Ahányszor csak hallgattam a Green Day Working Class Hero c. számát, mindig azt éreztem, hogy benőtt a fejük lágya. Végre nem csak zúznak és üvöltenek, hanem megtanultak zenélni és eljutottak a komoly dalokig. Bírom őket, legalábbis az újabb albumaikat.
Ma bogarásztam a zenegyűjteményemet és belenéztem John Lennon életművébe. Megakadt a szemem a Working Class Hero c. számon... Valószínűleg illett volna tudnom, hogy a kaliforniai (punk)rock banda csak feldolgozta Lennon dalát, de nem tudtam.
Aztán az jutott eszembe, hogy mindaz, amit a Green Day-ről gondoltam, ettől még igaz. Tényleg megkomolyodtak, igényesebbek lettek. Viszont ismét bizonyosságot nyert, hogy a régi nagyok, a rockzene forradalmasítói és legnagyobb hatású művészei nem véletlenül azok, akik. Nehéz újat mondani, ha valaki előtt már élt egy John Lennon, egy Bob Dylan, énekelt egy Elvis Presley, vagy gitározott egy Jimi Hendrix.
A Green Day 22 évvel a háta mögött is csak annak az útnak közepén jár, amin a fentiek és pl. Bruce Springsteen, a Deep Purple, B.B. King, a Led Zeppelin vagy az Aerosmith már végigment. Hogy 50 év múlva úgy tudjuk: ők bizony egy korszak meghatározói voltak.
Ti mondtátok