King Aranarth

Nem volt beharangozó, bár a tipper-en megmondtam, hogy Brazília lesz a világbajnok és One of our Own Harry Kane a gólkirály. nem volt összefoglaló a meccsekről, de még csak a fordulókról sem.

Zaklatott időszakot élek (talán 5 éve folyamatosan), de most lenne néhány gondolatom...

Elegem volt a beszari, „csakkinekapjak” taktikából! Jöjjön a Kánaán!

Persze marad a defenzív szarakodás, de én ezúton bátran deklarálom, hogy Japán pártját fogom! A legyőzhetetlen szamurájok vére folyik Haraguchiban, Nagatomoban, Yoshidában és Sakaiban is! Meg mindegyik hősben!

Ezt a feltétlen naivitást, ezt a gólratörő, őszinte JÁTÉKOT szerettem a ’90-es évek fekete-afrikai csapataiban is!

Igenis menjünk,

támadjunk,

próbáljuk megnyerni a meccset és

a 94. percben

egy szöglethez

menjünk fel heten,

az átlag 17 centivel magasabb,

11 kilóval nehezebb

belga védők közé,

íveljük be a labdát

lágyan

a kapus kezébe,

de higgyünk a csodában,

hogy gólt szerzünk,

mert a kontra ellen

hátrafelé védekezve,

pozíción kívül,

elcsúszva,

létszámhátrányban,

biztosan gólt kapnánk.

Hát ja. És még az öltözőt is kitakarították! Megyek szemműtétre. Nem lézeres javításra, hanem ferdíteni! Éljen Japán! Ha pedig meghal, hát így haljon meg! Mint mi az eb-n – szintén Belgium ellen…

És elég volt Kolumbiából, ami

képzettebb,

atletikusabb játékosokkal,

jobb csapatként

70 percig csalta a focit,

utána 10 percig hisztizett,

balhézott,

rugdosódott és

provokált amíg

a 80. percben eszébe nem jutott, hogy

nem az éves hentestalálkozóra érkezett, hanem

vb nyolcaddöntőre és

varázsütésre

elkezdett focizni,

míg ki nem egyenlített, majd megint

szart bele az egészbe és

bíztak az angol hagyományban,

hogy a Három oroszlán

tizenegyesekkel nem nyerhet,

meg hát úgyis So Spursy,

és bármilyen nyert helyzetből ki tud kapni

de megszívta,

mint Maradona a csíkot, mert

van isten

és mert Észak-london

liliomfehér sarkantyúsai

egyszerűen jók és

One Of Our Own Harry Kane,

a megváltó,

az egyszezonos csodagyerek (muhaha),

az #igazicsapatkapitány

a vállán

viszi haza!

COME ON YOU E N G L A N D !!!

Negyeddöntők:

Lengyelország - Portugália 1:1 (1:1, 1:1, 1:1, tizenegyesekkel 3:5)

A luzitánok megint nem nyertek meccset a rendes játékidőben, de a legjobb négybe jutottak. Szar focival.

Wales - Belgium 3:1 (1:1)

A sebesség ellenünk edző és taktika nélkül is elég volt, de Wilmots-szal a padon Belgium esélytelen bárminemű kiemelkedő eredményre. Wales köszönte szépen, hogy a futbalistaként átlagos, edzőként tragikus Wilmots félidőben úgy nyúlt a meccsbe, ahogy csak a legfogalmatlanabb balfaszok szoktak. Egy cserével kiiktatta a veszélyes szélsőjátékot és teret adott az ellenfél kontráinak. Bravó!

Németország - Olaszország 1:1 (0:0, 1:1, 1:1, tizenegyesekkel 6:5)

Történhetett bármi, ez a meccs Zaza tipegéséről marad emlékezetes. Pedig az olaszok visszajöttek...

Franciaország - Izland 5:2 (4:0)

Az eredmény tükrében még szánalmasabb Anglia és a Bagoly szereplése. Griezmann gólja pedig varázslatos volt.

Elődöntők:

Portugália - Wales 2:0 (0:0)

Az első Portugál győzelem, ami ráadásul egész magabiztosra sikerült. Bale küzdött, de most nem tudta a hátára venni a csapatot. Portugália bármelyik csapat játékát képes lenullázni.

Németország - Franciaország 0:2 (0:1)

Az utolsó 15 percet leszámítva erőtlen, így összességében teljesen esélytelen volt a Nationalelf. Lloris a végén azért bebizonyította, amit a Spurs szurkolók évek óta hangoztatnak: ő a világ legjobb kapusa.

Döntő:

Portugália - Franciaország 1:0 h.u. (0:0, 0:0, 0:0)

Húbaszdmeg! Portugália egy újabb hosszabbításban/büntetőpárbajban aratott győzelemmel feltette a koronát az EB-n nyújtott teljesítményére, ráadásul a döntőben megsérülő Cé nélkül, aki idén az Aranylabda egyértelmű várományosa. De akkor is! Lemondani a támadásokról, hogy már csírájában sikerüljön elfojtani az ellenfél támadásait, nekem nem vonzó - pontosabban gusztustalan, még ha a görögök elleni buktából a portugálok levonták a szükséges következtetést, ráadásul nem az aranygeneráció tagjai rohangáltak a válogatottban, szóval valahol még érthető is. Deschamps viszont - éppen a fentiek tudatában vállalhatott volna némi kockázatot... Így még csak azt se mondhatja utólag, hogy sokkal jobban megérdemelték volna.

Svájc - Lengyelország 1:1 (0:1, 1:1, 1:1, tizenegyesekkel 4:5)

Az első félidőben lengyel testvéreink azt csináltak, amit akartak. A második félidőben már nem tudtak csinálni semmit, mert elfáradtak és mert a svájciak megindultak (Shakiri meseszép ollózásával egyenlítettek is). A hosszabbításban nem akartak csinálni semmit, mert tudták, hogy mind az öt büntetőjüket be fogják rúgni. Pedig elvileg ilyet nem lehet előre tudni - vagy mégis? Látva a lengyel végrehajtókat: lehet.

Wales - Észak-Írország 1:0 (0:0)

Wales jobb, ha nagy nehezen is, de behúzták. Balet nem fogom többet dicsérni.

Horvátország - Portugália 0:1 (0:0, 0:0, 0:0)

A 118. percben kikapni úgy, hogy az ellenfél először próbál befejezni egy akciót és gólt szerezni még akkor is felbassza az ember agyát, ha ő se csinált sokat. Hát sok horvátnak szállhatott el az agya... A luzitánok mindent megérdemeltek, csak azt nem, hogy továbbjussanak. Mivel a horvátok se, igazságosabb lett volna kizárni mindkettőt.

Franciaország - Írország 2:1 (0:1)

A 2. percben jogos büntetőből szerzett ír gól után embert nem lepett meg, hogy a labda minden 32. percben jutott a francia térfélre. Most Griezmann volt a nyerőember, aki kétszer is betalált. Továbbjutott a házigazda, mert tudott újítani és ritmust váltani.

Németország - Szlovákia 3:0 (2:0)

Akárki is az ellenfél, ha nem akarsz nyerni, és füled-farkad behúzva, beszarva játszol, hogy elkerülj egy kiadós verést, akkor szart se érsz.

Magyarország - Belgium 0:4 (0:1)

Eddig tartott a csoda, de most sem a taktika vagy a felkészültség hiányzott, nem az önbizalom vagy az ügyesség, hanem a sebesség. A belgák átrohantak rajtunk az első 45 percben és legfőképpen Király Gabinak köszönhető a szoros félidei eredmény. A tótokkal szemben azonban mi úgy döntöttünk a szünetben, hogy nem birkaként megyünk a vágóhídra, hanem harcolunk. Mert ennek a magyar válogatottnak bizony már van hite és becsülete - hát megindultunk a világ legjobban kontrázó csapata ellen és játszottunk egy élvezetes második félidőt. Helyzeteink voltak, Courtois szorossá tehettük volna a meccset, de óriási szabad területek maradtak elöl ahogy kinyíltunk és az utolsó 10 percben kaptunk hármat. Hazard idén először világsztárhoz méltó, ihletett módon focizott - sajnos éppen ellenünk. Gyorsabbak voltak és sokkal jobbak, nincs kétség, de valahogy így kell becsülettel veszíteni. És így egy rossz szót sem szólhat senki. A srácok szíve-lelke most is ott volt a pályán! Köszönöm!

Olaszország - Spanyolország 2:0 (1:0)

Ha bárkinek kétsége lett volna felőle (nekem voltak), a tiki-taka korszaknak leáldozott. Hogy ez Xavi kiesésével, vagy a taktika kiismerhetővé se öncélúvá válásával vált véglegessé, tulajdonképpen mindegy. Egy taktikus és higgadt, jól felkészített csapat (az olasz ilyen) képes megakadályozni a hirtelen ritmusváltásokat, ami nélkül a spanyolok csak keresztbe képesek mozogni. Körbeadogatják a "falat", de nem tudnak érdemben és sokszor mögé kerülni. A gyors kontrákkal pedig látványosan nem tudnak mit kezdeni. Egy kicsit meglepett, de továbbra is tartom, hogy az innen továbbjutó csapatnak van a legnagyobb esélye döntőzni (a belgákkal).

Anglia - Izland 1:2 (1:2)

Na baszd meg! Brexit#2. Bagolynál nagyobb kókler nincs a földön! Kane, Vardy, Sturridge és Sterling 4 meccsen voltak észrevehetetlenek és értékelhetetlenek, Rooney , Alli és Wilshere impotens, a liverpooli duó főleg, Joe Hart-ra pedig nincsenek szavak. Egyedül a két szélsőhátvéd, valamint Eric Dier dicsérhető a csapatból, de hogy Izland ellen, vezetésről hogy tud kikapni Anglia?! Megmondjam? Hogy amíg Storck változtatott hátrányban, addig Hodgson csak feltett minden csatárt a pályára. Hogy volt-e területük? Hogy kaptak- e labdát? Ugyan kérem, ez kit érdekel!? Dilettáns pöcs, csak röhögni lehet rajta. Izland szokás szerint nem csinált semmit. begyakoroltak néhány pontrúgást, 2-3 kontratámadást, de ezzel egész jól elvannak.

Volt überszar és jó meccs, volt izgalmas is, de a legfontosabb, hogy mi a nagy zakó ellenére is emelt fővel, büszkén távozhatunk Franciaországból.

Én magam azt írtam korábban, hogy lesz keresnivalónk, de remélni sem mertem, hogy a csoportban mi fogjuk a legmeggyőzőbb játékot produkálni, a legtöbb gólt rúgni és hogy teljesen megérdemelten végzünk a négyes élén! Hogy 3 percnyi kezdeti zavar után Ausztriát simán lelépjük! Hogy utána egy nevetséges tizenegyet követően Izlandot úgy szorítjuk be a kapujuktól 20-22 méterre, ahogy a legjobbak a legkisebbeket! Hogy 3 csatárral küzdünk a végsőkig és 2 meccs után továbbjutunk! Hogy Portugália ellen már a cserecsapattal fogunk kiállni hadd pihenjen a standard gárda, miközben a luzitánok az életükért küzdenek! És hogy Cé a 2 gólja ellenére hisztizik ellenünk, mert még tartalékosan sem bekkelünk egy kiizzadt döntetlenért, hanem háromszor szerzünk vezetést!

Pedig ez történt. Csoportelsők lettünk. Megérdemelten.

Minden azzal kezdődött, hogy miután Alaba távoli lövése a 40. másodpercben kifelé pattant a kapufánkról, mi megnyugodtunk. És az a higgadtság az alapja mindannak, amire Storck épít. Amire Storck egy VÁLOGATOTTAT épített. Mikor mire van szükség: labdát tartunk, passzolunk, kontrázunk, cselezünk, támadunk, gólt lövünk, letámadunk visszazárunk, labdát szerzünk, blokkolunk,. Többes számban, mert mindezt 11 játékos produkálja tökéletes összhangban, tudatosan, tervezetten. Hibák persze vannak és továbbra sem Messi meg Neymar rohangál a válogatottban, de olyan CSAPAT vagyunk, amit nem csak hogy lehet, de egyszerűen muszáj szeretni. És meccsről-meccsre 15-20.000 magyar tombol a lelátón, vonul énekelve Franciaország utcáin, Budapesten lezárják a körutat, a villamosmegállók tetején is örömittas fiatalok lógnak: népünnepély minden meccs, mert büszkék lehetünk, mert BÜSZKÉK VAGYUNK.

Kedden még egyedül kiabáltam Szalai góljánál és majdnem elsírtam magamat Stieber emelésénél, aztán szombaton már édesapámmal anyáztam az orosz bírót és a bekkelő izlandiakat, de aztán kánonban ordítottunk az egyenlítésnél, hogy tegnap teljes legyen az extázis Petyával és Mónival Gera eszméletlen és Dzsudzsák két megpattanó lövésénél.

Nem veheti el tőlünk senki. Se az örömtől saját magukat megfosztó elvakult ellendrukkerek, se a károgó szerencsétlenek, se a végső győzelemre is esélyes belgák a 16 között: CSOPORTELSŐK LETTÜNK az Európa-bajnokságon.

És ki ne felejtsem a felsorolásból!

21.990,-Ft-ba fog fájni a meggypiros mez. És nagyon-nagyon boldog leszek amikor felveszem vagy csak fellógatom a falra a többi mellé, mert eszembe juttatja mindazt, amit átéltünk ebben a két hétben.

A színvonal még nem az igazi, de ez az Eb mégis felülmúlhatatlan, mert velünk rendezik! És hogy mi történt az első 36 meccsen?

A házigazdák egyedüliként a mezőnyben folyamatosan nyomást gyakoroltak az ellenfeleikre és gólra törően játszottak, mégis minden meccsükön megszenvedtek és nem voltak igazán meggyőzőek. Az egy szem Payet-t leszámítva legalábbis, mert ő folytatja, amit a West Hamnél abbahagyott év végén. Jól időzített bombáival hazaküldte a románokat és az albánokat is. Utóbbiak történelmi győzelme sem volt elég ugyanis a továbbjutáshoz, de csak mert Svájc erősebb náluk (ahogy a Puma mezeinél is) ennyi.

Bale csodálatos. 3 meccs 3 gól, ráadásul ő a tökéletes vezéregyéniség. A legnagyobb alázattal egymaga veszi a hátára a csapatát. A nyomoronc Roy „Bagoly” Hodgson hülyeségét (is) kihasználva Wales Anglia előtt végzett, a „halálágra” küldve a Háromoroszlánosokat, akik küzdenek, harcolnak, csak éppen nincs ötlet. Rooney visszavontan is lassú, Alli ügyessége ellenére a válogatottat még nem tudja húzni, Wilshere iparosként játszik, Henderson és Lallana még úgy sem, Kane pedig elveszik (ahogy Vardy is, szóval ne a One of our own-t kritizálja senki) a pályán. Dier és a Spurs két szélsőhátvédje szenzációs, de nem ők nyernek meccseket. Vagyis Dier majdnem, mert baszom nagy dugót vágott az oroszoknak, akik 2 évvel a hazai VB előtt egyetlen meg nem szolgált ponttal és 2:6-os gólaránnyal mennek haza gondolkodni és új csapatot keríteni valahonnan.

3 ukrán Cumi, ami azért különösen durva, mert a németek ellen egész pofásan játszó sárga-kékek az északírek ellen már nem csináltak semmit, utóbbiak számára viszont továbbjutást ért, hogy kb. egyszer kapura lőttek. Vicc, mert a jól ismert Laffertyék röhejes bunkerfocit játszanak, néha meg felkúrják a labdát, hátha lesz belőle egy pontrúgás (és McAuley fejes). Mondjuk, ha mást nem tudnak és a selejtezőcsoportban ez nagyon bejött nekik, akkor miért lepődök meg rajta? A németek jók, de a brutális ágra nyerték magukat a kicsik ellen, míg a lengyelek jobban jártak, hogy egy kontrájukat sem verték be a Nationelf ellen és maradt az X.…

Del Bosque is eltikitakatakikázta magát. 6 ponttal a zsebében, egy 4:0-ás, régi szép időket megidéző törökverés után, 1:0-s vezetésnél felpakolt még néhány középpályást nehogy elveszítsék a labdát. A horvátok máshogy gondolták és a lefújás előtt megbüntették a magabiztosan, de öncélúan passzolgató spanyolokat. Szopás így belefutni Conte csapatába, igaz? A cseh csapatban nem volt semmi és senki, aki értékelhető lenne, így a nagyon fogadkozó, de két vereséggel nyitó törökök legalább őket meg tudták verni és kézen fogva magukkal rántani a reptérre. Becsületből, ahogy az tőlük és Fatih Terim nagymestertől elvárható.

Az E csoportban a belgák Wilmots elleni gyönyörű taktikai- és a svédek elleni kiszenvedett győzelemmel már biztos csoportelső és ezért tartalékos olasz válogatott kikapott az írektől, akik így csoport harmadikként továbbléphettek.

A belgák az olasz elleni gyomros után (végre a röhejes Fellaini nélkül) agyonverték az íreket és nyugdíjazták Ibrahimovicot, a könnyebb ágon ellenünk folytathatják... mert

Fanatasztikus bravúrral Magyarország Izlandot, Portugáliát és Ausztriát megelőzve CSOPORTELSŐ lett.

Az Eb-n eddig nem volt eget verő színvonal, (a magyar – portugál derbit leszámítva) nem volt különösebben emlékezetes, nagy csata sem, a gólátlag minden eddigit alulmúlt, csak úgy elfolydogált ez a csoportkör. Kialakult egy rohadt kemény alsó ág a németekkel, spanyolokkal, olaszokkal, franciákkal, angolokkal, meg egy szerényebbnek tűnő felső ág, ahol a belgák, a horvátok és a portugálok a legnagyobbak papíron. És ahol ott vagyunk mi is.

Elment a "Vézna", aki játékosként és edzőként is megreformálta a labdarúgást. A totális futball, a La Masía és a labdatartás egyaránt az ő nevéhez fűződik. Háromszoros Aranylabdás, Játékosként bajnok és BEK-győztes az Ajax-szal, majd bajnok a Barçával is, az Oranjével világbajnoki ezüstérmes. Edzőként KEK győztes az Ajax-szal, majd BEK győztes a Barçával. Összeférhetetlen embernek mondták, de a kisujjában volt a sportág.

Johann Cruyff 68 évesen hagyott itt minket. Nyugodjék békében!

Elment a Mágus.

Lehet, hogy megmondóemberré vált és "csak" nyilatkozott, de ő volt az edző, aki 1986-ban a rendre kiesés ellen küzdő MTK-ból (akkor még MTK-VM-ből ) bajnokcsapatot faragott egyetlen év alatt. Aki minden játékosából kihozta a maximumot és akinél még Híres Gábor sem csak elhitte, hanem tudta, hogy ő a világ legjobb középhátvédje.

Az Ő csapatát látva lettem MTK szurkoló.

Isten nyugosztaljon, Mágus!

Szürreálisnak tűnik, de érdekeltek voltunk a sorsolásban.

Aztán - persze papíron - egész szerencsésen alakultak a dolgok.

Ausztria és Izland ellen sem mi leszünk az esélyesek, de hogy lesz keresnivalónk, az szinte biztos. Portugália? Nehéz dió, de BödeDani még nehezebb és majd jól földhöz bassza Cét. :-)

Meglátjuk. De a lényeg, hogy kint vagyunk, ott vagyunk és most a MAGYAR VÁLOGATOTTNAK lehet szurkolni!

Remek kapusteljesítménnyel, de minősíthetetlenül szar és defenzív játékkal, no meg Air Sanyi góljával az MTK 1:0-ra győzött egy enervált, peches (és gyenge) Fradival szemben, biztosítva a lényeget: ne legyen veretlenül bajnok a Ferencváros.

A futball Madridban volt.

A Real legerősebb összeállításában fogadhatta az egyetlen hiányzóval pályára lépő Barcelonát a Bernabeu-ban. Mivel ez az egyetlen hiányzó Lionel Messi volt, én a csapatok jelenlegi formája ellenére nagyon féltettem a gránátvörös kékeket.

Egészen a 20. másodpercig. Petivel elvonulva néztem a meccset és ahogy haladt az idő, lettem egyre nyugodtabb. Benitez Realja defenzíven játszott, márpedig ha a Barçát nem támadják le és hagyják őket tiki-takázni, akkor csak a kivégzés ideje kérdéses.

Előbb egy Sergi Roberto - Suarez (nem tudom megszeretni), majd egy erősen lesgyanús Iniesta - Neymar összjáték vezetett gólhoz. A második félidőben Neymar készített le sarokkal Iniestának egy labdát, aki 15-ről kipókhálózta Navas kapuját. Ha eddig bárkinek kétségei lettek volna, most az is megérthette: ezen az estén klassziskülönbség van a gárdák között. Suarez végül a csereként beálló Messi passzából lőtt még egyet, hogy az emlékezetes 2:6-os meccs (Xavi 4 gólpassz!) különbsége itt is meglegyen.

2 dolgot nem értettem: az egyből pirossal kiállított Isco (illetve az előtte ugyanezt megúszó Ramos és a könyöklő Cé) alattomos durvaságát, valamint Benitez cseréit. Ha volt értékelhető teljesítményt nyújtó és helyzetbe kerülő játékosa, akkor az James Rodriguez és Marcelo volt. Na őket cserélte le. Garbage time-ban volt ugyan két Cé helyzet, de összességében sima volt a rangadó.

Ez a Barcelona még mindig képes az űrfocira.

Nem hittem, vagy csak nem akartam hinni?

A Himnusz a meccs végén

Nem tudom. De húszezer tomboló szurkolóval a háta mögött, a magyar nemzeti labdarúgó válogatott szívvel, lélekkel és végül magabiztosan másodszor is megverte Norvégiát. A pótselejtezőt kettős győzelemmel teljesítettük! Ott leszünk az EB-n.

Priskin Tamás gólja.

Priskin Tamás góljánál üvöltöttem és szaladtam a már aludni készülő Petihez, hogy jöjjön gyorsan, a másodiknál már csak halkan ráztam az öklömet, a legvégén pedig a könnyeimmel küszködtem. Ott leszünk az EB-n.

Böde Dani kontrát akadályoz meg, Hajdú B. felejthetetlen poénja szerint "Szerintem a labdára ment!" :-D

30 év. Ennyit vártam, hogy a válogatottat ismét a világelitben lássam. Nyilván kellett hozzá szerencse, kellett hozzá létszámbővítés, de nekünk sikerült, ami pl. Hollandiának nem. Ott leszünk az Eb-n.

Király Gabi lehűtötte az otthoni kedélyeket. :-)

Ott leszünk az EB-n.

avagy Kleinheisler ne legyen Koplárovics 2.0

Kimentünk tehát Norvégiába, ahol a 3. percben Király bemutatta azt a védést, amire nem éppen rövid és eseménytelen, bravúrokban ellenben bővelkedő karrierje során mindig vágyott. Miután pedig megfogta a lehetetlent, a magyar válogatott 87 percen keresztül hozta magát. Hogy ez mit jelent?

Ha volt ereje és ideje, akkor látványosan és/vagy magabiztosan tartotta és hozta ki a labdát, hogy néha helyzetbe is kerüljön,

ha nem volt ereje és ideje, akkor látványosan előrebaszta a picsába a labdát, hogy a norvégok nemsokára helyzetbe kerüljenek,

amikor pedig ehhez sem volt ereje, akkor Fülöp Marci kapufára tolt egy fejest.

Kaphattunk volna 2-3 gólt, ítélhettek volna 1-2 büntetőt ellenünk, de nekünk is volt 3 kimaradt ziccerünk.

A norvégok jobbak, ezt továbbra is tartom - de kiemelendő, hogy Király a földöntúli védése után is végig magabiztos, Guzmics fejjátéka pedig egészen parádés volt (a földön pedig büszkén vallotta az "amerreállokelkúromazsugát" eszmét). Némo ügyesen kevergetett és indult meg, valamint volt egy meglepetésemberünk, a Videotonnal szerződését meghosszabbítani nem akaró, ezért "nevelő célzattal" a tarcsiban is csak kispadozó és kizárólag az utánpótlás válogatottban játszó Kleinheisler László, aki lelkes volt, ügyes és bátor.

Dzsudzsák, Gera és Szalai pont olyan volt, mint a harmat - a visszavágón a csapatkapitány ennél csak jobb lehet, Gerazolink  szerencsére el lesz tiltva, Szalai pedig remélem kikerül a csapatból (kivéve, ha Storck most is 87 norvég szöglettel és pontrúgással számol, mert akkor ismét beteszi fejelni hátra). A többiek ugyanúgy mint a csapat, egyszerűen csak hozták amit tudnak. Ez pedig jó.

A visszavágón vasárnap legalább ilyen nehéz lesz, mert a norvégok nagyon be tudtak minket szorítani és fizikailag nagyjából annyival jobbak a magyar válogatott játékosainál, mint azok a veresegyházi asszonykórusnál.

Ha bekkelünk, kikapunk. Ha ésszel, hittel és szívvel játszunk, akkor kijuthatunk Franciaországba.

A sorsoláskor már sejtettük, a mérkőzések során pedig be is bizonyosodott, hogy a mienknél könnyebb csoportot szándékosan se tudtunk volna összeválogatni.

Röhejes ellenfelekkel kellett megküzdeni, ráadásul nem csak az első két helyezett jutott egyenes ágon ki az EB-re, de a legjobb csoportharmadik is - márpedig ebben a csoportban sok pontot szerezni inkább volt kötelező (még nekünk is), mint nehéz.

Románia keresi önmagát, hasonlóan nagy válságban a válogatottjuk, mint a mienk.

Görögország a VB-n majdnem a nyolc közé jutott, de azóta harmincnyolcszor nagyobb válságban a válogatottjuk, mint a mienk.

Finnország, Észak-Írország és a Feröer-szigetek pedig még akkor sem hozzák a frászt az ellenfeleikre, ha egyébként mi tudunk szánalmasan szarul teljesíteni és kikapni hasonló kaliberű együttesektől.

Namármost mindent megtettünk, hogy elbasszuk és ez félig-meddig sikerült is.

Hihetetlen teljesítményt nyújtva oda-vissza megvertük a hokinagyhatalom finneket és a feröeri bálnavadászokat. Baszkikám, ez 12 pont!

Románia ellen összeszenvedtünk két döntetlent úgy, hogy itthon meg se próbáltunk nyerni. A görögök leépülése arra volt jó, hogy csak idegenben kapjunk ki, hazai pályán pedig kiszenvedjünk egy X-et. Észak Írosrszág ellen mindkét meccsen vezettünk, hogy az izmos hajráknak köszönhetően itt 0, ott 1 teljes pontot szerezzünk. Hát nem frenetikus?

A vicc az, hogy jegyzett csapat legyőzése nélkül is számolgathattunk és ha Lettország nem kap ki az utolsó fordulóban Kazahsztántól (ismét két zseniális gárda), vagy a törökök emberhátrányban nem győzik le Izlandot, akkor egyenes ágon ott lennénk az EB-n! Na, ezt bizony kurvára nem érdemeltük volna meg. És nem a sors kegyetlensége, hanem a válogatott bénázásai miatt. Leadtunk 5 pontot az észak-íreknek, hazai pályán nem akartunk nyerni Románia és Görögország ellen. 3 szövetségi kapitányunk is volt, a bunkó Pintér Attila, a lelkes és a Herthával hihetetlen szeont futó Dárdai Pál, majd most az Andy Möllerrel megtámogatott Bernd Storck, aki egy nemzetközi közhelyszótárral a kezében próbálja dirigálni falábú kedvenceinket.

Én a pótselejtezőben 2 lehetőséget látok. Az egyik ugye a kijutás, aminek a százalékos esélyeiről lehet vitatkozni, de hogy 10-15%-nál többet a kutya nem ad és hogy a sorsoláskor a norvég műsorvezető örömében üvöltözni kezdett a stúdióban, az azért nem véletlen.

A második és szerintem fontosabb lehetőség az, hogy bizonyíthatunk. Bizonyíthatjuk, hogy ott a helyünk,. Nem egy szánalmasan retardált csoportból jutunk ki pékek és edzőbuktatók, kokainisták és képzetlen favágók legyőzése árán, hanem egy jegyzett, nálunk erősebbnek tartott válogatott ellen nyújtott teljesítménnyel.

Adja isten, hogy sikerüljön és 30 év után ismét világeseményen (muhaha, ez pont egy EB) tehesse tiszteletét a magyar nemzeti válogatott!

Lehet, hogy szatirikus lett a poszt, de nagyon szurkolok. Édesapámmal együtt fogom nézni a meccset és biztos vagyok benne, hogy idegesek leszünk.

Hajrá magyarok!

Egy fiatal magyar kapus, aki - bár lehetett volna még sikeresebb - hazai viszonylatban óriási karriert futott be. Az MTK együttesében védett, amikor felismerték benne azt a tehetséget, ami arra predesztinálta, hogy egy elit angol klubhoz igazoljon. A Tottenham Hotspur első csapatában nem kapott szerepet, de standard Championship játékos lett, sőt a Manchester City együttesében a BL-ért harcolt.

Szorgalmas volt, elhivatott és vidám. A rák pedig kegyetlen.

Nyugodj békében, Marci!

Aki követ, vagy néha-néha ránéz a blogra, esetleg véletlenül idetéved, tudhatja, hogy szentimentális alkat vagyok. Amikor megkezdődtek a Hidegkuti-stadion bontási munkálatai, én vásároltam 6 széket, hogy később ládát, sörözőszéket, vagy bármit készítsek belőle, ami emlékeztet arra, hogy most augusztusban már 30 éve lesz, hogy először ültem a Hungária körúti stadion lelátóján édesapám és Onas papa között.

Még le kell tisztítani őket, de nem bírom ki addig. Nagyon boldog vagyok, hogy elkészültek. Kettő már ott figyel a teraszunkon, a harmadikat apunak ajándékozom.

Most már mindig velem lesz a stadion, költözzek bárhová is. :-)

Ez a molinó feszült a Nou Camp lelátóján, egy 17 éves (valójában, az ifi csapatokkal együtt 24 éves) karrier lezárásakor. Xavi Hernandez Creus-ról már írtam, az el Clásicok kapcsán is sokszor, de ezek a napok a futballban ismét (az egyik?) legnagyobb kedvencemről szólnak.

Xavi Hernandez a Barcelona és az egyetemes futball egyik legnagyobb játékosa. 170 centibe belefért minden, ami a labdarúgáshoz kell, ami egy kombinatív passzjátékra építő csapat irányításához és mozgatásához kell.

A Sors annál méltóbb módon nem köszönhetett volna el Xavitól, ahogy tette:

Utolsó idegenbeli bajnokiján, egy Atletico elleni rangadón bajnoki címet szerezhetett, utolsó hazai bajnokiján átvehette a bajnoki címért járó serleget és 90.000 ember ünnepelhette, az utolsó fellépésén a Nou Campban spanyol kupadöntőn játszhat, majd utolsó mérkőzésén a katalán klub színeiben Bajnokok Ligája döntőt fog játszani. Megérdemli. Megérdemel mindent. Mert ha az elmúlt 15-20 évben Puyol volt a szíve, akkor Xavi volt az agya a korszak legjobb együttesének. Az FC Barcelona megadta az ikonjának azt, amit megérdemelt. Méltó búcsút, tiszteletet és elismerést.

Jó utat, Xavi!

Miközben a Spurs - bár a KLUB hivatalosan is felvette tagjai közé a Magyarországon már tavaly bejegyzett szurkolói egyesületünket - sokadik reménytelen teljesítményével 0 perccel a vége előtt ismét bukóra áll hazai pályán (ezúttal a félelmetes Stoke az ellenfél) és a Juve edzőmeccsé silányítja a Parma elleni ex-rangadót (5:0 a 65. percben), eszembe jutott, hogy 1,5 - 2 hónapja annyit foglalkozok az NFL-lel, hogy a blog gyakorlatilag szünetel. Most a bye-weekek miatt van annyi szabadidőm, hogy röviden említést tegyek néhány lényeges dologról:

Panka 7 éves lett, iskolás nagylány. Volt hepaj, volt buli, volt torta és ajándékok, most nagyon élvezte, hogy ő a központ.

Asszonka is szülinapos volt, ő előzetesen kapott egy táska-pénztárca kombót, majd meglepetésként egy sétarepülést. A rossz idő miatt nem egy 40 perces szentendrei utat, de egy 15 perces budapesti panorámásat. Én izzadtam, féltem, a gyerekek extázisban örömködtek, tavasszal ismétlés.

Sir kán nagyon leamortizálódott. Hétről-hétre soványabb, lassabb, szinte teljesen megsüketült, de legalább még bújós és nagyon fel tud háborodni, ha valami kedve ellenére történik.

"Nincs demokrácia!" "Internetadót akar bevezetni a viktátor!" Tízezrek az utcán, a Kormány pedig bizonyítja, hogy mi is a demokrácia. A számos érthetetlen, bicskanyitogató intézkedés és nyilatkozat mellett Orbán nem csak meghallja a tüntetők hangját, de vissza is vonja a törvénytervezetből az adónemet.

Szintén tízezren készülnek az utcára Vida Ildikó lemondását követelve. Na ez durva, mert fingjuk sincs arról, hogy miért tüntetnek. Az USA kitiltotta a NAV elnökét az Államokból és korrupcióval vádol - nem konkrétan Vidát, de úgy bele a vakvilágba, a magyar adóhatóságot. Ez tízezer demokráciát féltő hazánkfiának elég. Az USA mondta, meg egy elmeháborodott (időközben véletlenül balos politikussá törzs- és egyedfejlődött) ex-navos összeesküvés-elmélkedte. Hogy a helyzetet Vida (de legfőképpen a kormány) rosszul kezelte, az sajnos nyilvánvaló, de az a hisztéria, ami a tények ismerete nélkül kialakult: iszonyú.

Ákos ismét letett az asztalra egy gyöngyszemet. Igazán.

Írtam a BKK-nak egy hónapja, hogy az egyik buszból, ami mögött tötymörögtünk a dugóban, folyik a nafta. Kaptam választ! Nem csak amolyan általános blablablát, hanem értékelhetőt:

"Társaságunkhoz 2014. október 8-án érkezett elektronikus levelével kapcsolatban tájékoztatjuk, hogy a járatot közlekedtető BKV Zrt. az érintett autóbusz tanksapkáját a szivárgás miatt lecserélte."

Nem kapkodták el, de intézkedtek és vették a fáradtságot visszajelezni. Mindenesetre bíztató.

Bontják A Stadiont. Vérzik a szívem és örülök egyszerre. Közel 30 éve, hogy először leültem a "fedett lelátóra".

A Real agyonverte a Barcelonát a bajnokságban - és megérdemelten. Sokkal erősebb. A BL duplázás is meglesz nekik, mert Luis Enrique nem Pep Guardiola és a mai katalán keret sem az 5 évvel előtti.

Mindjárt rajt Sao Paoloban. Miután a Ferrari idén is döglődik, nagyon szurkoltam Rosbergnek, hogy az apja, az egyik nagy kedvenc Keke után (igaz már nem finn, hanem német színekben) ő is világbajnoki címet szerezzen, de sokakhoz hasonlóan engem is sikerült elüldöznie magától. Hamiltont utálom, de Nico többször volt sportszerűtlenebb, mint gyorsabb az angolnál. Amikor "csak" azért szurkolok valakinek, mert a kedvenc esélytelen, de szurkolni kell, akkor a szimpátia nem eljátszható.

Németország - Argentína 1:0 (0:0, 0:0, 0:0)

Ha az egész világbajnokságon nyújtott teljesítményt vesszük alapul, nem kétséges, hogy a legjobb csapat diadalmaskodott.

Apró szépséghiba, hogy a döntőben Argentína bizony jobban játszott (a meddő mezőnyfölényt még Barcelona szurkolóként sem minősíthetem jobb játéknak). Ha a fáradtságuk miatt csak 75 percig is a 90-ből, de az ő akaratuk érvényesült, a kontráikból rendszeresen érkeztek meg Neuer kapujához, helyzeteket dolgoztak ki, de azokat rendre kihagyták - Higuaín, Agüero és Messi is hagyott ki ziccert egy az egyben, ami egy átlagos futballmeccsen is luxus, nemhogy egy VB döntőn! A németek a két félidő végén voltak erősebbek (frissebbek), de egy szöglet utáni kapufán és egy életerős lövésen kívül nem nagyon tudtak mit felmutatni, egészen a hosszabbításig. Addigra már mindkét csapat elkészült az erejével (ez a többszöri túlmunkára kényszerített dél-amerikaiak esetében érthetőbb), lazábbak voltak a középpályák, lassabbak a védők is, de Schürrle és Götze csereként állt be... Az előző még meg tudta húzni a balszélt, utóbbi meg a védője előtt volt képes a kapu elé érkezni, hogy egy kacska, de tudatos mozdulattal bevegye Romero kapuját.

6-7 perc múlva, egy az utolsó utáni pillanatban közel 30 méterről eleresztett, gyatra Messi szabadrúgás után jöhetett a német extázis.

A rendes játékidőre saccolt döntetlenem bejött, ezzel legalább a tippjátékunkat megnyertem. Peti kék-fehér csíkos Messi meze tehát továbbra sem egy világbajnok meze...

Nyaralásunk miatt megkésve, de kötelességtudóan.

Brazília - Németország 1:7 (0:5)

Így, egy hét távlatából utólag egy tömör "Mifasz?!" szóban összefoglalható lenne az első elődöntő, de ennél azért több jára Nationalelf részére. A brazilok lejátszották a maguk Irrapuatoját, a németek pedig viszonlyag jó 90, kifejezetten jó 45 és eszméletlenülhihetetlenül jó 9 percet produkáltak. Ez pedig 7, 5, 4 gólt jelentett. A hazaiak először nem voltak mázlisták a VB-n, agyon is verte őket a csúcsra járatott német válogatott. Most írja le, hogy megérdemelt siker született? Az eredmény ismeretében ez kissé felesleges.

Hollandia - Argentína 0:0 (0:0, 0:0, 0:0, tizenegyesekkel 2:4)

Itt viszont már az elején sem árt leszögezni, hogy megérdemelt az argentin továbbjutás. Többet tettek a győzelemért, a hollandok arra bazíroztak, amire Costa Rica ellenük. A büntetőpárbajra azonban nem maradt cseréje Van Gaalnak, így Krul nélkül esélytelenek voltak. A futball istene most (kivételesen?) igazságos volt.

A tippem a döntőre 1:1 (volt).

Pénteken ünnepelte 88. születésnapját, de szombaton infarktust kapott. Ma 15:30-kor az index még arról számolt be, hogy jobban van a spanyol, az argentin és az egyetemes labdarúgás egyik legnagyobb alakja, Alfredo di Stéfano. Nem sokkal később érkezett a szomorú hír, hogy csatlakozott Pancho-hoz. Fent újra legyőzhetetlenek lesznek.

Most még időben! A papírforma ott sem borult, ahol azt reménykedve tippeltem. Hogy ez a 4 legjobb csapat-e, azt nem tudom, mindenesetre egyre szarabb a VB. Gyakorlatilag nincs olyan együttes, aminek ne lett volna übergyenge meccse, ahol kizárólag a szerencse vagy a bírók segítsgének köszönhetően nyert vagy úszta meg a vereséget, de nem is ez a legfőbb probléma, hanem hogy nincs, vagy ha van, akkor is ötlet nélküli a támadójáték. Ez persze érthető - ahogy nő a tét, úgy kockáztatnak egyre kevesebbet az edzők, de hogy ennyire unalmas 90/120 perceket kelljen végigszenvedni, az idegesítő.

Éppen az első negyeddöntő megy, szóval még kések is egy kicsit, de pár szóban azért mind a 8 meccsről érdemes megemlékezni.

Volt idő, amikor meccsről meccsre foglaltam össze a történéseket, aztán volt, amikor csoportkörönként. Mára az maradt, hogy messze túl a féltávon, a csoportközdelmek lezárultakor vagyis már a nyolcaddöntős párosítások ismeretében tömörítem az eddig történteket - csoportonként, a legjellemzőbb képekkel.

Brazíliában tegnap egy J-o, Pitbull & vmi brazil misspicsa seggrázós-tátogós dalát is magába foglaló színes megnyitóünnepséggel (csak találtam egy valamirevaló és nem pejoratív jelzőt!) kezdetét vette a futball-világbajnokság.

Hogy is mondjam?

Végre a futballról szól(hatott volna) minden és nem az utcán tüntető ezrekről, az őket gumibottal oszlató katonákról, a korrupt brazil sportvezetőkről és FIFA vezérkarról, a dollár-százmilliókból épített épphogy-kész, de későbbiekben kihasználatlanul tátongó stadionokról, de a nyitómeccs bírója gondoskodott róla, hogy a főszerep az övé legyen.

Egy fociőrült cimborám azzal nyitott, hogy messze kisebb lelkesedéssel várja a tornát, mint korábban bármikor, mert a brazilok szerinte hasonló játékvezetői segítséget fognak kapni, int Dél-Korea kapott 8 éve. Megindokolta: a fél ország már most az utcán tüntet, sztrájkol és forrong, ha pedig a Seleçao nem nyer VB-t, akkor a másik fele is utcára vonul... Van benne valami, de erős túlzásnak éreztem.

A nyitómeccs után, 1/64 rész alapján semmit nem illik kijelenteni, különösen nem csalást kiáltani, de a büntető megítélése, ami végül eldöntötte a 3 pont sorsát, olyan mértékben volt vérlázító, hogy személyemben a horvátok hosszabb távra is nyertek egy szurkolót.

Továbbra is a francia-spanyol-Nigéria vonalon mozgok, Chile (Arturo Vidal és Alexis Sanchez miatt), Belgium (a Spurs-kontingens és a hihetetlen tehetség-koefficiens miatt) és most már Horvátország a szimpatikusabb, mint a többi kategóriában mozog. Ahogy korábban is mindig, minden meccset nézni fogok, a kérdés csak az, hogy napi 3 óra alvás mire lesz elég?

És hogy mire lesz elég a hazai pálya az amúgy bivalyerős kerettel rendelkező és taktikailag is érett braziloknak?

A német precizitásba oltott, Löw-féle német ötlet és sebesség?

A valószínűleg kisebb korrekciókat igénylő, de génekbe kódolt spanyol tiki-taka?

Papírforma szerint 3 éremre.

És a továbbiakban?

Az olaszok próbálnak németek lenni, mert eltűntek és kikoptak közülük a zsenik (hol van már Roberto Baggio, Alessandro del Piero vagy Francesco Totti?)! Maradt a csapat és a taktikai tökéletesség. Ez azért sok mindenre elég szokott lenni, jelen esetben, kínkeservesen, izzadva akár egy elődöntőre.

Argentína Messi hátán, kapus és védelem nélkül próbálkozik, borítékolhatóan hiába.

Belgium olyan generációval rendelkezik, amilyen szerintem nincs még egy a világbajnokságon. 25 év körüli tehetségek és zsenik, felkészült edzővel, könnyű csoportban, de nehéz ágon. Kijöhet nekik a lépés és szurkolok is nekik - akinek Enzo Scifo, Eric Gerets, Jean-Marie Pfaff, Jan Ceulemans, vagy Michel Preud'homme neve mond valamit, az szintén. :-)

Uruguay lenyomja Angliát a csoportban. Márpedig a csoportjuk erősebb, mint az águk...

A franciák átszenvedik magukat a csoporton és a bosnyákokon is. Feltéve hogy megtanulnak küzdeni egymásért.

Ez mondjuk legjobb nyolcat, vagyis negyeddöntőt érhet.

Hát a 16?

Portugália Cében bízik, pedig lenne körülötte egy csapat is, ha hagyná. de nem hagyja. Ghánát még megelőzik a csoprtban, de mondtam, hogy a belgáknak jó csapatuk van?

Chile meglepetést fog okozni és továbbjut a halálcsoportból, vagyis Hollandiáról ebben a bekezdésben sem írok, de Brazília azért sok lesz nekik...

Kolumbia szintén továbbjut, de ez nem lesz meglepetés, mert a csoportjuk a vicc kategóriába tartozik. Pár éve izmos lett volna, de a jelenlegi japán és görög válogatott gyenge.

Bosznia-Hercegovina szépen, továbbjutással debütál. Ha nem előzi meg az argentinokat, akkor csoport-másodikként hatalmas meccset játszhatnak a franciák ellen - ha ott egy hisztis bagázzsal találkoznak, meglepetést okozhatnak, de szerintem Deschamps máshogy tartja kézben a Les Bleus-t, mint Domenech...

Elefántcsontpartnak mindegy, hogy Uruguay vagy Olaszország jön szembe, mert taktikailag mindkettő annyival előttük jár, hogy csak koncentrálniuk kell - az már elég.

Az oroszok továbbjutnak, mert Algéria és Dél-Korea még nekik sem okozhat óriási meglepetést, de hogy a 16 között befejezik, az hét szentség.

Mexikó vagy Horvátország, illetve Ecuador vagy Svájc? Előbbiek, de Spanyolország meg Argentína már nagy falat lesz a két továbbjutónak.

A fekete-afrikaiak megint megszívták. Négyből három legalábbis. A legerősebb csapat nehéz csoportba került (Ghána), Nigéria és Kamerun messze nem a régi. Előbbieknek sansza mondjuk van a 16-ra, de a bosnyákok lenyomják őket a ki-ki meccsen, utóbbiak pedig esélytelenek megelőzni a horvátokat és a mexikóiakat is egyszerre, különösen hogy a felkészülés legvégén is képesek voltak a jutalmazásukért folyó bojkottra koncentrálni...

Hogy ki maradt ki?

Az angolok sokadszor is nagyon szeretnének egy kicsit mások lenni. Hogy kik, azt nem tudom, de biztosan nem tipikus angolok: erős keret, gyenge csapatmunka és sok pech. Szerintem maradnak angolok és tovább se jutnak, de nem lesznek egyedüli "szépreményű, nagy" búcsúzók.

Hollandia szintén leég.

Ha Van Gaal mégis döntőbe dirigálja Robbenéket és a leáldozó spanyol-korszakról születnek majd értekezések egy hónap múlva; ha Scolari a pokolra, Messi pedig a mennybe jut; ha az angolok röhögve lelépik a taljánokat, a franciák pedig megint szégyenszemre kullognak haza 3 meccset követően, jusson eszetekbe, hogy ez a futball. Bármi megtörténhet. De Irán továbbjutására azért ne fogadjatok! :-)

Jó szurkolást Nektek is!

Még egyetlen fradistával se beszéltem, akinek tetszett volna.

Pedig ez a szobor KIBASZOTT JÓL NÉZ KI!