King Aranarth

Magyar idő szerint 10.52. Peti elalszik a babakocsiban, áttoljuk a teraszra. 11:27. Megérkeznek a vendégeink. 11:44. Étkezősítjük a nappalit. 12:11. Roger Federer újabb fejezetet zár le a "Sporttörténelmet írok" c. önéletrajzi könyvében, hiszen 16. Grand Slam diadalát aratja. Ezúttal Andy Murray volt a szerencsétlen a háló túloldalán.

12:13. Rávetjük magunkat a flekkenre és a a vörösborokra. (Kitérő: Gere Zsolt New Generation Cabernet Sauvignon, Gere Villányi Portugueser 2007, Günzer Villányi Portugueser 2008 és Bodri Carpe Diem cuvée 2006. Vörösbor készletem apad.) 14:20. A  jó kis magyar válogatást Depeche Mode váltja a CD játszóban... 14:52. Katica el. 14:53.  Queen. 14:55. Peti felkel. Nagy a sikere. 14:56. Pankát megpróbáljuk elaltatni. 15:21. Feladjuk a  kilátástalan küzdelmet, túlpörgött kislányunk visszatérhet társaságunkba. Innentől kezdve mindannyian  lelkesen legózunk. 16:11. Blues. (Kitérő II: a borozgatás közben Egyiptom zsinórban harmadszor nyeri az Afrikai Nemzetek Kupáját, Franciaország pedig az olimpiai és világbajnoki cím mellé megszerzi a kézilabda-EB aranyát is.) 16:21. Panka bemutatja új ugrálási technikáját a kanapén Zsófikának.  Közben kacag. 16:23. Panka lezuhan a kanapéról. Arccal tompít, a szája feldagad egy kicsit és vérzik. Már nem kacag. 17:44. Panka szaladgálni kezd. Kacag. 17:46. Saul véletlenül rányitja a rötyeajtót. Panka elvágódik, megint felreped a szája. Nem kacag. 17:59. Saul ráönti a furmintját (igen, elapadt a vörösbor, fehérre kényszerültünk váltani... nagyon rossz sorrend) a szőnyegre.  18:20. Zene a Youtube-ról. 18:34. Saul cigizni indul, de majdnem nekimegy a félig lehúzott redőnynek. Eszmél, de a poharát azért összetöri. 18:41. Pankát fürdetni kezdem. 19:12. Vendégek el. ... 21:47. Peti eszik, Panka alszik, én posztot publikálok.

Egyiptom megvédte kontinens-bajnoki címét, övé lett a 2008-as Afrika Kupa.

Sajnos. Miután Nigéria emberelőnyben is képes volt (a szokásostól eltérően antifutballt bemutatva) kiesni a negyeddöntőben a házigazda Ghána ellen, csak azért szurkolhattam, hogy fekete-afrikai csapat nyerje a tornát. Hogy a felszabadult, ötletes és kiszámíthatatlan támadójáték diadalmaskodjon.

Nem jött be. Az európai stílusban, tehát koncentráltan, fegyelmezetten és keveset kockáztatva játszó, rengeteg szabálytalanságot elkövető és - vezetése birtokában - egyfolytában időt húzó Egyiptom olyan taktikai fölényben volt, hogy esélyt sem hagyott a nagy esélyes, de szétszórt és ingadozó formát mutató Elefántcsontpartnak, majd az érthetetlenül leblokkoló Kamerunnak. Az a csapat mutatott "európai" futballt és szenzációs kontrajátékot, ahol alig vannak európában szereplő légiósok és ahol nem igazoltak európai sztáredzőt...

Lehet, hogy befellegzett Afrika varázsának?

Remélem, hogy nem! Bízzunk benne, hogy a "Szelidíthetetlen Oroszlánok", az "Elefántok", a "Szuper Sasok" és a "Fekete Csillagok" is kijutnak a VB-re és bizonyítják: igenis van jövője az improvizációnak és a támadófutballnak!

Emlékeztek még

- Rashidi Yekinire? 16m-ről fejelt gólt és gólkirály lett az 1994-es tornán.

- Augustine Jay-Jay Okochára? Ő (igaz a Frankfurt klubszíneiben a Karlsruhe ellen) egy lövése előtt 3 védő és maga Olvoer Kahn gyűrűjében kb. 40 lépéses cselsorozatot csinált a 16-oson belül. Megpróbáltam megszámolni, nem sikerült. Táncolt...

- Victor Ikpebára és Sunday Olisehre? Olimpiai bajnokok (1996) és megjárták az akkor aranykorát élő Borussia Dortmundot.

- George Finidire és Nwankwo Kanura? BL győztesek az Ajax-szal.

- Taribo Westre? Egy izomkolosszus középhátvéd, hülye hajjal. Amúgy Olimpiai bajnok.

- Uche Ukechukwura? Az Afrika Kupa győztes és Olimpiai bajnokcsapat kapitánya.

- Emmanuell Amunkiére? 1994-ben Afrika aranylabdása.

- Amokachira, Babayaróra, Babangidára, Rufaira, Adepojura, Garba Lawalra, Siasiára, vagy Stephen Keshire?

Mert én emlékszem rájuk. A felsorolt labdarúgók a nigériai és talán az egész afrikai futball zászlóvivői voltak. Kamerun 1990-es sikere után ők bizonyították be, hogy Afrika igenis állja a versenyt a gazdag és nagymúltú európai és dél-amerikai válogatottakkal. Ma már nem ők uralják ugyan a fekete kontinenst, de én mind a mai napig nekik, a "Szuper Sasoknak" szurkolok.

10-15 éve taktikailag ugyan még óriási volt a lemaradásuk, de technikailag képzettek voltak, könnyedek és atletikusak ráadásul élvezet volt nézni, ahogy szó szerint játszották a focit. Meg ahogy rugdosódtak (majd fetrengtek, amíg hordágyra nem dobták őket és le nem vitték őket a pályáról).

Nigéria tehát a kedvencem, de szeretem Kamerunt, mert a 90-es VB-n Makanaky, N'Kono és Milla csodát tett. Szeretem Ghánát, mert adtak a futballnak egy Abedi Pelét. És Elefántcsontpartot. És Szenegált. És Malit. És szinte mindegyik Fekete-afrikai válogatottat, mert még ma is azt látom rajtuk, amit kevés európai csapaton és játékoson. Élvezik azt, amit csinálnak.

Zajlik tehát a 2008-as Afrika Kupa. Nézzétek!