Felidegesített a bulvármocsok, ezért elkezdtem blogokat olvasgatni. Nézzetek át ti is az erre a címre, engem megihletett:

Hogy értelmes dologgal is foglalkozzam, elmondom, hogy mit olvassatok el nagyon sürgősen:

Friedrich Dürrenmatt Nagy Romulus-át,

Kurt Vonnegut Bajnokok reggelijét és

Jerome David Salinger Zabhegyezőjét.

A 3 külföldi kedvencemet, melyek közül egy mindig a táskámban lapul. És amikor visszatértek a földre az irónia és a szarkazmus vidékéről azt se tudva, hogy nevessetek vagy sírjatok, akkor vegyétek a kezetekbe a valaha volt egyik legnagyobb író, Márai Sándor legcsodálatosabb regényét: A gyertyák csonkig égnek c. könyvet. És akkor majd nem akartok nevetni, mert csak sírtok: mert szép nyelvünk van és volt ember, aki ezt képes volt használni; mert olyan történetet mesél el, ami lassú folyamként sodor magával; mert amikor a végére értek, csak ültök és merengtek; és mert emberi, az utolsó szaváig.