Nagyon régen nem írtam. Ellustultam, mással foglalkoztam. Sem az újév, sem Torgyán József halála, sem a munkahelyi agyrémek, sem Peti nehezen induló majd félévre egyenesbe álló iskolai karrierje, sem a veronai tragédia nem hozta meg az idei év első posztját.
Aztán jött az Ausztrál Open, ahol a fél év kihagyás után visszatérő Roger Federer örök mumusával, a prosztó nyikhajból világklasszis sportemberré váló jó barátjával, a tehetségben alig valamivel gyengébb, de pszichésen sokkal erősebb Rafa Nadallal találkozott.
Minden idők legnagyobb játékosa úgy nyert, ahogy kellett neki: gyors labdamenetekkel - a határon játszva, rengeteg nyerő ütéssel, sok ki nem kényszerített hibát felvállalva.
Minden idők legnagyobb játékosa úgy nyert, ahogy senki nem várta volna: öt játszmában. Mert ha valaki ellen, hát Nadal ellen mindig jött a blokk, az idegi összezuhanás. Most 1:0 és 2:1 után is egyenlített a spanyol sőt, a döntő játszmában rögtön egy breakkel nyitott.
De ez a Roger Federer ma más volt, mint a korábbi éveké: nem adta fel, elhitte hogy nyerhet és mindent meg is tett a győzelemért. Döntő szett 1:3-ról állt fel és emelhette fel a GS trófeát. A tizennyolcadikat életében. 18. Greatest Of All Time.
A Szabó Gabriella - Kozák Danuta - Fazekas Krisztina - Kovács Katalin női kajak négyes behúzta a döntőt, mintha ez olyan természetes lenne. Mintha nem 20 éve nyertünk volna utoljára.
0,053 vagyis 53 ezred. 1000 méteren gyakorlatilag semennyi, de kit érdekel, ha a célfotó után a magyar karok lendülhetnek a magasba?
4 éve doppingoló fehéroroszok miatt nem lett olimpiai bajnok, akik érthetetlen módon megtarthatták érmeiket. Tyihon, a legnagyobb ellenfél most viszont már nem indulhatott: a selejtező napján húzták le a nevezési listáról, mert a régi mintáival ismét megbukott. Hogy Pars végre megkapja-e a pekingi érmeit, nem tudni. Mivel azonban neki szüksége volt egy olimpiai aranyéremre és a dobogó tetején szerette volna hallgatni a himnuszt, Londonban biztosra ment és - 2009-ben elhunyt nevelőedzőjének fényképével a lelátón - győzött. A riválisok rá se nagyon tudtak ijeszteni. Sugárzott róla a magabiztosság. Jó volt nézni a dobásait.
Nagyon nehéz lehetett az abszolút esélyesség terhével a vállán is higgadtnak maradni, mosolyogni és kifogástalanul kivitelezni a mezőny legnehezebb gyakorlatát - miközben egy pontozásos sportágban, Londonban kellett megküzdenie angol ellenfelével. Lejtett is a pálya, de nem eléggé. A holtversenyt követően az elegancia döntött - Berki javára. A legnagyobb elismerés a legyőzött Smith nyilatkozata: "A jobb tornász nyert, a valaha volt egyik legjobb".
Ti mondtátok