King Aranarth

Napok óta ezen tipródom. Már az egyetemen is folyamatos és éles viták tárgya volt a magántulajdon szentsége és az élethez való jog viszonya, esetleges konfrontációja. Ez most országos pubicitást nyert a kesznyéteni uborkatermesztő esetével.

Szerencsétlen öreg már nem bírta elviselni, hogy rendszeresen lopják az uborkáját, ezért a kertjén belül (nem a kerítésébe) áramot vezetett. Jó szokás szerint jött 3 büdös tolvaj, akik közül egy ottmaradt. Agyoncsapta a 220. Erre az USA-ban legyintenek: mit keresett ott? Itthon már előzetesben van a bácsi és várhatóan jó sokáig sitten is marad, mert mások a jogszabályok. Magyarországon 2008-ban nem azt védik, aki dolgozik. Itt mérlegelni kell, hogy a védekezés mértéke és annak következményei arányban állnak-e a vélt kárral. Vagyis 30 kiló uborkám nem ér egy életet - alapból ez igaz is.

Tudomásul kellene azonban venni, hogy a lopás bűn. Ha nem véd meg az állam, kénytelen vagyok megvédeni saját magamat és a saját tulajdonomat. Ha ehhez sincs jogom, akkor engem nem vesznek emberszámba - a tolvajt, a betörőt, a rablót viszont igen.

Nem az önbíráskodást és a kivégzést hiányolom a jogrendszerből, hanem azt tartom nagyon veszélyesnek, hogy a fene nagy arányosítás közben az én jogaim csorbulnak; hogy kevesebb joga van egy becsületes állampolgárnak mint annak, aki lop. Ennyi.

Mérlegelnem kell, amikor lopnak tőlem? Hívjam a rendőrséget, vagy kiabáljak? Miből szereljek fel riasztót és fogadjak biztonsági őrt, ha ellopják a megélhetésemet jelentő vagyonomat? De eleve! Miért nem lehet közbiztonságot teremteni? Nem puskával akarok rohangálni éjszaka a kertemben, de ne kelljen előzetesben védekeznem, amiért megédem azt, amiért megdolgoztam!

Kicsi feleségem már mondta is: ezek után kéretik letartóztatni a biztonsági őrt, aki lelövi a bankrablót. Kár, hogy ott a tőkét védi az állam, míg itt csak egy öregemberről volt szó...

Állok a pénztárnál, mögöttem egy 70 körüli házaspár. Amikor a bácsi először rúg belém, sziszegve elnézést kér. "Semmi baj" - válaszolom mosolyogva. A második és harmadik alkalommal már csak biccent egyet, negyedszerre semmi. A felesége meg csak tolja előre, pedig ott állok, nincs hova mennie, a sor nem halad.

Ötödszörre is belémrúg az öreg, erre már morcosan hátrafordulok, mire a mama odaszól, hogy "Mit néz?" "A férje sokadszor rúg belém, gondoltam szólok, hogy nem tudok gyorsabban egy helyben állni." - válaszolok erőltetett higgadtsággal. "Szemtelen!" - Húha, ezt most jól megaszonta, de fel se veszem. Utána persze belekezd a "hátezekamaifiatalok" című lemezbe.

A tata újra rámlép. "Bocsánat, hogy megint belémrúgott!" fordulok hátra, de csak egy kurta "Kurvaanyád!" hagyja el a száját. "A Te kurva anyád!" felelem azonnal, a helyzetnek megfelelő választékossággal. "Menj a picsába!" "Te menj a picsába!" "Fideszes köcsög!" (Hát persze! Biztos kiszúrta a koronás címert - nem véletlenül rugdosódott...) "Maga nem normális" - ütök meg egy kicsit konszolidáltabb hangot, de az asszony már visít: "Mit merészel?! Laci mondd meg neki!" Na, itt kezdtem el röhögni, de még udvariasan elköszöntem: "Kellemes karácsonyi ünnepeket Laci bá', Te hülye fasz!"

A pénztáros kislány rámmosolygott és leszámolta a visszajárót. Amúgy átcseszett egy százassal.