King Aranarth

Összefoglalok magamnak, mert régóta nem írtam semmit:

Szóval ami sok, az sok... Stumpf István után Balsai István is alkotmánybíró lesz. Van elég kiváló jogász (akár a jobboldali holdudvarban) ahhoz, hogy ne kelljen ilyen nyíltan, ilyen bicskanyitogató módon kielégíteni a haverokat, posztokkal tömni az "arra érdemes" harcostársakat.

Jó viszont, hogy a magánnyugdíjpénztárak visszaállamosításából befolyó (visszakapott) pénzből csökkentik az egekbe szökött államadósságot. Abból a "magánnyugdíjpénztári vagyonból", ami oda se kellett volna, hogy kerüljön! A szomszédom ugyanúgy van bejeletve mint én, csak nem MNYP-tag. Ugyanannyi nyugdíjjárulékot fizetett mint én, csak egy fillér megtakarítása sem lett belőle, míg nekem összegyűlt 2,5 milla. Most egy kis matek: március 20. körül leadtam a papírt, hogy hova utalják a (meglepetésemre igen nagy összegű) reálhozamomat. Megörültem, de tudtam, hogy május 31-ig még részvényekben tartják a pénzemet, tehát változhat az összeg. Otthon azért leellenőriztem a Pénztár reálhozam-kalkulátorán. Egy hétre rá már nem találtam semmilyen adatot. Egészen tegnapig senki nem mondta meg nekem se szóban, se írásban, se a neten, hogy mennyit fogok kapni. Most megmondták. Kiderült, hogy a hírekkel ellentétben az elmúlt 3 hónapban is volt egy újabb gazdasági válság, mert a reálhozamom 36%-kal csökkent. 36%. Ennyit sikerült valahogy ellopnia az Aegonnak.

Bosszúból ma vettem egy akciós mobiltelefont, hogy a franc essen bele!

Panka és Peti egyre helyesebb. Jókat játszanak és hatalmasakat nevetnek együtt, nagyon várom Csopakot. Elvileg egy hét múlva indulunk, de több családi/egészségügyi probléma miatt azért van egy kis bizonytalanság. Fürdőruhát és fürdőnadrágot azért vásároltunk.

Most ennyi jut eszembe, pedig volt több is.

Ja, egy vers:

Sírsz

Gyertya csonkja ég csak
Lángja kékben játszik
Jégcsap olvad halkan,
Kezed vízben ázik.

Hideg, mint a hajnal
Letörlöd hát némán,
Nehéz könnycsepp szalad
Kisírt szemed sarkán.

nuatha

Ami a magánnyugdíjpénztárak körül jelenleg zajlik, az észbontó. Nehéz egy mondatban összefoglalni a Kormány döntéseit, de megpróbálom, hogy azután kicsit bővebben ki is fejtsem a véleményemet.

Szóval: a kötelező magánnyugdíjpénztári befizetéseket 14 hónapon keresztül nem a Pénztárak, hanem a költségvetés kapja, mindezek mellett a Kormány lehetővé (a szolgálati idő el nem ismerésével és a munkáltatói befizetések elvesztésével azonban gyakorlatilag kötelezővé) teszi az állami nyugdíjrendszerbe történő visszalépést.

A balliberális vészharang megkondult, és azóta orrba-szájba mást sem olvasni, mint hogy elvész az állampolgárok szabad rendelkezési joga a saját pénzükről, hogy meglopják az embereket és hogy egyszerű kommunista államosítással áll szemben a Gyurcsány által kifejlesztett über-demokrácia.

Demagóg.

Először: az embereknek eddig se volt választásuk, mert Horn Gyula MSZP kormánya kötelezővé tette a magánnyugdíjpénztárba való belépést. Az állami nyugdíjkassza kiürült  és adóbevételekből kellett finanszírozni a folyó nyugdíjakat, mert a magánnyugdíjpénztárak "az aktívaknak spóroltak". Az állam tehát nem a (részben) e célt szolgáló nyugdíjjárulékomból, hanem az adómból nyögte anyu nyugdíját, és tehetetlenül nézte, ahogy az én "megtakarításaimat" a magánnyugdíjpénztár szabadon forgatta és hol jól, hol rosszul befektette. Egy biztos: a magánnyugdíjpénztár nem járt rosszul.

Másodszor: senki nem lopja meg az állampolgárokat. A hivatalos bejelentések szerint ugyanis aki visszalép, annak egyéni számlán jóváírják a befizetéseit, ráadásul a pozitív reálhozamot - adózást követően - kifizetik, a veszteséget pedig az infláció mértékével kompenzálják. Magyarul egyetlen befizetőt sem ér kár, bár amennyiben nem lesz örökölhető a megtakarítás, akkor az a nyugdíjkorhatárt meg nem élők örököseinek jelentős érvágás lehet.

Harmadszor: ezzel a "rossz emlékű" államosítással a költségvetés egyensúlyba kerülhet és végre nem adóból kell kifizetni a nyugdíjakat. Ez az állami nyugdíjrendszer lényege. Az ideális persze az lenne, ha a jelenlegi nyugdíjasoknak is a saját egyéni számlájukról történnének a kifizetések, de ez vágyálom, mert az ő pénzüket az elmúlt 20-30-40 évben már elköltötték mindenre...

Negyedszer: kisebb a hozam? Ki tudja? Egy, a mostanihoz hasonló gazdasági válság nyugdíj előtt 3 hónappal elviheti 25 évnyi megtakarítás 30%-át. Vagy 60%-át. Vagy az egészet. Kérdezze meg bárki a saját magánnyugdíjpénztárától, hogy mekkkora nyugdíjat garantál a részére? Garantálni pont nulla forintot garantál.

Nem tudhatjuk előre sem az állam, sem a magánnyugdíjpénztár által nyújtott nyugdíjunk összegét. Akkor meg mit akarunk összehasonlítani? Egyedül az dönthető el, hogy az Államban vagy a részvényekben bízik valaki jobban. De a jövőbe nem lát senki - ékes bizonyítéka ennek maga a válság.

Hogy ki jár rosszul? A Nyugdíjpénztárak. Ők orbitálisat szívnak, mert nem tőzsdézhetnek tovább állampolgárok befizetéseivel. Hogy ez miért zavarja a szociálisan érzékeny MSZP-t? A most lebontásra ítélt rendszert ők építették fel, saját gazdasági érdekcsoporjaik vezérelték és a saját embereik irányították.

Mielőtt tehát bárkit elsüketítene a ricsaj, nézze meg, hogy ki az, aki kiabál és mi az, amit félt!?

Most kaptuk meg az elszámolást:

"Örömmel értesítjük, hogy a számláján a befektetés kamataival együtt jelenleg 76.416,-Ft található. Reméljük szolgáltatásunk elnyerte tetszését!"

Mi az hogy, nagyon is! 2008. júniusában hosszas vívódás és az ajánlatok mérlegelése után egy hosszú távú, a kamatadó kikerülése miatt életbiztosításnak nevezett befektetésbe fogtunk. A feleségem a szerződő fél, én vagyok a biztosított, de Pankának gyűjtünk. 18 éves korára az általunk kiválasztott alapokban elhelyezett tőke szépen kamatozik - elvileg.

Mi ugyan eddig 90.000,-Ft-ot fizettünk be, de tisztában voltunk vele, hogy részvényekbe fektetni kockázatos. Nem is azzal van baj, hogy a szép lassan gazdasági világválsággá duzzadt pénzpiaci hitelválság miatt havi 1.600,-Ft-ot elbuktunk, mert közel 20 év alatt azért egy 7-8%-os nyereséggel pesszimistán is számolhatunk, hanem a biztosító flegma, mindenkit hülyének néző stílusával. Rábíztam a pénzem: biztosítson nekem egy szolid nyereséget, a nagy zsetont meg tegye zsebre, nem bánom. De ha bukik, akkor legalább ne így közölje...

Ha meghalnék, akkor örömmel értesítenék Mónit, hogy 300.000,-Ft üti a markát?!