Hol is kezdjem? Van egy szépséges és türelmes feleségem, egy 8 éves, okos és gyönyörű kislányom, egy 6 éves, huncut és jó kedélyű kisfiam. Volt egy csodálatos macskám is. Vannak továbbá gondolataim. A családom az enyém, de a gondolataimat megosztom veletek!
Ha futball, akkor gránátvörös-kék zebra sárga-fekete sarkantyúval!
És még valami: a zenét hangszerekkel játsszák. A számítógép nem hangszer; szóval: Keep on Rockin' ... Never Stop Rollin'
bayvivo:
mi az, h szart se ér semmi? a ten years after mióta nem ért szart se? a kölykök, az asszony? nézz körül a világban és ... (2017.01.21. 16:15)Életjel
irotzsáp:
Tetszett, amit írtál! Mi lenne, ha megosztanád a fiúval is! Köszi, ha megteszed! Üdvözlettel: Judit (2014.01.10. 19:01)ByeAlex visszavág
spájdernecc:
Hát, méltóságteljes korosodást!
Ne csüggedj, lesz még így se :) (2013.09.02. 15:16)36
forgalomkorlatozas:
Bocs, hogy beleszólok, de Dániel Péter nem liberális.
Egyébként meg ő is megmutathatja a véleményét, nem igaz? Még mi... (2012.09.29. 08:38)Kérem a listát!
Nem írtam róla (erről sem), de most, hogy kilátásba helyezték Tom Brady eltiltását, pár szót azért szükségesnek érzek.
3 hónapon keresztül vizsgálódott egy ügyvédi iroda az alábbiakkal kapcsolatban:
11 labdában a megengedettnél kisebb volt a nyomás a New England Patriots - Indianapolis Colts AFC főcsoportdöntőn. A hazai csapat nyilvánvalóan büntetést érdemel, akár mérési hiba, akár figyelmetlenség, akár a hőmérséklet-különbség (a meccs előtt az öltözőben és a meccsen kint a szabadban) vezetett ide.Az is érdektelen, hogy már egyetemi szinten is bevett gyakorlat "babrálni" a labdák nyomásával, mert más bűnössége nem ment fel a szabályok betartása alól. Amelyik klub lebukik, vállalja a következményeket.
Vegyenek el a Pats-től egy hátsó körös draftcetlit, amiért puhábbak voltak a labdát. Ennyi. Ha bebizonyosodott, hogy szándékosan eresztették le a labdákat, akkor korai körös draftcetli kell legyen a büntetés, valamint súlyos pénzbírság.
Van azonban két apró kis probléma. Nem az, hogy a meccset 45:7-re nyerte a Pats, és hogy a második félidőben - már tökéletesen felfújt labdákkal - még több pontot szereztek, hanem egyrészt a jelentés végkövetkeztetése:
"Valószínűbb, hogy a Patriots csalt, mint az, hogy nem."
másrészt a kilátásba helyezett büntetés: minden idők legnagyobb irányítójának,
Tom Brady-nek az eltiltása.
Nem a csapat megbüntetése, hanem egy játékosé. Bizonyítékok nélkül...
Szerintem lőjék mindjárt fejbe! Csak úgy eltiltani valakit, mert VALÓSZÍNŰLEG a csapata csalt, nagyon meredek. Ha végleg segget akar csinálni a szájából a nemnormális NFL komisszár, a mindenható Roger Goodell, akkor jó úton halad.
A Pats sokszor került botrányba (de messze-messze nem a legtöbbször), közutálatnak örvendő egyesület, ami tulajdonképpen érthető is. Nem csak a divatdrukkerek, de a divat-utálkozók száma is magas szokott lenni, márpedig Bostonban dinasztiát építettek, a Patriots hosszú évek óta megkerülhetetlen tényezője a ligának, a Bill Belichick - Tom Brady duó pedig 4 aranygyűrűt nyert. A dominanciájuk óriási, Brady pedig halhatatlan, utolérhetetlen, utánozhatatlan stb. Mégis, nála elég a vád, bizonyítékok nélkül is bűnösnek nyilváníthatják.
Bár a fogadóirodák 49,5 - 50,5%-ra tartották az esélyeket, én nagyon féltettem a New England Patriots csapatát, mert a Seattle Seahawks hasonló dinasztia lesz, mint a Hazafiak (lettek, voltak?) 12-14 éve.
Az eszem 7 pontos címvédést jósolt, de végül ugyanilyen különbségű Pats győzelemre fogadtam - hogy semmi ne kavarjon be, szurkolhassak, ahogy eddig mindig, csak most már az egyenesen Bostonból érkezett és Hugiék által még pénteken átadott New England-es baseball sapkámban. Előzetesen csak annyit, hogy szerencsét hozott!
A valaha volt legizgalmasabb amerikai futball mérkőzést láttam ma hajnalban, pedig 10-12 éve rendszeresen nézem a közvetítéseket, az elmúlt 4-5 évben pedig a streameknek hála heti 3-4 meccs az átlag. Két tökéletesen felkészített, legjobbját nyújtó csapat olyan magas színvonalú meccset játszott,olyan érzelmi hullámvasútra ültetett, amilyenben még nem volt részem.
Kezdődött azzal, hogy az első negyedben a Pats def. könnyedén megállította a Seahawks offense-t, miközben Brady hosszú drive-ot vezetve dominálja a meccset, majd dobjon egy interceptiont a red zone-ban... Sokkal jobb volt a Pats, és bár nem tudtak előnyt szerezni, megnyugtató volt a magabiztosságuk.
A második negyedben aztán már nem volt apelláta, a Pats végigvitt egy 4:10 hosszú, 65 yardos támadássorozatot és a csodálatos Tom Brady első TD passza után, Brandon LaFell 11 yardos elkapásával megszerezte a vezetést. A Seahawks a semmiből, az első értékelhető drive-jában egyenlített egy hosszú Matthews elkapást követő rövid Lynch futással. A Hazafiak megint nekiveselkedtek, másfél perc alatt végigmasíroztak a pályán és a csodálatos Tom Brady 2. TD passza után, Rob Gronkowski 22 yardos elkapásával ismét 7 ponttal vezettek. A Seattle-nek azonban elég volt 29 másodperc, hogy 80 yardot haladva ismét egyenlítsen és óriási lélektani előnnyel menjen a szünetre. Nem voltam éppen bizakodó, mert a def. már nem volt olyan stabil, mint korábban...
A Pats dominálta a SB első félidejét, sokkal jobban játszott mint ellenfele, de döntetlen volt az állás. A harmadik negyedben aztán robbantott a SEA offense és felpakolt 10 pontot a táblára, miközben a brutális védelmük könnyedén állította meg a Pats támadásait. Eldőlni látszott a találkozó, mert az utolsó negyedben még egyetlen csapatnak sem sikerült 10 pontos hátrányból fordítania.
Minden idők (egyik) legjobb és (egyik) legeredményesebb irányítójának vezetésével ennek is eljött az ideje... De hogyan!
A csodálatos Tom Brady harmadik TD passza után, Danny Amendola 4 yardos elkapásával felzárkóztak (9-68, 4:15), majd egy 3&out után a győzelemért támadhattak. A csodálatos Tom Brady negyedik TD passza után, legjobb barátjának, Julian Edelman 3 yardos elkapásával átvette a vezetést (10-64, 4:50)! Némán üvöltve a fellegekben jártam!t A csodálatos Tom Brady 10 pontos hátrányban, 2 drive alatt 15 kísérletből adott 13 sikeres passzt, köztük 2 TD-t. A game winning drive 8/8... Egy Super Bowl-on, a Legion of Boom ellen. Földöntúli statisztika.
2:02 volt hátra, Wilsonéknak TD kellett, de az offense az egész meccsen akadozott, reálisan nem sok esélyül maradt, de ahogy a Packers elleni konferencia-döntőben, Fortuna istenasszony megfogta a címvédő kezét és 3 play-jel elvitte őket az 1 yardos vonalra... 31 yardos Lynch elkapás - ez szép volt. Aztán a megmagyarázhatatlan, felfoghatatlan elkapás. Én emlékszem David Tyree elkapására, amikor 10 évvel ezelőtt, ugyanezen a pályán egy teljesen valószínűtlen, totál véletlen, esetleges és szerencsés, sisakhoz szorított catch a Pats vesztét jelentette egy SB döntőn a Giants ellen. Most Kearse "elkapása" törte össze a NE szurkolók szívét. 3-4 reménytelen, rossz passz után Wilson feldobta, de 2 CB is jól váltott ki az elkapóra, a rookie Butler el is ütötte a passzt, a labda azonban a hanyatt eső Kearse egyik, majd másik lábán megpattanva a WR kezeibe hullott. Butler felugrott és másodszor is megcsinálta a tackle-t, de egy perccel a vége előtt a Seattle, soraiban a legjobb erőfutóval az 5 yardos vonalon állt... Nem hittem a szememnek, ismétlődik a történelem, isten nem akarja Brady 4. gyűrűjét...
Lynch első futását Hightower embertelen erőfeszítések árán megállította az 1 yardoson, Belichick pedig nem kért időt. Gondolom be akarták engedni a következő kísérletre, hogy legyen még valamennyi idő visszatámadni. Ember nem gondolta volna, hogy Pete Carroll 2nd&goal helyzetben passzjátékot hív. Wilson dobásai az utolsó drive-ban nem ültek, Lynch viszont sima 3-4 yard/carry-s átlaggal futott, az irányítója is rendkívül mobilis, az óra nekik ketyegett. De Pete Carroll érthetetlen módon mégis passzjátékot hívott, Butler pedig jól olvasta a játékot, vagy megérezte, hogy mi fog történni, mert egy gyönyörű, gyors és nagyon kemény vetődéssel megelőzte az emberét és a goal line-on interceptiont szerzett. 20 mp-cel a vége előtt, a SB-on egy rookie, egy undrafted free agent. Tomboltam, ugráltam mint egy kisgyerek.
1 yardon még nem lehetett térdelni (safety), de Bennett beugrott és 6 yardon már megoldhatta a Pats (egy komoly, Irvin kezdeményezte bunyót követően).
Nem hittem a szememnek, olyan utolsó negyedet láttam, amilyet még soha. Olyan élmény volt, mint még soha.
Itt nem hivatkozik senki a vállakra nehezedő nyomásra, a tétre, ami rányomja a bélyegét a találkozóra. Itt mindenki leküzdi az izgalmát, erőt merít a tudása legjavát nyújtva harcol az utolsó pillanatig. Ez a sportág nem csak a legösszetettebb, de ahogy ez a meccs is bizonyította, a legcsodálatosabb is.
És ennek a sportágnak lett (mintha eddig nem lett volna az) élő legendája Tom Brady - két interception ide vagy oda, a 328 passzolt yard és a 4 TD, a valaha volt legnagyobb QB, Montana újabb rekordjainak megdöntése sima MVP címet és halhatatlanságot ért.
Miközben a Spurs - bár a KLUB hivatalosan is felvette tagjai közé a Magyarországon már tavaly bejegyzett szurkolói egyesületünket - sokadik reménytelen teljesítményével 0 perccel a vége előtt ismét bukóra áll hazai pályán (ezúttal a félelmetes Stoke az ellenfél) és a Juve edzőmeccsé silányítja a Parma elleni ex-rangadót (5:0 a 65. percben), eszembe jutott, hogy 1,5 - 2 hónapja annyit foglalkozok az NFL-lel, hogy a blog gyakorlatilag szünetel. Most a bye-weekek miatt van annyi szabadidőm, hogy röviden említést tegyek néhány lényeges dologról:
Panka 7 éves lett, iskolás nagylány. Volt hepaj, volt buli, volt torta és ajándékok, most nagyon élvezte, hogy ő a központ.
Asszonka is szülinapos volt, ő előzetesen kapott egy táska-pénztárca kombót, majd meglepetésként egy sétarepülést. A rossz idő miatt nem egy 40 perces szentendrei utat, de egy 15 perces budapesti panorámásat. Én izzadtam, féltem, a gyerekek extázisban örömködtek, tavasszal ismétlés.
Sir kán nagyon leamortizálódott. Hétről-hétre soványabb, lassabb, szinte teljesen megsüketült, de legalább még bújós és nagyon fel tud háborodni, ha valami kedve ellenére történik.
"Nincs demokrácia!" "Internetadót akar bevezetni a viktátor!" Tízezrek az utcán, a Kormány pedig bizonyítja, hogy mi is a demokrácia. A számos érthetetlen, bicskanyitogató intézkedés és nyilatkozat mellett Orbán nem csak meghallja a tüntetők hangját, de vissza is vonja a törvénytervezetből az adónemet.
Szintén tízezren készülnek az utcára Vida Ildikó lemondását követelve. Na ez durva, mert fingjuk sincs arról, hogy miért tüntetnek. Az USA kitiltotta a NAV elnökét az Államokból és korrupcióval vádol - nem konkrétan Vidát, de úgy bele a vakvilágba, a magyar adóhatóságot. Ez tízezer demokráciát féltő hazánkfiának elég. Az USA mondta, meg egy elmeháborodott (időközben véletlenül balos politikussá törzs- és egyedfejlődött) ex-navos összeesküvés-elmélkedte. Hogy a helyzetet Vida (de legfőképpen a kormány) rosszul kezelte, az sajnos nyilvánvaló, de az a hisztéria, ami a tények ismerete nélkül kialakult: iszonyú.
Ákos ismét letett az asztalra egy gyöngyszemet. Igazán.
Írtam a BKK-nak egy hónapja, hogy az egyik buszból, ami mögött tötymörögtünk a dugóban, folyik a nafta. Kaptam választ! Nem csak amolyan általános blablablát, hanem értékelhetőt:
"Társaságunkhoz 2014. október 8-án érkezett elektronikus levelével kapcsolatban tájékoztatjuk, hogy a járatot közlekedtető BKV Zrt. az érintett autóbusz tanksapkáját a szivárgás miatt lecserélte."
Nem kapkodták el, de intézkedtek és vették a fáradtságot visszajelezni. Mindenesetre bíztató.
Bontják A Stadiont. Vérzik a szívem és örülök egyszerre. Közel 30 éve, hogy először leültem a "fedett lelátóra".
A Real agyonverte a Barcelonát a bajnokságban - és megérdemelten. Sokkal erősebb. A BL duplázás is meglesz nekik, mert Luis Enrique nem Pep Guardiola és a mai katalán keret sem az 5 évvel előtti.
Mindjárt rajt Sao Paoloban. Miután a Ferrari idén is döglődik, nagyon szurkoltam Rosbergnek, hogy az apja, az egyik nagy kedvenc Keke után (igaz már nem finn, hanem német színekben) ő is világbajnoki címet szerezzen, de sokakhoz hasonlóan engem is sikerült elüldöznie magától. Hamiltont utálom, de Nico többször volt sportszerűtlenebb, mint gyorsabb az angolnál. Amikor "csak" azért szurkolok valakinek, mert a kedvenc esélytelen, de szurkolni kell, akkor a szimpátia nem eljátszható.
Hiába hatalmas "Omaha" rajongó gyermekkori jóbarátom Petya, a két "nemszeretem kategóriás" csapat közül én nem tudok Payton Manningnek szurkolni és bár rájuk fogadtam (23:20-as Broncos győzelmet tippeltem), a Seahawks győzelméért drukkolok.
Nem tudom meddig lesz képes - ha képes lesz egyáltalán - megállítani a denveri támadásokat a Seattle védelme, mennyit tud majd futni Marshawn "Beast Mode" Lynch vagy lesz kénytelen hátrányból passzolni Russel Wilson, de túl nagy a hype, ami körülveszi Manninget. A fickó abszolút zseni, a valaha volt egyik legnagyobb irányító, de engem egész évben rettentően zavart az ömlengés.
Szóval idén - ha már ez a két (amúgy legjobb) legjobb csapat jutott el a Super Bowlba - nyerjenek a Halászsasok!
szerk:
A válaszokat megkaptuk. A Seahawks defense képes volt megállítani a Broncos offense-t - méghozzá az elsőtől az utolsó másodpercig. Hihetetlen mértékben domináltak, a Denver kb. a 6. másodpercig hihette azt, hogy van keresnivalója, akkor ugyanis (rögtön az első snap során), a 12. másodpercben már jött is egy safety, Pete Carroll-ék pedig ezután is végig terrorizálták az agyonajnározott Vadlovakat. Lynch nem kellett, hogy parádézzon, Wilsonnak elég volt magabiztos game-managert játszania egy-egy szép passzal és kevés futással, mert ezt a meccset a pokoli Seahawks védelem döntötte el - szereztek 2 interceptiont, kierőszakoltak 4 fumble-t, amiből 2 alkalommal a is begyűjtötték. 4 turnover! Brutálisak voltak, az MVP is közülük került ki, Malcolm Smith személyében. Vágóhídra terelték a Broncost és lemészárolták. PM nem akart hinni a szemének: amikor a pályán volt, nem volt ideje semmire (a 34 sikeres passz jobbára a garbage time-ban született és mindössze 13 first downra volt elég), amikor pedig a kispadon ült, csak csóválta a fejét. 43:8. Russel Wilson a negyedik negydben lejöhetett, és a Super Bowlban (!) átadhatta a helyét a cseréjének, Tarvaris Jacksonnak! Nagyon durva.
Az nfl.com oldalon olvastam egy kurva jó hozzászólást, valamikor 29:0 körül: "Gyorsan! Valaki hívja a PETA állatvédő szervezetet, 45 seattle-i srác lovakat becstelenít meg!". A Broncos 36:0-nál szerezte meg a pontjait...
Baltimore Ravens - San Francisco 49ers. Szörnyű párosítás, mert mindkettő a kedvenceimet győzte le az elődöntőben...
Két nemszeretem csapat, ahol a gyerekkeori "kedvenc" ellen kettővel több indok szólt: túlhype-olt irányítójukat, Colin Kaepernicket ki nem állhatom, míg edzőjük, Jim Harbaugh az egyik legantipatikusabb számomra a ligában. A sors furcsa fintora, hogy a Hollók trénere a testvére, a kifejezetten szimpatikus John.
A lényeg, hogy valamiért azért drukkolni is kell! Ez most nem is volt olyan nehéz: élete utolsó meccsét játszotta a liga történelmének egyik legjobb védője, a nem csak Baltimore-ban ikon Ray Lewis, hát kiszurkoltam neki a lehető legszebb búcsút.
A meccs maga sem volt akármi! A Ravens tönkreverte a 49ers együttesét, a 2. félidő elejére az agyonszidott, de a rájátszásban emberfeletti teljesítményt nyújtó Joe Flacco adott 3 TD passz, Jacoby Jones pedig visszahordott egyet. Aztán a New orleans-i Superdome-ban kialudtak a lámpák, mint anno az MTK - Rosenborg BL-selejtezőn, és minden megváltozott: a Holloók elvesztették, az Aranyásók felvették a fonalat. A Falcons-szal ellentétben azonban a Ravens tudta menedzselni az időt, 2 field goalt még berámolt, meg tudta állítani az ellenfelét 4 & Goal szituációban, és elő tudott húzni valami extrát (szándékos safety, hogy menjen az idő) a legvégén.
Teljesült Ray Lewis álma: konfettieső búcsúztatta az NFL-től.
Egyszer már válaszoltam saját kérdésemre, de most ismét mutatok egy kis .gif képet arról, hogy miért csodálatos sport az amerikai futball. Már játszik, de még nem teljesen egészséges Donald Brown, az Indianapolis Colts kezdőfutója, így a cseréje, Vick Ballard még jelentős szerepet kap az újjáépülő és meglepően jól szereplő, Luck-vezette együttesben. A hosszabbításban Ballardnak még 5 yard hiányzik ahhoz, hogy a labda valahogy a célterületre érjen, de 3 védő robban rá. A srác láthatta a Tigris és sárkány című filmet, mert pörgő ágyúgolyó üzzemmódba kapcsol. A szezon eddig legszebb TD-jét érte el.
Peyton Manning és az Indianapolis Colts útjai elválnak.
Nem tudni, hogy a korszakos zseni, minden idők egyik (?) legjobb irányítója befejezi-e pályafutását, vagy a sorban álló kérők közül választ egy csapatot, de hogy még nekem, Pats drukkernek is megrázó a hír, az azért jelent valamit.
Raúlt is megszokhatatlan Schalke mezben látni, ahogy del Pierot sem tudom elképzelni másban, mint zebracsíkosban.
A Pats szempontjából szörnyen kezdődött a meccs, majd remekül folytatódott. Az első bostoni labdabirtoklás első play-e egy safety, majd jött egy Giants TD és mindjárt 0:9... Szerencsére Brady magához tért és a második negyedben termeltek 10 pontot, amit a harmadik legelején megfejeltek még 7-tel. 0 ellenében. Szaladt a szekér és úgy tűnt, hogy a Hazafiak megnyerhetik a meccset, csak hát Eli Manning a negyedik negyedek nagy varázslója. A "Kisöcsi", aki idén káprázatos teljesítményt nyújtott és végleg elit irányítóvá nőtte ki magát, már a harmadikban megkezdte a felzárkózást. 2 field góllal 2 pontra csökkent a különbség, vagyis az utolsó 4-5 perc döntött, márpedig a második TD után besült a Pats offense.
Egyetlen kis mezőnygól kellett volna, hogy TD-re legyen kényszírtve 2 perccel a vége előtt a Giants, de Welker, majd Branch is elejtett 1-1 pontos passzt... Nem jutottunk el field goal távolságba, Eli pedig elindult és nem tudtuk megállítani. Bradshaw-t már beengedtük pár yardról (21:17), hogy maradjon egy kis időnk visszatámadni és ne pörgessék le az órát egy mezőnygóllal...
Hiába maradt azonban 57 másodpercünk, mert az elkapók megint droppoltak kettőt (Branch és Hernandez), a végén pedig a kétségbeesett Hail Mary nem jött be.
Ültem és nem hittem el dühömben, ami történt. Nem sikerült a visszavágás, pedig a szörnyű kezdés ellenére kézben volt a meccs... A Giants 2007-tel ellentétben most maradéktalanul megérdemelte a győzelmet, mert nem a vakszerencse állt mellé: amikor igazán kellett, az Óriások sokkal jobban koncentráltak és pontosabbak voltak. Hibáztak ők is, de soha nem kulcsjátékokban.
Brady hiába döntötte meg most éppen Joe Montana rekordját (immáron övé a leghosszabb sikeres passzsorozat egy SB meccsen 15 átadással), 3 SB-győzelem után kettőt is elbukott - mindkettőt Eli MAnning és a Giants ellen.
Írtam vala korábban, hogy kedvenc amerika futball-csapatom a New England Patriots gárdája. Becsületes ember életében ugye egyszer választ csapatot magának, azután pedig, - történjen bármi - kitart. Én sem teszem másként, de az NFC-ben az überszimpatikus Lions-nál is jobban bírom az Atlanta Falcons gárdáját...
Az elmúlt 2-3 évben nagyon megkedveltem őket, ráadásul jó kis Playoff csapatuk lett, bár gyengébb és sikertelenebb mint a Pats - mégis végtelenül szimpatikus együttes!
Hogy miért? Mert 2007-ben szó nélkül felbontották a kutyaviadalokat szervező, elmebeteg franchise-irányítójuk szerződését, (aki Philadelphiában a sitt után újra szupersztár lett), majd draftoltak egy fiatal srácot, Matt Ryan-t (QB). Mert vannak csodálatos elkapóik: Roddie White (WR) és Tony Gonzáles (TE) future-hall-of-fame játékosok, akikhez idén csatlakozott az újonc Julio Jones (WR). Mert bár a csapat erőssége a passzjáték, Michael Turner (RB) jól nevelt tank módjára dönt föl bárkit, ha fut. Mert a defense is karakteres: a nagy öreg Abraham mellett 2 rutinos (Babineaux és Robinson), valamint 3 fiatal (Lofton, Moore és Weatherspoon) viszi a prímet. Mert az edzőjük, Mike Smith nagyon vagány: tökös játékokat hív, sokszor kockáztat. Jó nézni őket, élvezetes meccseket tolnak.
Apu a rengeteg áradozásom hatására ma kijön és együtt nézzük meg a Wild Card forduló 3. találkozóját, a Falcons - Giants meccset. Szabálymagyarázok is majd, hogy értse is amit lát, mert akkor lehet igazán élvezni! Hátha megszereti az amerikai futballt!
szerk.: a Giants rutinosan, tökéletes formaidőzítéssel agyonverte a Falcons-t. Ryan 1-2 drive-ot leszámítva mintha félve játszott volna, nem is tudták megvédeni, ennek köszönhetően a 3 elkapónak momentumai se nagyon voltak, Turner pedig a szezon egyk legrosszabb meccsén van túl. 2:28 lett a vége, ráadásul az első félidő gyenge játéka miatt apu sem szerette meg a sportágat. Basszus.
Magyarország - Svédország (Eb selejtező) 2:1 (1:0)
Ez már igen! Tartalékosan is harcosan, ameddig bírtuk erővel támadólag, no meg egy kicsit szerencsésen, de megnyertünk egy komoly téttel bíró mérkőzést, messze előrébb rangsorolt csapattal szemben!
A szünetben altattam a két gyereket, így az elemzésekben elhangozhatottaknál százszor fontosabb dolog derült ki. Petit már leraktam és odafeküdtem Panka ágya mellé. Suttogva az alábbi beszélgetés zajlott le köztünk:
- Itt maradjak, míg elalszol?
- Igen. Vagy akarod nézni a meccset?
- Igen Prücsök, de ha szeretnéd, akkor nem megyek ki.
- Néha kimehetsz, jó? Egyszer bent leszel, egyszer kint.
- Á, úgy nem lehet. Inkább maradok, fontosabb vagy, mint a foci.
- Igen, szerintem is fontosabb vagyok.
Aranyos volt nagyon. 2 perc alatt elaludt, úgyhogy a 2. félidőt egy mock-draft mellett végignéztem. A Downtime Daemons újonc menedzserének jót tett egy kis gyakorlás.
Vissza a meccshez: Rudolf Gergely egészen nagyot játszott, a 89. percben elért góljával megkoronázta a teljesítményét, de az egész válogatott dícséretet érdemel. Sima 0:3-at tippeltem, szóval bocs fiúk és köszi!
A Green Bay végül behúzta és a 111,5-ös passer ratinggel 3 TD passzt kiosztó, (MVP-nek megválasztott) Aaron Rodgers vezetésével legyőzte a Pittsburgh-öt. A szezon elején a szakírók abszolút esélyesnek tartották őket, de a rengeteg sérülés miatt éppenhogy becsúsztak a rájátszásba, ahol aztán nem ismertek kegyelmet és mindenkin átgázolva eljutottak a Super Bowl-ba. Ott pedig a Sajtfejűek remekül kezdtek, a túloldalon Roethlisberger viszont olyan hátrányt dobált össze a csapatának, amit később a jó futásaival és a feljavuló passzjátékával sem tudott ledolgozni. 21:3-ról nehéz is lett volna egy 77,4-es QB ratinggel... Kétszer ugyan felcsillant a remény, de Big Ben egyszerűen nem érdemelte volna meg a harmadik gyűrűjét, mert a Packers a 3. negyedet leszámítva uralta a meccset.
Zsinórban másodszor nyert tehát az a csapat, amelyiknek kénytelen-kelletlen drukkoltam - hozzáteszem, hogy a Drew Brees vezette New Orleans Saints-et és a Rodgers-féle Green Bay Packers-t nagyon könnyű szeretni.
Egyre többen vagyunk, akik február első vasárnapján izgatottan várjuk a Nagydöntőt és akik hétfőre szabadságot veszünk ki, csak mert nem lehet lemaradni az év legnagyobb sporteseményéről, az NFL idényét lezáró Super Bowl-ról.
A Patriots idén váratlanul, de megérdemelten nyerte az alapszakaszt (Bill Belichick lett az év edzője, Tom Brady pedig az év támadójátékosa és abszoút rekorddal, 50/50 szavazattal az alapszakasz MVP), de a korábban agyonvert Jets ellen csúnyát betlizett a csapat a playoff-ban.
Idén tehát olyan együttesnek "kell" drukkolnom, amit nem szeretek igazán. Szerencsémre az egyik mellett és a másik ellen is szól egy-egy nyomós érv...
Jómagam tehát két okból is a Packers-nek szurkolok: egyrészt, mert látványos támadófocit játszanak Aaron Rodgers vezetésével, aki nagyon rászolgált a bajnoki gyűrűre és megérdemelné, hogy ezen a téren is az ikon, Brett Favre örökébe lépjen, másrészt a hideg kiráz a gondolattól, hogy - egy az átlagosnál persze nyilvánvalóan jobb, de a top irányítók szintjét szerintem el nem érő pittsburgh-i - Roethlisberger, vagyis Big Ben pusztán az iszonyat erős védelme miatt ugyanúgy háromszoros bajnok legyen, ahogy Troy Aikman vagy Tom Brady!
A múlt heti győztes rangadót követően a Detroit Lions elleni meccsen Tom Brady idegenben 341 yardot és 4 TD-t passzolt 77,7%-os pontossággal. A mutatója: 158.3. Ez a maximum. A tökéletesség. Pályafutása során másodszor sikerült neki.
ui: a könyvedet kapom Karácsonyra Mónitól, beleolvastam a boltban, kurva jó!
Ahogy korábban már írtam, nagy NFL rajongó vagyok és Pats drukker. A Colts elleni szuperrangadót kötelező volt néznem, még ha hajnali 1 után lett is vége az élő közvetítésnek.
Mit mondjak, megérte! Elképesztő izgalmak, óriási küzdelem, nagy hazai fölény 3 negyeden keresztül, 17 pontos előny, majd teljes bostoni rövidzárlat, a tavalyihoz hasonló indianapolisi feltámadás az utolsó játékrészben és "csak" szoros győzelem.
Nem is a tragikus passz elleni védekezésről szeretnék írni (pedig Manningen kívül másra készülni se nagyon kellett), hanem a riporterek elfogultsgáról. Imádom a közvetítéseket, nem erről van szó, de hogy kizárólag Payton Manning zsenialitásáról és fantasztikus játékáról áradozzon Faragó Ricsi és a szakkommentátor is, az már idegesítő volt. Igen, ő minden idők egyik legjobb QB-je, van egy megérdemelt aranygyűrűje, most is passzolt 396 yardot és 4 TD-t. Arról viszont megfeledkeztek, hogy a srác tegnap dobott 3 interceptiont, amivel elbukák a meccset!
És hogy kiről nem esett szó? Azt is megmondom: Tom Bradyről. Számomra ő az etalon az aktívak között. Neki pl. 3 gyűrűje van. Tegnap "csak" 186 yardot és 2 TD-t passzolt , de azt 76%-os biztonsággal, interception nélkül. A legobjektívebb statisztikákkal rendelkező sportágban van egy mutató, az ún. QB vagy passer rating. A 100-as érték már kimagasló teljesítményt takar. Manningé tegnap 96,3 volt. Brady-é? Az övé 123,1.
Illett volna legalább egy félmondatban megdícsérni... Még ha a Colts győzelméért szorítottak is.
Hosszú poszt lesz szerintem, mert egy olyan sportágról írok, amit 4-5 éve követek figyelemmel és marhára megszerettem. Régóta vártam, hogy legyenek élő NFL közvetítések hazánkban, mert meg akartam ismerni az amerikai futballt úgy igazából. Tényleg akkora durranás, mint amilyennek az USA-ban tartják? Mióta a Sport TV megvette a jogokat, rájöttem: tényleg. Ennél komplexebb, profibban felépített és megkockáztatom látványosabb, élvezetesebb sport nincs.
8-10 éves kiskölökként még csak a sporthíradásokból értesülhetettem az amerikai futball történéseiről - ott is kizárólag a Nagydöntő eredményéről és 2-3 sztárjátékost ismertem.
Ahogy akkoriban sokan, én is a '80-as években fénykorát élő San Francisco 49ers "szurkolója lettem". Ez persze kimerült abban, hogy kivágtam egy képet a magassággos és 4 gyűrűs Joe Montanáról és tudtam, hogy a valaha volt legjobb irányító kedvenc elkapója Jerry Rice volt, meg hogy a 49ers Steve Younggal is nyert egy SB-t. Na, 1995 óta a csapat sehol (de a rájátszásban biztosan) nincs, márpedig szurkolni minden meccsen kell!
A mai nagycsapatok közül a Patriots-ot kedveltem meg - szinte véletlenül. A már bajnok Kurt Warner ellen ugyanis esélytelenebbnek tartottam Tom Brady-t a 2002-es Super Bowl-on (tavaly természetesen éppen az "Öreg" miatt drukkoltam a Cardinalsnak.) 2003-ban a duplázásukért, 2004-ben pedig - bocsánat, de - McNabb ellen szurkoltam. A meccs után döbbentem rá, hogy szeretem annyira a Pats-et, hogy nem kell vki ellen szurkolnom, ha ők játszanak. (Tom Brady és Bill Belichick head coach párosa mérföldkő az NFL-ben). Azóta sajnos a Pats is elbukott egy nagydöntőt, holott 2008-ban 2 rövidke perc hiányzott a tökéletes szezonhoz.
Ma éjjel a Drew Brees vezette New Orleans Saints-nek drukkolok, hiszen ellenfelük az esélyesebbnek tartott Colts, a Pats (egyik) ősi riválisa. Ma tehát Super Bowl (a félidőben The Who koncerttel), holnap pedig - immárom hagyományosan - szabi!
szerk: a Pats győzelmek óta az első SB, ahol nyert a csapat, amelyiknek drukkoltam! Brees és az egész Saints nagyon szimpatikus, szerintem a hithű Indianapolis drukkereken kívül most mindenki boldog, de legalábbis elégedett!
A Tottenham Hotspur kikapott a "bivalyerős" Bolton Wanderers-től. 0:2-ről még egyenlítettünk, hogy aztán a 87. percben beszedjünk egy harmadikat...
A Juventus hazai pályán fordított a Cagliari ellen, de a 2. félidőben kapott kettőt és veszített 3 pontot.
A Dortmund hazai pályán nem bírt a Leverkusennel.
A legfájóbb (eddig) a korszakos zseni, Roger Federer veresége az Australian Open döntöjében a mumus Nadal ellen. Szomorú, hogy a korábban még csak a rohangálásából élő, de azóta teniszezni is megtanuló Nadal néha már (ha győz) viselkedni is tud. Ma nem volt olyan prosztó mint régen. Szóval, már nem antipatikus annyira - csak az a gond vele, hogy rendszeresen legyőzi Federert.
17:00-kor pályára lép a Barcelona Santanderben, ők talán hozzák a kötelezőt, de
17:30-kor jön a horvát - francia kézilabda VB-döntő, ahol az utóbbiaknak nehéz dolguk lesz Zágrábban.
Éjszaka pedig végigizgulom az Arizona Cardinals - Pittsburgh Steelers Super Bowl-t, ahol (ahogy a rájátszásban a New England szerencsétlen évadja miatt végig) a Cardinals végső sikerének és az öreg Kurt Warner ismételt megdicsőülésének szurkolok. Meg aztán Big Bent se szeretem.
szerk: nem is lett volna méltó a hétvégémhez, ha nem a Steelers húzza be...
Ti mondtátok