King Aranarth

Már nincs cicám.

Sir kánt el kellett altatni. Simogattam, miközben elaludt és csak sírtam, sírtam, sírtam. 18 éven keresztül dögönyöztem, velem nőtt fel. Még ma éjjel is hozzám bújt éjszaka.

Isten Veled, öreg harcos, nyugodj békében!

Bejött, de csak lihegett - naná, mert melege volt. Miután áttettem az árnyékba, némileg felélénkült, bár inni nem kért és az almát is megvetően szaglászta körbe.

Peti nem vette kézbe, Panka pedig átaludta a nagy találkozást. A sün kifejezetten vagány volt, de nem tapperoltam nagyon össze (bár a nyaksimogatást úgy tűnt, hogy bírta), mert bár kis mérete ellenére szerintem már önálló (nem az), nem akartam, hogy az anyja esetleg elhagyja (nem hagyta el).

Szerkesztői kiegészítés: nem bejött, mert megtaláltam az "almot" a sásliliom és a meseszép fatuskónk tövében, mindenféle levéllel és száraz csimbókkal betakarva a dzsungelünkben, amikor Pankának is meg akartam mutatni a kalandozó minisünt. Nem önálló, mert az anyasün mellett három kölyök fekszik szorosan. Nem hagyta el, mert ott van a csámborgós is.

Aranyosak, de az anyát szemmel láthatóan idegesíti a hirtelen jött népszerűség, úgyhogy visszatakartam őket ahogy voltak, majd éjjel tolhatják a rock n' rollt.

Petyi bejön a teraszról, a tenyerében valami. Panka kíváncsian mosolyogva kérdezi tőle:

- De szép, mit hozál be? Nem csíp?

- Ez egy darázs, de már halott.

- Aha, már látom. És mit csinálsz vele?

- Szétszerelem.

A függőcinege (Remiz pendulinus) az egész Kárpát-medencében megtalálható márciustól novemberig.

Rövidtávú vonuló, de néha áttelel.

Akit először harangoztak be, de akivel méretileg édesanyám nem igazán tudott megbékélni. Akit (a feleséűgengesztelő) Zizou korai és váratlan érkezése, valamint náthája miatt csak 1,5 - 2 hét késéssel hozhattak haza. A kutyaformájú kutya, az esetlen, nyugodt és (amíg rá nem jön önnön nagyságára és erejére) a "Kistesó" által csúnyán terrorizált és elnyomott miniló, a selymesbundájú és irtózatosan alomszagú büdös bullmasztiff, a már most 10 kilós Batu kán. A'szem este megfürdették.2011. január 22-i siheder, 2 teljes nappal fiatalabb, mint az öreg harcos Zizou.

Megjegyzés: fényképezőgépet nem vittem, a telefonom gyenge vakujával fotóztam, nehogy ártson szegény párának a villámlás.

Zizou ma ünnepélyes keretek között megérkezett. Alszik, eszik, pisil és kakil, tehát megfelelően működik és a kultusz is kialakult. 10 fotó után már rámszólt az édesapám, hogy ne fényképezzek többet, mert a kutya megijed a vakutól. Néhány kép azért jól sikerült az örökmozgóról (aki sértődésem után rögtön elaludt nagy rémületében):

Szóval ilyen a friss szerzemény, Zizou, a francia bulldog kölyök.

- Szia, Te vagy az?

- Igen. Hoztam Neked diót.

- Kedves Tőled köszönöm! Pedig csak harmadszor találkozunk.

- Igen, de már nem bújsz el. Kéred?

- Persze, dobjad csak a fa tövébe, majd leszaladok érte.

- Nem fázol? Nem kellene Neked ilyenkor még aludnod?

- Ugyan már! Kellemes tavaszi reggel van. Meg a rigók is hangosak. Akkor dobod?

- Hogyne, tessék!

- Arrébb mennél?

- Félsz?

- Csak a rossz tapasztalatok, tudod?!

- OK, megyek már! Szia, és jó étvágyat!

- Köszi! Szia!

Jó dolog nem a belvárosban sétálni a buszmegállóhoz...

Egy francia bulldog. Anyámék ugyanis beindultak. Hétfőn hozzák "haza" Orosházáról, egyelőre úgy tűnik, hogy Zizou lesz a neve (a keresztapa én volnék). Néhány nap és édesanyámék kényeztetgethetik. Ha majd nagy felnőtt lesz, valahogy így fog kinézni:

Hajrá, Zizou!

Egy bullmasztiff. A díjnyertes szülők 1 hónapos kölyke, Batu kán. Még egy hónap és édesanyámék kényeztetgethetik. Ha majd nagy lesz, valahogy így fog kinézni:

Hajrá, Batu!

Az eszem megáll. Bíborhasú malájtrogon.

Panka szereti az oviját, pedig többet volt itthon betegen, mint bent a gyerekek között. Móni ma megkérdezte, hogy mikor lesz a karácsonyi ünnepség, mert arra nagyon szívesen mennénk. Az óvónő válasza ledöbbentett minket: ebben az önkormányzati oviban nincs Karácsony, az ünneplést ugyanis "meghagyják a családnak", ők csak "Madarak és Fák Napját" tartanak. Barnafejű barkósfakusz.

És mi a program? A gyerekek kimennek az udvarra és félfamentes papírcinkéket akasztanak a kopasz gesztenyefára a mínusz 10 fokban, miközben mit énekelnek?

"Kis pacsirta, nagy poszáta, kihalt-e már a szalonka, ha kihalt már, fára véle, hadd akasszam tetejére!"

Gondolom Húsvétkor meg jön a "Lenin Traktor és Vörös Csillag Kolhoz Napja".  Sáfránysárga sarkantyúspityer.

Eszméletlen. Minden követ meg kell mozgatni, hogy ne csak szeptembertől, hanem akár már januártól átírathassuk az egyházi oviba, mert ez nem normális hely, még ha a pedagógusok ma kedvesek is voltak. Rőtsapkás hangyászgébics.

Madarak és Fák Napja. Hajrá! Kontyos törpetirannusz.

Dorina 11 évesen elment.

Amikor pár hetesen hazavittük, még csúcsos kúpfeje volt, aztán a kutyaiskolában már igazi sárga boxernek tetszett és úgy is csibészelt. Meg úgy is horkolt. És úgy is szuszogott. Högyekről ilyet nem illik mondani, de pörkölni is nagyokat tudott. A diszpláziája miatt kímélni kellett a csípőjét, ezért  nem játszhatott annyit a haverjaival, mint amennyit szeretett volna, de a Bánki-tóban úszva bepótolta a mozgáshiányt.  Labda és faágak helyett kövekkel is apportírozott, a macskákat pedig még az utolsó hetében, őszen, lefogyva is megkergette, kivéve természetesen szegény Macskuszt, akivel egy ágyban aludt. Anno még Sir kánnal is kijött. Jó természetű, barátságos kutya volt, apuhoz úgy bújt, mintha az anyja lett volna.

A szüleim persze elkényeztették, a "kirepülésünk" után gyermekükként szerették. Kutyának az övénél szebb élete nem lehet. Sajnos az elmúlt év már a betegségekről és a gyógyszerekről szólt. Az epilepsziás rohamokat kibírta, de az agyvérzés utóhatásait már nem. Ma kora délután - mielőtt igazán szenvedni kezdett volna - apuék elaltatták.

Panka nem sétáltatja többet az öreglányt olyan büszkén és örömmel, a póráz is a sírban fekszik. Nekem pedig nagyon hiányozni fognak ezek a spontán délutáni kóricálások.

Isten Veled, Dorci!

"A mi Magyarországunk, a mi SPAR-unk! Boldog csirke-programunkban szárnyasaink kedvükre kapirgálhatnak, mozoghatnak, étrendjük pedig búzában, kukoricában gazdag!"

Azután levágjuk a fejüket, kifolyatjuk a vérüket, megkopasztjuk, kibelezzük, feldaraboljuk és ledaráljuk őket! Tök király! De legalább kapirgálhatnak.

Érdekes, a reklámanyagban csak az első mondat volt benne!

Az első ijedség nagyobb volt. 13 évével, rutinjával és cirka 5,5 kilójával Sir kán ma este jó szokása szerint megint megvédte a területét, elkalapált egy "betolakodó" suhancot. A biztonság kedvéért meg is kergette, átugrott a kerítésen a szomszédba. A hatalmas lármára, visítozásra rohantam ki, a macskám akkor már jött haza. A nehezén már túl volt, de "sikerült" neki rosszul földet érnie az 1,80-as kerítésről és utána már nem tudott ráállni a bal hátsó lábára - amit 4 éve már műtöttek egy hasonló esés után... Akkor 6 merevítő fémpálcával árfúrták a lábát, amit 2 sínhez rögzítettek. 6 hétig ezzel a csontjába fúrt fémszerkezettel járt, hogy meggyógyuljon. Én már magam előtt láttam az újabb 3 órás műtétet, a lábadozást, a rengeteg idegőrlő pillanatot, ami az ápolásával jár. Merthogy természetesen mindent megteszünk a gyógyulásáért.

Tehát rohantunk a szokásos állatklinikára, a város másik végébe, szerény véleményem szerint az ország legjobb kisállat rendelőjébe.  (A Magyar állatorvosi kamara küldöttgyűlésének szavazása alapján az intézet vezetője, dr. Bánfi András a 2009-es év állatorvosa - az oklevelet a rendelő falán láttam, de most megnéztem a neten.) 22:15-re érünk be édesapámmal (rohamkocsi) - alapos vizsgálat, gyors röntgen, injekció, 20 perc alatt megnyugtattak minket, hogy nem érte akkora trauma Sir kán lábát mint legutóbb, 5-6 nap alatt pihentetéssel és erős gyógyszerekkel kiheveri. Nem néz ki 13-nak (naná, addig még van 3 napja!), a csontjai, ízületei, szalagjai a korának tökéletesen megfelelőek.

Azóta már hazaértünk, Móni adott neki egy szelet sonkát, én vakartam a nyakát: dorombolt, bújt a kezemhez, de még kereste a helyét - most már hanyattfekve alszik a nappali kellős közepén...

De nem engedjük ki többet este a kertbe.

A világ legveszélyesebb pókja a Sydney-i tölcsérhálós pók (Atrax robustus). Ezt 5 tényezős méreg-osztályozási rendszerre épülő laboratóriumi vizsgálatok igazolják. Az állat így néz ki:

Ne simogassátok meg a kis édest!

Nem mertem megnézni a videót. 2 pécsi eszement fehérjehalmaz felvette, ahogy  szórakozásból brutálisan megkínoznak, megvakítanak, felakasztanak, majd megölnek 3 kismacskát.

Milyen elmeháborodott, érzéketlen lény képes erre? Milyen büntetést szabjanak ki rá?

Aki ilyen rémtettet hajt végre, egyszerűen lemond az emberi jogairól. Nem méltó arra, hogy a társadalom bármilyen mértékben is a védelmére keljen. Megöli az öreg nénit 600,-Ft-ért? Meglincseli a tanárt a gyerekei szeme láttára? Kiszúrja egy macska szemét? Lelövi a 6 éves kislányt, mert az látta saját apja kivégzését? Vonóhorogra köt egy kutyát?

Öljék meg.

Egy osztrák állatvédő szervezetet - a királyi tévében egyetértő fejbólogatással, hősiesen nyilatkozó idióta magyar kollegái támogatásával - az elmúlt egy hónap kitartó munkájának köszönhetően gyakorlatilag tönkretett egy jól prosperáló magyar céget és utcára küldött 200 szerencsétlen munkavállalót.

Szerintem is fáj a libának meg a kacsának, amikor tömik, de ez a tahó osztrák banda harcoljon a kutyákat felakasztó, macskákra lövöldöző szemétládák ellen, foglalkozzon a habzó Rábában szétmálló halakkal, rúgassa ki a bőrgyárakban dolgozó osztrák munkásokat (talán éppen apucit és anyucit), de ne ugasson bele, hogy mi itt Magyarországon hogyan tömünk libát!

Amit a Négy Mancs művelt, az jobb helyeken bűncselekmény: azon túl, hogy nagyságrendileg 2 milliárd forint kárt okozott egy (minden, EU-s és magyar jogszabályi rendelkezésnek megfelelő) vállalkozásnak, még a kizsarolt megegyezésüket se tartotta be: nem vette le az uniós feketelistáról a Hungerit Zrt-t sőt, már a tömés teljes tiltását követeli!

Miért nem követeli mindjárt Sopront!?

Menjenek egyszerűen a picsába, de néhány FVM-es vezető is elkísérheti őket, akik egy ekkora szervezettel szemben sem képesek érvényesíteni a magyar érdekeket!

Egy fiú és egy lányteknősről van szó. Bevallom őszintén, nem volt jó soruk nálunk. 1990. táján kaphattuk őket a húgommal (Salvatore Schillacci és Roberto Baggio volt a két névadó), de nem foglalkoztunk velük annyit, mint amennyi kijár egy háziállatnak. 5 éve anyósomékhoz "száműztük őket", most Karácsonykor kerültek vissza hozzánk, mert az egyik megbetegedett és Mónival mi hordtuk orvoshoz vitamininjekciókra.

Nem volt azonban vízmelegítőjük, vízszűrőjük, nagy terük. Naponta kellett (volna) cserélni a vizüket, de akkor sem lehetett (volna) higiénikus viszonyokat tartani a gyerekszobában, ahol Panka aludt.

Ma levittem őket egy állatkereskedésbe. Bár a felajánlott pénzt nem fogadtam el, rosszul érzem magam, mert csak most érzek lelkiismeretfurdalást, és nem akkor amikor rosszul tartottam őket.

Olyan hülyén hat utólag bocsánatot kérni Tőlük, de jobb életet érdemeltek volna.

Hát, ennyi.

A méhkolibri a világ legapróbb madara, súlya kb. 1,5 - 2 gramm. Amikor zuhanórepüléssel védi a területét a betolakodóktól (?!), eléri a 90 m/sec sebességet. Másodpercenként akár 200-at csap a szárnyaival, ilyenkor ezret ver a szíve. Most hallottam a tévében.

Sokáig vacilláltam, hogy megírjam-e ezt a posztot, mert anyunak biztos rosszul esik majd rendre elolvasni, de a cicája megérdemli.

Macskusz ugyanis pár napos kókadtság után, az orvosi kezelés ellenére tegnap éjfélkor, egy nagyon ritka és gyógyíthatatlan betegségben meghalt. Nem ismertem nála bújósabb, barátságosabb állatot.

Anyuéknál most teljes a letargia, mert náluk nem közhely, hogy családtagnak tekintik az állatokat.

Nagyon sajnálom mindhármójukat. Macskusz még csak 4 éves volt, annyira nehéz elhinni, hogy már nincs!

Címlapon: szenzáció a 134. Kentucky Derby-n! 9 év után indul el kanca a versenyen!

Címlapon: a 158000 néző előtt Eight Belles élete versenyét futotta! 2. helyen ért célba a kanca! Életét adta a győzelemért!

Magyarázat: Eight Belles-t a célbaérés után azonnal el kellett altatni, mert két bokája is eltört a kíméletlen verseny alatt.

Mindent a szenzációért?! A ló tulajdonosát el kellene indítani az Olimpián. Fusson maratont. Talán belehal...