éppen a Juventus ellen.

Aztán a nagy bevárlások más eredményre vezettek mint remélték és - hiába volt (és van) 80.000 néző a szimpla bajnokikon is, - a 2001-es bajnoki cím után, 2003-ban a klub egyszerűen belerokkant a kiadásokba és tönkrement - a totális csőd csak a Baxern München anyagi segítségével volt elkerülhető! A csapatot így is kiárusították és azóta középcsapatként vegetál a Dortmund. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy idén nem peremjátékosnak, hanem első számú vezérnek, irányítónak igazolták le a tényleg tehetséges, de az európai elittől azért messze elmaradó Hajnal Tamást.

Nem tudom, hogy milyen jövő vár az egyéniségek nélküli, egyre németesebb focit játszó együttesre, de legalább Magyarországon több fiatal fog nekik szurkolni. Őket most majd "divatdrukkernek" fogják gúnyolni (ki az, aki nem így kezdte? gyerekként mindenki a győztesnek, vagy a magyar érdekeltségű csapatnak kezd szurkolni!), de ha a felük 5-6 év múlva is kitart a gárda mellett, már megérte.

Szóval, hajrá BVB!