Vártunk a Sony Bravia KDL-32W4000-es LCD televízió megvásárlásával. Sharpot akartam, mert egy éve az X20-asba egyszerűen beleszerettem. Aztán elkalandoztunk a Sony felé, mert bár drgábban, de több szolgáltatást nyújtott a kiválasztottnál. Most ...
... most itt van a szobában egy Sharp Aquos LE-32DH66E.
Nem tudok betelni vele.
A japán prémiummárka ugyanis kitett magáért - az elegáns, lakkfekete kávában benne van minden, ami ebben a kategóriában csak lehet: Full HD panel, 450cd/m2 fényerő, 6ms-os válaszidő, jó natív (2.000) és dinamikus (20.000) kontrasztarány, Mpeg4-es DVB-T tuner, USB 2.0 foglalat a képnézegetéshez és a zenehallgatáshoz, 24p film mód, 3 év teljeskörű garancia. A készülék hátán pedig öles betűkkel hirdeti a büszke felirat: Made in Japan.
És ami nem látszik a paraméterekből: nagyon szép, éles képet ad analóg jelen is. A képjavító technológia szinte torzításmentesen alakítja át a 4:3-at 16:9-re (a széleket jobban megnyújtja, így a kép közepe változatlan), ráadásul normál nézési távolságból semmiféle elmosódás vagy szemcsésedés nem érzékelhető. Kicsit lassú a csatornaváltás (a firmware frisssítés orvoslta) de egyszerű és logikus a menürendszere.
Sokkal jobb, mint vártam. Megérte visszatérni az első szerelemhez - a márkához, ami mellett már egy éve elköteleztük magunkat.
A jó döntéshez szív is kell.
Ti mondtátok