Az eszemben volt, aztán egy maratoni értekezlet miatt kiment a fejemből, hogy megírjam az évforduló alkalmával, múlt csütörtökön. Most pótolom a "hiányosságot", mert szeretek nosztalgiázni és erről azért illik is szót ejteni.
Szeptember 20-án volt 10 éve, hogy a NAV-nál, (akkor még az APEH-nál) dolgozom, de megfelelek a "3 évente nem árt váltani" elvnek is.
2002. szeptember 20-án kezdtem a Szívben, de "pestmegyében" egy azóta is visszasírt, fantasztikus közösségben. Nagyon régen történt (Móni már akkor is mellettem volt).
Két év után főosztályos jogász lettem, majd újabb 3 év elteltével átszerveztek minket régióvá (és Zuglóba költöztem). Ezzel sajnos felborult minden, mert bár kevesebbet kellett utaznom, a fantasztikus, baráti kollektíva szétrobbant, szinte teljes egészében kicserélődött.
A következő, de akkor már nagyon várt változás 2008-ban jött el, amikor kineveztek osztályvezetőnek (és Angyalföldre költöztem).
2 év alatt a szívemhez nőttek a beosztottaim, jól és eredményesen dolgoztunk, így a 2010. évi átszervezéseket és leépítéseket aránylag kis veszteségekkel átvészeltük, vagyis az osztályommal együtt lettem újra "pestmegyés" - és költöztem a Nyugatihoz. A nyugalom csak 2 évig tartott, mert - az okokat magamban tartom, az érintettek úgyis pontosan tudják - újabb átszervezés következett és egyszerűen megszüntették az osztályomat. Minden további nélkül megköszönhették volna az én munkámat is, visszavonhatták volna a vezetői kinevezésemet (ahogy mások esetében meg is tették), vagy felajánlhattak volna egy ügyintézői posztot, de szerencsémre elismerték a munkámat és egy másik főosztályon felkértek vezetőnek.
Kicsit több, mint 3 hónapig - éppen Karácsonytól - kellett magamban tartanom és tagadnom, hogy megszűnünk... Ennyi ideig tartott az alkudozás és a szervezés. Ennyi ideig voltam infarktus közeli állapotban, aggódtam a munkámért, a megélhetésemért, a családomért, voltam hol idegbeteg, hol depressziós. Ennyi ideig volt bizonytalan minden. 3 hónap alatt 10 évet öregedtem.
Most, fél év elteltével ismét minden szépnek tűnik. Az új munkám sokkal nehezebb, bonyolultabb és összetettebb, mint az eddigiek és mint azt elképzeltem, de sokkal érdekesebb és változatosabb is. Remélem, hogy itt is meg fogok felelni az elvárásoknak, de ezen végre nem aggódom, csak teszem a dolgom.
10 é után sem vágyom a magánszférába, 10 év után sem érzem degradálónak, hogy hivatalnok vagyok.
Meglátjuk, hogy mit hoz a következő 10 év...
Ti mondtátok