Hazafele jövet benéztem a munkahelyem melletti antikváriumba. Tanulságos 10 perc volt. Miközben bogarásztam a könyvek között, belépett egy kócos, pattanásos arcú, vékony srác. Vörös fejjel, üveges tekintettel, kicserepesedett szájjal, zöld kordnadrágban, drapp hasított bőr dzsekiben, buzis lila-szürke sállal a nyakában.
- Jó napot!- köszönt elhaló hangon. - Egy könyvet keresek.
- Jó napot, akkor jó helyen jár. Mit keres? - kérdezte szellemeskedve az amúgy szimpatikus és segítőkész eladó.
- Nem tudom a címét. Azt se, hogy ki írta.
- Akkor nehéz lesz. Külföldi?
- Azt hiszem amerikai. De nem biztos. Hirtelen kiment a fejemből. Gyorsan akartam mondani.
- Milyen témájú?
- Azt hiszem ezoterika.
- Azokat a felső sorban keresse!
- Azok nagyon magasan vannak. Nem látok el addig. Nem nagy könyv, de 3 rész. És alapműnek tartják.
- Sajnos nem tudok segíteni.
- Kár, pedig nagyon jó könyv! Szerintem majd visszajövök, ha eszembe jut a címe! Viszlát!
Az eladó is köszönt, majd hozzám fordult:
- Meg ha majd nem leszel ennyire szétnarkózva, igaz?
Ti mondtátok