Sajnos nem láttam a futamot, pedig történelem zajlott... A csapat ugyanis - kívülről könnyedén - megvédte londoni címét, így Kozák Danuta a harmadik, Szabó Gabriella pedig a második riói-, míg Fazekas-Zur Krisztina élete 2., Csipes Tamara pedig első olimpiai aranyát nyerte. Nem mellesleg Danuta ötszörös olimpiai bajnok, pedig nincs 30 éves...
Gratuláció!
Mint Usain Bolt. Van ő, majd jönnek a többiek. Később. Sokkal később. Több mint másfél hajóval nyerni már-már szürreális. Elképesztő látvány volt.
Hihetetlen ez a lány. :-) Gratulálunk és köszönjük!
Ekkora különbséggel Olimpiát nyerni... Gyomorfertőzéssel Olimpiát nyerni... Ilyen német hajó ellen Olimpiát nyerni... Ők maguk se hitték . csak mi, a közvetítés alatt láthattuk, hogy volt kb 3 centi különbség. 0.052mp. Épp elég, igaz? :-)
Gratuláció, lányok!
Látszik, hogy értek a víváshoz, mert kevés esélyt adtam a címvédéshez - egyrészt mert nekem a többi vívószámhoz képest a kard kaszabolósabb és sokkal gyorsabb, ergo kiszámíthatatlanabb, másrészt mert én sokkal feszültebbnek és görcsösebbnek láttam Szilágyit, mint Londonban.
Ehhez képest zászlóvivőnk a döntőben már örömvívást mutatott be és újra olimpiai bajnok lett. :-)
Jár a főhajtás!
Katinka a 200 vegyest is behúzta. Elfogynak a szavak a női Phelpsre.
Csak ő a mienk! :-)
Hatodikként fordult ötvennél. Utána megszállta Gyurta Dani szelleme és hajrázni kezdett. Volt, aki majdnem tudta tartani vele a lépést. Az utolsó 5-15 méterre nincsenek szavak... A BBC riportere magas hangon sikítozott: "Oh, my Goodness me! ... Can you believe it? ... Quite extraordinary."
Az Iron Lady pedig most már nem a mellét verte, hanem mosolygott. Jobban áll neki!
Nem szeretem, hogy akcentusa van, de ameddig így úszik...
Hogy az Iron Lady megnyerte a 400 vegyest, szinte borítékolható volt - már amennyire egy ilyen felfoghatatlanul nehéz feladat borítékolható lehet. Az időeredménye viszont már embertelen, 4:26:36 - cirka 2mp-cel jobb, mint a korábbi.
Tőle valahogy természetesnek tűnt. :-)
Aki 6:10-ről legyőz egy kétszeres világbajnok vívót az olimpiai döntőben, az vagy nagyon jó, vagy nagyon magabiztos. Vagy mindkettő. Szász Emese mindkettő. És olimpiai bajnok. Kulcsár Győző pedig lassan akkora szobrot érdemel, amekkora nincs is.
ui: Horváth Mariann pedig ismét csodálatos volt.
Nem hoz annyira lázba, mint korábban hozott, nem vártam, mint korábban vártam, de nézni fogom, szurkolni és elérzékenyülni, dühöngeni és nevetni.
Fellobbant a Láng!
Negyeddöntők:
Lengyelország - Portugália 1:1 (1:1, 1:1, 1:1, tizenegyesekkel 3:5)
A luzitánok megint nem nyertek meccset a rendes játékidőben, de a legjobb négybe jutottak. Szar focival.
Wales - Belgium 3:1 (1:1)
A sebesség ellenünk edző és taktika nélkül is elég volt, de Wilmots-szal a padon Belgium esélytelen bárminemű kiemelkedő eredményre. Wales köszönte szépen, hogy a futbalistaként átlagos, edzőként tragikus Wilmots félidőben úgy nyúlt a meccsbe, ahogy csak a legfogalmatlanabb balfaszok szoktak. Egy cserével kiiktatta a veszélyes szélsőjátékot és teret adott az ellenfél kontráinak. Bravó!
Németország - Olaszország 1:1 (0:0, 1:1, 1:1, tizenegyesekkel 6:5)
Történhetett bármi, ez a meccs Zaza tipegéséről marad emlékezetes. Pedig az olaszok visszajöttek...
Franciaország - Izland 5:2 (4:0)
Az eredmény tükrében még szánalmasabb Anglia és a Bagoly szereplése. Griezmann gólja pedig varázslatos volt.
Elődöntők:
Portugália - Wales 2:0 (0:0)
Az első Portugál győzelem, ami ráadásul egész magabiztosra sikerült. Bale küzdött, de most nem tudta a hátára venni a csapatot. Portugália bármelyik csapat játékát képes lenullázni.
Németország - Franciaország 0:2 (0:1)
Az utolsó 15 percet leszámítva erőtlen, így összességében teljesen esélytelen volt a Nationalelf. Lloris a végén azért bebizonyította, amit a Spurs szurkolók évek óta hangoztatnak: ő a világ legjobb kapusa.
Döntő:
Portugália - Franciaország 1:0 h.u. (0:0, 0:0, 0:0)
Húbaszdmeg! Portugália egy újabb hosszabbításban/büntetőpárbajban aratott győzelemmel feltette a koronát az EB-n nyújtott teljesítményére, ráadásul a döntőben megsérülő Cé nélkül, aki idén az Aranylabda egyértelmű várományosa. De akkor is! Lemondani a támadásokról, hogy már csírájában sikerüljön elfojtani az ellenfél támadásait, nekem nem vonzó - pontosabban gusztustalan, még ha a görögök elleni buktából a portugálok levonták a szükséges következtetést, ráadásul nem az aranygeneráció tagjai rohangáltak a válogatottban, szóval valahol még érthető is. Deschamps viszont - éppen a fentiek tudatában vállalhatott volna némi kockázatot... Így még csak azt se mondhatja utólag, hogy sokkal jobban megérdemelték volna.
Elmegy az ember nyaralni és közben ezermillió dolog történik. Mire visszaér a civilizált világba, hogy a számítógép elé boruljon, véget ért az Eb, elment Esterházy Péter és Somló Tamás. Erre bizony még a nagyon finom Charlie Firpo sör sem gyógyír.
Részletek később.
Ti mondtátok