King Aranarth

Ez az első karácsonyunk négyesben. Peti nagyon jól viselkedett (vagyis kaja után azonnal húzta a lóbőrt), úgyhogy volt idő sütni, takarítani, fát díszíteni. Ennek köszönhetően a vörösboros-aszaltszilvás-narancsos kacsa Móni eddigi legfinomabb főztje lett, a lakásban meglepő rendet raktunk és - ha kellően precíz mikroszkópot használunk, a fenyőnkön is látszik, hogy formás, aranyos teremtés, amit hihetetlen rutinnal és szakértelemmel varázsoltam karácsonyfává. Az pedig, hogy csak egyhúsz magas, azt hiszem csak engem sokkol a családban.

Panka igazi nő! Teljesült egyik legnagyobb vágya és megkapta minden hercegnő legnagyobb álmát, egy távirányítós kék sportautót... Ez van, gyerekek! Egyelőre ugyan kicsit furcsán játszik vele, mert csak előre nyomatja, nem kanyarodik és amikor nekiütközik valaminek, akkor sem tolat, hanem felveszi és "meggyógyó' me' bibis", továbbá kergeti és hordozgatja, de nagyon élvezi. Jó ötlet volt Mónitól. Peti egy zenélő-villogó plüss-elefántot kapott, amit Panka már félig a magáénak tud és Toto-nak nevez.

Az én ajándékom: egy RHCP és egy Jimi Hendrix koncert DVD, valamint egy Fittman Irsai Olivér. Az elsőn már túl is vagyok, csak sajnálni lehet, hogy Frusciante mégis bejelentette a kilépését és nem állnak újra össze.

Panka habbal és játékokkal körbevéve csücsült a forró vízben amikor rájött, hogy ő bizony ültében is fel tudja emelni a lábát. Ezen még csak mosolygott, de aztán kitalálta, hogy az egyik műanyag kancsója pont passzol a lábfejére - hát rátette. Ahogy enyhén hanyattdőlve égnek emelte a lábát, már nevetett. Amikor pedig elkezdte forgatni a bokáját, megpörgetve ezzel a játékot, már hangosan kacagott, amíg csak le nem repült a lábáról.

Akkor sikongatva bányászta elő a vízből a kancsót, hogy újra feltegye a lábfejére. Jöhetett megint a mosoly, a nevetés, a kacagás, majd újra az extázis...

Jó volt nézni.

Vicces volt. Délelőtt átjött egy barátnőnk a 2 gyerekével (az egyik 2 éves, a másik 4 hónapos), meg a húgom Barnival. Az anyukák lelkesen beszélgettek, röhögcséltek, játszottak a gyerekekkel, akik kergették szerencsétlen macskámat és tesztelték az összes létező játékot - elsősorban persze azokat, amik elviselhetetlen hangot adnak ki. Én tarját sütöttem a frissen vásárolt giga-flekkenünkön. Déltájban megebédeltünk, játszottunk még egy kicsit a gyerekekkel, aztán elmentek a vendégek.

Panka ennek megfelelően marha későn, (11 helyett) 14 óra felé került csak ágyba, igaz akkor 2 órát durmolt - így viszont fürdetés és vacsi után nem akarózott elaludnia. Kihoztuk a nappaliba, hadd fáradjon. Hogy is mondjam: a feleségemmel versenyt ásítoztunk, Panka meg pörgött mint a búgócsigája. De jó terv volt...

Feleségemmel vettünk egy meseszép játszószőnyeget Pankának, akit 3,5 hónaposan egyre jobban lekötnek a játékai. Egy "full-extrás", márkás játszószőnyeg bizony hatalmas öröm! Gondoltuk mi. Élénk színek, puha plüss, zenélő csillag, forgó-csörgő állatfigurák, műanyag tükör, és egy cicus.

Na igen, a cicus. Összeszereléskor kiderült, hogy a szőnyeg korhatáros, a cicus ugyanis egy kanos kandúr.

Van egy olyan sanda gyanúm, hogy át kell alakítanom ezt a rohadt játszószőnyeget...

Sír, lefektetjük, meglátja, elhallgat, felhúzzuk, zenél, nézi, mosolyog, forog, követi, nevet, billeg, kacag, kalimpál, rugdalózik, kész extázis - nem éri el, elégedetenkedik, nyökög, elszomorodik, mérges, bepörög, sír.

Hiába, az élet körforgás.