Elment a "Vézna", aki játékosként és edzőként is megreformálta a labdarúgást. A totális futball, a La Masía és a labdatartás egyaránt az ő nevéhez fűződik. Háromszoros Aranylabdás, Játékosként bajnok és BEK-győztes az Ajax-szal, majd bajnok a Barçával is, az Oranjével világbajnoki ezüstérmes. Edzőként KEK győztes az Ajax-szal, majd BEK győztes a Barçával. Összeférhetetlen embernek mondták, de a kisujjában volt a sportág.
Johann Cruyff 68 évesen hagyott itt minket. Nyugodjék békében!
A Real legerősebb összeállításában fogadhatta az egyetlen hiányzóval pályára lépő Barcelonát a Bernabeu-ban. Mivel ez az egyetlen hiányzó Lionel Messi volt, én a csapatok jelenlegi formája ellenére nagyon féltettem a gránátvörös kékeket.
Egészen a 20. másodpercig. Petivel elvonulva néztem a meccset és ahogy haladt az idő, lettem egyre nyugodtabb. Benitez Realja defenzíven játszott, márpedig ha a Barçát nem támadják le és hagyják őket tiki-takázni, akkor csak a kivégzés ideje kérdéses.
Előbb egy Sergi Roberto - Suarez (nem tudom megszeretni), majd egy erősen lesgyanús Iniesta - Neymar összjáték vezetett gólhoz. A második félidőben Neymar készített le sarokkal Iniestának egy labdát, aki 15-ről kipókhálózta Navas kapuját. Ha eddig bárkinek kétségei lettek volna, most az is megérthette: ezen az estén klassziskülönbség van a gárdák között. Suarez végül a csereként beálló Messi passzából lőtt még egyet, hogy az emlékezetes 2:6-os meccs (Xavi 4 gólpassz!) különbsége itt is meglegyen.
2 dolgot nem értettem: az egyből pirossal kiállított Isco (illetve az előtte ugyanezt megúszó Ramos és a könyöklő Cé) alattomos durvaságát, valamint Benitez cseréit. Ha volt értékelhető teljesítményt nyújtó és helyzetbe kerülő játékosa, akkor az James Rodriguez és Marcelo volt. Na őket cserélte le. Garbage time-ban volt ugyan két Cé helyzet, de összességében sima volt a rangadó.
Ez a Barcelona még mindig képes az űrfocira.
Ez a molinó feszült a Nou Camp lelátóján, egy 17 éves (valójában, az ifi csapatokkal együtt 24 éves) karrier lezárásakor. Xavi Hernandez Creus-ról már írtam, az el Clásicok kapcsán is sokszor, de ezek a napok a futballban ismét (az egyik?) legnagyobb kedvencemről szólnak.
Xavi Hernandez a Barcelona és az egyetemes futball egyik legnagyobb játékosa. 170 centibe belefért minden, ami a labdarúgáshoz kell, ami egy kombinatív passzjátékra építő csapat irányításához és mozgatásához kell.
A Sors annál méltóbb módon nem köszönhetett volna el Xavitól, ahogy tette:
Utolsó idegenbeli bajnokiján, egy Atletico elleni rangadón bajnoki címet szerezhetett, utolsó hazai bajnokiján átvehette a bajnoki címért járó serleget és 90.000 ember ünnepelhette, az utolsó fellépésén a Nou Campban spanyol kupadöntőn játszhat, majd utolsó mérkőzésén a katalán klub színeiben Bajnokok Ligája döntőt fog játszani. Megérdemli. Megérdemel mindent. Mert ha az elmúlt 15-20 évben Puyol volt a szíve, akkor Xavi volt az agya a korszak legjobb együttesének. Az FC Barcelona megadta az ikonjának azt, amit megérdemelt. Méltó búcsút, tiszteletet és elismerést.
Jó utat, Xavi!
Miközben a Spurs - bár a KLUB hivatalosan is felvette tagjai közé a Magyarországon már tavaly bejegyzett szurkolói egyesületünket - sokadik reménytelen teljesítményével 0 perccel a vége előtt ismét bukóra áll hazai pályán (ezúttal a félelmetes Stoke az ellenfél) és a Juve edzőmeccsé silányítja a Parma elleni ex-rangadót (5:0 a 65. percben), eszembe jutott, hogy 1,5 - 2 hónapja annyit foglalkozok az NFL-lel, hogy a blog gyakorlatilag szünetel. Most a bye-weekek miatt van annyi szabadidőm, hogy röviden említést tegyek néhány lényeges dologról:
Panka 7 éves lett, iskolás nagylány. Volt hepaj, volt buli, volt torta és ajándékok, most nagyon élvezte, hogy ő a központ.
Asszonka is szülinapos volt, ő előzetesen kapott egy táska-pénztárca kombót, majd meglepetésként egy sétarepülést. A rossz idő miatt nem egy 40 perces szentendrei utat, de egy 15 perces budapesti panorámásat. Én izzadtam, féltem, a gyerekek extázisban örömködtek, tavasszal ismétlés.
Sir kán nagyon leamortizálódott. Hétről-hétre soványabb, lassabb, szinte teljesen megsüketült, de legalább még bújós és nagyon fel tud háborodni, ha valami kedve ellenére történik.
"Nincs demokrácia!" "Internetadót akar bevezetni a viktátor!" Tízezrek az utcán, a Kormány pedig bizonyítja, hogy mi is a demokrácia. A számos érthetetlen, bicskanyitogató intézkedés és nyilatkozat mellett Orbán nem csak meghallja a tüntetők hangját, de vissza is vonja a törvénytervezetből az adónemet.
Szintén tízezren készülnek az utcára Vida Ildikó lemondását követelve. Na ez durva, mert fingjuk sincs arról, hogy miért tüntetnek. Az USA kitiltotta a NAV elnökét az Államokból és korrupcióval vádol - nem konkrétan Vidát, de úgy bele a vakvilágba, a magyar adóhatóságot. Ez tízezer demokráciát féltő hazánkfiának elég. Az USA mondta, meg egy elmeháborodott (időközben véletlenül balos politikussá törzs- és egyedfejlődött) ex-navos összeesküvés-elmélkedte. Hogy a helyzetet Vida (de legfőképpen a kormány) rosszul kezelte, az sajnos nyilvánvaló, de az a hisztéria, ami a tények ismerete nélkül kialakult: iszonyú.
Ákos ismét letett az asztalra egy gyöngyszemet. Igazán.
Írtam a BKK-nak egy hónapja, hogy az egyik buszból, ami mögött tötymörögtünk a dugóban, folyik a nafta. Kaptam választ! Nem csak amolyan általános blablablát, hanem értékelhetőt:
"Társaságunkhoz 2014. október 8-án érkezett elektronikus levelével kapcsolatban tájékoztatjuk, hogy a járatot közlekedtető BKV Zrt. az érintett autóbusz tanksapkáját a szivárgás miatt lecserélte."
Nem kapkodták el, de intézkedtek és vették a fáradtságot visszajelezni. Mindenesetre bíztató.
Bontják A Stadiont. Vérzik a szívem és örülök egyszerre. Közel 30 éve, hogy először leültem a "fedett lelátóra".
A Real agyonverte a Barcelonát a bajnokságban - és megérdemelten. Sokkal erősebb. A BL duplázás is meglesz nekik, mert Luis Enrique nem Pep Guardiola és a mai katalán keret sem az 5 évvel előtti.
Mindjárt rajt Sao Paoloban. Miután a Ferrari idén is döglődik, nagyon szurkoltam Rosbergnek, hogy az apja, az egyik nagy kedvenc Keke után (igaz már nem finn, hanem német színekben) ő is világbajnoki címet szerezzen, de sokakhoz hasonlóan engem is sikerült elüldöznie magától. Hamiltont utálom, de Nico többször volt sportszerűtlenebb, mint gyorsabb az angolnál. Amikor "csak" azért szurkolok valakinek, mert a kedvenc esélytelen, de szurkolni kell, akkor a szimpátia nem eljátszható.
Minden német császárok legcsászárabbika, a magasságos Franz Beckenbauer a saját szájával volt képes azt nyilatkozni hétfőn, a Bayern München FC Barcelona elleni BL elődöntöje előtt, hogy
„Minden trükköt felhasználnak majd, hogy kibillentsenek minket a megszokott játékunkból. Nem hezitálnak majd olyanokkal is próbálkozni, melyek nem férnek a szabályos keretek közé. Provokálni fognak, és mocskosan, köcsög módon játszani, ha arra lesz szükség"
Ez azért egy kicsit sok, különösen annak fényében, hogy egy héttel ezelőtt a németek - bár lefocizva a katalánokat - úgy győztek 4:0-ra, hogy 3 góljuk totál szabálytalan volt. Kapcsolhatott a Császár is, hogy oda a renomé, úgyhogy kedden javított a sajtósokat hibáztatta egy őszinte rövid bocsánatkéréssel.
"Bocsánatot kérek, félreértették a szavaimat. Mindössze annyit mondtam, hogy a Barca bármire képes lesz a pályán a továbbjutásért, de csak a szabályokat betartva. A Barca az egyik legnagyobb és legőszintébb klub a világon, és biztos vagyok benne, hogy a fair play dominál majd náluk is a szerdai találkozón"
Fekete, vagy fehér, nem mindegy?
Míg én Madridban teszteltem a lábam teherbíró-képességét, mindenhol meccseltek.
Barcelonában 4:0-ás hazai győzelemmel búcsúztatták el Pep Guardiolát, ráadásul mind a négyet Messi rúgta és ezzel összességében már 50 gólnál jár a bajnokságban, ami véletlenül újabb rekord.
Ennél is fontosabb, hogy a Juventus megszerezte az olasz bajnoki címet! Ismét mienk a Scudetto! Amit a korábbi legendás középpályás, Antonio Conte edzőként a csapattal művelt, arra nehéz szavakat találni: utoljára pl. a Gullit / van Basten / Rijkaard-féle Milan volt képes veretlenül bajnokságot nyerni.
Angliában a Tottenham mély válsága tovább tart: birminghami döntetenünkkel a Villa ellen hatalmas esélyt szalasztottunk el, hiszen megelőzhettük volna az Ágyúsokat, márpedig a bronzérem automatikus BL főtáblát ér. A WBA még tehet nekünk egy szívességet az utolsó fordulóban, de a realitás most már "csak" a BL-selejtezőt érő (?) 4. hely... Hozzáteszem, hogy ebben a tekintetben a bajnokságban a sorsunk a saját kezünkben van, mert ha nyerünk az utolsó fordulóban a Lane-en a Martin Jol vezette Fulham ellen, akkor a Szarkák nem tudnak előzni (idegenben tolják az Everton ellen, vagyis az ellenfelük is izmosabb). Sajnos mindez mégsem szívderítő és nem véletlenül virított előbb a kérdőjel, mert a Chelsea az esetleges BL győzelmével még keresztbe tehet nekünk, így BVB drukkerként fogok szurkolni a Bayern Münchennek... Szuper lesz.
Ma az MTK is bajnok lett, igaz csak a másodosztályban. Így talán van némi remény arra, hogy a csapat nem szűnik meg és nem csak Pankának, de Petinek is meg tudom adni az élményt, amit a Hidegkuti-stadionban való szurkolás jelent.
Snooker VB. Hogy évek óta Ronnie "The Rocket" O'Sullivan a legjobb játékos, az nagyjából tény, de hogy az idegrendszere gyenge, az is. A két széles körben elfogadott állítás közül ezúttal csak a másodikra cáfolt rá, márpedig ennek a levét a magasságos Stephen Hendry visszavonlása után "kedvenccé" avanzsált Ali Carter (ne kérdezzétek, hogy miért, de a 2010-es sanghaji tornagyőzelmének nagyon örültem) itta meg. 11:18, sima döntő Sheffield-ben. A Kapitány tehát második VB döntőjét is elbukta, igaz másodszor is csak a O'Sullivan tudta megállítani. Talán jövőre nem egy Rakétát kell majd megzaboláznia...
Josep Guardiola nem hosszabbítja meg lejáró szerződését az FC Barcelonával, így a Király-kupa döntője lesz az utolsó mérkőzése a csapat kispadján.
Minden idők legjobb klubcsapatát építette fel, regnálása alatt a klub 17-ből 13 címet (!) nyert meg (76,5%), köztük 2 BL kiírást.
Pihenj egy évet, és gyere vissza!
Alig 30 méterre volt már a labda, amikor a köcsög Barça csatár, Alexis Sanchez durván belehátalt a sportszerű John Terry térdébe és még el is esett! Nem is tudom, hogyan tudok nekik szurkolni, amikor minden bíró direkt csal a javukra! Undorító!
Szerencsére a magasságos Real Madrid mindig szabályos gólokat szerez, ha meg véletlenül mégis lesen van a szerénység mintaképe, arról nem ejtünk szót, hiszen a magyar játékvezető nézte el a szituációt! Hogy melyiket? Amikor Cé bal lába fél méterrel beljebb van mint a védőé, hacsak a Bernabeu gyepmesterei nem ferdén nyírtak füvet... A tavalyi BL döntőn a Barca kárára, most, a BL elődöntőben a Real javára adott meg lesgólt. Fülelek, de nem hallom az összeesküvés-elméleteket gyártó károgókat.
(A képet magam vágtam ki egy videóból az index.hu-ról, szóval nem photoshopoltam előrébb a portugált.)
Hiába nyert Pankával a balomon és apuval a jobbomon a Hidegkuti stadionban 5:0-ra az MTK a Paks II ellen, hiába védte meg bajnoki címét a Dortmund a Bundesligában, ha a Barcelona győzelmi kényszerben, hazai pályán elbukta az el Clásico-t...
A Real Madrid teljesen megérdemelten gyűjtötte be a 3 pontot - birtokolhattuk a labdát 70-72%-ban, nem dolgoztunk ki több helyzetet és nem voltunk veszélyesebbek mint a Királyiak. Most nem voltak durvák, csak húzták az időt és színészkedtek, de ki ne tette volna? Jobban játszottak, na! Rossz elismerni, nehéz feldolgozni, de oda Pep veretlensége, oda a csapat verhetetlenségi mítosza, oda a bajnoki cím - talán kapunk cserébe extra motivációt a BL-re és a jövő évi bajnokságra!
Eltröpül e szomorú hír mellett, hogy a Tottenham Hotspuűr minden idők legbrutálisabb összeomlását produkálva immáron csak 5. a PL-ben, miután újabb kiesőjelölt csapattól sikerült simán kikapnia. Szörnyű.
Holnap a Juve is rangadót játszik, az kellene mg csak, hogy nyerjen a Roma és előzzön a Milan!
Rossz belegondolni...
Vó't itt minden:
Kézilabda EB: csodálatos formaidőzítéssel, messze a várakozások fölött szerepelt a magyar csapat - ismét, de higgyétek el, nem végleg Nagy Laci nélkül. Döntetlent játszottunk Orosz- és Spanyolországgal, majd megvertük a francia olimpiai-, világ- és európa-bajnokot, 3 ponttal mentünk a középdöntőbe. Ott aztán a csodálatos formaidőzítés miatt csúnyán kikaptunk Izland és Szlovénia válogatottjától, amivel nem csak a dobogós álmok, de még az 5. hely is elszállt. A csodálatos horvátokkkal megint döntetlent értünk el, vagyis ezen a versenyen kizárólag a nálunk sokkal magasabban jegyzett csapatok ellen voltunk képesek jó teljesítményt nyújtani. A verhető csapatoktól kikaptunk, egy győzelemmel zártunk a 8. helyen. Az Olimpián jó sorsolással szintén a 8 közé kerülhetünk, Lacival ez elérhető cél lesz egy közepesen erős csoportban is. Mert Laci NEM a spanyol válogatottban fog játszani. Ha viszont belehúzunk, vele is csak a tisztes helytállás, 1-2 jó meccs lehet reális elvárás.
Vizilabda EB: a csoportban egyetlen értékelhető meccsünk volt, akkor simán megvertük a világbajnok olaszokat. Utána jött 4 edzőmeccs, majd az elődöntő, ahol Montenegro ellen komoly bírói segítséggel is csak egy hosszabbításan elszenvedett, megérdemelt vereségre voltunk jók. Itt mondjuk elmondható, hogy Londonig lesz ez még jobb is. Talán.
2 El Clásico: a Király-kupában egy oda-vissza. A Bérnabeuban agyonvertük a Realt. "Csak" 2:1 lett a végeredmény, de a két csapat közti különbséget zongorázni lehetett. Mi nem színészkedtünk, a Madrid se rugdosódott, csak az elmebeteg Pepe taposott szándékosan a földön ülő Messi kezére. A visszavágó formalitásnak tűnt, aztán a Barça minősíthetetlen és a Real minden dícséretet megérdemlő hozzáállása miatt mégis hatalmas meccs kerekedett a klasszikusból - annak ellenére, hogy a szünetben 2:0-volt a javunkra. Merthogy addig is a Királyaik játszottak jól, mi voltunk a szerencsések. Ők elszántan, mi unottan jöttünk ki a folytatásra, rúgtak is kettőt és volt egy rövid időszak, amikor bizony nem nekünk állt a zászló. Sikerült visszahozni őket - de nem csak a meccsbe, hanem a párbajba. A Real frusztrált volt, önbizalomhiányos és ideges, de mostantól nem kell szégyenkeznie. Az átok ugyan nem szűnt meg (Mourinho még mindig nem tudott a rendes játékidőben legyőzni minket és ki is estek), de emelt fővel kaptak ki, mert nem érdemeltek vereséget.
A bíró is megér néhány szót és bizony részben én is osztom a véleményt, miszerint a Barça javára ítélték meg a kétes, de nem sorsdöntő szituációkat. Amikor szorult a hurok, azonnal visszatértünk a színészkedéshez (Ramos-t tévesen ki is állította a bíró a 85. percben), heten-nyolcan körbeállva, folyamatosan terrorizáltuk a bírót, mi nem kaptuk meg a fővárosiaknak gondolkodás nélkül kiosztott sárgákat reklamálásért és a szabálytalanságokért. Ez nem szimpatikus, de...
Pepe úgy volt csapata egyik legjobbja, hogy a pályán se lehetett volna az ominózus taposás miatt és Fabregast a visszavágón is sikerült lekönyökölnie. Ramos kiállítása jogtalan volt, de Diarrát jó 40 perccel korábban le kellett volna zavarni. Mourinho ugyanazt a lelki terrort alkalmazza a bírókkal szemben a sajtószobában és a teremgarázsban (ahol megvárta a sporit és elküldte az anyjába!), amit a katalánok a pályán. Sokáig elegánsan nem vettünk tudomást ezekről a dolgokról, Guardiola játszotta az úriembert, de úgy tűnik betelt a pohár. Már van olyan erős a Real, hogy fel kell venni a kesztyűt. Nem sportszerű, de alkalmankánt már muszáj. Nem volt sporszerű Messi, de a bunkónak nagyon kijárt már egy kiadós rúgás a kis argentintól. Vegyék már észre ők is, hogy nem lehet velünk bármit megtenni! 10-15 meccs óta folyamatosan rugdosódnak, és ha le is zavarják őket a pályáról, az edzőjük akkor is megvédi és felmenti őket sőt, élére áll a háborúnak (lásd Tito Vilanova szemének kitolása)! Ebből elég volt.
A Madrid sajnos nagyon komoly erőt meríthet a második meccsből, míg nekünk meg kell győzni magunkat, hogy amikor igazán kellett (az egész odavágón és a visszavágó utolsó 10 percében tartalékosan is), mi voltunk a jobbak. De Guardiolának ki tell találni valamit, hogy motiválja a játékosait, mert rendszeresen leállunk 1-1 félidőre, ami még egy Osasuna ellen is megengedhetetlen, nemhogy a Real Madrid ellen...
Egyet azonban senki ne felejtsen a mostani párharccal kapcsolatban: Madridban semmi esélyt nem adtunk a Realnak. Egyetlen lövésig jutottak, egyébként csak keresték a labdát és örülhettek, hogy nem kaptak ötöt. A továbbjutást nem érdemelték meg, de a becsületüket visszaszerezték.
Statisztikákat és adatokat böngészek egy frissen megtalált spanyol (katalán) honlapon. (Meg kellett néznem, hogy mikor játszották a 2:2-re végződött Barcelona - Tenerife bajnokit, amit élőben volt szerencsém látni. A megfejtés: 1996. március 26.) A klub történelmének, meccseinek, a stadionjainak és legnagyobb játékosainak az adatai mind-mind megtalálható, egészen csodálatos oldal.
A bemutatott játékosokat "sorba rendezték" az oldal szerkesztői:
A 3. kalap "Los Crack" (kb. kiválóak, elsőrendűek) néven fut. A 38 játékos között Deco, Figo, Guardiola, Koeman, Kocsis, Laudrup, Lineker, Luis Enrique, Neeskens, Ramallets, Rexach, Samitier, Schuster, Sztoicskov, Zamora és Zubizarreta nevével találkozunk.
Jön a 2. kalap, a "Las Estrellas" (Csillagok). Ők már csak mindössze négyen vannak: Maradona, Romário, Ronaldo és Rivaldo. Gondoljatok csak bele! Egy klub, ahol Maradona nem fér a legjobbak közé!
Merthogy a klub törénelmének legnagyobb játékosai az "Astros" (kb. üstökösök, állócsillagok) triója: Ronaldinho Gaucho, Johann Cruyff és ... és Kubala László. Merthogy hármójuk közül is kiemelik a magyar csatárt. Kubala jellemzésének első pár sora, viszonylag szabad fordításban:
"Az Állócsillagok királya. Minden kétséget kizáróan a Barcelona történelmének legjobb játékosa. Ezt nem mi mondjuk, hanem a futball nagyjai, akik valaha is ismerték ezt az egyedülállóan hatalmas játékost."
Csak mi, magyarok nem ismerjük (el) eléggé Kubalát. Pedig ő az egyetlen, akinek szobra áll a Nou Campban, ráadásul a legenda szerint az ő érkezését követően nőtt meg annyira a klub szurkolótábora, hogy fel kellett építeni a stadiont...
Komment egy Puyolt éltető videó után:
Puyol lassul. És? Mindig ott áll, hogy ne kelljen a labdáért futnia. A labda megy őhozzá.
:-)
4:1-et fogadtam.
Soha többet nem fogok kételkedni a Barça képességeiben. A 22. másodpercben Valdés ajándékozott egy gólt a Realnak, aki így gyakorlatilag hendikeppel indulhatott. Ez sem volt elég a Királyiaknak.
Szép lassan megnyugodtunk, átvettük az irányítást és egyenlítettünk, majd kis szerencsével megszereztük a vezetést is, hogy aztán be is biztosítsuk a győzelmet. Nyertünk a Bernabeuban. Most nem Messit és/vagy Xavit, sokkal inkább a legyőzhetetlen Puyolt és az elegáns Iniestát kell kiemelnem, de a siker igazi kulcsa egy kopasz úriember volt a kispad mellett.
Guardiola abszolút Mourinho fölé kerekedett és most már senki nem mondhatja, hogy egy zsenivezérelt, kész csapatot irányít, amit bárki megtehetne helyette. A 15. percben hadrendet változtatott és a megszokott 4-3-3 helyett 3-4-3-ra állt át a Barcelona. Igen, 3 védővel a Bernabeuban. Ez volt az ára annak, hogy a középpályán kialakulhasson a fölény, ami a lehetővé teszi, hogy a gárda saját stílusában játszhasson. Idegen taktikai felállása váltott, hogy a csapat önmaga lehessen. Megoldódott a labdakihozatal, jöhettek a rövid passzok, gyors kényszerítők, Messi pedig rágyorsulhatott a védelemre. 4 védővel szenvedtünk, 3 védővel domináltunk. Guardiola olyat húzott, amire a nagy Special1-nak nem volt ellenszere.
megemlíteném, hogy nem volt rugdosódás és színészkedés, most csak futballozott a világ vitathatatlanul két legjobb csapata. A köztük lévő erősorrend szintén egyértelmű.
Amúgy 1:3 lett a vége.
Lazio - Juventus 0:1. Pepe, az egyik átlagos olasz válogatott játékosunk góljával, valamint Buffon, az egyetlen nem átlagos olasz válogatott játékosunk múltidéző, nagy védéseivel rangadót nyertünk idegenben és haladunk előre, továbbra is listavezetőként.
WBA - Tottenham Hotspur 1:3. Az elmúlt hetek gyakorlatától eltérő volt a forgatókönyv. Most nem nyertük meg a meccset az első félidőben, hogy aztán a másodikban a szokásos rövidzárlat miatt mégis idegeskedhessünk, hanem hamar hátrányba kerültünk. Az egyenlítés még gyorsan ment (Adebayor), de a győztes Defoe-gól csak a 81. percben jött össze. A togó szerencsés második találata a 90. percben már csak Harry szívének szólt - nehogy feldobja a pacskert a műtétje után. Az elmúlt 10 meccsünkől 9-et nyertünk egy X mellett, a harmadik helyen állunk, de ha hozzuk az elmaradt hazai bajnokinkat az Everton ellen, a 2. helyre ugrunk. Te jó ég, ez hihetetlen!
BVB - Schalke 2:0. Rém sima volt. A Bayern idegenbeli legyőzése után most az ősi riválist oktatta a csapat, ami kezd visszatalálni a tavalyi útra. Az jó volt, ismét bajnokesélyes a gárda.
Getafe - Barcelona 1:0. Kavargó érzések. Egyrészt a Barçának bármikor, bármilyen játékvezetés mellett győznie kell, különösen akkor, ha a Real Madrid szárnyal és 3 pontos előnye van. El kell felejteni a kényelmeskedést, az "úgyis meglesz" mentalitást, mert nem lesz meg "úgyis"! A 65. perc előtt is fel kell szántani a pályát, nem csak akkor, amikor kezd forró lenni a pite. Ugyanakkor A Getafe háromszor keveredett át a térfelünkre, kétszer találta el a kapunkat, a labdát kb. 40 méteren és 5 másodperc alatt visszaszereztük tőlük, Moyá élete formájában védett, Messi pedig a 93. percben kapufát lőtt. És jöhet a bíró 2 hatalmas hibája is: Busquets hülye volt, hogy nagyot homorított és rájátszott a szabálytalanságra, de akkor sem sárgalap, hanem büntető járt volna a felrúgásáért. A meg nem adott gólunk pedig szabályos volt, mert bár a kiugró Keita előrébb állt, mint a védője, a labdát nem Messi osztotta ki neki, hanem a becsúszó védő, vagyis nem lehetett les (a reklamáló csapatkapitány, Xavi persze megkapta). Ha nem is úszott el a címvédés, a Real most meggyőzőbb, harcosabb és jobb. Amikor majd ők kerülnek hullámvölgybe, nekünk ugyanolyan kíméletlennek kell lennünk, mint amilyenek most ők, mert egyébként jön az őrségváltás.
Az FC Barcelona együttese 2011-ben megnyerte a spanyol szuperkupát. A hírnek még nagyobb értéke van akkor, ha tudjuk, hogy a katalánok sajnos még messze vannak a csúcsformájuktól, hogy többen sérülésből felépülve, vagy 0 edzéssel a hátuk mögött léptek pályára, főleg pedig mert a Real Madrid motiváltabb volt és egészen parádés teljesítményt nyújtott - már amikor éppen futballozott és nem K1-ezett.
Direkt vártam egy napot míg írok, hogy előtte elolvassam a reakciókat, a nyilatkozatokat, megnézzek számos videót a történtekről. Összegzés a poszt legelején: A zseniális taktikus Mourinho kihozta a csapatából a legjobbat és a pitiáner, gerinctelen Mourinho kihozza az állatot a játékosaiból.
Elhiszem, hogy Khedira stoplija legfeljebb súrolhatta Abidalt és nem találta el, de ez a mozdulat ki szerint nem ér piros lapot? A francia 186cm magas és éppen fejelni készült! Videó itt.
Pepe, az agyatlan hentes, a futballvilág szégyene az ellenfél szögletzászlójánál így próbál "szerelni", (teheti, hiszen ezért is csak 10 meccset kapott):
Marcelo? Rá eddig nem ez volt a jellemző, mert nem mészáros.
Másik szögből még durvább - labda sehol, páros lábbal hátulról, két lábbal a támaszkodóra kulcsolva. Gratulálunk!
A Real Madrid játékosai egyszerűen képtelenek feldolgozni a vereséget, kulturáltan viselkedni, ha alulmaradnak. De miért várnánk el mást a játékosoktól, ha az edzőjük egy sunyi, primitív bunkó?
Lehet mosolyogni, amíg az ember azt hiszi, hogy José Mourinho megfricskázta a Barça másodedzőjének a fülét. A visszajátszások alapján azonban egyértelmű, hogy nem ez történt, a célpont ugyanis Vilanova szeme volt. Hogy az értelmetlen és alattomos bunkóságát megúszta egy lökéssel és egy kis pofonnal, annak nagyon örülhet!
És ami a leggusztustalanabb: míg a reklamálni induló Pep Guardiola lefogja a stábját, a Special5 Marcelo belépője után odasétál a fekvő Fabregashoz és "beijeszt" neki egy laza mozdulattal, mintha fejbe akarná rúgni. Nem teszi meg, csak meghessegeti, de mi szükség van rá, milyen mentalitásra vall ez?
Ez a legalja, ő a legalja. Az El Clásico-k Mourinho érkezéséig a futballról és az ősi rivalizálásról szóltak. Érkezése óta olyan feszültség és indulat szabadult el, ami magával hozta az ámokfutásokat. NINCS helye a futballpályákon, legyen bármilyen nagy stratéga is. Mert ugyanúgy nagy stratéga Cruyff, Trapattoni, Capello, SAF, Robson, Hitzfeld és Hiddink is, csak ők tudnak viselkedni - és akár méltósággal veszíteni is.
ui: csak egy apróság, amire Xavi hívta fel a figyelmet. A Barça játékosai fennmaradtak a pályán és gratuláltak a Királyiaknak a Király-kupa döntője után, mert a győztesnek ez kijár. A Madrid a bunyó után eltűnt és a nyilatkozatokban is csak arról volt szó, hogy jól játszottak, fociztak, a Barça színészkedik és kiscsapat... Ezért minden elismerésem a madridiaknak!
A spanyol futballszezon egy élvezetes Real Madrid - Barcelona szuperkupa párbajjal indult.
Az első meccsen volt jónéhány újdonság. A Madrid nem bekkelt, hanem támadott, irányította a meccset, motivált volt, már a katalánok védőit letámadva akadályozta meg csírájában a Barça akcióit, helyzetek sokaságát alakította és rontotta el. Cé és di María helyett cserélt, márpedig előbbit Dani Alves csak azon az áron tudta úgy-ahogy megállítani, hogy jóformán át se lépte a felezővonalat, vagyis semmiféle támogatást nem tudott nyújtani a Messi-Villa-Sanchez triónak.
Ezzel elérkeztünk a katalánokhoz. Hiányzott a két középhátvéd, Puyol és Piqué, valamint (legjobban!) Xavi - utóbbi kettő beállt, vagyis érthetetlen Guardiola kísérletezgetése egy ilyen presztízsmérkőzésen. Thiago sajnos azt bizonyította, hogy egy ekkora találkozón egyelőre még súlytalan és igenis szükség volt Fabregas leigazolására, míg az összetákolt védelem nagyon sebezhető. Hogy mégis döntetlenre hoztuk a meccset az a szerencsének, valamint Villa parádés egyéni megoldásának és a Khedira-Pepe páros bénázásának volt köszönhető.
Volt azonban egy dolog, ami nem sokat változott: a Real tajbunkó durvaságai. Most pedig aztán tényleg semmi szükség nem volt a brutalitásra, mert a pályán jobban futballoztak ellenfelüknél... Khedira egy elegáns karatemozdulattal mégis fejbe talpalta a fejelni! készülő Eric Abidalt (186cm alapból), Pepe jó szokásához híven aprította fel Alvest a Barca szögletzászlójánál, Ramos oldalbarúgta a szintén csereként beálló Pedrot, valamint Xabi Alonso és Marcelo is többet szabálytalankodott, mint szerelt. Ha ehhez azt is hozzávesszük, hogy mindkét oldalon elmaradt 1-1 jogos büntető, plusz a Blancok egy vitatható tizenegyest is reklamálhatnak, a bíráskodás színvonala is hagyott kívánnnivalót maga után.
A szerdai visszavágón a Barca a legjobbjait fogja szerepeltetni, remélem, hogy nem lesz kísérletezgetés és tartalékolás, mert ez a Madrid már nagyon vszélyes. Nem azért, mert a meccsek egyes periódusaiban eszetlenül durvák, hanem mert a többi szakaszban nagyon tudnak focizni. Még egyszer nem lesz elég ellenük ennyi, mert még egyszer nem lesz ekkora szerencsénk.
Vége a tragikomikus szappanoperának, egy fiatal katalán srác hazatér.
A La Masíában nevelkedett Cesc Fabregas hétfőn gránátvörös-kék mezben kezdi meg a szezont. :-)
A tavalyi átigazolási szezon egyik leghosszabb szappanoperája Cesc Fabregas - végül sajnos meghiúsult - hazatérése volt Barcelonába. A srác már tavaly is jött volna, de az Arsenal csak idén hajlandó engedni az árból. Guardiola tehát kitartó és nem adja fel. Igaza van és remélem, hogy idén sor kerül a tranzakcióra.
Hogy mi szükség van rá Xavi és Iniesta mellé/mögé? Ez végtelenül egyszerű: Xavi 31 múlt, Iniesta 28, Fabregas viszont csak 24 éves. A jelenkor legjobb klasszikus tizesének, Xavi Hernandeznek a pótlását csak így lehet megoldani, mert a 20 éves Thiago Alcântara ehhez még kevés. (Nézzük csak meg az életkorokat! A Barça 4 évente kinevel egy zseniális belső középpályást - Guardiola és Xavi között volt de la Peña, aki kizárólag Xavi korai berobbanása miatt nem futhatott be nagyobb karriert a grántávörös-kékeknél. A folyamatosság szembetűnő.)
Fab visszaigazolásával kapcsolatban egyetlen gond van, mégedig hogy irdatlan pénzbe fog kerülni (60 millió euróról indult az alku, jelenleg 45-nél tart). Pedig a srác a La Masiában nevelkedett...
Tegnap nagyon szép estém volt. A héten végig nyugtatgattam az ismerőseimet, hogy sima lesz a meccs, de a kezdésre én is izgulni kezdtem. A Bajnokok Ligája döntőjében a Barcelona aztán ismételten csodálatos és eredményes játékot produkált, a 12. és 72. perc között olyan űrfocit produkált, amilyet én korábban kizárólag a Real elleni 5:0-nál láttam és bebizonyította, hogy ő a legjobb. Teljesen megérdemelten szerezte meg 4. BEK/BL győzelmét. Folyamatosan támadott, irányított, helyzeteket dolgozott ki, veszéyeztetett, míg a MU a félpályát is alig lépte át.
Az első 10 perc idegeskedése és a várt Manchester United rohamok után ugyanis megnyugodott a katalán gárda és egyszerűen lefocizta a pályáról az ellenfelét. Klassziskülönbség volt a két együttes között. Az alaphangot Xavi adta meg egy Pedro-nak adott gólpasszal. Innentől kezdve a Barça nem csak irányított, de hihetetlenül magabiztosssá is vált attól függetlenül, hogy a MU egy lesgóllal még egyenlíteni tudott. (Ezt mondjuk nem értem: csak azért, mert a magyar Kassai és asszisztense követte el a nyilvánvaló hibát, miért nem lehet leírni, amit mindneki lát?)
A gól szerencsére nem zavarta meg a gánátvörös-kékeket, és bár a szünetig nem tudták ismét megszerezni a győzelmet, a fordulás után továbbra is olyan tempót diktáltak, olyan sok mozgás volt a rengeteg passz mellett, amit a MU képtelen volt tartani. Előbb a végig tarthatatlan Messi (nem volt ott mellette hentes), majd Villa is lőtt egy gólt, pontot téve a BL-szezon végére. Ami ezután következett, az 15-20 perc levezetés volt, könnyed labdatartás és magabiztos védekezés.
Csak néjűhány statisztikai érdekesség az UEFA honlapjáról): kísérletek száma: 19:4 (4,5 percenként kerültünk helyzetbe!), kaput eltaláló lövés: 12:1, szöglet: 6:0, labdabirtoklás: 63:37, szabálytalanségok: 5 (!): 16. Xavi futott 11,95km-t, miközben 124/136-tal passzolt (ez 95%)
Guardiola csapata tegnap ismét a csúcsra ért. Sir Alex Ferguson tömören fogalmazott:
"Soha, egyetlen csapat sem mosott le minket ennyire."
Ezt én nem tudom, de tegnap láthattuk, hogy milyen erőt képvisel a Barça, és hogy milyen teljesítményre képes akkor, amikor nem tartalékol.
Varázslatosra.
A Real a BL-elődöntő visszavágóján 4 támadóval is döntetlent ért el a Camp Nou-ban, szóval bebizonyosodott, hogy a zseniális Mourinho eddigi betonbunker taktikájának nem volt semmi értelme. Most győzelmi kényszerrel jöttek Barcelonába és játszottak egy kifejezetten izgalmas, nyílt meccset, ahol nem kaptak ötöt. Akkor mitől fosott eddig a Special5? Ő maga ezek szerint nem bízott a csapatában, szégyenszemre csatár nélkül állt fel a Bernabéuban, mert a saját presztízsét sokkal előbbra tartja, mint a klubja megítélését.
Vita most is lesz bőven, hiszen Higuaín vitatható gólt szerzett (igaz már jóval előtte lefújta a bíró az akciót, de rossz ítéletet hozott). A Real most hisztizik, de azért adódik a kérdés, hogy a 2 meccsen összesen két kapuralövésig és egy ajándék gólig jutó csapat komolyan gondolja, hogy rászolgált a BL döntőre, miközben kapott 3 gólt, a kapusuk parádézott, az ellenfelük pedig igencsak kényelmesen játszott a visszavágón? (Amikor meg 2x10 perc erejéig felpörgette a tempót, akkor csak lestek?)
Az utolsó fél órára megint jutott rugdosódás, mert Lass, Xabi Alonso, Marcelo és Carvalho, valamint a totál elmebeteg Adebayor is a második sárgájára és a kiállításra utazott, hogy Mourinho megint sírhasson, panaszkodhasson és összeesküvés-elméleteket gyárthasson. Ezt elkerülendő egyik sem kapta meg a jogos piros lapját, viszont Messinek annyi brutális belépőt kellett elszenvednie, amennyit anno Maradona sem kapott. (Megjegyzem, hogy Pedrot és Mascheranot is lezavarhatták volna.)
A 4 közül ez volt a legszínvonalasabb, legizgalmasabb El Clásico, de a lényeg csak ezután jön: vagyis mi megyünk a Wembley-be, hogy a hazájában nyomjuk le SAF Ördögeit.
9 év után ismét Dortmundban a salátástál! A BVB idei szezonja a csapatmunkáról szólt és az egységről. Idén ennyi elég volt a bajnoki címhez. Hurrá!
A Barcelona azok után kapott ki a Real Sociedad ellen San Sebastianban, hogy a 71. percben még győzelemre állt. Szerencsére a leengedő, tartalékoló balfaszkodásunknak nem lett böjtje, mert a Blancok korábban már kikaptak a Bernabeuban a félelmetes Zaragoza-tól (az MTK neveltje, Pintér Ádám a 65. percben állt be a véndégeknél és a tudósítások szerint jól is játszott), vagyis a katalán bajnoki cím karnyújtásnyira!
Ha már MTK érdekeltség: a Queens Park Rangers ma megnyerte a Championshipet, és a korábbi meghatározó irányító, a mostanság a sérüléséből visszatérő Buzsáky Ákos is szerepet kapott, és jövőre bemutatkozhat a Premier League-ben!
Ott, ahol ma a Tottenham Hotspur kárára egyszerűen elcsalták a Chelsea elleni rangadót. A Kékek úgy nyertek szereztek 3 pontot, hogy megadtak nekik egy gólvonalon át nem haladt lövést és egy nyilvánvaló lesgólt. Mourinho mekkora patáliát csaphatott volna!
Végül, a legfontosabb mérkőzés: megfogadtam, hogy kimegyek a Szolnok elleni MTK meccsre. Kimentem, méghozzá Pankával. Nem mondom, hogy élvezte, de azért becsülettel, hiszti nélkül bírta a 2 órás programot. Jó volt újra hallani a labda puffanását és az ütközések csattanását, csak apu hiányzott nagyon mellőlem.
A ZTE edzője, Csank János velünk ellentétben rezzenéstelen arccal nézte végig a kiesési rangadót. Félnie a látottak alapján nincs mitől, nevetnie pedig nem illik.
A gárda ugyanis harmatgyenge. OK, hogy nyertünk, ráadásul rúgtunk 3 (!) kapufát, kihagytunk 4 ziccert, míg a Szolnok a szórványos és erőtlen kontrákat leszámítva csak az utolsó 15 percben volt képes nyomást gyakorolni, de akkor is csak két értékelhető labdarúgónk van! A gólszerző Pál Andris, aki nem csak hogy eredményes volt, de szokásához híven hajtott is mint az állat és Kanta Józsi, az egyetlen, akinek megengedném, hogy egy-egy ütközésnél igenis féltse a sérülékeny lábát, mert nélküle ma nincs MTK és elképzelhetetlen a siker. Ehhez képest ő (és Pál) volt az, aki átérzi a felelősséget és úgy ütközött, ahogy egy kiesés ellen küzdő együttes minden tagjának kutya kötelessége lenne (le is kellett cserélni szerencsétlent).
Engem nem érdekel, ha eltörik Ladányi vagy Könyves lába, ha felszakad a labdákat ipari mennyiségben elszóró Pátkai gyomra, vagy kiesik a 90 percet végigalibiző, egyetlen alkalommal sem sprintelő Hrepka összes foga. Vegyék tudomásul, hogy ők egy 123 éves, nagy múltú és sikeres klub játékosai, akiket olyan szégyen fenyeget, ami ellen BÁRMIT meg kell tenniük. Nincs fontosabb, mint hogy bentmaradjunk! Dögöljenek meg érte ha kell! Fogják fel, hogy Hidegkuti Nándor, Sándor Csikar, Balog Róka, Lőrincz Emil és Illés Béla viselte korábban a mezüket! A győzelem ellenére dühöngök, mert Pálon és Kantán kívül nem láttam ezt az eltökéltséget.
Most pedig lehiggadok, mert a lényeg ott van a képen:
1:0 ide.
A BL elődöntőben már kevés volt a Real 7 védős bekkelése: Pepe kiállításáig sem vezettek épkézláb támadást a királyiak, de utána Messi vágott is kettőt. A második pl. az év gólja címre is méltán pályázik, mert 6 védő között szólózott vagy 50 métert.
Nem szimpatikus, ahogy a Barca játékosok (különösen Busquets és Dani Alves) színészkednek, de ennél is sokkal antipatikusabb, ahogy a Real beáll a kapuja elé és ott aprítja a katalánokat, ahol éppen éri. Marcelo, Pepe és Ramos is keresheti a gyógyszerét, mert a durvaságuk nem ismer határokat. 
Most Pepe (különösen, ha figyelembe vesszük, hogy ha nem is repült volna el Dani Alves lába, már a puszta szándékot is büntetni kellett volna,) teljesen jogos kiállítása hozta el a fordulópontot, ami után a Barca már nem csak a mutatott játékban, de eredményességben is felülmúlta az ősellenséget.
Mourinho hisztizik, tombol, összeesküvés-elméleteket gyárt (gonosz UNICEF!), de nem gondolkodik el azon, hogy ilyen defenzív játékkal hazai pályán (elvileg ugye győzelmi kényszerben) egyszerűen szégyen előrukkolnia egy Real Madridnak és hogy a kiállítások egytől egyig jogosak voltak (a Real szurkolókon kívül senkitől nem hallottam, egyetlen újságban, netes hírforrásban sem olvastam más véleményt). Ne a bírókkal foglalkozzon, hanem azzal, hogy a csapata 300 percből 288-at a saját tizenhatosa előterében töltött - és nincs semmi meglepő abban, ha a forrófejű játékosai agya elborul, vagy egyszerűen lekésnek az emberükről. Aki védekezik, az szabálytalankodik, lapot kap és kiáll. Nem bonyolult, a Special One is tudhatná.
A Király-kupa az övék, a bajnoki címről és a BL serlegről már szinte biztos, hogy lemaradnak. Ahogy tudtak kulturáltan győzni, most nem ártana szimpatikusan veszíteni...
A túra második felvonásán ismét döntetlen született a rendes játékidőben, de ez a találkozó sajnos hosszabbításba torkollott.
Na ja. El Clásico #2/4, a Király-kupa döntője.
Az első félidőben egy impotens , helyzeteket kialakítani képtelen Barçát, meg egy elszánt és agresszív (Pepé durva), 7 védővel és csatár nélkül felálló, de - ekkor még - felépített kontrákra építő Madridot láttunk (Pepe kapufával). A második félidőre összekapta magát a katalán csapat, Xavi és Iniesta végre nem szórta el a labdákat. Ennek eredményeképpen fél tucatnyi helyzetet sikerült kialakítani, de Casillas mindent védett. A Madrid? Bekkeltek, a felezőt nem lépték át, rugdosták a labdát előre, meg amerre álltak. Mindenesetre kihúzták döntetlenre, a 94. percben még kapura is lőttek (na, akkor Pinto nagyot védett). Azt hittem, hogy a hosszabbításban góllá érik a fölény, de a folyamatosan doppingvádakkal illetett Barça elfogyott fizikálisan. Enerváltan, lassan játszottak, a Real meg szárnyakat kapott és Cé fejelt egy gólt (Pepe suttyó) - a kupához gratulálok.
Bár a bajnokságot egy madridi döntetlennel, idegenben nyertük meg, most velük szemben buktuk el a Király-kupát. Rossz nézni a Madrid "játékát", mert az Intert meghazudtoló módon védekeznek (bár 3-4 kontrára futja egy meccsen), de elismerem, hogy Mourinho kidolgozta a taktikát. Nem újat, de hatásosat. 7 védőt rak a csapatba, de 10-en védekeznek, az első labdaszerző előrebikázza egy támadónak (ha éppen van) vagy a két sprintelő szélső egyikének, aki aztán ellövi, vagy kiharcol egy pontrúgást. Marha nehéz hibátlanul kivitelezni ezt a taktikát, de hadd ne gratuláljak hozzá... Bár megértem Special 5-ot. Egyszer akarta játékban felvenni a kesztyűt, akkor kaptak egy ötöst.
Úgy állunk, hogy 2 (amúgy igazságos) döntetlen után hatalmas lélektani fölényben vannak a királyiak és most már Pepnek kell kitalálnia valamit, mert Mourinho bizony továbbra bekkelni fog.
A négyes maraton első meccsén, a bajnokin megszakadt Pep nagy sorozata és edzői pályafutása során először nem nyert a Real Madrid ellen. Az 1-1 a Blancók dícsérete, mert taktikusan, fegyelmezetten játszottak és a végsőkig küzdöttek. De hogy mi a még ennél is egyértelműbb? Hogy a Barça elcseszte.
Az első félidőben a Real le se támadott, csak lezárta az átadott területeket és előrevágott labdákkal próbált lövéshez jutni, de főleg pontrúgásokat kicsikarni - félig-meddig sikerrel, - míg a katalánok (nevezetesen Messi) kihagyott két sakk-matt ziccert, ráadásul (bár lehet, hogy egyedül maradok a véleményemmel) Villa elsodrásáért nem ítélt büntetőt a játékvezető.
A második félidőben a Barça gyorsan vezetést szerzett: Messi bevágta a Villa lerántásért megadott tizenegyest, ráadásul Albiol mehetett is zuhanyozni. (Mourinho megint tépi magát, hogy mennyire unja, hogy mindig emberhátrányban fejezi be az el Clásicókat, de nem panaszkodnia kellene, hanem elbeszélgetnie a védőivel, mert eddig mindegyik piros jogos volt, amit kaptak).
Innentől kezdve kézben volt a meccs: jöhetett az eddig is mutatott labdatartás, passzolgatás, egy-egy óvatos, de gyors megindulás, ritmusváltás, minden kényszer és erőlködés nélkül és mondjuk még 1-2 gól. Jól hangzik, csak nem ez történt. Leálltunk. Nem akartunk második gólt, csak lefuttatni az órát. A gólok így elmaradtak, pedig Mourinho - becsületére legyen mondva, - bevállalta, hogy létszámhátrányban feladja a sündisznóállást és megpróbál kiegyenlíteni, amivel hatalmas üres területek nyíltak a madridi védelemben és sorra érkeztek a labdák az üresbe futó vendégcsatárokhoz. A Blancók azonban agresszívebbek lettek és sokkal nagyobb elánnal küzdöttek, mint mi, akik iparosmunkával, küzdelem nélkül próbáltuk kihúzni a hátralévő 30 percet. Nem ment, Cé egy jogos büntetőből egyenlített a 82. percben. Az utolsó 10-12 percben tehát újra focizni kezdtünk, de a helyzetek ekkor már kimaradtak.
Nem az elhullajtott 2 pont a fájó, hiszen ezzel a döntetlennel a Barça gyakorlatilag bajnok lett, hanem az, hogy a Madrid rengeteg lelkierőt meríthet ebből a meccsből. A megalázó őszi vereség után most egyenlő ellenfelek voltak, nem nyomozták, hanem tudatosan átadták a labdát és bekkeltek (jól!), mint anno az Inter és ami a lényeg, emberhátrányban egyenlítettek.
Szerintem a lélektani előny most náluk van. A szerdai Király-kupa döntőn valamelyik edző már biztos előhúz valamit a kalapból, utána pedig következik a 2 BL-elődöntő. Megjósolhatatlan, hogy melyik csapat jön ki jobban a túrából. Eredményességét tekintve eddig mi, lélektanilag ők állnak jobban, de ez még csak a kezdet volt...
Számomra nem vitás, hogy Messi napjaink legjobb, legnagyobb tudású labdarúgója.
Idén, a világbajnokság évében azonban Xavi érdemelte volna meg legjobban az Aranylabdát. Aki nem "csak" a klubját, de világbajnoki címet szerzett Selecciónt is a hátán vitte, majd a World Soccer Player of the Year díjat is megnyerte (ez az elismrés az elmúlt 10 évben mindig a későbbi Aranylabdásé lett).
Cannavaronak 2006-ban elég volt 3 hét és 7 jól sikerült meccs az elismeréshez, Xavinak ugyanazok a címek és egy egész szezon nem. 1956. óta először az idény legfontosabb eseménye nem számított hatványozottan...
Ezek után sajnos borítékolható, hogy Xavi Hernández Creus Aranylabda nélkül fejezi be pályafutását, mert annál többet és jobbat, mint amit idén ő nyújtott, képtelenség teljesíteni.
Ti mondtátok