King Aranarth

Ma véget ért egy korszak. Nagyjából így terveztük 2006-ban, amikor összeházasodtunk Mónival, majd beköltöztünk a "Függőcinegébe". Aztán 2007-ben megszületett Panka, majd 2009-ben Petya és ahogy nőttek a gyerekek, úgy nőttük ki mi is az otthonunkat.

És eljött ez a nap is, mert az idő rohan. 2017. decemberében lefoglalóztuk a még csak tervrajzokon létező "Andráshidát", 2018. márciusában pedig megköttetett a szerződés és megkezdődött az építkezés, ami - ha minden rendben halad - év végén fejeződik be.

Április 13-án, pénteken hirdettük meg a lakásunkat. Már 14-én kijöttek ketten megnézni, utána is sokan érdeklődtek, volt aki kétszer is megnézte, de már az első jelentkezővel megállapodtunk, hogy 28-án alá is írjuk az adásvételit. Két hét alatt eladtuk a lakást, amihez számtalan gyönyörű emlék fűződik, de nem is éreztem a súlyát, mert mindig az előttünk álló feladatok és nehézségek kötötték le a figyelmemet. Két gyerekkel különösen kalandos úton szereztünk albérletet, miután a hirdetés feladása előtt leegyeztetett és biztosra mondott lakás mégse lett költözhető.

Másfél hete egy kisebb, belső kétszintes lakásban élünk, de minden áldott nap jöttünk-mentünk-rámoltunk - egészen máig. Ma ugyanis megtörtént az átadás-átvétel. Három hét idegőrlő, veszekedésekkel tarkított, fárasztó pakolás és költözés után ma átadtuk a kulcsokat.

Ma véget ért egy korszak, életem több mint egy negyede. Ami három hétig megfeszített munka volt, az ma este fél nyolc körül torokszorító fájdalommá vált. Dobozok, csomagok és táskák nélkül jöttünk ki a házból, ahová valószínűleg soha nem térünk vissza (leszámítva, hogy a sírás határán való távozásunk után 15 perccel becsöngettünk Panka ottfelejtett telefonjáért - ennyit a drámai hatásról).

Túl szentimentális alkat vagyok ahhoz, hogy örüljek - pedig örülnöm kellene. Minden a tervek szerint halad, minden problémát megoldottunk, és fél évnyi albérlet nem nagy ár Andráshidáért cserébe. De akkor is! 12 éve, a beköltözésünkkor láttam utoljára ilyen üresnek a Függőcinegét, az akkori fiatal énem minden optimizmusával és várakozásával. Akkor a lehetőségeket láttam benne, most az elmúltat.

A boltívek, a piros-fehér-zöld üvegtégla, a WC hülye villanykapcsolója de csodálatos csaptelepe, a mindenhol visszaköszönő színek, a macis bordűr a gyerekszobában, a Janival felépített favacak, a Jani bácsival felhúzott teraszkorlát, a gazos fű, Móni növényei meg a hintaágya, ami alatt én térköveztem és Sir kán sírhelye nem csak tárgyi-, hanem a szívünkben élő és mindig megmaradó - bár idővel biztosan halványuló - emlékek. A közös otthon megszerzésének öröme, Panka és Petya születése és növekedése, az első lépések, a szülinapi bulik és a családi összejövetelek mind-mind a Függőcinegéhez kötődnek. Minden áldott nap ide érkeztem HAZA a munkából, itt csókolt meg Móni és öleltek meg a gyerekek minden reggel és minden délután, ide nyitottunk be "Végre otthon" sóhajtással a nyaralások után. Ezt a lakást próbáltuk otthonná varázsolni és ez a  lakás viselte el az olaszos-zsidós veszekedéseinket is. 12 évig a Függőcinege volt az otthonunk.

Ma véget ért egy korszak és eljöttünk. Eljöttünk, de a szívünkben és az emlékeinkben hoztuk magunkkal mindazt, ami fontos.

Jött néhány bútor, jöttek fotók és apróságok, amiktől otthon lesz egy lakás, itt van velem Sir kán sírköve és a sírján belőle is sarjadt kis tuja, mert az öreg harcos MINDIG velem kell legyen, de ennél sokkal több a velünk maradó emlék.

Nagyon nehéz, pedig tudom, hogy jó úton járunk.

Szerettelek, Függőcinege! Köszönöm szépen!

D.

Rengeteg minden történt, amiről nem posztoltam semmit. Elhunyt Somló Tamás, majd Esterházy Péter, betöltöttem a 39-et. Népszavazás volt a kényszerbetelepítésről, átadták az Új Hidegkuti Nándor Stadiont.

Most pedig összeomlik körülöttem minden, amiért eddig dolgoztam és amit szerettem. Depressziós vagyok, lehangolt és félek. Talán rászolgáltam és megérdemlem, talán meg se történik, de ma egy újabb szöget vertek a koporsómba.

Feszült vagyok és ideges, veszekszem és türelmetlen vagyok Mónival. Nincs kedvem semmihez, csak összebújni Petivel és Pankával, elaludni és elfelejteni mindent, ami körülöttem zajlik, de amire semmi, de semmi ráhatásom nincs.

Nem tudok más lenni, mint ami vagyok, nem tudok nem aggódni és elvonatkoztatni attól, ami  fenyeget.

Szart se ér semmi.

Én tudom, hogy miért.

Aki követ, vagy néha-néha ránéz a blogra, esetleg véletlenül idetéved, tudhatja, hogy szentimentális alkat vagyok. Amikor megkezdődtek a Hidegkuti-stadion bontási munkálatai, én vásároltam 6 széket, hogy később ládát, sörözőszéket, vagy bármit készítsek belőle, ami emlékeztet arra, hogy most augusztusban már 30 éve lesz, hogy először ültem a Hungária körúti stadion lelátóján édesapám és Onas papa között.

Még le kell tisztítani őket, de nem bírom ki addig. Nagyon boldog vagyok, hogy elkészültek. Kettő már ott figyel a teraszunkon, a harmadikat apunak ajándékozom.

Most már mindig velem lesz a stadion, költözzek bárhová is. :-)

Nincs már közöttünk Yekini, visszavonult Puyol, távozott Xavi, távozott del Piero, Buffon már nagy öreg, nem zenél az Aerosmith, egyre többen csókolommal köszönnek és tetszik ez a dal:

Hallgassátok csak: the Biebers (igen, Puskás Petivel)...

Nyugtassatok meg, hogy ez a szám (1:27-től) rendben van! :-)

7 - Ma

13 - elfelejtettem

21 - feladni

42 - a

77 - lottószelvényemet.

[Természetesen a második (1, 2, 6, 11, 12) és a harmadik (1, 8, 12, 17, 25) verzió és is lemaradt.]

Remélem, hogy spóroltam 775,-Ft-ot és nem elbuktam 4.262.000.000,-Ft-ot, ha már 14 éves korom óta sz*rt se nyertem az állandó számaimmal.

Nincs kedvem írni.

A családdal minden OK, Panka és Peti is boldog, vidám. Sir kán szegény már nem él.

Politika? Idegesít - a Kormány néha egészen őrjítő és érthetetlen, de szerintem még mindig jobb (a zsebemnek különösen), mint a maszopos brigád volt. Igaz, a különbség egyre kisebb, ami nagyon szomorú. De nem fogok lelkesítő és/vagy erőltetett propaganda posztokat írni...

Zene? Nincsenek új arcok. Néha belehallgatok az új generáció számaiba (pl. Biffy Clyro, de meg se közelítik a régi nagyokat). Még szegény Joe Cockerről se emlékeztem meg... Tegnapelőtt a gödöllői Lajkó Félix koncert azért nagyon jó volt!

Mozi (torrent)? Megnéztem/megnéztünk egy rakás 2014-es filmet (hirtelen csak 3 jut eszembe: Lucy, A galaxis őrzői, A Védelmező), de említésre méltó egy sem akadt köztük. Hátravan még néhány (Hobbit, Red 3, Interstellar), azok talán jobbak lesznek...

Sport? A futballcsapataim kivétel nélkül nézhetetlen meccseket produkálnak. A Barca unalmas, a Juve szegény a Serie A-ban játszana, a BVB kieső helyen telel, egyedül a Spurs-t nézem hétről-hétre, de nagyon gyengék. Ma pl. a Chelsea fog simán megverni minket, az MTK meg téli álmot alszik a teljes magyar NB1-gyel együtt. A női kézilabda EB nem hozott lázba. Az amerikai foci viszont egyre jobban leköt, szinte szakértőnek érzem magamat - fantasy téren pedig aztán főleg, mert mindkét NAV-os ligában a legtöbb szerzett ponttal végeztem alapszakasz elsőként, majd a végső győzelmet is megszereztem. 2 ligában 6 cím, maximális teljesítmény, ilyenre még nem volt példa a ligáink történelmében.

Karácsony? Jó volt, viszonylag békés és nyugodt, de eltelt. Jó sokat kajáltam. Kaptam csodaszép MTK mezt, Air Sanyi és R.R. Martin könyvet, villányi portuguesert. Szilveszter? Tegnap életemben először tűzijátékoztam, a gyerekek nagyon élvezték a kemény 45 másodperces programot. :-)

Olyan elvagyok magamban hangulatom van már jó régóta. Nincs kedvem írni. Még kötelező hallgatmányokat se!

De azért Boldog új évet kívánok mindenkinek!

Már nincs cicám.

Sir kánt el kellett altatni. Simogattam, miközben elaludt és csak sírtam, sírtam, sírtam. 18 éven keresztül dögönyöztem, velem nőtt fel. Még ma éjjel is hozzám bújt éjszaka.

Isten Veled, öreg harcos, nyugodj békében!

Miközben a Spurs - bár a KLUB hivatalosan is felvette tagjai közé a Magyarországon már tavaly bejegyzett szurkolói egyesületünket - sokadik reménytelen teljesítményével 0 perccel a vége előtt ismét bukóra áll hazai pályán (ezúttal a félelmetes Stoke az ellenfél) és a Juve edzőmeccsé silányítja a Parma elleni ex-rangadót (5:0 a 65. percben), eszembe jutott, hogy 1,5 - 2 hónapja annyit foglalkozok az NFL-lel, hogy a blog gyakorlatilag szünetel. Most a bye-weekek miatt van annyi szabadidőm, hogy röviden említést tegyek néhány lényeges dologról:

Panka 7 éves lett, iskolás nagylány. Volt hepaj, volt buli, volt torta és ajándékok, most nagyon élvezte, hogy ő a központ.

Asszonka is szülinapos volt, ő előzetesen kapott egy táska-pénztárca kombót, majd meglepetésként egy sétarepülést. A rossz idő miatt nem egy 40 perces szentendrei utat, de egy 15 perces budapesti panorámásat. Én izzadtam, féltem, a gyerekek extázisban örömködtek, tavasszal ismétlés.

Sir kán nagyon leamortizálódott. Hétről-hétre soványabb, lassabb, szinte teljesen megsüketült, de legalább még bújós és nagyon fel tud háborodni, ha valami kedve ellenére történik.

"Nincs demokrácia!" "Internetadót akar bevezetni a viktátor!" Tízezrek az utcán, a Kormány pedig bizonyítja, hogy mi is a demokrácia. A számos érthetetlen, bicskanyitogató intézkedés és nyilatkozat mellett Orbán nem csak meghallja a tüntetők hangját, de vissza is vonja a törvénytervezetből az adónemet.

Szintén tízezren készülnek az utcára Vida Ildikó lemondását követelve. Na ez durva, mert fingjuk sincs arról, hogy miért tüntetnek. Az USA kitiltotta a NAV elnökét az Államokból és korrupcióval vádol - nem konkrétan Vidát, de úgy bele a vakvilágba, a magyar adóhatóságot. Ez tízezer demokráciát féltő hazánkfiának elég. Az USA mondta, meg egy elmeháborodott (időközben véletlenül balos politikussá törzs- és egyedfejlődött) ex-navos összeesküvés-elmélkedte. Hogy a helyzetet Vida (de legfőképpen a kormány) rosszul kezelte, az sajnos nyilvánvaló, de az a hisztéria, ami a tények ismerete nélkül kialakult: iszonyú.

Ákos ismét letett az asztalra egy gyöngyszemet. Igazán.

Írtam a BKK-nak egy hónapja, hogy az egyik buszból, ami mögött tötymörögtünk a dugóban, folyik a nafta. Kaptam választ! Nem csak amolyan általános blablablát, hanem értékelhetőt:

"Társaságunkhoz 2014. október 8-án érkezett elektronikus levelével kapcsolatban tájékoztatjuk, hogy a járatot közlekedtető BKV Zrt. az érintett autóbusz tanksapkáját a szivárgás miatt lecserélte."

Nem kapkodták el, de intézkedtek és vették a fáradtságot visszajelezni. Mindenesetre bíztató.

Bontják A Stadiont. Vérzik a szívem és örülök egyszerre. Közel 30 éve, hogy először leültem a "fedett lelátóra".

A Real agyonverte a Barcelonát a bajnokságban - és megérdemelten. Sokkal erősebb. A BL duplázás is meglesz nekik, mert Luis Enrique nem Pep Guardiola és a mai katalán keret sem az 5 évvel előtti.

Mindjárt rajt Sao Paoloban. Miután a Ferrari idén is döglődik, nagyon szurkoltam Rosbergnek, hogy az apja, az egyik nagy kedvenc Keke után (igaz már nem finn, hanem német színekben) ő is világbajnoki címet szerezzen, de sokakhoz hasonlóan engem is sikerült elüldöznie magától. Hamiltont utálom, de Nico többször volt sportszerűtlenebb, mint gyorsabb az angolnál. Amikor "csak" azért szurkolok valakinek, mert a kedvenc esélytelen, de szurkolni kell, akkor a szimpátia nem eljátszható.

Mónival a 8. házassági évfordulónkat - a hagyományoknak megfelelően "gyerekmentes" - vacsorával ünnepeltük. Móni ajánlotta a Pampas Argentin Steakhouse-t. Végignéztük az egész honlapot, tobzódtunk a fogásokat olvasgatva és egyre jobban vártuk a szombat estét - a biztonsg kedvéért én már a kutakodás legelején asztalt foglaltam.

A kocsit az Örsön hagytuk (a sofőrszolgálat innen egy taxi áráért hazavisz, ha innánk), metróztunk egy kicsit és sétáltunk.

Hangulatos az étterem, udvarias és felkészült a pincér, gyors a kiszolgálás, döbbenetesen jó a konyha, szóval nagyon jól telt az este.

Hogy mit ettünk? 3 darab empanadas volt a meleg előételünk (egy senótos, egy csirkés és egy marhahúsos), utána jött a java:

Móni "Lazacsteak "Pimienta"-t választott, ami nem más, mint citromborssal pácolt roston sült lazacfilé, vajas petrezselymes hordóburgonyával.

Én pedig egy Steak mix-et ettem, mint utólag kiderült "rossz sorrendben", mert mindig a legfinomabbat hagyom a végére. A ház legjobb minőségű húsaiból összeállított (argentin Angus Tenderloin steak, újzélandi báránygerinc - kivételesen "csak" borda" és mangalicaszűz) ételkombinációból megpróbáltam az egzotikum felé haladni, de a mangalica- és különösen a báránysteak is finomabb volt, mint a marha. Ez legyen a legnagyobb bajom! :-) Ja, olyan finom burgonya-krokettet, mint amit itt ajánlottak és készítettek én még sehol nem ettem, a serrano sonkás tejszínes erdei gombamártás pedig a marhához volt tökéletes, csak addigra kevés maradt, mert Móni is rájárt. :-)

Nem szabad elfelejteni, hogy argentin borokat is ittunk: Móni a La Puerta Pincészet (Torrontes) fehérborát, én pedig egy nagyon testes reserva malbecet, az Eral Bravo Pincészettől.

Mivel másodlagos volt, az árakról nem nyilatkozom, elég legyen annyi, hogy nem ez lesz a törzshelyünk, de az az igazság, hogy szenzációs étterem.

Igen, szerdán 37 lettem, ami nem önmagában tragikus, csak abból a szempontból, hogy öregszem (Meramyl 5 ramipril)...

Sir kán is már 18. Nagykorú lett a macskám, Te jó ég!

A Californication is 15 éves.

Rohan az idő, jó lenne tartani a lépést. Boldog születésnapot!

Bejött, de csak lihegett - naná, mert melege volt. Miután áttettem az árnyékba, némileg felélénkült, bár inni nem kért és az almát is megvetően szaglászta körbe.

Peti nem vette kézbe, Panka pedig átaludta a nagy találkozást. A sün kifejezetten vagány volt, de nem tapperoltam nagyon össze (bár a nyaksimogatást úgy tűnt, hogy bírta), mert bár kis mérete ellenére szerintem már önálló (nem az), nem akartam, hogy az anyja esetleg elhagyja (nem hagyta el).

Szerkesztői kiegészítés: nem bejött, mert megtaláltam az "almot" a sásliliom és a meseszép fatuskónk tövében, mindenféle levéllel és száraz csimbókkal betakarva a dzsungelünkben, amikor Pankának is meg akartam mutatni a kalandozó minisünt. Nem önálló, mert az anyasün mellett három kölyök fekszik szorosan. Nem hagyta el, mert ott van a csámborgós is.

Aranyosak, de az anyát szemmel láthatóan idegesíti a hirtelen jött népszerűség, úgyhogy visszatakartam őket ahogy voltak, majd éjjel tolhatják a rock n' rollt.

19:55 De tud. Az csak egy szülinap. Ez a búcsú a stadiontól.

20:03 Ahoz 2 koci klll m. Beszlek apuval. dejo az is. Szerinte m. Holnap lesz.

21:09 Nahyon kell pisilben. Golyanazosssan mer sokatt iszon egyből XY táján. Hazamehyek valamikor biztop. Kéne a farm er az tuti Joop! Az király, rá vabírv a. 41 HELYETT 10 at azert kiralysagog. Nemigen as?

21:12 Hova majd méhek haza van bérlt arra valo.

21:13 M In esnek rendben. Hiddel.

21:15 Baszikiw be pp isilek.

22:21 Nemgogo tudni haux as menni. Resueg. Kész. Off. Ajjajajj.

22:23 Szsrintem berzgtam. MOSZ ba j van.

22:31 Nrm ettem azert v as b egyebjez jo lenne Minden így nem annyira. Haulagnon kellrn azr hiszen.

Mert bár simán nyertünk és sokan voltunk a lelátón, mert bár kifeszítették azt a '96-os molinót is, ami alatt még én ugráltam a Blue Front tagjaként hétről-hétre a "középteraszon", Kispesten és Győrben, az Üllői úton és Tiszakécskén, Ausztriában és Zágrábban, mert bár nem csak apu és a gyerekek, de még Móni is elkísért és egy kicsit megértette, hogy mit jelent nekem a stadiont és az MTK, mert bár a gyerekek jó sokat szotyiztak és kaptak plüss Gedeon gúnárt, élvezték a Bon Bon számokat, a konfetti-esőt és a kék-fehér füstöt, mert bár láttuk Garami Józsi bácsit énekelni és táncolni, mert bár egy csomót fotóztam (a képek rajtam kívül valószínűleg senkinek nem jelentenek semmit), végig keserédes hangulatban voltam.

Hogy mégis pozitív hangulatban zártam le 30 évet a feltörő szentimentalizmusom ellenére, arról Kanta József gondoskodott:

Az utolsó kép, ami a "régi" stadionban készült.

Ez az ezredik king_aranarth poszt.

2007-ben nem gondoltam volna, hogy eljutok eddig, különösen amikor nem engedtem be a reklámokat a blogra, vagyis lemondtam a háromszor is "elért" index címlapról.

Ahogy 6,5 éve, úgy most is magamnak írok. Hol lelkesen és sűrűn, hol eltünedezve hetekre. A politika balos kormány idején kap nagyobb szerepet, a sport - elsősorban a Tottenham Hotspur - "átkerült" a hazai Spurs fórumra, ami maradt, az pedig kevesebb, mint régen volt.

Szeretek annyira írni (még ha a "fióknak is"), hogy folytassam, hogy néha megosszam a gondolataimat, még ha ez nem is rendszeres napi elfoglaltság. Jó nekem így, és nem ígérem meg magamnak, hogy mostantól megint aktív leszek, még ha az ezres számot látva erre ingerem is támadt. :-)

Így jubilálok. Csendesen, nagyon szűk körben.

Azon keveseknek pedig, akiket megfogott egy-egy régebbi poszt és azóta is vissza-visszanéznek a blogra, köszönöm az érdeklődést!

Nagyon jó kis zsúrt szervezett évfolyamtársam és cimborám a kisfiának. Panka és Peti is a meghívottak közt szerepelt, hiszen Alex a lányom csoporttársa az oviban (és pár hónapja a szomszédunkba költöztek). Míg a gyerekek játszottak, én Karesszal dumáltam (a kalózbűvész előadásához, a tortázáshoz és az ajándékozáshoz természetesen csatlakoztunk). Most főleg az ő élete volt terítéken: le a kalappal előtte, nem semmi amit elért az életben, és 40 alatt letett az asztalra. Bármiről is legyen szó, ha nem régiós, nem országos, de közép-európai léptékben kell vizsgálni azt a bármit, már önmagában eredmény. Hát ő nem kis munkával de, elérte, hogy ilyen szinten számolnak vele - miközben egy éttermet ls üzemeltet a kerületben...

A lényeg, hogy míg a gyerekek játszottak, mi leellenőriztük egy palack rosé és egy palack vörös minőségét, továbbá helyet szorítottunk 1,5 - 2 deci házi almapálinkának.

Jelentem: jól éreztük magunkat!

ui: hála istennek a mi drága feleségeink tudnak vezetni - én meg bedőlhetek az ágyba. :-)

In a world full of uniteds and cities,

THERE'S ONLY ONE HOTSPUR!

COME ON YOU SPURS!

Megtaláltam a brifkóm.

Hihetetlenül megkönnyebbültem. Gyorsan vettem egy üveg Jim Beam-et és nekiálltam ebéd után.

Bourbon whiskey on the rock.

Most jó nekem.

26-án délután elvesztettem a brifkóm.

Hogy bénán elhagytam vagy ügyesen kizsebeltek, nem tudom, de az elsőre fogadok.

Az viszont biztos, hogy már nincs személyim, lakcímkártyám, jogosítványom, bankkártyám, hitelkártyám, TAJ kártyám, adókártyám, forgalmija a kocsinknak, 6-7 féle tagsági kártyám (Unix, Libri, IKEA, Decathlon, Players Room, stb.).

Ami szerencse: mivel a személyim alig fél éves, nem kell anyakönyvit vinnem az újért az azonosításhoz (ezt megnéztem a magyarorszag.hu-n), így könyebb lesz beszerezni az összes többi igazolványt is, ami meg úgyis pótolható tagsági/törzsvásárlói, egyelőre nem érdekel. Az is mázli, hogy "csak" 7e Ft volt a tárcában, továbbá hogy az apunak Karácsonyra vásárolt és kicsinek bizonyuló túrabakancsot számla nélkül is cserélték a Decathlonban (hála az amúgy nem bemutatott tagságinak).

A többi mind szopás: bankkártya letiltva, hitelkártya ki udja kinél, egy csomó ügyintézés és sorbanállás, macera, és sok-sok költség.

Gratulálok magamnak!

In a world full of Uniteds, Citys & Rovers, there's only one Hotspur!

Tegnap hajnalban apu kivitt Ferihegyre, a repülő átrepült a csatornán Lutonba, a vonat berobogott Londonba, ott várt rám egy ismerős házaspár. A busz már a White Hart Lanen tett le, ahol szurkoltam egy hatalmasat. Tottenham Hotspur meccsen voltam! Még most is alig hiszem el. Életre szóló élmény volt: csodálatos hangulat, izgalmas meccs. A 2:2 ellenére sincs bennem hiányérzet, bár hangom nem maradt. Szólt a COYS, a Marchin' in, a Glory Glory, volt eksztázis (Walkernek szólt is a Hero-hero rigmus, Sandro irdatlan nagy góljánál pedig majd' felrobbant a stadion), volt idegeskedés (1. Rooney egyenlítés), volt bírózás (finoman szólva is véleményes büntető Wellbeck esésénél), a Shopban vásároltam egy csomó jó cuccot, meccs után ettem angol hamburgert és sausages hot-dogot, majd hulla fáradtan még este hazautaztunk.

Nagyon boldog voltam, bár azóta sincs hangom.

Most már tényleg össze kellene számolnom, hogy mennyi pénzt költöttem el ebben az üzletben, mióta megnyitott az Árkádban. Elrémisztésül.

Bár, ha teljesen őszinte szeretnék lenni magammal, akkor bevallhatom, hogy a bankszámlám elleni rendszeres és sikeres merényletek közül ezt bizony élvezem és szeretem.

A mai választás amúgy egy Finshley & Harding ing. Világoskék, alig észrevehető, vékony halszálkamintával. Meseszép. És Móninak egy kis karkötő, csak úgy.

szerk.:

Szóval:
McEarl kabát (fekete), McEarl öltöny (barna), McEarl zakó (drapp), Nils Sundström chino (kheki), Finch & Hatton pulóver (sötétbarna), McEarl pulóver (világoskék), McEarl pulóver (drapp), Andrew James fehér alkalmi ing, Finshley & Harding csíkos alkalmi ing (világoskék), Finshley & Harding alkalmi ing (fehér), Finshley & Harding kockás alkalmi ing (fehér-barna-drapp), Finshley & Harding halszálkás alkalmi ing (világoskék), McEarl alkalmi ing (fehér), Andrew James nyakkendő (világoskék-sötétkék), Andrew James nyakkendő (viágoskék-zöld), McEarl nyakkendő (barna-kék-fehér), Andrew James kockás casual ing (fehér-kék-zöld), McEarl kockás casual ing (fehér-piros-kék), Andrew James pólóing (fehér), Nils Sundström pólóing (sötétkék), McEarl pólóing (pink), Tommy Hilfiger titokzoknik (sötétkék).

És vettem kétszer ajándékot is.

Nem merem összeadni.

Ha jobban utánaszámolok, akkor ma vagyok 36 éves.

Más nem utal erre. Ilyen geciszar születésnapom még sohasem volt.

Hajnalban Móni elutazott Spanyolországba a diákjaival. A következő 10 nap nem a gyerekekkel lesz nehéz, hanem Nélküle...

Merthogy abba is beledarálnak mindent, de a gyerekek szeretik.

-----

Röpke 6 évvel a költözésünk után elkészült a hálószobabútor 2. és 3. harmada. Így most kipipálhattunk még egy szobát. persze nem az asztalos sebességével volt a gond, hanem a pénztárcánkkal, de most nyeltünk egy nagyot (nagyon nagyot) és megcsináltattuk. Megérte, mert szép lett. Én ugyan inkább vettem volna belőle egy új, nagy TV-t meg felturbóztam volna a PC-t, de azokba nehezebb pakolni és nekünk most a hely jobban kellett, mint a technika.

-----

Cipő-t elvitte a szíve, tegnap eltemették - tetszik vagy sem, a magyar könnyűzene meghatározója volt a Republic. Régen még bírtam is őket, megvettem az albumaikat (még kazettán!), a SOTE-n koncertjükön is voltam, de aztán felnőttem. Sajnálom őt, mert 47 évesen senkinek nem kellene meghalnia, de ami a Facebook-on ment vele kapcsolatban, az már irritáló volt. Vagy 50 ember készített szívhez szólónak szánt megemlékezést neki. Hagyták volna békén szegényt! Mennyire hiányozhatott neki az a 62.673 like, amit a rózsák közé photoshopolt imádságokkal összegyűjtöttek a rajongói.

-----

Hóvihar és "káosz". Na, ez még mindig felbassza az agyam. Az emberi korlátoltság határtalan. Március 14-15-én megérkezett Magyarországra is az a hidegfront, amit 2-3 nappal előtte már jeleztek. Mindenkit figyelmeztetett a média, hogy ne üljön kocsiba, ha nem muszáj, mert JÖN A HÓ. Nem kevés, sok. Mi történik? Az idióta állatja bepakolja a kocsiba a várandós asszonyt, a 2 gyereket, mert a 3 napos hétvégén ő bizony meglátogatja a nagymuttert, mert az nem ér rá, halaszthatatlan családi program! Takaró, kaja, pia nem kell, elvégre van az autópálya, egy óra alatt leér azt' szevasz. Hát, nem egy óra lett az út, hanem 1 nap. Ömlött a hó, jött a szél, torlaszokat emelt, autók ezreit zárta el a civilizációtól. A BM küldött egy sms-t, hogy minkdenki maradjon a kocsijában: amíg van benya fűtsön, ha pedig elfogy, akkor se induljon el gyalog, hanem üljön át egy másik kocsiba, ahol még lehet fűteni - mindenki ki fognak menteni. Ez tényleg nem sok, de a magyar társadalom gondolkodásra kevésbé képes részénél végleg kivágta a biztosítékot. Nekik nem volt elég, hogy helikopterek, lánctalpasok és tankok indultak meg az elakadtakért, ők hókotrókat reklamáltak. Hogy a hókótrók hogyan tisztították volna meg az utat a betemetett autókat kerülgetve azt senki nem kérdezte meg, de hőbörögni könnyű, gondolkodni nehéz. Mi könnyű még? 3 nap múlva megköszönni Ausztriának az átküldött hókotrókat - amikor már a magyar gépek is dolgozhattak, mert megszűntek a hóátfúvások és nem csak haladni tudtak, de 5 perccel később sem takart be mindent a hó... A kanadai videókat is könnyű belinkelni, hogy ott milyen flottul megy minden (basszus, kicsit gazdagabbak speciális járműparkot fenntartani és egy kicsit jobban hozzá is vannak szokva a télhez). Meg könnyű telesírni a FB-ot, hogy nincs pénz teletankra. Meg Orbánt elküldeni a viharba.

Azt azért bírtam volna, hogy a reklamáló barmok kocsiját is kibaszta volna a hókotró az árokba a hóval együtt! Annak mennyire örültek volna, mi?!

A kommunikáció szar volt, de a mentés maga folyt, ahogy kell és ahogy lehetőség volt rá.

-----

Lent voltam az MKB Veszprém - Pick Szeged bajnokin. Kibaszott nagy hangulat, nagyon sima meccs. De nem volt semmi világsztárokat látni testközelből. Maradandó élmény volt!

-----

Volt Tibi butik. 2 állat cipő, meg néhány pulóver esett le. Aztán apunak tartottam egy Dávid butikot, mert - hiába az új szekrény - mindent én sem tudok tárolni.

-----

Ezt a posztot ki fogom még egészíteni, mert kupleráj van a lakásban és el kell pakolnunk. Már van hova.

Tudom, hogy válság van és hogy nem sokan vásárolnak manapság öltönyt maguknak csak úgy, de hogy ilyen kiszolgálással találkozzak egy szalonban azt azért nem hittem volna.

A Kristóf Szalonban az Árkádban szokás szerint udvariatlanok voltak az eladók, akik sértésnek érzik, ha nem akarok próbálni (mert pontosan tudom, hogy mit akarok - nem azt, amit mutatnak) és lenéznek, ha nem néznek ki belőlem százezret egy amúgy gyönyörű Digel, vagy százhúszat egy korrekt Pierre Cardin öltönyért. Hogy négyszer annyit keresek, mint bármelyikük, az nincs a homlokomra írva, de a minimális tiszteletet szerintem bármelyik vendég megérdemli, még ha egy ajándéknak szánt, olcsóbb nyakkendőért megy be, akkor is. Én pedig már két öltönyt is vásároltam náluk korábban! Egyfolytában húzzák a szájukat, legszívesebben elküldeném őket a halál faszába.

A Marks and Spencer épp az ellenkezője. Ott kinyalják a fenekemet, passzol rám szinte minden, mert a legtöbb öltönyből tudnak méretet találni. Hogy mégsem tetszett igazán, ami a legjobban állt, nem az ő hibájuk.

Aztán tök véletlenül, a sznobságomat félretéve bementem az ólcsósgáról és tucattermékeiről híres (hírhedt) Joy divatházba a Lehel térnél, mert 1 percre az üzletüktől volt értekezletem. 10-12 soron, százával sorakoztak az olcsóbbnál is olcsóbb öltönyök - amiket sorra hagytam el. Már lemondtam arról, hogy találjak egy igazán szép és minőségi darabot, amikor az utolsó sornál elértem ahhoz, amit kerestem. 100% gyapjú, meseszép kékesszürke öltöny, persze már nem fillérekért. Próbálni kezdtem, de csak nem volt méret. 56, 58, 27, 28, 29 mind hiába. Kicsit csalódottan folytattam más modellekkel: a barna egysoros kétgombosnak a zakója állt jól, a fekete egysoros háromgombosnak a nadrágja. Álltam csalódottan a tükör előtt, amikor szólt az eladó, hogy válasszam ki, hogy melyik kellene, megcsinálják nekem. Nevettem, hogy a harmadik színű szövetből lenne az igazi... Aztán csak álltam bambán, amikor a srác kijelentette, hogy rendben, felár nélkül elkészítik az általam kiválasztott anyagból az általam kiválasztott fazonban és szabással. Elkértek egy minimális előleget és nemsokára mehetek az öltönyömért.

Ha a Kristófban csak félig ilyen udvariasak, segítőkészek és rugalmasak lennének, most talán lenne egy Digel vagy Pierre Cardin öltönyöm - éppen kétszer ennyiért...