King Aranarth

Ma, kb. 11,32 perce Bartalis István gólt szerzett Kanada ellen az "A" csoportos Jégkorong VB-n. Hogy 6, 7 vagy megint 9 lesz a vége, esetleg kapunk egy tízest, nem érdekel. Ismét ott vagyunk a legjobbak között és most már elmondhatjuk, hogy gólt ütöttünk - nem is akármilyet! - a hoki legnagyobb hatalmának. A riporter ordít, a szakkommentátor üvölt, a stúdiós műsorvezető könnyezve beszél. Nem nagyon vannak szavak.

Ezt a csapatot szigorúan csak szeretni lehet. A szurkolótáborra pedig nincsenek szavak! De jó is ilyenkor magyarnak lenni! :-)

Feljutottunk. Ismét! Majdnem sírok. Ismét.

Akkora szív nincs is, mint amekkora ennek a csapatnak van!

Csodálatos, na!

Aki életében csak egy hokimeccset megnézett, az tudja, hogy kicsoda Wayne Gretzky.

Egyszerűen a Legnagyobb jégkrongozó, akit a hátán hordott a Föld. Vagyis a jég. Alig van rekord, amit ne ő tartana. Isten éltesse a Great One-t az ötvenediken!

Mondtam már, hogy hokiban válogatott szinten a finneket szeretem? Jari Kurri és Teamu Selanne óta, a Ville Peltonen - Saku Koivu - Jere Lehtinen korszak óta.  Szinte mindig az utolsó pillanatban buknak el, ők a szimpatikus, csodálatos vesztesek. Utoljára '95-ben nyertek nagy tornát, pedig azóta hatszor (!) döntőztek. Az akkori VB-győztes csapatuknak Jarmo Myllys volt a kapusa.

Tegnapelőtt Miikka Kiprusoff védett egy irtózatosan nagyot, a Calgary Flames színeiben. Egy akkorát, amiről egyszerűen írnom kell. Ha megnézitek a videót, elsőre azt mondjátok majd, hogy hatalmas mázlija volt. Ez részben persze igaz, de ha visszanézitek, akkor elhiszitek: ez bizony tudatos mozdulat volt. Még utána is nézett a korongnak...

Amúgy nem ez volt az első hihetetlen megmozdulása. Íme a korábbi.

Elképesztő bravúr mindkettő.

De tényleg!

A Pingvinek a 7., mindent eldöntő meccsen Detroitban, a hokivárosban győztek, elhódítva ezzel a Stanley-kupát!

Amióta kis tökösként (14 éves voltam) láttam Mario Lemieux-t egy összefoglalóban, nekik drukkolok. Most ismét feljutottak a csúcsra: Sidney Crosby, Jevgenyij Malkin és Marc-Andre Fleury vezérletével.

Nem láttam a meccset hajnalban, mert Csopakon nyaraltunk, de másnap egész végig rohangáltam, mint pók a falon az eredményért. Amikor végre megtudtam, csak ugráltam és majdnem elsírtam magam, de komolyan!

Ezek a srácok (hogy ne csak a történelemkönyveben legyenek benne: Kapusok: John Curry, Marc-Andre Fleury, Mathieu Garon; Hátvédek: Philippe Boucher, Mark Eaton, Hal Gill, Alex Goligoski, Szergej Goncsar, Kris Letang, Ben Lovejoy, Brooks Orpik, Rob Scuderi; Csatárok: Craig Adams, Matt Cooke, Sidney Crosby, Pascal Dupuis, Ruszlan Fedotenko, Eric Godard, Bill Guerin, Dustin Jeffrey, Tyler Kennedy, Chris Kunitz, Jevgenyij Malkin, Chris Minard, Miroslav Satan, Jordan Staal, Petr Sykora, Jeff Taffe, Maxime Talbot, Michael Zigomanis) nagyon megérdemelték!

Tavaly elbuktuk a nagydöntőt a Red Wings ellen. Ma hajnaltól 4-5-6-7 (?) meccsen újra próbálkozhatunk.

Véget ért a 2009-es Jégkorong világbajnokság.

Véget ért, Oroszország megvédte címét, mi pedig búcsúztunk az elittől.

Véget ért egy álom, de ezt a 2 hetet nem fogja elfelejteni senki. Világbajnokságon játszottunk az A csoportban. Gólt ütöttünk, ünnepeltünk, káromkodtunk, sírtunk. Mint a csehek, a svédek, a finnek, mint az USA, mint Kanada.

Ott voltunk. Egy ország, - ahol kevesebb igazolt játékos van, mint pálya Kanadában, ahol jó ha 3 fedett csarnok van - megmutatta, hogy mire képes.

Képes megalkuvás nélkül küzdeni, szívét-lelkét kitenni a pályára, csontját törni és sírni, képes messze erőn felül teljesíteni.

Köszönöm Nektek ezt a 6 meccset, srácok!

Magyarország - Németország 1:2

A két csalódott csapat meccsén győzött a jobbik. Ennyi és nem több.

Magyarország - Dánia 1:5

Jobbak mint mi, de nem ennyivel. Még ezen a meccsen se volt ekkora különbség a két válogatott között. Vezetést szereztünk, harmadot nyertünk, voltak helyzeteink, de sokat játszottunk emberhátrányban. Megfizettük a tanulópénzt és függetlenül az utolsó találkozó eredményétől, biztossá vált a búcsúnk. Nem ez a csalódás, hanem az elmúlt néhány nap a csoda.  Kezeljük ennek megfelelően a srácokat!

Ausztria - Magyaország 6:0

Na, ez most nagyon nem jött össze.

Svájcban kellene lennem.

A 20 Minuten Online így ír:

"Pat Cortina még nyeretlen csapata a kiesés elleni körben folytatja. De ott is küzdeni fog. És a magyarok egyet már bizosan elértek:

ők a szív világbajnokai."

A The Hockey News tudósítása szerint pedig:

"Ilyen az, amikor arra emlékeztetnek, mennyire sokat jelent Kanada a jégkorongsportnak. A külvárosi csarnok eledményjelzőjén ez áll: Kanada 9, Magyarország 0. Mégis, 30 perccel a mérkőzés vége után a csarnok személyzete még mindig arra vár, hogy elkezdhesse a takarítást, mert a magyar szurkolók százai nem mozdulnak. Verik a dobokat, teli tüdőből énekelnek, ugrálnak fel-le. Semelyikük nem akar hazamenni. Semelyikük sem akarja, hogy véget érjen ez az este. És egyiküket sem érdekli, hogy a csapatukat alaposan elverték, mert az, hogy Kanadától kaptak ki, azt jelenti, hogy a csapatuk tényleg itt van az A csoportban."

És tényleg ott vagyunk.

Magyarország - Fehéroroszország 1:3

Szabadságot kellett volna kivennem, mert nem értem haza, csak az összefoglalóra. Ez alapján egyetlen faktor hiányzott a győzelemhez. A szerencse.

6 perccel a vége előtt egyetlen gólra voltunk a 9-12. helytől! Így most az alsóházban nyerünk 3-ból 2-t és bentmaradunk. Mert az elitben a helyünk. Bebizonyítottuk.

Kanada - Magyarország 9:0

Ennyi minimum van a két csapat között, úgyhogy - tekintettel a küzdőszellemre, a lelkesedésre és a néhány lövéssel befejezett támadásra - semmi rossz érzés nem lenne bennem, ha Benk Andrisnak nem törik el a kulcscsontja egy keménynél azért durvább, értelmetlen bodicsek után.

Nyomás fiúk, a fehéroroszokat talán meg lehet csípni - a kis esély is esély!

Magyarország - Szovákia 3:4

70 év után az elitben. Megilletődötten. Nekünk esnek. Az első percben gólt ütnek - hiszik ők, a videóbíró azonban igazolja Szuper értetlenségét. A harmadik percben már tényleg vezetnek. Száguldanak, szétkorcsolyáznak minket. Gyorsabbak, technikásabbak, erősebbek. Nekünk a szívünk nagy. Beszorítanak minket, védekezünk. Alig-alig jutunk a támadóharmadba. De nekünk nagy a szívünk és a 2. harmad legelején Holéczy Roger kapáslövésével egyenlítünk. Panka a kezemben, nem érti hogy miért ugrálok vele és ordibálok extázisban, hogy gólgólgól. Aztán a szlovákok az utolsó percekben ütnek kettő szerencséset... 20 másodperc alatt eldöntik a meccset, nyugodt záróharmad következhet - hiszik ők.

De nekünk nagy a szívünk: Ladányi kiugrik, cselez, hát mögött passzol, Peterdi érkezik, fonákkal szépít - micsoda gól volt ez már, Te jó Ég? A gyerek alszik, nem szabad kiabálnom, ezért csak ugrálok és az öklömet rázom, mintha én szereztem volna gólt. Nem állunk meg, Sille előnyben vág be egy lecsorgót, 3:3!!! Nem hiszem el, csak rohangálok. Ordítanék, de nem tehetem, pedig most aztán szeretnék! A világbajnokságon, tétmeccsen, Top8-as csapattal szemben, élesben, 5 perccel a vége előtt 3:3! Eszméletlen! A szlovákok se hiszik, hogy ekkora a szívünk. Megint gyorsítanak. Szuper már extázisban, jóval 50 felett fogott, 94% körül véd.

2 perc és még egál. 1 perc, még mindig döntetlen. 50 mp, még mindig. Ilyen nincs! 40 mp, még mindig. 30 mp. Jönnek folyamatosan, Szuper 4-5 másodpercenként véd. 25 mp. Jézusom, mi van itt! 20 mp. Levegőt se merek venni. 15. mp, vasat ütnek, Szuper fekszik, a kipattanót belövik. Síri csend, Móni próbál vigasztalni. Még nem lehet. 13 mp hiányzott.

13 mp.

Nem tudom mi lesz a srácokkal. Mennyi hitet, erőt és lendületet veszít egy gárda, aki erőn felül teljesítve feláll a padlóról, majd a végén mégis alulmarad?

Hinni kell, fiúk, mert bizonyítottátok, hogy bármire képesek vagytok! Emelt fővel és bátran, hittel kell folytatni! Bebizonyosodott, hogy nem véletlenül jutottunk fel és van helyünk az elitben, mert ilyen meccset kevés kiscsapat tud játszani. Ebből lehet meríteni. Meg abból, hogy itthon nagyon büszkék vagyunk rátok!

Vesztes meccs után egy igazi sportoló csak szomorú lehet, de ez az érzés elmúlik. Bennetek pedig van erő. Kell, hogy legyen!

Mert nagy a szívetek!

Ma Zurich-ben kikorcsolyázik a jégre 25 magyar srác és 20:15-től valóra váltja saját, Csicsó és rengeteg magyar szurkoló álmát. A "nagyok" között fogunk játszani, az "A csoportban". A magasságos Kanadával, a 2002-es világbajnok Szlovákiával és a szintén 2002-ben olimpiai negyedik Fehéroroszországgal egy csoportban.

A cél nem lehet más, mint tudásunk legjavát adni és valahogy bentmaradni az elitben.

Az elején azonban rosszul írtam, mert mi 26-an leszünk: a székesfehérvári 19-es is ott lesz a srácokkal.

Szurkoljatok nekik, nagy a szívük!

Nem tudhatom, de két álma biztosan volt a székesfehérvári, de úgy az egész magyar jégkorongsport ikonjának.

Az első a szapporói csodával tavaly vált valóra, mert a magyar válogatott 70 év után feljutott a legjobbak közé. Máig nem tudom könnyek nélkül végignézni a győzelemről készült videót.

A másiktól egyetlen hónap választotta el. Egy hónap múlva korcsolyáztak volna ki a jégre Szlovákia ellen az A csoportos világbajnokságon. Ezért küzdött egy életen át.

Tegnap éjfélkor nagyon kegyetlen volt a sors.

Isten Veled, Csicsó!

Az NHL-lel idén nagyobb a szerencsém, mint az NBA-vel...

Hosszú évek szenvedése után (a csodálatos Mario Lemieux visszavonulása és az anyagi csőd beköszönte óta) először van esélye a Pittsburgh Penguins együttesének a Stanley-kupa megszerzésére. Az immár tulajdonos Főpingvin ugyanis megszerezte a csapatba saját utódját: Sidney Crosbyt, akinek a képességeire nincsenek jelzők. Lemieux nemcsak draftolta, de váratlan visszatérésekor egy évre a szárnyai alá is vette a kölyköt, aki elképesztő karrier előtt áll. A 21 éves srác azzá válhat a kanadai jégkorong történetében, amivé Gretzky, Howe vagy éppen Lemieux vált: korszakos zsenivé, a sportág ikonjává.

A tavalyi első körös búcsú után idén már nagydöntős a gárda. Csupa fiatal tehetség (Malkin, Jordan Staal, Fleury) érett a szemünk láttára igazi nagyágyúvá.

Remélem nyernek még négy meccset az idén!

Ezzel a kissráccal talán sikerül:

A múltkorában lebunkóztam őket.

Most nagyon ötletesen tisztelegtek a magyar jégkorong-válogatott sikere (tudjátok, feljutottak az A csoportba!) előtt:

 Köszi.

"Hungary back after 70 years! Magyars down Ukraine 4-2 - will play with big boys in 2009"

Eszméletlen ezt olvasni! Felfoghatatlan!

Az elmúlt 6 év minden válogatott játékosnak, Pat Cortinának és a szakmai stábnak, az összes szakvezetőnek köszönet.

Kercsó Árpádnak pedig örök hála.

Gondoltam most majd írok szépeket, meg hálálkodom egy sort, hogy láthattam a meccset, vagy az egekbe magasztalom a magyar jégkorong-válogatott játékosait.

De nem. Csak kitöröltem a könnycseppeket a szememből, ahogyan édesapám, meg a 2 jóbarátom, ahogy a riporterek, ahogy a műsorvezető és ahogy a 2 szakkommentátor.

Ahogy minden magyar, aki végignézte ezt a meccset.

Szóval, köszi srácok! 

Felfoghatatlan.

Ma soha nem látott esélye van a magyar jégkorong-válogatottnak arra, hogy kivívja az A csoportos tagságot.

A csapatnak néhány éve (a mai Ukrajnánál jobb képességű) Dánia ellen nem sikerült pontot szereznie a mindent eldöntő utolsó találkozón, be kellett érnie a Divízió 2. helyével. Akkor nem valósult meg egy álom, de idén újra megdolgoztak a lehetőségért. A fiúk ma 13:00-kor Ukrajna ellen fognak megküzdeni a csoportgyőzelemért.

Szurkoljunk nekik, mert megérdemlik! Nagy a szívük.