King Aranarth

Tegnap, 2010.02.22-én az MSZP-SZDSZ-MDF többségű Országgyűlés (a kampányoló Mesterházy Attila előterjesztésére) egyik utolsó intézkedéseként - a Fidesz tartózkodása mellett - a Btk. módosításával büntethetővé tette a holokauszt nyilvános tagadását.

Szerintem ez rossz intézkedés.

Bár szerintem a szólásszabadságnak is van határa (kell, hogy legyen!), azt nem szabad így korlátozni. Tanítsuk és tudatosítsuk az emberekben a XX. század legembertelenebb, legförtelmesebb tettét, hogy soha ne ismétlődhessen meg ez a szörnyűség, de hagyjuk, hogy egyesek máshogy gondolkozzanak. Szerencsére kevesen vannak és nézeteik sokkal visszataszítóbbak annál, hogy számottevő követőjük legyen. Az erőszak természetesen nem tolerálható, de hogy a véleményalkotás jogát is korlátozzák, az erős túlzás.

Akik szerint a holokauszt zsidó fantazmagória, azok nem normálisak, de hogy ezért ők bűnözők lennének?

Ez a törvény pusztán kampányérdekeket szolgál, nem pedig milliók értelmetlen halálának állít emléket. Ez a baj vele. Meg az, hogy a kommunista diktatúra áldozatairól egy szót sem ejt. Meg az, hogy erőszakkal torol meg véleményt. Meg az, hogy az ember eszébe jut egy szintén diktatúrákhoz köthető fogalom, a "gondolatrendőrség".

Legközelebb az lesz bűntett, ha valaki kétségbe vonja Bajnai válságkezelő intézkedéseinek hatását vagy nem hiszi el, hogy Elvis halott?

A vicc az, hogy a feltétlen szólásszabadság elkötelezett liberális hívei, akik az orbáni diktatúra vizionálásával kelnek és fekszenek, saját elveiket tagadják meg.

Eldobják a nehéz követ, de nem tudják hol áll meg...

Egy Iványi Gábor nevezetű élőlény azt mondta a Gyurcsány-féle Magyar Charta kirekesztés elleni (!) gyűlésén, hogy "szobrot kapott a dülledt szemű mesebeli szárnyas tojó".

A lánglelkű metodista lelkész, amúgy volt szadeszes képviselő édesanyja most nagyon büszke lehet, a fia egyetlen jelzős szerkezetben minősítette - önmagát. Nekem már nem is kell primitívnek neveznem. Pedig nagyon-nagyon megtenném...

De hogyha már így belelendült, utazzon ki az Egyesült Államokba és mondjon hasonló szépeket erről a madárról:

Akkor majd kiderül, milyen bátor.

A lámpa zöldre váltott, mi elindultunk jobbra. A másik, balra kanyarodó sávból viszont gumifüstölve, csikorogva kilőtt mellőlünk egy sárga Hummer és a motort bőgetve, nyíl egyenesen beviharzott a szemben lévő utcába, a kispesti panelek közti játszótér mellé. A behajtani tilos tábla egyáltalán nem zavarta. Elvégre a kopasz sofőr tudta, hogy az csak dísz.

Ma hazafelé jövet alig tudtunk nagyívben balra befordulni a csendes, zöldövezeti "elit" rákoskerti utcába a főútvonalról, mert közvetlenül a kereszteződésben nyitott ajtókkal parkolt egy teherautó. Míg a sofőr szendvicset majszolt, társa a fákkal szegélyezett ároknak háttal állva a teherautó platója alá pisált. Figyelmes volt, mert eltakarta magát.

Így közlekedünk, így élünk ma Budapesten. Ezt a primitív réteget már nem lehet megnevelni. Szomorú, mert maguktól fel se fogják, hogy a saját környezetüket szarják le, de simán az arcunkba röhögnek, ha zavar a bunkóságuk. A fene nagy szabadság, a fene nagy liberalizmus, a fene nagy önzés eredménye ez az élhetetlen város.

1 éve indult a blogom, a Parádés c. bejegyzéssel (lásd itt)- Ollé!

Eltelt tehát egy esztendő és a homokosok megint vonultak, de az ellenvonulók most durvábbak voltak mint tavaly: állt a bál, szállt a gáz, égett a zászló, tört a rendőrautó, vonult a masír, repült a koktél meg a tojás. Büszke lehetett mindenki, mint az Orosz.

Fletó persze egyből nekiesett mindenkinek aki nem ő, a nagyonkicsikeBárándy  gyakorlatilag lenácizta Orbánt, hiszen az szerinte összekacsint a randalírozókkal és emberhalálra vár... A ballib tábor Magyar Chartát akar és Erőszakellenes Önvédelmi mittoménmit akar, hogy ne félemlítse meg a kulturált többséget és a homoszexuális kisebbséget a még kisebbségebb, de rettenetesen fenyegető szélsőjobb. Bércre hág és völgybe száll, megint megvan a téma, aminél nincs fontosabb a Hazában!

Hirtelen milyen kis eltökélt lett a miniszterelnök úr! Megvédi a többséget a kisebbségtől? Ezt miért akkor határozta el, amikor néhány magamutogató provokátort támad meg néhány idióta (hiszen itt igenis más értelme és tartalma van a melegfelvonulásnak, mint nyugaton) és nem akkor, amikor a becsületes munkából élőket terrorizálja a segélyből és bűnözésből élő kisebbség? Merthogy számukra falun még elfogadott a "megélhetési cigánybűnözés".

Vagy amikor a kisebbségi kormánya merő tehetetlenségében tönkreteszi az országot?

Jó szokásom szerint beleakadtam a pókhálóba, ahol spájdernecc önmagát "szociálisan érzékeny nemzeti liberálisként" aposztrofálta.

Ezzel nagyrészt magam is azonosulni tudok, sőt.

Szüleim végigdolgozták az életüket, hogy tisztességgel kitaníthassanak; anyósomék becsületes, de szegény munkásemberek igen alacsony nyugdíjjal; nagyszüleim csak a család segítségével boldogulnak; munkahelyemen pedig nap mint nap a szegénységgel szembesülök - a szociális érzékenység tehát számomra sem lózung, de a kifejezés errodálódott és nem tartalmaz egy nagyon fontos adalékot: nem kizárólag az anyagiak, de etikai téren is értékelni kell a másik embert. Itt kerül képbe először a humánum. Nem azért szolidálok valakivel, mert a vagyoni helyzetem ugyanolyan rossz mint az övé, vagy - épp ellenkezőleg - mert megengedhetem magamnak a segítségnyújtást, hanem mert tényleg átérzem a nehézségeit.

A nemzeti jelző veszélyes a mai világban, mert a szélsőjobboldalisággal próbálják összemosni, pedig "mindössze" annyit tesz: szeretni a hazát és a szülőföldet, felvállalni a magyarságot. Nem csak a határainkon belül élő magyarságot, hanem az azon túlit is. Én ezt bátran vállalom.

A liberális kitétel viszont nem illik rám. Nem a 150 évvel ezelőtti tartalmával van bajom, hanem azzal, amivé az elmúlt 20 évben itt Magyarországon vált. Vagyis inkább azzal, amivé az SZDSZ tette. Az önmagáról lesújtó véleményt formáló "az állam rossz gazda!" mentalitással, a kisembert ellehetetlenítő fizetős egészségüggyel, az esélyegyenlőség (!) nevében bevezetett tandíjjal, a huszadrangú melegházassággal, a globalizációval, a privatizációval, a korrupcióval, az egyén - közösség kárára történő - mindenekfelettiségének hangsúlyozásával együtt. Mert ma ezt jelenti a liberalizmus. Csak az egyén önmegvalósítása számít, a társadalom és a nemzet pusztán üres szavak.

Legyek ezért én a "szociálisan érzékeny nemzeti toleráns" - írtam a kommentemben, minthogy a tolerancia számomra is vállalható szelete a liberalizmusnak. Tehát toleráns, aki - ha időnként nehezen is, de - elfogadja, hogy más eltérő véleményt képvisel, de rájöttem, hogy ez sem jó.

A tolerancia önmagában édeskevés. A humánum - Kurt Vonnegut szavaival élve "a tisztességre törekvés" - ennél jóval tartalmasabb. A másik életének és döntéseinek tisztelete, értékeinek elismerése túlmutat a "passzív" tolerancián, hiszen tetteket feltételez.

Hogy végül mire jutottam? Arra, hogy alapjaiban véve konzervatív vagyok. Ehhez tudni kell, hogy ezt a jelzőt nem szeretem. Hiába igaz rám, nem szeretem. Mást jelent ugyanis ma, mint valójában. Ha ugyanis azt mondom magamra, hogy konzervatív vagyok, akkor maradinak tartanak, holott hagyománytisztelő vagyok. Hiszek a családban, a tisztességes munkában, tisztelem a történelmünket és múltunkat, őrzöm a kultúránkat. Hajlandó vagyok áldozatokra azért, hogy a közösség boldoguljon - hiszen nem csalok adót, veszek bérletet, magyar termékeket vásárlok, megpróbálok hasznos tagja lenni a társadalomnak. Összességében betartom a jogszabályokat és az erkölcsi normákat. Ez ma a nagy többség szemében semmi. Nem érték.

Én mégis büszke vagyok rá. Jó így nekem, humanista nemzeti konzervatívként.

Hát ez aztán parádésra sikerült! Toleráns egy ország a miénk...

Kicsit más a Lajos? Üssük ki! Húzzon a liberális qrva anyjába, mert zavar a kis köcsög!

De van ám itt más is! Mert a Lajos se fogja fel, hogy az ő nagyon büszke nagyon magamutogatása a nem másokat zavarja! De azért büszkén feszít, hadd idegeskedjen a szemét konzervatív kis nemköcsög!

Jövőre veletek ugyanitt! Alig várom!