King Aranarth

A Real legerősebb összeállításában fogadhatta az egyetlen hiányzóval pályára lépő Barcelonát a Bernabeu-ban. Mivel ez az egyetlen hiányzó Lionel Messi volt, én a csapatok jelenlegi formája ellenére nagyon féltettem a gránátvörös kékeket.

Egészen a 20. másodpercig. Petivel elvonulva néztem a meccset és ahogy haladt az idő, lettem egyre nyugodtabb. Benitez Realja defenzíven játszott, márpedig ha a Barçát nem támadják le és hagyják őket tiki-takázni, akkor csak a kivégzés ideje kérdéses.

Előbb egy Sergi Roberto - Suarez (nem tudom megszeretni), majd egy erősen lesgyanús Iniesta - Neymar összjáték vezetett gólhoz. A második félidőben Neymar készített le sarokkal Iniestának egy labdát, aki 15-ről kipókhálózta Navas kapuját. Ha eddig bárkinek kétségei lettek volna, most az is megérthette: ezen az estén klassziskülönbség van a gárdák között. Suarez végül a csereként beálló Messi passzából lőtt még egyet, hogy az emlékezetes 2:6-os meccs (Xavi 4 gólpassz!) különbsége itt is meglegyen.

2 dolgot nem értettem: az egyből pirossal kiállított Isco (illetve az előtte ugyanezt megúszó Ramos és a könyöklő Cé) alattomos durvaságát, valamint Benitez cseréit. Ha volt értékelhető teljesítményt nyújtó és helyzetbe kerülő játékosa, akkor az James Rodriguez és Marcelo volt. Na őket cserélte le. Garbage time-ban volt ugyan két Cé helyzet, de összességében sima volt a rangadó.

Ez a Barcelona még mindig képes az űrfocira.

Miközben a Spurs - bár a KLUB hivatalosan is felvette tagjai közé a Magyarországon már tavaly bejegyzett szurkolói egyesületünket - sokadik reménytelen teljesítményével 0 perccel a vége előtt ismét bukóra áll hazai pályán (ezúttal a félelmetes Stoke az ellenfél) és a Juve edzőmeccsé silányítja a Parma elleni ex-rangadót (5:0 a 65. percben), eszembe jutott, hogy 1,5 - 2 hónapja annyit foglalkozok az NFL-lel, hogy a blog gyakorlatilag szünetel. Most a bye-weekek miatt van annyi szabadidőm, hogy röviden említést tegyek néhány lényeges dologról:

Panka 7 éves lett, iskolás nagylány. Volt hepaj, volt buli, volt torta és ajándékok, most nagyon élvezte, hogy ő a központ.

Asszonka is szülinapos volt, ő előzetesen kapott egy táska-pénztárca kombót, majd meglepetésként egy sétarepülést. A rossz idő miatt nem egy 40 perces szentendrei utat, de egy 15 perces budapesti panorámásat. Én izzadtam, féltem, a gyerekek extázisban örömködtek, tavasszal ismétlés.

Sir kán nagyon leamortizálódott. Hétről-hétre soványabb, lassabb, szinte teljesen megsüketült, de legalább még bújós és nagyon fel tud háborodni, ha valami kedve ellenére történik.

"Nincs demokrácia!" "Internetadót akar bevezetni a viktátor!" Tízezrek az utcán, a Kormány pedig bizonyítja, hogy mi is a demokrácia. A számos érthetetlen, bicskanyitogató intézkedés és nyilatkozat mellett Orbán nem csak meghallja a tüntetők hangját, de vissza is vonja a törvénytervezetből az adónemet.

Szintén tízezren készülnek az utcára Vida Ildikó lemondását követelve. Na ez durva, mert fingjuk sincs arról, hogy miért tüntetnek. Az USA kitiltotta a NAV elnökét az Államokból és korrupcióval vádol - nem konkrétan Vidát, de úgy bele a vakvilágba, a magyar adóhatóságot. Ez tízezer demokráciát féltő hazánkfiának elég. Az USA mondta, meg egy elmeháborodott (időközben véletlenül balos politikussá törzs- és egyedfejlődött) ex-navos összeesküvés-elmélkedte. Hogy a helyzetet Vida (de legfőképpen a kormány) rosszul kezelte, az sajnos nyilvánvaló, de az a hisztéria, ami a tények ismerete nélkül kialakult: iszonyú.

Ákos ismét letett az asztalra egy gyöngyszemet. Igazán.

Írtam a BKK-nak egy hónapja, hogy az egyik buszból, ami mögött tötymörögtünk a dugóban, folyik a nafta. Kaptam választ! Nem csak amolyan általános blablablát, hanem értékelhetőt:

"Társaságunkhoz 2014. október 8-án érkezett elektronikus levelével kapcsolatban tájékoztatjuk, hogy a járatot közlekedtető BKV Zrt. az érintett autóbusz tanksapkáját a szivárgás miatt lecserélte."

Nem kapkodták el, de intézkedtek és vették a fáradtságot visszajelezni. Mindenesetre bíztató.

Bontják A Stadiont. Vérzik a szívem és örülök egyszerre. Közel 30 éve, hogy először leültem a "fedett lelátóra".

A Real agyonverte a Barcelonát a bajnokságban - és megérdemelten. Sokkal erősebb. A BL duplázás is meglesz nekik, mert Luis Enrique nem Pep Guardiola és a mai katalán keret sem az 5 évvel előtti.

Mindjárt rajt Sao Paoloban. Miután a Ferrari idén is döglődik, nagyon szurkoltam Rosbergnek, hogy az apja, az egyik nagy kedvenc Keke után (igaz már nem finn, hanem német színekben) ő is világbajnoki címet szerezzen, de sokakhoz hasonlóan engem is sikerült elüldöznie magától. Hamiltont utálom, de Nico többször volt sportszerűtlenebb, mint gyorsabb az angolnál. Amikor "csak" azért szurkolok valakinek, mert a kedvenc esélytelen, de szurkolni kell, akkor a szimpátia nem eljátszható.

Hiába nyert Pankával a balomon és apuval a jobbomon a Hidegkuti stadionban 5:0-ra az MTK a Paks II ellen, hiába védte meg bajnoki címét a Dortmund a Bundesligában, ha a Barcelona győzelmi kényszerben, hazai pályán elbukta az el Clásico-t...

A Real Madrid teljesen megérdemelten gyűjtötte be a 3 pontot - birtokolhattuk a labdát 70-72%-ban, nem dolgoztunk ki több helyzetet és nem voltunk veszélyesebbek mint a Királyiak. Most nem voltak durvák, csak húzták az időt és színészkedtek, de ki ne tette volna? Jobban játszottak, na! Rossz elismerni, nehéz feldolgozni, de oda Pep veretlensége, oda a csapat verhetetlenségi mítosza, oda a bajnoki cím - talán kapunk cserébe extra motivációt a BL-re és a jövő évi bajnokságra!

Eltröpül e szomorú hír mellett, hogy a Tottenham Hotspuűr minden idők legbrutálisabb összeomlását produkálva immáron csak 5. a PL-ben, miután újabb kiesőjelölt csapattól sikerült simán kikapnia. Szörnyű.

Holnap a Juve is rangadót játszik, az kellene mg csak, hogy nyerjen a Roma és előzzön a Milan!

Rossz belegondolni...

Vó't itt minden:

Kézilabda EB: csodálatos formaidőzítéssel, messze a várakozások fölött szerepelt a magyar csapat - ismét, de higgyétek el, nem végleg Nagy Laci nélkül. Döntetlent játszottunk Orosz- és Spanyolországgal, majd megvertük a francia olimpiai-, világ- és európa-bajnokot, 3 ponttal mentünk a középdöntőbe. Ott aztán a csodálatos formaidőzítés miatt csúnyán kikaptunk Izland és Szlovénia válogatottjától, amivel nem csak a dobogós álmok, de még az 5. hely is elszállt. A csodálatos horvátokkkal megint döntetlent értünk el, vagyis ezen a versenyen kizárólag a nálunk sokkal magasabban jegyzett csapatok ellen voltunk képesek jó teljesítményt nyújtani. A verhető csapatoktól kikaptunk, egy győzelemmel zártunk a 8. helyen. Az Olimpián jó sorsolással szintén a 8 közé kerülhetünk, Lacival ez elérhető cél lesz egy közepesen erős csoportban is. Mert Laci NEM a spanyol válogatottban fog játszani. Ha viszont belehúzunk, vele is csak a tisztes helytállás, 1-2 jó meccs lehet reális elvárás.

Vizilabda EB: a csoportban egyetlen értékelhető meccsünk volt, akkor simán megvertük a világbajnok olaszokat. Utána jött 4 edzőmeccs, majd az elődöntő, ahol Montenegro ellen komoly bírói segítséggel is csak egy hosszabbításan elszenvedett, megérdemelt vereségre voltunk jók. Itt mondjuk elmondható, hogy Londonig lesz ez még jobb is. Talán.

2 El Clásico: a Király-kupában egy oda-vissza. A Bérnabeuban agyonvertük a Realt. "Csak"  2:1 lett a végeredmény, de a két csapat közti különbséget zongorázni lehetett. Mi nem színészkedtünk, a Madrid se rugdosódott, csak az elmebeteg Pepe taposott szándékosan a földön ülő Messi kezére. A visszavágó formalitásnak tűnt, aztán a Barça minősíthetetlen és a Real minden dícséretet megérdemlő hozzáállása miatt mégis hatalmas meccs kerekedett a klasszikusból - annak ellenére, hogy a szünetben 2:0-volt a javunkra. Merthogy addig is a Királyaik játszottak jól, mi voltunk a szerencsések. Ők elszántan, mi unottan jöttünk ki a folytatásra, rúgtak is kettőt és volt egy rövid időszak, amikor bizony nem nekünk állt a zászló. Sikerült visszahozni őket - de nem csak a meccsbe, hanem a párbajba. A Real frusztrált volt, önbizalomhiányos és ideges, de mostantól nem kell szégyenkeznie. Az átok ugyan nem szűnt meg (Mourinho még mindig nem tudott a rendes játékidőben legyőzni minket és ki is estek), de emelt fővel kaptak ki, mert nem érdemeltek vereséget.

A bíró is megér néhány szót és bizony részben én is osztom a véleményt, miszerint a Barça javára ítélték meg a kétes, de nem sorsdöntő szituációkat. Amikor szorult a hurok, azonnal visszatértünk a színészkedéshez (Ramos-t tévesen ki is állította a bíró a 85. percben), heten-nyolcan körbeállva, folyamatosan terrorizáltuk a bírót, mi nem kaptuk meg a fővárosiaknak gondolkodás nélkül kiosztott sárgákat reklamálásért és a szabálytalanságokért. Ez nem szimpatikus, de...

Pepe úgy volt csapata egyik legjobbja, hogy a pályán se lehetett volna az ominózus taposás miatt és Fabregast a visszavágón is sikerült lekönyökölnie. Ramos kiállítása jogtalan volt, de Diarrát jó 40 perccel korábban le kellett volna zavarni. Mourinho ugyanazt a lelki terrort alkalmazza a bírókkal szemben a sajtószobában és a teremgarázsban (ahol megvárta a sporit és elküldte az anyjába!), amit a katalánok a pályán. Sokáig elegánsan nem vettünk tudomást ezekről a dolgokról, Guardiola játszotta az úriembert, de úgy tűnik betelt a pohár. Már van olyan erős a Real, hogy fel kell venni a kesztyűt. Nem sportszerű, de alkalmankánt már muszáj. Nem volt sporszerű Messi, de a bunkónak nagyon kijárt már egy kiadós rúgás a kis argentintól. Vegyék már észre ők is, hogy nem lehet velünk bármit megtenni! 10-15 meccs óta folyamatosan rugdosódnak, és ha le is zavarják őket a pályáról, az edzőjük akkor is megvédi és felmenti őket sőt, élére áll a háborúnak (lásd Tito Vilanova szemének kitolása)! Ebből elég volt.

A Madrid sajnos nagyon komoly erőt meríthet a második meccsből, míg nekünk meg kell győzni magunkat, hogy amikor igazán kellett (az egész odavágón és a visszavágó utolsó 10 percében tartalékosan is), mi voltunk a jobbak. De Guardiolának ki tell találni valamit, hogy motiválja a játékosait, mert rendszeresen leállunk 1-1 félidőre, ami még egy Osasuna ellen is megengedhetetlen, nemhogy a Real Madrid ellen...

Egyet azonban senki ne felejtsen a mostani párharccal kapcsolatban: Madridban semmi esélyt nem adtunk a Realnak. Egyetlen lövésig jutottak, egyébként csak keresték a labdát és örülhettek, hogy nem kaptak ötöt. A továbbjutást nem érdemelték meg, de a becsületüket visszaszerezték.

4:1-et fogadtam.

Soha többet nem fogok kételkedni a Barça képességeiben. A 22. másodpercben Valdés ajándékozott egy gólt a Realnak, aki így gyakorlatilag hendikeppel indulhatott. Ez sem volt elég a Királyiaknak.

Szép lassan megnyugodtunk, átvettük az irányítást és egyenlítettünk, majd kis szerencsével megszereztük a vezetést is, hogy aztán be is biztosítsuk a győzelmet. Nyertünk a Bernabeuban. Most nem Messit és/vagy Xavit, sokkal inkább a legyőzhetetlen Puyolt és az elegáns Iniestát kell kiemelnem, de a siker igazi kulcsa egy kopasz úriember volt a kispad mellett.

Guardiola abszolút Mourinho fölé kerekedett és most már senki nem mondhatja, hogy egy zsenivezérelt, kész csapatot irányít, amit bárki megtehetne helyette. A 15. percben hadrendet változtatott és a megszokott 4-3-3 helyett 3-4-3-ra állt át a Barcelona. Igen, 3 védővel a Bernabeuban. Ez volt az ára annak, hogy a középpályán kialakulhasson a fölény, ami a lehetővé teszi, hogy a gárda saját stílusában játszhasson. Idegen taktikai felállása váltott, hogy a csapat önmaga lehessen. Megoldódott a labdakihozatal, jöhettek a rövid passzok, gyors kényszerítők, Messi pedig rágyorsulhatott a védelemre. 4  védővel szenvedtünk, 3 védővel domináltunk. Guardiola olyat húzott, amire a nagy Special1-nak nem volt ellenszere.

megemlíteném, hogy nem volt rugdosódás és színészkedés, most csak futballozott a világ vitathatatlanul két legjobb csapata. A köztük lévő erősorrend szintén egyértelmű.

Amúgy 1:3 lett a vége.

A spanyol futballszezon egy élvezetes Real Madrid - Barcelona szuperkupa párbajjal indult.

Az első meccsen volt jónéhány újdonság. A Madrid nem bekkelt, hanem támadott, irányította a meccset, motivált volt, már a katalánok védőit letámadva akadályozta meg csírájában a Barça akcióit, helyzetek sokaságát alakította és rontotta el. Cé és di María helyett cserélt, márpedig előbbit Dani Alves csak azon az áron tudta úgy-ahogy megállítani, hogy jóformán át se lépte a felezővonalat, vagyis semmiféle támogatást nem tudott nyújtani a Messi-Villa-Sanchez triónak.

Ezzel elérkeztünk a katalánokhoz. Hiányzott a két középhátvéd, Puyol és Piqué, valamint (legjobban!) Xavi - utóbbi kettő beállt, vagyis érthetetlen Guardiola kísérletezgetése egy ilyen presztízsmérkőzésen. Thiago sajnos azt bizonyította, hogy egy ekkora találkozón egyelőre még súlytalan és igenis szükség volt Fabregas leigazolására, míg az összetákolt védelem nagyon sebezhető. Hogy mégis döntetlenre hoztuk a meccset az a szerencsének, valamint Villa parádés egyéni megoldásának és a Khedira-Pepe páros bénázásának volt köszönhető.

Volt azonban egy dolog, ami nem sokat változott: a Real tajbunkó durvaságai. Most pedig aztán tényleg semmi szükség nem volt a brutalitásra, mert a pályán jobban futballoztak ellenfelüknél... Khedira egy elegáns karatemozdulattal mégis fejbe talpalta a fejelni! készülő Eric Abidalt (186cm alapból), Pepe jó szokásához híven aprította fel Alvest a Barca szögletzászlójánál, Ramos oldalbarúgta a szintén csereként beálló Pedrot, valamint Xabi Alonso és Marcelo is többet szabálytalankodott, mint szerelt. Ha ehhez azt is hozzávesszük, hogy mindkét oldalon elmaradt 1-1 jogos büntető, plusz a Blancok egy vitatható tizenegyest is reklamálhatnak, a bíráskodás színvonala is hagyott kívánnnivalót maga után.

A szerdai visszavágón a Barca a legjobbjait fogja szerepeltetni, remélem, hogy nem lesz kísérletezgetés és tartalékolás, mert ez a Madrid már nagyon vszélyes. Nem azért, mert a meccsek egyes periódusaiban eszetlenül durvák, hanem mert a többi szakaszban nagyon tudnak focizni. Még egyszer nem lesz elég ellenük ennyi, mert még egyszer nem lesz ekkora szerencsénk.

A túra második felvonásán ismét döntetlen született a rendes játékidőben, de ez a találkozó sajnos hosszabbításba torkollott.

Na ja. El Clásico #2/4, a Király-kupa döntője.

Az első félidőben egy impotens , helyzeteket kialakítani képtelen Barçát, meg egy elszánt és agresszív (Pepé durva), 7 védővel és csatár nélkül felálló, de - ekkor még - felépített kontrákra építő Madridot láttunk (Pepe kapufával). A második félidőre összekapta magát a katalán csapat, Xavi és Iniesta végre nem szórta el a labdákat. Ennek eredményeképpen fél tucatnyi helyzetet sikerült kialakítani, de Casillas mindent védett. A Madrid? Bekkeltek, a felezőt nem lépték át, rugdosták a labdát előre, meg amerre álltak. Mindenesetre kihúzták döntetlenre, a 94. percben még kapura is lőttek (na, akkor Pinto nagyot védett). Azt hittem, hogy a hosszabbításban góllá érik a fölény, de a folyamatosan doppingvádakkal illetett Barça elfogyott fizikálisan. Enerváltan, lassan játszottak, a Real meg szárnyakat kapott és Cé fejelt egy gólt (Pepe suttyó) - a kupához gratulálok.

Bár a bajnokságot egy madridi döntetlennel, idegenben nyertük meg, most velük szemben buktuk el a Király-kupát. Rossz nézni a Madrid "játékát", mert az Intert meghazudtoló módon védekeznek (bár 3-4 kontrára futja egy meccsen), de elismerem, hogy Mourinho kidolgozta a taktikát. Nem újat, de hatásosat. 7 védőt rak a csapatba, de 10-en védekeznek, az első labdaszerző előrebikázza egy támadónak (ha éppen van) vagy a két sprintelő szélső egyikének, aki aztán ellövi, vagy kiharcol egy pontrúgást. Marha nehéz hibátlanul kivitelezni ezt a taktikát, de hadd ne gratuláljak hozzá... Bár megértem Special 5-ot. Egyszer akarta játékban felvenni a kesztyűt, akkor kaptak egy ötöst.

Úgy állunk, hogy 2 (amúgy igazságos) döntetlen után hatalmas lélektani fölényben vannak a királyiak és most már Pepnek kell kitalálnia valamit, mert Mourinho bizony továbbra bekkelni fog.

A négyes maraton első meccsén, a bajnokin megszakadt Pep nagy sorozata és edzői pályafutása során először nem nyert a Real Madrid ellen. Az 1-1 a Blancók dícsérete, mert taktikusan, fegyelmezetten játszottak és a végsőkig küzdöttek. De hogy mi a még ennél is egyértelműbb? Hogy a Barça elcseszte.

Az első félidőben a Real le se támadott, csak lezárta az átadott területeket és előrevágott labdákkal próbált lövéshez jutni, de főleg pontrúgásokat kicsikarni - félig-meddig sikerrel, - míg a katalánok (nevezetesen Messi) kihagyott két sakk-matt ziccert, ráadásul (bár lehet, hogy egyedül maradok a véleményemmel) Villa elsodrásáért nem ítélt büntetőt a játékvezető.

A második félidőben a Barça gyorsan vezetést szerzett: Messi bevágta a Villa lerántásért megadott tizenegyest, ráadásul Albiol mehetett is zuhanyozni. (Mourinho megint tépi magát, hogy mennyire unja, hogy mindig emberhátrányban fejezi be az el Clásicókat, de nem panaszkodnia kellene, hanem elbeszélgetnie a védőivel, mert eddig mindegyik piros jogos volt, amit kaptak).

Innentől kezdve kézben volt a meccs: jöhetett az eddig is mutatott labdatartás, passzolgatás, egy-egy óvatos, de gyors megindulás, ritmusváltás, minden kényszer és erőlködés nélkül és mondjuk még 1-2 gól. Jól hangzik, csak nem ez történt. Leálltunk. Nem akartunk második gólt, csak lefuttatni az órát. A gólok így elmaradtak, pedig Mourinho - becsületére legyen mondva, - bevállalta, hogy létszámhátrányban feladja a sündisznóállást és megpróbál kiegyenlíteni, amivel hatalmas üres területek nyíltak a madridi védelemben és sorra érkeztek a labdák az üresbe futó vendégcsatárokhoz. A Blancók azonban agresszívebbek lettek és sokkal nagyobb elánnal küzdöttek, mint mi, akik iparosmunkával, küzdelem nélkül próbáltuk kihúzni a hátralévő 30 percet. Nem ment, Cé egy jogos büntetőből egyenlített a 82. percben. Az utolsó 10-12 percben tehát újra focizni kezdtünk, de a helyzetek ekkor már kimaradtak.

Nem az elhullajtott 2 pont a fájó, hiszen ezzel a döntetlennel a Barça gyakorlatilag bajnok lett, hanem az, hogy a Madrid rengeteg lelkierőt meríthet ebből a meccsből. A megalázó őszi vereség után most egyenlő ellenfelek voltak, nem nyomozták, hanem tudatosan átadták a labdát és bekkeltek (jól!), mint anno az Inter és ami a lényeg, emberhátrányban egyenlítettek.

Szerintem a lélektani előny most náluk van. A szerdai Király-kupa döntőn valamelyik edző már biztos előhúz valamit a kalapból, utána pedig következik a 2 BL-elődöntő. Megjósolhatatlan, hogy melyik csapat jön ki jobban a túrából. Eredményességét tekintve eddig mi, lélektanilag ők állnak jobban, de ez még csak a kezdet volt...

Az a hír járja, hogy José Mourinho frissítette elavult Special 1 becenevét. Ő már Special 5.

Xavi, Pedro, Villa, Villa, Jeffrén. Öt góllal 5/5, Pep mérlege továbbra is tökéletes, de erre most nehéz szavakat találni. A z első perctől kezdve teljesen egyértelmű volt, hogy csak hazai győzelem születhet. A meccs előtt nem gondoltam volna, hogy ennyire simán nyerhetünk, pedig még ennél is simábban nyertünk. Nem volt perc, amikor aggódni kellett volna. Ez a Barcelona csodálatos. Soha, senki nem volt korábban képes olyan kombinatív és ötletes futballra mint a mai Barça. Ennek a gárdának és ennek az irányítónak sincs párja.

Sergio Ramos ámokfutása sem vethet árnyékot arra a teljesítményre, amit a katalánok nyújtottak. Űrfoci volt ez, egy másik galaxisból. Sokan kétcsapatos bajnokságnak titulálják a La Liga-t, ma azonban csak egy volt pályán a Nou Camp-ban. Az FC BARCELONA!

Behúztuk ezt is, Pep eddig négyből négyet nyert.

A Madridnak voltak komoly helyzetei, de a két legnagyobb ziccert Messi hagyta ki. Máshogyan fogalmazva: Casillas két bravúrjával megakadályozta, hogy a kis argentin triplázzon és hogy a legnagyobb kedvencem, Xavi ismételten 4 gólpasszt osszon ki a Bernabeuban. Röviden ennyi.

3 pont, de igazából 2 meccs a fórunk.

Ettől a Madridtól már nem árt tartani. Bár a Barça behúzta a meccset a Nou Campban, messze nem volt akkora a fölényünk mint tavaly.

Az első félidőben a Real mindössze kétszer jött át a térfelünkre, de mindkét alkalommal ziccerbe került. Mi pedig? Hiába a 65%-os labdabirtoklási arány, ha csak helyzetecskékig jutunk el. A második játékrészben aztán felpörgettük a ritmust: a frissen beállt Ibra rúgott is egy gyönyörű gólt. Amit Higuaín 2-3 perccel előtte kihagyott, azt a svéd magától értetődő természetességgel és higgadtsággal, kapásból bevágta. Ballal.

Ez a különbség egy klasszis és egy jó csatár között. Ezután lett jó és kiegyenlített a meccs, mert innentől kezdve a Blancók is támadni kényszerültek - a hülyegyerek Busquets tök felesleges kezezése és jogos kiállítása után pedig fővárosiak kerültek fölénybe. El is baltáztak néhány helyzetet, de a 2 legnagyobb lehetőséget így is Piqué és a jövő héten aranylabdailag megkoronázásra kerülő Leo Messi hibázta el.

Pep Guardiola zsinórban 3 El Clásicón vezette győzelemre a gárdát! Ez már valami!

Real Madrid - Barcelona 2:6

Az idei második, a Santiago Bernabeu Stadionban lejátszott El Clásico Ludas Matyi szellemében zajlott. Rúgott egy gólt a Real, amit a Barça háromszor adott vissza.

Messi tarthatatlan volt és rúgott kettőt, Titi tarthatatlan volt és rúgott kettőt, de a meccs hőse nálam a képen látható srác volt:

kedvenc labdarúgóm, Xavier Hernández Creus, vagyis Xavi ma 4 gólpasszt adott.

Nagyon szép játékot produkál ez a csapat.

Szombat délután a Tottenham egy félelmetes iramú, támadószellemű, de mégis kevés helyzetet hozó meccsen 0:0-és döntetlen játszott a White Hart Lane-en a MU-val. Modric jó, Gomes meg mint Robinson, a végletek kapusa: most ment neki, de azért visszacserélném.

Késő este a Barcelona végig irányítva a meccset, 2:0-ra nyert a Real ellen. Az utóbbi találkozó több szót érdemel:

először is a szerencsétlen Madrid tartalékos volt, de ez nem csak a sérüléseknek és eltiltásoknak, hanem a Calderón-Mijatovics párosnak is köszönhető, akik egészen idióta játékospiaci magatartást tanúsítanak, és értelmetlenül igazolnak - kispad például nincs...

Aztán a Juande Ramos-i taktika - az előzmények ismeretében nem csodálható az ultradefenzív játékstílus, de az túlzás, hogy Messibe mindenki belerúgott, aki a közelébe ment.

A legröhejesebb jelenet pedig Casillas idegbeteg reklamálása volt időhúzásért, kb. 30 méterre a kapujától a 85. percben, miután ő maga addig percekig szöszmötölt egy jól megkonstruált kirúgással.

Vasárnap este meg (a sokak által ősellenségnek hitt, de - az Inter ellensége a barátom elv alapján - egymással valójában nagyon jó viszonyt ápoló) Juventus - Milan csúcsderbi következett.

A Milanból ugyan hiányzott az Agy (Kaká) és a Szív (Gattuso), de a Juve még tartalékosabban állt fel (a standard kezdőből nem volt a pályán Buffon, Legrottaglie, Camoranesi, Trezeguet; és még Nedved is megsérült).

Ahhoz képest, hogy ömlött az eső és olasz bajnoki rangadóról volt szó, elképesztő iramú meccs volt sok helyzettel. Nagyon simán és megérdemelten nyert az Öreg Hölgy 4:2-re. Lehetett volna több is.

Boldogan megyek aludni... És fáradtan.