Bejött, de csak lihegett - naná, mert melege volt. Miután áttettem az árnyékba, némileg felélénkült, bár inni nem kért és az almát is megvetően szaglászta körbe.
Peti nem vette kézbe, Panka pedig átaludta a nagy találkozást. A sün kifejezetten vagány volt, de nem tapperoltam nagyon össze (bár a nyaksimogatást úgy tűnt, hogy bírta), mert bár kis mérete ellenére szerintem már önálló (nem az), nem akartam, hogy az anyja esetleg elhagyja (nem hagyta el).
Szerkesztői kiegészítés: nem bejött, mert megtaláltam az "almot" a sásliliom és a meseszép fatuskónk tövében, mindenféle levéllel és száraz csimbókkal betakarva a dzsungelünkben, amikor Pankának is meg akartam mutatni a kalandozó minisünt. Nem önálló, mert az anyasün mellett három kölyök fekszik szorosan. Nem hagyta el, mert ott van a csámborgós is.
Aranyosak, de az anyát szemmel láthatóan idegesíti a hirtelen jött népszerűség, úgyhogy visszatakartam őket ahogy voltak, majd éjjel tolhatják a rock n' rollt.
Ti mondtátok