King Aranarth

Ma elment a legnagyobb blues gitáros, Blues Boy, azaz B. B. King.

Én még láthattam, hallhattam élőben zenélni a legendát, és soha nem is fogom elfelejteni, de nagyon nehéz megemészteni, hogy nem szólal meg többet Lucille.

Meghalt B. B. King.

Egy hónapja, hogy kötelező hallgatmányként ajánlottam a figyelmetekbe és fogalomnak tituláltam, tegnap pedig, 5 nappal a születésnapja előtt legyőzte a leukémia.

Nagyon nagy énekesnőt vesztett el a világ.

Kedves mindenki!

Hagyományos újévi jókívánásgaim mellé fogadjátok sok szeretettel a hagyományos dalgyűjteményt is! Ezúttal női hölgyek interpretációjában kell meghallgassátok, hogy mi is a zene. Az élő zene.

A pop-vonulatot hanyagoljuk (bár Tanita Tikaram, Céline Dion, Dido vagy Helen Folsade Adu, azaz Sade hangja megérne egy misét), a jazzénekesnőknél sem időzünk (Diana Krall azért jó), hiszen szép számmal találunk olyan blues-, soul és rockénekesnőket, akik előtt bizony kalapot kell emelnie minden élő organizmusnak a csiperkétől kezdve az emberig.

Kezdetnek mindjárt itt van egy fiatal lány, akinek a hangja egy szolid zongorakísérettel is úgy tölti be a teret, mint kozmikus háttérsugárzás az űrt. Ott van mindenhol, mégsem lehet megunni. Szerintem napjaink legjobb énekesnője. Adele egyszerűen csodálatos - akárcsak a "Someone Like You" c. dala:

A következő legyen a sorban Susan Tedeschi, Móni egyik kedvence. Őt élőben volt szerencsénk látni és hallani a B.B.King koncerten. Ő a bizonyíték arra, hogy egy nő is lehet "Bluesman".

Ha van szép nő, akkor Anastacia az. Szerencsénkre énekelni is nagyon tud, elég ha meghallgatjátok a Sick and Tired c. számát. Én most azonban inkább egy duettet ajánlok a figyelmetekbe, hogy mégse maradjon ki a Díva: Őszőkesége itt ugyanis Céline Dionnal adja elő a You Shook Me All Night Long című AC/DC klasszikust. Nem rossz a páros, nem kicsi a zúzás - csak meglepő!

Ugorjunk egyet az időben! A rocknagyi megvan? Hát persze! Tina Turner éppen 70 éves volt, amikor ezt a koncertet adta. A Proud Mary-t 9,5 percig húzta, de 4:31-től fog leesni az állatok. Hol leszünk mi 70 évesen?

Aretha Franklin csak 3 évvel fiatalabb, mint Tina Turner, és a torka is hasonlóan szenzációs. Soul, gospel, R&B, jazz, blues, jöhet bármi, ő elénekli. A Soul Királynője, ez nem vitás.

Etta James. Ő is fogalom. Tőle egy 1962-es felvételt választottam, hogy lássátok: nem csak manapság viselnek észbontó frizurákat, nem csak manapság öltöznek kirívóan rosszul, nem csak manapság festik magukat érthetetlen módon az előadóművészek, csakhogy régen ez nem a puszta figyelemfelkeltésre és a tehetség pótlására szolgált, mint manapság szinte kivétel nélkül mindig... A hölgyemény ugyanis iszonyatosan nagy énekesnő.

Végezetül egy videó, ami kapcsolódik az előző bevezetéséhez. Beth Ditto ugyanis az üdítő kivétel. A The Gossip nevű amerikai indie-rock zenekar énekesnőjének a megjelenésére tényleg nincsenek szavak. Ha viszont túlestünk az első sokkon, vagy meghallottuk énekelni, akkor rájövünk: a hangjára sincsenek. A Heavy Cross c. szám ráadásul üt is, méghozzá nagyot!

Énekesnők, zenakarok, esetleg csak egy hangszer vagy egy kórus, mégis nagybetűs ZENE. Én csak a figyelmet hívom fel arra, amiről ők gondoskodnak: ne zajt hallgassatok!

Mert ne feledjétek: a zenét hangszerekkel játsszák, a számítógép pedig nem hangszer!

Jó szórakozást és boldog új évet kívánok Nektek!

Idézet egy Rolling Stone interjúból:

Riporter: Milyen érzés a világ legjobb gitárosának lenni?

Jimi Hendrix: Nem tudom. Kérdezzétek Rory Gallagher-t!

Nyilvánvalóan nagyon beképzeltnek hatott volna, ha elkezdi magyarázni Önnön nagyszerűségét, de említhette volna Jimmy Page-et, Jeff Beck-et vagy Eric Claptont is...

Apu, hallgasd csak!.

A videót évekkel ezelőtt láttam először, a villanykörtés néni miatt meséltem róla. Íme.

Hannes Coetzee persze nem egy szimpla kis öreg gitáros a falu végéről, van amikor koncerten tolja, millás gitáron.

Akinél pedig nincs kiskanál, az kérje meg a haverját, hogy segítsen!

Tényleg csodálatos élmény volt...

A Rohadt rock n' rollal bedübörgött egy 33 éves zenekar a színpadra, ahol aztán a 60 körüli zenészek egyszerűen elkápráztattak mindenkit.

Solti Jánosról 5-6 éve azt hiszem, hogy le fog fordulni a székéről, olyan vékony, ehhez képest 2,5 órán keresztül olyan pontos, mint a metronóm. Hobo csak megőszült, de egyébként énekel, szaval, üvölt, bohóckodik és igazi frontember. Bill kapitányon látszik a legjobban, hogy megöregedett. Olyan, mint egy vulkán, aki mordul, morog, de már fogytán az ereje, ezért csak néha tör ki. Pihenésre volt szüksége a számok közöt, sokat vokálozott, alig 5-6 dalt vállalt el (Országút blues, 3:20 blues, Fut a nyúl a mezőn, Tetovált lány, Hosszúlábú asszony). Ezek - hála az égnek - nagyot szóltak! Póka Egon? Azt, hogy milyen basszusos, felesleges elemezgetni, de egy aranyos poénnal búcsúzott: "Gyertek el holnap is, mi minden nap itt játszunk!" Vajon jegy nélkül beengednek, ha a meghívására hivatkozom? Hiába, ő még csak egy 57,5 éves, komolytalan nyikhaj! Tátrai Tibort hagytam a végére, mert az emlékezés mellett ő és a gitárja állt a középpontban. Olyan szólókat játszott, hogy csak ingattam a fejemet: ilyen nincs is! Tibusz elképesztő volt, elemi erejű és  - már csak a gitárja miatt is - Gary Moore jutott az eszembe: vannak még Gitáristenek közöttünk!

Szólnom kell a "vendégzenészről", Madarász Gáborról is. Egyetlen szólóban ugyan megmutatta, hogy faszályos gitáros, de abszolút mértékben alárendelte magát Tibusznak és a zenekarnak.

Ami további pozitív meglepetéssel szolgált: az akusztikus betét és a kristálytiszta hangzás (az Aréna több koncerten is kellemetlenül visszhangzott, ez most alig-alig volt észlelhető).

Összességében az egyik legnagyobb koncertélményem volt a tegnapi, ahol a Hetedik alatt majdnem elsírtam magamat, Tibusz szólóinál a hideg kirázott, a dalokat együtt énekeltem Hoboval és Billel. Amikor pedig ők ketten meglett férfiemberként megfogták egymás  kezét, kedvesen egymásra néztek, az mindig mosolyt csalt az arcomra. Szeretet nélkül semmi sem működik!

Kedves Hobo!

Te, aki 66 évesen is úgy énekelsz, mint 10, 20 vagy 30 éve, Te, aki a Hetediket a közönség sorai között, a Téged ölelgető, hajadba túró rajongók között szavalod, Te aki természetes, önkéntlen mozdulattal fogod meg Bill kezét, Te. aki nevetsz, bohóckodsz, megríkatsz öreget és fiatalt, elgondolkoztatsz, egy dologban tévedtél:

Ahhoz, hogy Ti nagyok legyetek, nem meghalni volt szükséges, hanem megszületni, alkotni és zenélni.

Köszönjük a 33 évet és ezt a mai koncert formájában testet öltött csodálatos búcsúajándékot!

Ahogy a Johnny B. Good előtt mondtad:

"A banda elmegy, de a zene marad!"

Isten Veletek!

Nem tudom elhinni.

Felfogjátok, hogy mit vesztett a világ?

Fel se fogtam a hírt.

A gitárjával meghódította az egész világot Belfasttól Esteponáig és megajándékozott minket a legcsodálatosabb zeneszámok egyikével, a Still Got The Blues-zal.

Mindkét hazai koncertjén ott voltam (a másodukon Mónival, Petivel a pocakban), vártam az új albumát, de a Húrok Ura ma elment. Nem családtag halálhíre még sohasem rázott meg ennyire.

Nyugodj békében, Gitáristen!

A '75-ös bemutatkozó albumukon, a High Voltage-on adták ki először.

Bemásolom a szövegét is, hogy együtt tudjátok énekelni Bonnal! :-)

Love Song

 AC/DC (with Bon Scott)

A dal hatása alá kerültem. Teljesen. Ma legalább huszadszor hallgatom meg.

Elköszön hát a Hobo Blues Band, Magyarország legmeghatározóbb együttese. Abban a formációban, amiben jövő héten fellépnek, már nagyon régen nem zenéltek, de most megadják a módját a búcsúnak.

Hobo mellett ott lesz Madarász Gábor, Bill, Póka Egon, Solti János és Tibusz is. Mindannyian hangszerük legnagyobb mesterei. Az, hogy ők egymásra találtak, felejthetetlen dalokat, albumokat és koncerteket jelentett minden magyar blues-rajongónak.

Még egyszer, utoljára megajándékoznak minket. A jegyünk már megvan.

Tegnap hazánkban járt a Gyilkos. A zongorista, aki Chuck Berryvel felforgatta a könnyűzenét, amikor az '50-es évek derekán fellobbantották a lángot. Az, hogy megszületett a rock n' roll, kettejüknek köszönhető. És ezért nem lehet eléggé hálás senki, aki egy lehelletnyit is szereti a rockzenét.

Nem mertem kimenni Jerry Lee Lewis koncertjére, mert 75 évesen nem lehet felrobbantani egy sportcsarnokot, atomjaira zúzni egy koncerttermet - márpedig Tőle ezt vártam volna. Egyszerűen csak leforgatom az irodámban a lemezét és megköszönöm, hogy egyike volt a rock n' roll megteremtőinek.

Megújult a honlap.

Inkább zenét hallgatok:

És nekem megadatott: láthattam, hallhattam őt élőben zenélni!

Tegnap nem volt rá érkezésem, de most beszámolok egy csodáról.

Amikor a Blues revolver 16 év körüli tagjait mosolyogva megtapsolta az akkor még 30-40 főnyi "nézősereg", már sejteni lehetett, hogy nem mindennapi koncert következik. A srácok ügyesek voltak, különösen az estén többször is szerepet kapó Pfeiffer Ákos. A Blues and Roll formációban a kissrác tovább szólózott - immáron a basszer bátyjával és Boros Viktóriával.

Ami pedig ezután következett, az fenomenális volt.

Ifjabb Katona Tamás egy rövid felkonf után belecsapott a húrokba és Petendi Tamással az oldalán olyat zenélt, hogy néha azt hittem: tényleg Stevie Ray Vaughan van a színpadon (a mosolygós, de nagyon meghatódott gitáros Stratocastere amúgy egy limitált SRV edition). Olyan átéléssel, lendülettel és erővel zenélt, mintha nem 100, hanem 20.000 embernek játszana. Gitározott a háta mögött, pengetett a fogaival és jammelt mindenkivel, akivel 3 év után most találkozott.

2,5 órán keresztül csakk annyi szünet volt, amit a számok között a hangolással tölöttek és megbeszélték, hogy mi legyen a következő nóta.

Családias-barátias, mégis zúzós blues-rock koncert volt. Elfelejteni nem fogom, az biztos!

Nagyon régen jelentkeztem, de most aztán fontos dologról írok:

Ifjabb Katona Tamás, napjaink (egyik?) legtehetségesebb magyar gitárosa október 8-án a Csekovszkyban lép fel. Kéretik megjelenni.

A koncertről itt szereztem tudomást, majd hosszas herce-hurca és telefonálgatás után édesapám vett két jegyet. Van még bőven!

Aki szereti a bluest és SRV-t, annak szinte kötelező!

A nagy meccsdömping közepette sem szabad megfeledkezni néhány dologról, ami kimeríti a létszükséglet fogalmát. Ilyen mindjárt a blues zene. A Legnagyobb Magyar Blues Énekes például ő:

A jó öreg Bill kapitány. Hát nem überfasza?!

Eszméletlenül jó koncert volt! A Kapitány úgy énekelt a kb. 250 embernek, mintha a BS-t töltötte volna meg. Ugráltam, üvöltöttem, csápoltam. Már a kezdés ütős volt a Hatvan csapással, a folytatásban pedig elhangzott a Kéne egy üveg bor, a Rossz vér (Fejér Simon, a 23 éves szólógitáros nagyon ügyes, csak figyeljétek!), a Középeurópai Hobo Blues III., volt tisztelgés a Legnagyobbnak a Hey Joe-val, aztán szólt a Zöld Csillag és a Zöld, a bíbor és a fekete Radics Béla emlékére, zárásként pedig egy röpke 10 perces Johnny B. Good. Akkor már mindenki tombolt. Az "Öreg Bill" - ahogy magát nevezte - egy szomorú kényszerszünet miatt két részletben ugyan, de közel két és fél órát énekelt: tisztán, érthetően, könnyedén. Mintha nem 62, hanem 35 éves lenne.

Magyarország nagy része fel se fogja, hogy mekkora nemzeti kincs ez az ember. Apuval tudjuk.

ui: még a koncert előtt, egy vállveregetés közben dedikálta nekem a  Király meséit. A 2009-es albumot, amelyiken szokás szerint a Kormorán kíséri Billt, egyedül a gitároknál van "némi" csere-bere (ugyanis Lukács Peta, Ángyán Tamás, Csillag "Csuka" Endre és Tornóczky Feri is gitározik rajta), és amelyiken Hirleman Berci is "besegít" a doboknál. Igencsak All Star jellegű a formáció. Na igen - nem kis megtiszteltetés a "legfeketébb fehér torok" albumain zenélni... Bill barátságos, közvetlen és NAGYON KIRÁLY!

Pénteken Deák Bill koncertre megyek apuval.

Kedves mindenki!

Az óév végén szokás szerint hagyom a politikát és komoly feladatot adok nektek:

Hallgassatok zenét! Most például gitárszólókat. Hála spájderneccnek, könnyítek a helyzeteteken és nem linkeket, hanem videókat kaptok. Négyet. A 4 legnagyobb kedvencemtől.

A sort nem nyithatja más, mint az az istenáldotta ír tehetség, Rory Gallagher:

Következik "az összeférhetetlen", aki a Deep Purple turnébuszán fél óra alatt rakta össze a Highway Star-t, minden idők egyik legmaradandóbb gitárszólójával. A Rainbow-val így játssza az I Surrender-t Ritchie Blackmore:

John Frusciante szívből zenél. Akár a Red Hot Chili Peppers-ben, akár szólóban ragad Fendert. Az agya mondjuk elszáll...

A legvégére hagytam a Húrok Urát, akit már kétszer volt szerencsém élőben látni és hallani. Gary Moore valahogy így játszik el egy igazi klasszikust:

Zárszó?

A zenét hangszerekkel játsszák. A számítógép nem hangszer!

Sikerekben és gitárszólókban gazdag, boldog új évet kívánok!

Már a "Minden idők 100 legjobb gitárosa" című listájukról is akartam írni, mert - bármennyire is szubjektív egy ilyen összeállítás - ha olyan zenészek, mint Gary Moore, Rory Gallagher, Alvin Lee, Slash, Joe Satriani vagy Steve Vai lemardnak róla, akkor az elveszíti a hitelességét - különösen, ha Leigh Stephens, Robert Randolph vagy Mickey Baker szerepelnek rajta. Nem utóbbiak tudását vitatom el, de hogy az általam felsoroltak hiányoznak, az még akkor is nevetségessé teszi az egészet, ha az a Legnagyobbal kezdődik.

Cirka 2 hete "Az évtized 100 legjobb dala" listájukat készítették el... Az első helyezett mindjárt Gnarls Barkley, de a Top 20-ban ott van Beyoncé, Rihanna, Eminem, Justin Timberlake és Jay-Z is. Ez lenne a felhozatal? A fentieket nézve kész csoda, hogy a U2 valahogy befért a Top10-be és Johnny Cash: Hurt című csodája (amúgy Trent Reznor - NIN feldolgozás) a 15...

Ide jutott volna a világ - a "legjobbak" közül jó ha a 10% játszik valamilyen hangszeren? A számítógép mindent megold? Dobot, basszust, gitárt, de még az éneket is? Ha legalább odaírták volna a szerkesztőségben, hogy POP! Mert nem akadt Springsteen-en, a U2-n és a Green Day-en kívül olyan rock-, vagy bármilyen blues-szám, ami értékesebb lenne, mint Britney Spears vagy az Outkast?

Hát velük? Velük mi van?

Na ugye?

Premier. 

Most pedig, hogy sikerült beszúrnom a videót, jöhet az összes eddigi, pusztán a linket tartalmazó posztom módosítása... Jó kis elfoglaltság lesz éjjelenként!!! :-)

A Legnagyobb Gitárosnak a sors csak 28 évet adott. Ez alatt a 28 év alatt ő azonban megváltoztatott mindent, ami gitár és mindent, ami rock.

Jimi (született Johnny Allen) Hendrix ma lenne 67 éves.

Azért nem volt beszámoló Johnny Winter november 23-i koncertjéről, mert megint lecsúsztam róla: a jegy helyett hörghurut kaptam és Tüdő Gyuszival lett randevúm - immáron majd' két hete, hogy amortizált a vírus, ami talán nem a H1N1, csak a sima, utcai influenza.  Más kérdés, hogy hogyan kívánják felmérni az Egészségügyi Minisztériumban, hogy mivel van dolguk és mekkora a járvány, ha a háziorvosok nem vesznek vért és nem vizsgálják meg a vírust ... Mindegy, talán nem halok meg. Holnap azért befér egy röntgen Móni NST-je és a közös nődoki elé, utána meg folytatom a kúrám, ami kamillatea mézzel és valami lórugás antibiotikum mindenféle egyéb rosszízű cuccal. A melómat telefonom nem tudom végezni, halmokban áll az anyag, de amit lehet azért irányítok/szervezek - mire bemegyek, jövök is szülni - ha egyáltalán beengednek a látogatási tilalom miatt. Azt már meg is beszéltem asszonkámmal, hogy a 2 hét szabim alatt délelőttönként azért helytállok egy kicsit munkaügyileg az irodában. Nem lesz ám fárasztó...

... hogy ő a GITÁRISTEN! Elképesztő gyors a keze, hihetetlen erő lakozik benne, és páratlan átéléssel zenél, rengeteg érzelemmel. Amit egy gitárral meg lehet tenni, azt ő tudja - erőlködés nélkül, magától érthetődő természetességgel és könnyedséggel. Nem volt szám szóló és virtuóz improvizáció nélkül, cifrázta a befejezéseket, úgy játszott a gitárján, mintha egy lenne vele. Szerintem egyébként az is.

Gary Moore a legnagyobb élő gitáros - és nekem másodszor adatott meg élőben meghallgatni. Feledhetetlen élmény volt. Alsóörsön több volt a szív, itt nagyobbat szólt a gitár. Köszönöm, Mr. Moore!

Íme a setlist, ami majdnem egy az egyben megegyezik az alsóörsi koncertével: 1. Oh, Pretty Woman, 2. Bad For You Baby, 3. Draw The Line (It will be really fast!" - mondta a felkonfban és tényleg: iszonyat gyors volt!!!), 4. Since I Met You Baby, 5. Have You Heard (John Mayall szám 15 percben - ez volt az egyetlen negatívum, mert öncélúvá vált a vége, nagyon elnyújtotta a szólót), 6. All Your Love, 7. Mojo Boogie, 8. I'll Love You More Than You'll Ever Know (Al Kooper szám 12 percben), 9. Too Tired (Albert Collins szám 12 percben), 10. Still Got The Blues, 11. Walking By Myself, + a ráadás: 12. The Blues Is Alright, végül pedig 13. Parisienne Walkways.

ui: Jamie Winchester nem rossz, de semmi különös. Az Aerosmith Have The Skelter és a U2 Hold Me, Thrill Me, Kiss Me, Kill Me c. számát viszont marha jól játszotta a bandájával.

ui2: 23-án jön Johnny Winter. Most nem szalasztom el!

A lényeg, hogy a zenét hangszerekkel játsszák. A számítógép nem hangszer.