King Aranarth

Nem írtam róla (erről sem), de most, hogy kilátásba helyezték Tom Brady eltiltását, pár szót azért szükségesnek érzek.

3 hónapon keresztül vizsgálódott egy ügyvédi iroda az alábbiakkal kapcsolatban:

11 labdában a megengedettnél kisebb volt a nyomás a New England Patriots - Indianapolis Colts AFC főcsoportdöntőn. A hazai csapat nyilvánvalóan büntetést érdemel, akár mérési hiba, akár figyelmetlenség, akár a hőmérséklet-különbség (a meccs előtt az öltözőben és a meccsen kint a szabadban) vezetett ide.Az is érdektelen, hogy már egyetemi szinten is bevett gyakorlat "babrálni" a labdák nyomásával, mert más bűnössége nem ment fel a szabályok betartása alól. Amelyik klub lebukik, vállalja a következményeket.

Vegyenek el a Pats-től egy hátsó körös draftcetlit, amiért puhábbak voltak a labdát. Ennyi. Ha bebizonyosodott, hogy szándékosan eresztették le a labdákat, akkor korai körös draftcetli kell legyen a büntetés, valamint súlyos pénzbírság.

Van azonban két apró kis probléma. Nem az, hogy a meccset 45:7-re nyerte a Pats, és hogy a második félidőben - már tökéletesen felfújt labdákkal - még több pontot szereztek, hanem egyrészt a jelentés végkövetkeztetése:

"Valószínűbb, hogy a Patriots csalt, mint az, hogy nem."

másrészt a kilátásba helyezett büntetés: minden idők legnagyobb irányítójának,

Tom Brady-nek az eltiltása.

Nem a csapat megbüntetése, hanem egy játékosé. Bizonyítékok nélkül...

Szerintem lőjék mindjárt fejbe! Csak úgy eltiltani valakit, mert VALÓSZÍNŰLEG a csapata csalt, nagyon meredek. Ha végleg segget akar csinálni a szájából a nemnormális NFL komisszár, a mindenható Roger Goodell, akkor jó úton halad.

A Pats sokszor került botrányba (de messze-messze nem a legtöbbször), közutálatnak örvendő egyesület, ami tulajdonképpen érthető is. Nem csak a divatdrukkerek, de a divat-utálkozók száma is magas szokott lenni, márpedig Bostonban dinasztiát építettek, a Patriots hosszú évek óta megkerülhetetlen tényezője a ligának, a Bill Belichick - Tom Brady duó pedig 4 aranygyűrűt nyert. A dominanciájuk óriási, Brady pedig halhatatlan, utolérhetetlen, utánozhatatlan stb. Mégis, nála elég a vád, bizonyítékok nélkül is bűnösnek nyilváníthatják.

Lelkük rajta.

Bár a fogadóirodák 49,5 - 50,5%-ra tartották az esélyeket, én nagyon féltettem a New England Patriots csapatát, mert a Seattle Seahawks hasonló dinasztia lesz, mint a Hazafiak (lettek, voltak?) 12-14 éve.

Az eszem 7 pontos címvédést jósolt, de végül ugyanilyen különbségű Pats győzelemre fogadtam - hogy semmi ne kavarjon be, szurkolhassak, ahogy eddig mindig, csak most már az egyenesen Bostonból érkezett és Hugiék által még pénteken átadott New England-es baseball sapkámban. Előzetesen csak annyit, hogy szerencsét hozott!

A valaha volt legizgalmasabb amerikai futball mérkőzést láttam ma hajnalban, pedig 10-12 éve rendszeresen nézem a közvetítéseket, az elmúlt 4-5 évben pedig a streameknek hála heti 3-4 meccs az átlag. Két tökéletesen felkészített, legjobbját nyújtó csapat olyan magas színvonalú meccset játszott,olyan érzelmi hullámvasútra ültetett, amilyenben még nem volt részem.

Kezdődött azzal, hogy az első negyedben a Pats def. könnyedén megállította a Seahawks offense-t, miközben Brady hosszú drive-ot vezetve dominálja a meccset, majd dobjon egy interceptiont a red zone-ban... Sokkal jobb volt a Pats, és bár nem tudtak előnyt szerezni, megnyugtató volt a magabiztosságuk.

A második negyedben aztán már nem volt apelláta, a Pats végigvitt egy 4:10 hosszú, 65 yardos támadássorozatot és a csodálatos Tom Brady első TD passza után, Brandon LaFell 11 yardos elkapásával megszerezte a vezetést. A Seahawks a semmiből, az első értékelhető drive-jában egyenlített egy hosszú Matthews elkapást követő rövid Lynch futással. A Hazafiak megint nekiveselkedtek, másfél perc alatt végigmasíroztak a pályán és a csodálatos Tom Brady 2. TD passza után, Rob Gronkowski 22 yardos elkapásával ismét 7 ponttal vezettek. A Seattle-nek azonban elég volt 29 másodperc, hogy 80 yardot haladva ismét egyenlítsen és óriási lélektani előnnyel menjen a szünetre. Nem voltam éppen bizakodó, mert a def. már nem volt olyan stabil, mint korábban...

A Pats dominálta a SB első félidejét, sokkal jobban játszott mint ellenfele, de döntetlen volt az állás. A harmadik negyedben aztán robbantott a SEA offense és felpakolt 10 pontot a táblára, miközben a brutális védelmük könnyedén állította meg a Pats támadásait. Eldőlni látszott a találkozó, mert az utolsó negyedben még egyetlen csapatnak sem sikerült 10 pontos hátrányból fordítania.

Minden idők (egyik) legjobb és (egyik) legeredményesebb irányítójának vezetésével ennek is eljött az ideje... De hogyan!

A csodálatos Tom Brady harmadik TD passza után, Danny Amendola 4 yardos elkapásával felzárkóztak (9-68, 4:15), majd egy 3&out után a győzelemért támadhattak. A csodálatos Tom Brady negyedik TD passza után, legjobb barátjának, Julian Edelman 3 yardos elkapásával átvette a vezetést (10-64, 4:50)! Némán üvöltve a fellegekben jártam!t A csodálatos Tom Brady 10 pontos hátrányban, 2 drive alatt 15 kísérletből adott 13 sikeres passzt, köztük 2 TD-t. A game winning drive 8/8... Egy Super Bowl-on, a Legion of Boom ellen. Földöntúli statisztika.

2:02 volt hátra, Wilsonéknak TD kellett, de az offense az egész meccsen akadozott, reálisan nem sok esélyül maradt, de ahogy a Packers elleni konferencia-döntőben, Fortuna istenasszony megfogta a címvédő kezét és 3 play-jel elvitte őket az 1 yardos vonalra... 31 yardos Lynch elkapás - ez szép volt. Aztán a megmagyarázhatatlan, felfoghatatlan elkapás. Én emlékszem David Tyree elkapására, amikor 10 évvel ezelőtt, ugyanezen a pályán egy teljesen valószínűtlen, totál véletlen, esetleges és szerencsés, sisakhoz szorított catch a Pats vesztét jelentette egy SB döntőn a Giants ellen. Most Kearse "elkapása" törte össze a NE szurkolók szívét. 3-4 reménytelen, rossz passz után Wilson feldobta, de 2 CB is jól váltott ki az elkapóra, a rookie Butler el is ütötte a passzt, a labda azonban a hanyatt eső Kearse egyik, majd másik lábán megpattanva a WR kezeibe hullott. Butler felugrott és másodszor is megcsinálta a tackle-t, de egy perccel a vége előtt a Seattle, soraiban a legjobb erőfutóval az 5 yardos vonalon állt... Nem hittem a szememnek, ismétlődik a történelem, isten nem akarja Brady 4. gyűrűjét...

Lynch első futását Hightower embertelen erőfeszítések árán megállította az 1 yardoson, Belichick pedig nem kért időt. Gondolom be akarták engedni a következő kísérletre, hogy legyen még valamennyi idő visszatámadni. Ember nem gondolta volna, hogy Pete Carroll 2nd&goal helyzetben passzjátékot hív. Wilson dobásai az utolsó drive-ban nem ültek, Lynch viszont sima 3-4 yard/carry-s átlaggal futott, az irányítója is rendkívül mobilis, az óra nekik ketyegett. De Pete Carroll érthetetlen módon mégis passzjátékot hívott, Butler pedig jól olvasta a játékot, vagy megérezte, hogy mi fog történni, mert egy gyönyörű, gyors és nagyon kemény vetődéssel megelőzte az emberét és a goal line-on interceptiont szerzett. 20 mp-cel a vége előtt, a SB-on egy rookie, egy undrafted free agent. Tomboltam, ugráltam mint egy kisgyerek.

1 yardon még nem lehetett térdelni (safety), de Bennett beugrott és 6 yardon már megoldhatta a Pats (egy komoly, Irvin kezdeményezte bunyót követően).

Nem hittem a szememnek, olyan utolsó negyedet láttam, amilyet még soha. Olyan élmény volt, mint még soha.

Itt nem hivatkozik senki a vállakra nehezedő nyomásra, a tétre, ami rányomja a bélyegét a találkozóra. Itt mindenki leküzdi az izgalmát, erőt merít a tudása legjavát nyújtva harcol az utolsó pillanatig. Ez a sportág nem csak a legösszetettebb, de ahogy ez a meccs is bizonyította, a legcsodálatosabb is.

És ennek a sportágnak lett (mintha eddig nem lett volna az) élő legendája Tom Brady - két interception ide vagy oda, a 328 passzolt yard és a 4 TD, a valaha volt legnagyobb QB, Montana újabb rekordjainak megdöntése sima MVP címet és halhatatlanságot ért.

Örülök, hogy láthatom játszani.

az előző poszthoz:

Kedves Ricsi!

A múlt heti győztes rangadót követően a Detroit Lions elleni meccsen Tom Brady idegenben 341 yardot és 4 TD-t passzolt 77,7%-os pontossággal. A mutatója: 158.3. Ez a maximum. A tökéletesség. Pályafutása során másodszor sikerült neki.

ui: a könyvedet kapom Karácsonyra Mónitól, beleolvastam a boltban, kurva jó!

Ahogy korábban már írtam, nagy NFL rajongó vagyok és Pats drukker. A Colts elleni szuperrangadót kötelező volt néznem, még ha hajnali 1 után lett is vége az élő közvetítésnek.

Mit mondjak, megérte! Elképesztő izgalmak, óriási küzdelem, nagy hazai fölény 3 negyeden keresztül, 17 pontos előny, majd teljes bostoni rövidzárlat, a tavalyihoz hasonló indianapolisi feltámadás az utolsó játékrészben és "csak" szoros győzelem.

Nem is a tragikus passz elleni védekezésről szeretnék írni (pedig Manningen kívül másra készülni se nagyon kellett), hanem a riporterek elfogultsgáról. Imádom a közvetítéseket, nem erről van szó, de hogy kizárólag Payton Manning zsenialitásáról és fantasztikus játékáról áradozzon Faragó Ricsi és a szakkommentátor is, az már idegesítő volt. Igen, ő minden idők egyik legjobb QB-je, van egy megérdemelt aranygyűrűje, most is passzolt 396 yardot és 4 TD-t. Arról viszont megfeledkeztek, hogy a srác tegnap dobott 3 interceptiont, amivel elbukák a meccset!

És hogy kiről nem esett szó? Azt is megmondom: Tom Bradyről. Számomra ő az etalon az aktívak között. Neki pl. 3 gyűrűje van. Tegnap "csak" 186 yardot és 2 TD-t passzolt , de azt 76%-os biztonsággal, interception nélkül. A legobjektívebb statisztikákkal rendelkező sportágban van egy mutató, az ún. QB vagy passer rating.  A 100-as érték már kimagasló teljesítményt takar. Manningé tegnap 96,3 volt. Brady-é? Az övé 123,1.

Illett volna legalább egy félmondatban megdícsérni... Még ha a Colts győzelméért szorítottak is.

Hosszú poszt lesz szerintem, mert egy olyan sportágról írok, amit 4-5 éve követek figyelemmel és marhára megszerettem. Régóta vártam, hogy legyenek élő NFL közvetítések hazánkban, mert meg akartam ismerni az amerikai futballt úgy igazából. Tényleg akkora durranás, mint amilyennek az USA-ban tartják? Mióta a Sport TV megvette a jogokat, rájöttem: tényleg. Ennél komplexebb, profibban felépített és megkockáztatom látványosabb, élvezetesebb sport nincs.

8-10 éves kiskölökként még csak a sporthíradásokból értesülhetettem az amerikai futball történéseiről - ott is kizárólag a Nagydöntő eredményéről és 2-3 sztárjátékost ismertem.

Ahogy akkoriban sokan, én is a '80-as években fénykorát élő San Francisco 49ers "szurkolója lettem". Ez persze kimerült abban, hogy kivágtam egy képet a magassággos és 4 gyűrűs Joe Montanáról és tudtam, hogy a valaha volt legjobb irányító kedvenc elkapója Jerry Rice volt, meg hogy a 49ers Steve Younggal is nyert egy SB-t. Na, 1995 óta a csapat sehol (de a rájátszásban biztosan) nincs, márpedig szurkolni minden meccsen kell!

A mai nagycsapatok közül a Patriots-ot kedveltem meg - szinte véletlenül. A már bajnok Kurt Warner ellen ugyanis esélytelenebbnek tartottam Tom Brady-t a 2002-es Super Bowl-on (tavaly természetesen éppen az "Öreg" miatt drukkoltam a Cardinalsnak.) 2003-ban a duplázásukért, 2004-ben pedig - bocsánat, de - McNabb ellen szurkoltam. A meccs után döbbentem rá, hogy szeretem annyira a Pats-et, hogy nem kell vki ellen szurkolnom, ha ők játszanak. (Tom Brady és Bill Belichick head coach párosa  mérföldkő az NFL-ben). Azóta sajnos a Pats is elbukott egy nagydöntőt, holott 2008-ban 2 rövidke perc hiányzott a tökéletes szezonhoz.

Ma éjjel a Drew Brees vezette New Orleans Saints-nek drukkolok, hiszen ellenfelük az esélyesebbnek tartott Colts, a Pats (egyik) ősi riválisa. Ma tehát Super Bowl (a félidőben The Who koncerttel), holnap pedig - immárom hagyományosan - szabi!

szerk: a Pats győzelmek óta az első SB, ahol nyert a csapat, amelyiknek drukkoltam! Brees és az egész Saints nagyon szimpatikus, szerintem a hithű Indianapolis drukkereken kívül most mindenki boldog, de legalábbis elégedett!