King Aranarth

Azért nem volt beszámoló Johnny Winter november 23-i koncertjéről, mert megint lecsúsztam róla: a jegy helyett hörghurut kaptam és Tüdő Gyuszival lett randevúm - immáron majd' két hete, hogy amortizált a vírus, ami talán nem a H1N1, csak a sima, utcai influenza.  Más kérdés, hogy hogyan kívánják felmérni az Egészségügyi Minisztériumban, hogy mivel van dolguk és mekkora a járvány, ha a háziorvosok nem vesznek vért és nem vizsgálják meg a vírust ... Mindegy, talán nem halok meg. Holnap azért befér egy röntgen Móni NST-je és a közös nődoki elé, utána meg folytatom a kúrám, ami kamillatea mézzel és valami lórugás antibiotikum mindenféle egyéb rosszízű cuccal. A melómat telefonom nem tudom végezni, halmokban áll az anyag, de amit lehet azért irányítok/szervezek - mire bemegyek, jövök is szülni - ha egyáltalán beengednek a látogatási tilalom miatt. Azt már meg is beszéltem asszonkámmal, hogy a 2 hét szabim alatt délelőttönként azért helytállok egy kicsit munkaügyileg az irodában. Nem lesz ám fárasztó...

... hogy ő a GITÁRISTEN! Elképesztő gyors a keze, hihetetlen erő lakozik benne, és páratlan átéléssel zenél, rengeteg érzelemmel. Amit egy gitárral meg lehet tenni, azt ő tudja - erőlködés nélkül, magától érthetődő természetességgel és könnyedséggel. Nem volt szám szóló és virtuóz improvizáció nélkül, cifrázta a befejezéseket, úgy játszott a gitárján, mintha egy lenne vele. Szerintem egyébként az is.

Gary Moore a legnagyobb élő gitáros - és nekem másodszor adatott meg élőben meghallgatni. Feledhetetlen élmény volt. Alsóörsön több volt a szív, itt nagyobbat szólt a gitár. Köszönöm, Mr. Moore!

Íme a setlist, ami majdnem egy az egyben megegyezik az alsóörsi koncertével: 1. Oh, Pretty Woman, 2. Bad For You Baby, 3. Draw The Line (It will be really fast!" - mondta a felkonfban és tényleg: iszonyat gyors volt!!!), 4. Since I Met You Baby, 5. Have You Heard (John Mayall szám 15 percben - ez volt az egyetlen negatívum, mert öncélúvá vált a vége, nagyon elnyújtotta a szólót), 6. All Your Love, 7. Mojo Boogie, 8. I'll Love You More Than You'll Ever Know (Al Kooper szám 12 percben), 9. Too Tired (Albert Collins szám 12 percben), 10. Still Got The Blues, 11. Walking By Myself, + a ráadás: 12. The Blues Is Alright, végül pedig 13. Parisienne Walkways.

ui: Jamie Winchester nem rossz, de semmi különös. Az Aerosmith Have The Skelter és a U2 Hold Me, Thrill Me, Kiss Me, Kill Me c. számát viszont marha jól játszotta a bandájával.

ui2: 23-án jön Johnny Winter. Most nem szalasztom el!

A lényeg, hogy a zenét hangszerekkel játsszák. A számítógép nem hangszer.

Miután nem tudom megemészteni önnön hülyeségemet és rugalmatlanságomat a Johnny Winter koncerttel kapcsolatban, kell keresnem valamit, ami kárpótol és eltereli a figyelmemet a Fehér Tornádóról.

Belelapozok a cirka 4000 albumos lemezgyűjteményembe (nyugi, csak mp3), a válogatásokba, a különlegességekbe, a videókba... Valamit keresek, magam se tudom, hogy mit, mégis megtalálom: Springsteen-koncert Miamiban. A koromsötét színpadon a fénycsóva megvilágítja az amerikai gitáros-énekest, aki rekedt hangján két elég ismert fickót szólít. Először egy vékony, szemüveges pali lép be Love feliratú pólóban, nyakában egy gitárral. Mosolygás, kézfogás, vállveregetés. Ő Dave Stewart. Utána megjelenik egy sapkás csávó, tiszta feketében. Itt is kézfogás, majd Bono, - mert a kortárs könnyűzene egyik legelismertebb és legnagyobb hatású sztárjáról van szó - letérdel, alázatosan fejet hajt a Főnök előtt. Látszik rajta a megilletődöttség - mintha ő a 20 fős, füstös kis kocsmákhoz szokott volna...

Aztán belevágnak: a Because The Night c. számot játsszák el az E Street Band-del. Tömény rockzene, lendület és erő. Bono ének, Springsteen szóló, Stewart szóló, Springsteen ének, Bono ének és hideglelés. Nézzétek csak meg:

Lejátszom vagy ötször, hogy helyreálljon a lelki bé*ke..

*Itt megszólalt a telefonom. A barátom hívott és érdeklődött, hogy milyen volt a Johnny Winter koncert?

Basszus, ezt elszúrtam.

Tegnap sajnáltam, hogy lemaradok róla.

Ma sírni tudnék, amiért lemaradtam róla.

Olvassáok el EOX The Selector beszámolóját és megértitek!

Jézusom, élőben a Johnny Guitar! A rohadt kurva életbe!

Alig fél óra múlva a PeCsa színpadára lép az egyetemes blues-rock egyik legnagyobb (még élő?) alakja, az albínó gitáros: Johnny Winter. Barátaim közül többen saját karikatúrájának tartják a drogoktól és alkoholtól tönkrement fickót és a csalódástól és kiábrándulástól való félelmükben nem mennek ki a koncertre, én azonban a szétesett, élőhalott kinézetű, csontsovány csávóra is kíváncsi vagyok. Vagyis hát, lettem volna.

Úgy alakultak a dolgok, hogy nem látom őt élőben zenélni. Nagyon sokáig bánni fogom, de minden nem sikerülhet.

Azért kár...

Ami kimaradt a korábbi posztból: a "nagyvonalú" rózsaszín mobilszolgáltató ügyfelei pénzéből iderepíti Carlos Santana-t. Sajnos nem leszek kint a bulin, mert Bánkra, az V. Louis Armstrong JAZZ fesztiválra vagyok hivatalos, ahol szokás szerint fellép a fővédnök Joe Muranyi (ha valaki nem tudná, Satchmo klarinétosa volt, világhíres, jókedélyű öregember),

és Antoine Trommelen, a holland fúvós-istenség, aki most második alkalommal jön Magyararországra és Bánkra az öreg kedvéért. Hogy ez mekkora szó? A láncdohányos fickó 2009-es (!) koncertjeire is csak elvétve lehet jegyet kapni. Játszik majd a Hot Jazz Band és a Jazz Steps is. Tapasztalatból mondom, hogy remek a hangulat és igazi örömzenére lehet számítani. (Azért nagyon fáj a szívem a mexikói gitárfenoménért!)

Aztán amiért a posztot megírtam: október 27-én jön a 64 éves albínó amerikai blues-rock gitáros, a magasságos Johnny Winter! Hallgassátok meg a Johnny Guitar c. számát, és kijöttök a koncertre.

Kedves mindenki!

Az óév végén hagyom a politikát és egy komoly feladatot adok nektek:

Hallgassatok zenét, de nem ám akármilyet! Hallgassatok blues-zenét és hard rock-ot, hallgassatok heavy metal-t, hallgassatok gitárjátékot minden mennyiségben!

Felsorolom tehát a 15 kötelező hallgatmányt az újévre - szigorúan NEM minőségi sorrendben:

1. AC/DC (Angus Young) - Ride On
2. Cream (Eric Clapton) - Crossroads
3. Deep Purple (Ritchie Blackmore) - Highway Star
4. Bruce Dickinson (Roy Z) - Tears Of The Dragon
5. Rory Gallagher - Bad Penny
6. Guns 'n' Roses (Slash) - Sweet Child O' Mine
7. Iron Maiden (Dave Murray) - Brave New World
8. Jimi Hendrix - Purple Haze
9. Gary Moore - Still Got The Blues
10. Red Hot Chili Peppers (John Frusciante) - Wet Sand
11. Joe Satriani - Satch Boogie
12. The Allman Brothers Band (Warren Haynes & Derek Trucks) - Heart Of Stone
13. Jukka Tolonen - Wednesday Blues
14. Stevie Ray Vaughan - Empty Arms
15. Johnny Winter - Johnny Guitar

A számok (de legalábbis a gitárszólók) egy részét biztos ismeritek, egy részük talán újdonság.

Ne felejtsétek! A zenét hangszerekkel játsszák. A számítógép nem hangszer.