Mónival a 8. házassági évfordulónkat - a hagyományoknak megfelelően "gyerekmentes" - vacsorával ünnepeltük. Móni ajánlotta a Pampas Argentin Steakhouse-t. Végignéztük az egész honlapot, tobzódtunk a fogásokat olvasgatva és egyre jobban vártuk a szombat estét - a biztonsg kedvéért én már a kutakodás legelején asztalt foglaltam.
A kocsit az Örsön hagytuk (a sofőrszolgálat innen egy taxi áráért hazavisz, ha innánk), metróztunk egy kicsit és sétáltunk.
Hangulatos az étterem, udvarias és felkészült a pincér, gyors a kiszolgálás, döbbenetesen jó a konyha, szóval nagyon jól telt az este.
Hogy mit ettünk? 3 darab empanadas volt a meleg előételünk (egy senótos, egy csirkés és egy marhahúsos), utána jött a java:
Móni "Lazacsteak "Pimienta"-t választott, ami nem más, mint citromborssal pácolt roston sült lazacfilé, vajas petrezselymes hordóburgonyával.
Én pedig egy Steak mix-et ettem, mint utólag kiderült "rossz sorrendben", mert mindig a legfinomabbat hagyom a végére. A ház legjobb minőségű húsaiból összeállított (argentin Angus Tenderloin steak, újzélandi báránygerinc - kivételesen "csak" borda" és mangalicaszűz) ételkombinációból megpróbáltam az egzotikum felé haladni, de a mangalica- és különösen a báránysteak is finomabb volt, mint a marha. Ez legyen a legnagyobb bajom! :-) Ja, olyan finom burgonya-krokettet, mint amit itt ajánlottak és készítettek én még sehol nem ettem, a serrano sonkás tejszínes erdei gombamártás pedig a marhához volt tökéletes, csak addigra kevés maradt, mert Móni is rájárt. :-)
Nem szabad elfelejteni, hogy argentin borokat is ittunk: Móni a La Puerta Pincészet (Torrontes) fehérborát, én pedig egy nagyon testes reserva malbecet, az Eral Bravo Pincészettől.
Mivel másodlagos volt, az árakról nem nyilatkozom, elég legyen annyi, hogy nem ez lesz a törzshelyünk, de az az igazság, hogy szenzációs étterem.
Ti mondtátok