King Aranarth

Huhh. Csurka szépen ír. Ez a regénye szíven ütött, mert folyamatosan változó érzelmeket váltott ki belőlem, egy percre se lankadt sem a figyelmem, sem az érdeklődésem. Néha boldogságot sugárzott, de összességében marha szomorú volt és szomorúvá is tett. Ahogy haladtam előre, úgy éreztem egyre félresikerültebbnek a házasságomat, a karrieremet, az egész életemet...

Talán ettől jó egy könyv - beleéled Magad a szereplők helyzetébe, vagy Magad is átéled a történéseket. Én bizony a könyv hatása alatt maradtam.

Most sürgősen kell valami vidám.

Nyaraltunk. Megint Csopakon, ahol két éve. Most "osztoztunk" ugyan az üdülőn magán, de a különálló lakrészek miatt így sem volt kényelmetlenebb, mint anno. Nishuban ráadásul könnyedén el is fértünk, pedig már két gyerekünk van, plusz babakocsi, ülőke, 4 sporttáska, 1 oldaltáska és 3 hátizsák, 2 kis zsák a játékoknak meg a strandcuccoknak, valamint 1 láda a törölközőknek.

Csütörtökön 9:45-kor még esőben indultunk, de ahogy a sztrádán nyugat felé haladtunk, egyre tisztább lett az ég és melegebb az idő. Fehérvár után ugyan nagyon csúnyán pórul egy X5-ös, de szerencsénkre a daru, a tűzoltók, a rendőrök és a mentők gyorsan takarítottak és alig 20 perces ácsorgás után továbbmehettünk.

Verőfényes napsütésben és 30°C-ban érkeztünk meg Csopakra, ahol egy kiadós ebéd után rohantunk is a strandra. Panka és Peti éppenhogy megcsobbant a "kacsaúsztatóban", már meg is jött a felhőszakadás és jégeső, úgyhogy átmentünk Füredre bevásárolni.

Pénteken a kertben, szombaton pedig Lovason, a múltidéző, '48-as szabadságharcot felelevenítő lovasnapokon töltöttük a délelőttöt, délutánonként meg a strandoltunk (pénteken Janival), de a vízbe csak egyszer engedtük be a gyerekeket. Vasárnap hajóval Tihanyba (itt szintén meglátogatott minket Jani), hétfőn pedig a veszprémi állatkertbe kirándultunk. Levezetésként belefért Jásdi István meglátogatása, aki a verandáján szánt rám néhány percet. Beszélgettünk egy kicsit, majd dedikálta a Szerenád a szőlőben c. könyvét. Maradandó élmény.

Kedden már egész nap strandoltunk, délután ráadásul (nem is olyan) régi kollégámmal B. Gágorral és családjával. Szerdán komppal átmentünk a déli partra, ahol Földváron töltöttünk 2 teljes napot, egészen pontosan strandoltunk és barnultunk - így az igazi "nyár sem maradt el" a nyaralásban.

Hazafelé Nishu ismét elemében lehetett - nagyon jól megy a kocsi! Folyamatos klíma mellett 7,3 literre jött ki az átlagfogyasztás (320 km városban, 250 km telepakolva az M7-esen 140-150-es, valamint 100 km üresen az öres országutakon 90-es, 100-as tempónál).

Ami a legjobb volt, hogy feltöltődtünk és hogy a gyerekek szerintem nagyon élvezték ezt az egy hetet, még ha a Balatonnal nem is kötöttek olyan szoros barátságot, mint azt reméltük, és ahogy azt Panka tavalyi vízimádata alapján vártuk...

Andre Agassi önéletrajza csodálatos könyv. Lehet, hogy csak mert a kedvenc sportolóm írta, de nem tudtam letenni.

Jó érzés volt újra átélni az emlékezetes meccseit, ráülni karrierjének hullámvasútjára, elérzékenyülni sikerein és visszavonulásán.

Köszönöm, Móni, hogy megajándékoztál a könyvvel és az élménnyel!

Hazafele jövet benéztem a munkahelyem melletti antikváriumba. Tanulságos 10 perc volt. Miközben bogarásztam a könyvek között, belépett egy kócos, pattanásos arcú, vékony srác. Vörös fejjel, üveges tekintettel, kicserepesedett szájjal, zöld kordnadrágban, drapp hasított bőr dzsekiben, buzis lila-szürke sállal a nyakában.

- Jó napot!- köszönt elhaló hangon. - Egy könyvet keresek.

- Jó napot, akkor jó helyen jár. Mit keres? - kérdezte  szellemeskedve az amúgy szimpatikus és segítőkész eladó.

- Nem tudom a címét. Azt se, hogy ki írta.

- Akkor nehéz lesz. Külföldi?

- Azt hiszem amerikai. De nem biztos. Hirtelen kiment a fejemből. Gyorsan akartam mondani.

- Milyen témájú?

- Azt hiszem ezoterika.

- Azokat a felső sorban keresse!

- Azok nagyon magasan vannak. Nem látok el addig. Nem nagy könyv, de 3 rész. És alapműnek tartják.

- Sajnos nem tudok segíteni.

- Kár, pedig nagyon jó könyv! Szerintem majd visszajövök, ha eszembe jut a címe! Viszlát!

Az eladó is köszönt, majd hozzám fordult:

- Meg ha majd nem leszel ennyire szétnarkózva, igaz?

Arcmás címmel megjelent a cseppet sem elmebeteg Debreczeni József legújabb, - kizárólag a magasságos Kende Péter írói munkásságának gyöngyszemeihez mérhető - műalkotása, a könyvek könyve, ami lerántja a leplet a Főgonoszról.

Kiderült hát az igazság. Mindenki egységbe forrhat Mesterházy mögött, egymás után jöhetnek a győzelem napjai, bércre hághat és völgybe szállhat a lángoló balliberális eszme, az elfeledett vörös zászlók újra loboghatnak a nemzetközivé lett házakon, befizetetlen fűtésszámlákkal jóllakott nyugdíjasok vonulhatnak tömegesen az úttörő joavblumok karján, megedződhet a kitartás mint a mókus fenn a fán, pedig a mozgalom munkás!

Most végre mindenki megkönnyebbülhet, mert bebizonyosodott, hogy

Orbán Viktor személyisége teljesen eltorzult!

Megírta a Debreczeni, lehozta az index, de sejthettem volna én is, mert az Ovi annyira más, mint a Fletó, hogy egyszerre nem lehetnek normálisak!

A könyvbemutatón Kuncze Gábor rádiós műsorvezető és Dávid Ibolya politikai prostituált együtt rettegett az eljövendő zsarnokságtól. Az előbbit hagyjuk, biztos kifogyott a ciántablettából, de az utóbbihoz lenne kettő, tőmondatban megválaszolható kérdésem.

Tisztelt Kalapos! Szerinted 1998 és 2002 között, Orbán Viktor miniszterelnöksége alatt hazánkban diktatúra dúlt? Ha nem, akkor a következő ciklusban ugyan miért dúlna? Ha pedig igen, akkor megmondanád, hogy ki volt annak a totalitárius kormánynak az igazságügyminisztere?

Húzzál már Ausztráliába a narkós után! Ha szerencséd van, a kiadatási eljárásod is évekig elhúzódik...

Talán mindenkiben ott lakozik még a gyermek, aki szereti a meséket, aki hisz a jóban és a szépségben, aki örömét leli egy álomvilágban, aki gondolatban maga is kalandozik a valóság és a fantázia peremén.

Ha meg szeretnétek találni magatokban ezt a gyermeket, miközben nagyon is felnőttek maradtok, olvassatok Rasíd kalifáról és fiáról, Hárúnról, Szoraja énekéről és a Vízidzsinnről, a Mesefolyamok Óceánjáról és Dedéről. Olvassatok a szépről és a boldogságról, a szomorúságról és a bánatról, az elhagyatottságról és a szeretetről, a vidámságról és a gonoszról, kalandokról, álmokról és mesékről!

Olvassátok el Salman Rushdie Hárún és a mesék tengere c. könyvét! Gyönyörű.

Herbert Ernst Bates: Jó széllel francia partra. Bocs, de pocsék. Semmi váratlan, semmi fordulat, semmi feszültség. Pedig lehetne izgalmas, szomorú vagy akár elgondolkodtató is. De nem az. Szerencsére legalább rövid.

Salman Rushdie: Grímusz. Hú, ez a pasi nagyon tud írni! Fantáziadús, néhol nagyon elvont, de végig leköt és izgat.

Olaszrizling valahonnan a Balaton északi partjáról a szomszéd (már kétgyermekes) sráccal az erkélyükön, éjféltájt. Finom. Körte?

Wunderlich portugueser: Márton-napi újbor csak úgy. Szééép!

Bősz Adrián: fehér kadarka a 3. házassági évfordulónkra. Nagyon különleges és nagyon szééép! És tényleg eldönthetetlen, hogy ez most akkor vörös vagy fehér! Ki KELL próbálni!

Celtic - Arsenal a TV2-n. A meccs jó - és bevallom őszintén, hogy tévedtem! A közvetítés ugyanis remek! Jó együtt a két riporter! Hajdú B. István és Méhes Gábor külön-külön is a legjobbak, de együtt! Nagyon összeillenek. Hogy ez eddig senkinek nem jutott eszébe!

A válaszra mindenki nagyon kíváncsi, de senki nem tudja. Vagyis hát, Kurt Vonnegut tudta. A Titán szirénjei c. köyvében legalábbis leírta. Lehet tippelni:

A) eljuttatni Salo, a százötvenezer fényévnyire lévő Tralfamador nevű bolygó érző gépemberei által a világűrbe küldött, de kényszerleszállása után a Titánon ragadt hírvivő részére az űrhajójának megjavításához szükséges pótalkatrészt, hogy népének üzenetét célba juttathassa;

B) elfogadni a Merőben Közönyös Isten Első Egyházának tanítását a világbéke érdekében;

C) hogy szeressük azt, aki épp ott van, hogy szeressük;

Hát nem oltári?!

Megoldás: mindhárom válasz helyes!

"Hamarosan megjelenik az Egri csillagok, A kőszívű ember fiai és Az arany ember átírt, meghúzott változata. A szerkesztő Nógrádi Gábor és a szerző Nógrádi Gergely indoklása szerint a tanulók ma már nem értik az archaikus nyelvezetet, Gárdonyi műve pedig „rosszul van megírva.”

Hát értsék! Ezért van az iskola, ezért vannak a tanárok. Hogy a tanulók ne csak a történetet olvassák ki egy regényből, hanem érezzék a nyelviséget, a szellemet is! Hogy a diák megtanulja: egy nyelv a saját múltjával együtt él, azzal alkot koherens egészet. Az Ómagyar Mária-siralom és a Halotti beszéd is magyar. Azért élünk itt ezer éve, mert egy a nyelvünk. Mert a Kárpátalján, a Hargitán, a Vajdaságban és a Felvidéken még mindig magyar népdalokat énekelnek és mert magyar népmesékkel altatják a gyerekeket. Csak itt, az anyaországban akarják elpusztítani a hagyományainkat, lerombolni az egész kultúránkat.

Így nem megszerettetik az irodalmat a diákokkal, hanem elbutítják őket. Az érték a regényben magában rejlik, nem a tartalomjegyzékében. Nem véletlen, hogy Esterházy Péter nem vállalta az "átírást". A vers sem pusztán a rímtől lesz vers!

Vagy megkurtítsam én Nógrádi Gábor "megbecsült ifjúsági író, fáradhatatlan forgatókönyvíró" verseit, hogy azt jobban értsék a fiatalok? Leszögezem: e poszt megírásakor elolvastam néhány 1968-1970-es szonettjét és tetszettek. De honnan a bátorság?

Nógrádi Gergely író (pl. a nagysikerű Vau! gyerekkönyv szerzője). Meg szerkesztő, nem is akárhol: Hot magazin, Story magazin, Best magazin, Sztárok magazin, de volt ő már a Gastroyal kreatív igazgatója is. Ő írja át Jókait, Gárdonyit és a magyar nyelv legnagyobb varázslóját, Arany Jánost. Megáll az ember esze!

ui: azt a magyartanárt, aki a "vágott verziót" akarja kötelező olvasmánnyá tenni, pusztán azért, mert nem bír a diákjaival, el kell tanácsolni a pályáról. Ha nem megy magától, egyszerűen ki kell rúgni.

Mert mára nem maradt más, mint a kultúránk. Meg kellene védeni!

Matt a férfiaknak. Ez a címe Kepes András új könyvének, amit Polgár Juditról írt. A cím erőltetett, a borító azonban ötletes: csupa fehér (világos) bábu sorakozik a sakktáblán. De könyörgöm, ki készítette az óriásposztert? Szerencsétlen Kepesnek olyan agyonszoláriumozott rozsdavörösesbronzbarna arcbőrt photoshopoltak össze, amilyenről még a nagy Winnetou is csak álmodott. Röhejes.

Felidegesített a bulvármocsok, ezért elkezdtem blogokat olvasgatni. Nézzetek át ti is az erre a címre, engem megihletett:

Hogy értelmes dologgal is foglalkozzam, elmondom, hogy mit olvassatok el nagyon sürgősen:

Friedrich Dürrenmatt Nagy Romulus-át,

Kurt Vonnegut Bajnokok reggelijét és

Jerome David Salinger Zabhegyezőjét.

A 3 külföldi kedvencemet, melyek közül egy mindig a táskámban lapul. És amikor visszatértek a földre az irónia és a szarkazmus vidékéről azt se tudva, hogy nevessetek vagy sírjatok, akkor vegyétek a kezetekbe a valaha volt egyik legnagyobb író, Márai Sándor legcsodálatosabb regényét: A gyertyák csonkig égnek c. könyvet. És akkor majd nem akartok nevetni, mert csak sírtok: mert szép nyelvünk van és volt ember, aki ezt képes volt használni; mert olyan történetet mesél el, ami lassú folyamként sodor magával; mert amikor a végére értek, csak ültök és merengtek; és mert emberi, az utolsó szaváig.