King Aranarth

Hol is kezdjem? Van egy szépséges és türelmes feleségem, egy 8 éves, okos és gyönyörű kislányom, egy 6 éves, huncut és jó kedélyű kisfiam. Volt egy csodálatos macskám is. Vannak továbbá gondolataim. A családom az enyém, de a gondolataimat megosztom veletek! Ha futball, akkor gránátvörös-kék zebra sárga-fekete sarkantyúval! És még valami: a zenét hangszerekkel játsszák. A számítógép nem hangszer; szóval: Keep on Rockin' ... Never Stop Rollin'

Címkék

1. (7) ac/dc (5) adó (7) aerosmith (4) afrika kupa (3) ákos (2) alföldi róbert (3) állat (20) állatvilág (4) alvin lee (2) andre agassi (1) andre villas-boas (1) Anglia (1) apeh (5) apu (9) armageddon (4) atlanta falcons (1) atlétika (2) átok (1) atombomba (2) autó (20) baba (49) bajnai gordon (3) balaton (7) Baltimore Ravens (1) bank (4) bánki tó (3) barátság (6) batu (1) bb king (5) beatrice (1) befektetés (3) betegség (11) big daddy wilson (6) bikini (1) bíróság (1) bkv (12) bl (17) blog (1) blues (70) Blue front (1) boksz (3) bölcsöde (2) boldogság (15) bor (26) borvacsora (1) bruce dickinson (3) bruce springsteen (15) bubus (1) budapest (24) Bud Spencer (1) bulvár (5) busójárás (1) buzi (9) bvb (9) bye alex (1) carlos santana (1) charles barkley (1) chris rea (3) chuck berry (1) chuck norris (3) cider (1) cigány (4) clint eastwood (1) coen testvérek (2) colin james (1) country (2) cream (1) család (35) csokoládé (2) daczi zsolt (1) deák bill gyula (9) deep purple (1) del piero (10) demokrácia (7) demszky (7) dire straits (1) divat (2) dopping (5) dorina (1) drog (1) edda (2) egészségügy (13) egyház (2) EL (1) elektro (1) élet (5) elmore james (1) elvis presley (3) el clásico (14) én (179) eric clapton (1) erkölcs (21) esélyegyenlőség (5) étterem (2) eu (7) euro2008 (20) euro2012 (17) EURO 2016 (8) évforduló (1) fc barcelona (60) feind (1) ferenczy györgy (1) fiatal (5) fidesz (36) fifa2010 (21) fifa 2014 (16) fifa 2018 (1) figula (1) film (27) folk (1) forma1 (9) fotó (13) frittmann (2) FTC (2) futball (243) gary moore (14) gáz (2) gazdaság (22) gianluigi buffon (1) gitár (20) gnr (2) green day (1) gyurcsány (44) halál (49) hard rock (27) harry redknapp (4) hasonlat (1) heavy metal (6) heti hetes (1) hitel (1) (2) hobo blues band (6) horváth ágnes (7) humor (11) i.m. (43) idézek (8) ifj katona tamás (2) iihf wc 2009 (9) iihf wc 2016 (1) index (9) inxs (1) irodalom (24) iron maiden (8) Japán (1) játék (5) jazz (4) jégkorong (21) jerry lee lewis (1) jimi hendrix (5) joaquin phoenix (1) jobbik (11) joe satriani (2) jog (12) johnny cash (3) johnny winter (7) john frusciante (4) john lennon (1) john mayall (2) juande ramos (6) juhász ferenc (1) juventus (22) jvc (1) kajak kenu (8) karácsony (3) karóra (1) katasztrófa (4) kazán (2) kerekpár (5) kereskedelem (2) keresztelő (2) kézilabda (7) kirándulás (16) kisteleki istván (2) költészet (6) koncert (63) konyári (1) könyv (11) konzervatív (1) kórház (4) kormány (64) kosárlabda (1) kötelező hallgatmány (5) kubala (1) kultúra (25) kurt vonnegut (2) kurva (3) kutya (5) lajkó félix (1) lakás (7) last.fm (2) ledley king (4) led zeppelin (3) légli (1) leo messi (16) les paul (1) liberális (28) lmp (3) lófasz (1) luxus (1) macska (1) macskusz (1) madrid (2) magyarország (122) magyar gárda (1) malév (1) márai sándor (4) mario lemieux (1) mark knopfler (6) máv (3) mdf (14) média (30) megasztár (6) meizu (1) mentő (3) mesterházy attila (3) metro4 (3) mlsz (1) mno (3) mobil (5) móni (76) motogp (8) mozi (11) mszp (82) mtk (25) műhold (1) multi (1) munka (13) napi top (14) nav (5) népszavazás (1) net (1) ne patriots (5) nfl (17) nhl (3) nigéria (1) nishu (7) nokia (2) nol (1) nyaralás (7) nyugdíj (4) ők ketten (1) olimpia 2008 (13) olimpia 2012 (11) olimpia 2016 (10) öltöny (1) ombudsman (1) onas (1) óra (1) orbán viktor (10) öreg (2) ősi riválisok (1) otthon (1) óvoda (1) Pampas (1) panka (95) pep guardiola (3) peti (45) phoenix suns (1) pittsburgh penguins (3) playboy (1) póker (2) politika (178) pontfm88.1 (6) populizmus (4) privatizáció (2) queen (1) quimby (5) radics béla (1) rádió (8) reform (8) reklám (9) rendőrség (9) repülés (3) rhcp (6) ripoff raskolnikov (6) ritchie blackmore (3) rock (66) rock n roll (7) roger federer (13) ronaldinho (1) rory gallagher (9) ruha (1) rúzsa (1) sajtó (6) sakk (2) salinger (1) salman rushdie (3) samsung (3) saul (3) saunier duval (2) sf 49ers. (2) sharp (1) sidney crosby (1) sir kán (5) snooker (2) sör (6) sorozat (5) sport (185) sportriporter (8) stephen hendry (2) steven tyler (3) stevie ray vaughan (2) sün (1) suomi (1) super bowl (8) szabó máté (1) számítógép (3) szdsz (51) szerencsejatek (2) szezonválogatott (1) színház (6) szlovák (5) szobor (2) szólásszabadság (6) szolgálati közlemény (1) szomszéd (5) szomszéd 2 (10) tahó (19) takáts tamás dbb (1) talmácsi gábor (3) tátrai tibor (3) technika (10) tél (3) tenisz (16) ten years after (1) természet (1) terror (4) the allman brothers band (1) the beatles (1) the rolling stones (1) the who (1) tolerancia (6) tomcsi (2) tommy emmanuel (4) Tom Brady (1) tottenham hotspur (50) tour de france (2) tracy chapman (1) tragédia (33) tudomány (5) tv (26) u2 (1) u20 vb 2009 (2) udvariasság (5) ünnep (40) űr (1) usa (12) úszás (6) utazás (11) választás (5) valentino rossi (4) van graaf (1) várhidi péter (2) vásárlás (2) vatera (1) velencei tó (1) vendégség (3) vers (3) vicc (2) vívás (3) vizilabda (3) wass albert (1) weöres sándor (1) wizzair (1) xavi (4) x faktor (1) X faktor (1) zene (162) zizou (1) zuschlag (2) zz top (1) címkefelhő

Ti mondtátok


A hiányzó mosoly

2012.12.19. 17:32 | king_aranarth | Szólj hozzá!

Poltikialag korrekt, diplomatikus kifejezéssel élve örökké vidám kisfiam bölcsődei képei nem tükrözik híven személyiségének ezen oldalát. Már a megrenddelő lapon láttuk, hogy csak a búskomortól a szomorúig terjedő skáláról tudunk választani. Most megérkeztek a kinagyított fotók. Peti nagyon szép és aranyos, de komor. Amikor megnézte a képeket, értetlenül Mónihoz fordult és megkérdezte: "És miért nem mosolyog?"

Címkék: fotó peti bölcsöde

Madridi hétvége

2012.05.09. 09:40 | king_aranarth | Szólj hozzá!

Ez az út rohadt jól sikerült!

Szombat. Kezdődött azzal, hogy édesanyám és apósom már kettő előtt megérkezett, így előbbi átvehette a gyermekfelügyeletet, utóbbi pedig velünk jött a reptérre, hogy aztán hazavigye a kocsit. Nekem kezem-lábam remegett, így még be se csekkoltunk, de már azt vártam, hogy landoljon a gép Madridban, mert totál szétcsúsztam.

Persze semmmi nem olyan egyszerű, mint az ember képzeli - néha sokkal jobb minden.

Ferihegyen például összefutottunk Panka balett-tanárnőjével, Andi nénivel. Mónit mosolyogva, nagy szeretettel üdvözölte, majd bemutatkozott, nekem pedig leesett az állam: Simkó Andrea. Kezet fogtam a párjával is, egy hatalmas, kedves és mosolygós fickóval, Michael-lel.

Check-in, biztonsági ellenőrzés (volt akiről a cipőt is levetették, nem csak az övet), kézipoggyász méret-ellenőrzés kettesben, majd tolongás a kisbuszon és helykeresés a Wizzair Airbus 320-asán immárom hármasban a hatalmas, kedves és mosolygós fickóval, Michael-lel.

Felszálláskor ugyan majd' összetörtem Móni ujjait, ahogy szorítottam a kezét, de aztán aránylag hamar megnyugodtam, leszámítva azt a néhány pillanatot amikor egy-egy légörvény megbillentette a repülőt. Közben beszélgetésbe elegyedtünk Michael-lel és onnantól kifejezetten jól telt az út! A hatalmas, kedves és mosolygós fickó nem más, mint Michael Krops, az osztrák születésű, de évtizedek óta Magyarországon élő ex-balettművész, jelenleg Európa-szerte elismert és foglalkoztatott top-koreográfus. Magával ragadó, nagyon szimpatikus ember. Vidám és természetes. Mesélt a karrierjéről, a munkájáról, arról, hogy mi az, ami mindenkinek az eszébe jut róla, pedig az csak 3,5 perc volt, elenyésző ahhoz képest, amit összességében letett az asztalra az igazi szakmájában. Beszéltünk színházról, stadionokról, autóalkatrész-kereskedésről, gyereknevelésről, érettségiről, nem csak mi, de az idő is repült, már a Balaton felett volt kedvem fotózni (megkereshetitek Csopakot, oda is utaznk idén!):

(széljegyzet: elnézést a fotók minőségéért, ami még ilyen kis méretben is elmarad a korábban kiposztolt képekétől, de "csak" az új Olympus SZ-10-es ultrazoom kompaktot vittük magunkkal - kicsi és marha kényelmes, a 18x-os zoom magáért beszél, a stabilizátor egészen jól funkcionál nagy telénél is, vagyis a gyenge akksi ellenére is  nagyon jó vétel volt, de a képminősége a technikából eredően nyilvánvalóan nem érhet fel a tükörreflexes gépekével.)

Szóval a repülőút végül nagyon jól sikerült, le sem zuhantunk, a T-1 terminálon pedig felvett minket Joseví és hazaszáguldott velünk. Gyors átöltözés, egy Heineken és irány a La Latina negyed, pontosabban a La burbuja que se Ríe étterem (A nevető buborék). A spanyol életvitel számomra felfoghatatlan. Nem az volt a gond, hogy a 7 személyre és 22:30-ra foglalt asztalunkra 23:10-ig vátunk, mert a rendelés után szinte azonnal kihozták a kaját (2, egyenként 4 fős "menüt" kértünk, amiben kagylótól a sült kolbászig, saját magunknak kövön grillezett hústól a tojásos sonkáig minden volt), hanem a tény, hogy éjfélkor vacsoráztunk! A desszertet jóval 1 óra után tálalták! Hulla fáradtak voltunk, telezabáltuk magunkat, mire jött a hír, hogy akkor most nyomás bulizni. Ja, kösz. Háromig megittunk néhány koktélt és hajnali négykor már ágyban is voltunk. Ennyit a vasárnapi korai kelésről... :-)

Vasárnap. Jó turista módjára alig aludtunk és kilenckor már fel is ébredtünk Mónival, de a házigazdát csak nem kelthetjük fel! Joseví tízkor még melegszendvicset készített nekünk és Paulinának. Eszméletlenül finomra sikerült, de így csak délben vehettük nyakunkba a várost. Először egy hegytetőről fotóztuk a várost, majd a madridi városligetbe, a Parque del Retiro-ban sétáltunk: az, hogy több a látnivaló (Monumento de Alfonso XII, Palacio de Velazquez és Palacio de Cristal) mint az itteniben, az egy dolog, de hogy klasszisokkal gondozattabb, az szomorú, mert arra csak figyelni kellene...

Több, mint egy óra sétálgatás után a Prado,

az Iglesia de San Jerónimo és a Real Académica felé léptünk ki a parkból, majd a híres Neptun szökőkúthoz mentünk. (Itt az Atlético Madrid szurkolói szoktak előszeretettel ünnepelni egy-egy győzelmet.) A téren apró malőrként Móni megbökött egy mozdulatlan pantomimest, aki felháborodva, "Neked nem volt gyerekszobád?!" kiáltással vett elégtételt.

 

 

 

 

 

Átgyalogoltunk a Cibeles szökőkúthoz (ennél már a Real Madrid drukkerek szoktak tombolni).

Kezdtünk fáradni és megéhezni, de mit nekünk! Irány a Plaza Mayor! Jelentem: elértük a Főteret, de pár fotó után

bezuhantunk egy Sonkamúzeumnak nevezett étterembe, ami az egyetlen csalódása lett a hétvégének.

A Spanyolországban szokásos napi menüből válogattuk össze magunknak ebédet, és bár az én sárgadinnye sonkával c. előétel mesterművem még rendben volt, a főfogásom, a sültmalac egy kicsit zsíros volt, ráadásul a tálalása kikészített:

Hogy a jó büdös életbe lehet egy hosszában félbecsapott koponyát, apró kis fogakkal a szájában a tányéromra tenni???

Na mindegy, csak kiheverem valahogy, elvégre Móni is kitett magáért. A feketekávéját elegáns mozdulattal, nagy ívben öntötte hófehér nadrágjára, amit természetesen csak nagyjából tudott lemosni a combjáról, még a pincérnő készséges (de kissé kínos) segítsége ellenére is.

Jóllakottan átsétáltunk a Sol-ra (a központi tér), lefotóztam Madrid jelképének a szobrát, ami a templomokban, a házfalakon, a kukásautókon egyaránt szerepel):

Innen aztán SOS hazametrózunk (10 vonal, mind légkondis, érintőképernyős jegyértékesítő automaták és forgókapuk), hogy este Móni egyik legkedvesebb barátjánál vacsorázhassunk - ott persze elhúzódott a gyerekek altatása, ezért ismét 11-kor kezdtünk enni, de ezen már meg sem lepődtünk. Terülj-terülj asztalkám, de kissé visszafogott hangulat: Edu ugyan szokás szerint kedves volt és humoros, de a felesége egy külön tanulmány, minden rossz igaz róla, amit eddig hallottam.

Mivel hétfő a spanyoloknak is munkanap, egyre haza is értünk, így aránylag frissen vághattunk bele az utolsó napunkba Madridba.

Hétfő. A lakásban elbúcsúztunk Josevítől, aki fantasztikus házigazda és volt, a metrómegállónál pedig Paulinától. Elmentünk egy közeli és központi vasútállomásra (Atocha RENFE - konkrét pálmaházzal a közepén), ahol a csomagmegőrzőbe raktuk a bőröndünket (fémdetektor és biztonségi szolgálat, érintőképernyős jegykiadó automata, infrás-bárkódos szekrény), aztán vissza a metróba és nyomás a város nyugati oldala, nem kevés látnivalóval.

A Plaza de la Villa

mellett megreggeliztünk (a Choco y churros) után bementünk az Almudena katedrálisba,

azután pedig végigjártuk a Királyi Palotát.

Bent sajnos nem lehetett fényképezni, de nehéz lesz elfelejteni a barokk és rokokó szobákat, a tróntermet, a hegedű- és billiárdszobát, a fegyvertermeket és a "házipatikát".

Az időnk egyre fogyott, de a listánkon sem szerepelt már sok minden (miután a Prado végigjárását végül nagy nehezen lehúztuk róla).

A Plaza de España szép, a Cervantes emlékmű gyönyörű. Valahogy így kell emléket állítani egy nemzet egyik leghíresebb emberének...

Megnéztük még a Templo de Debod-ot. Az egyiptomi templomot Spanyolországnak ajándékozták (!), ezért szétbontották, elemenként Madridba szállították és ismét felépítették. Sajnos rekonstrukció miatt a nyitvatartás ellenére nem volt látogatható, de érdekes volt látni egy több ezer éves afrikai épületet Európában...

Ebédre csatlakozott hozzánk Sylvia, akinél Móni korábban lakott, majd feltűnt Joseví is. Én finom, Móni felejthető kaját válagatott össze, utána pedig nem maradt más hátra, mint megvásárolni az ajándékokat a szülőknek és a gyerekeknek. Sikeresen abszolváltuk eme gyönyörű feladatot, igazi cél nélkül barangoltunk a város szívében, miközben be-benéztünk egy-egy üzletbe.

Amikor aztán eljött az ideje, hogy felvegyük a csomagjainkat és kimenjünk a reptérre, szomorúan lebattyogtunk a metróba és onnantól kezdve nem is láttuk a felszínt.

Spanyolország gyakorlatilag csődben van, a gazdasági mutatói rosszabbak mint hazánkéi, hatalmas a munkanélküliség, de ott - a magyar helyzettel ellentétben - tisztán látni, hogy mire ment el a pénz: technikailag annyival állnak magasabb szinten, hogy azt el se lehet mondani! A buszok, a metrók, a középületek mind-mind kifogástalan állapotban vannak, az emberek úgy öltözködnek, mintha egy divatmagazinból léptek volna ki, magától értetődő módon ebédelnek étteremben, utaznak taxival (a 80%-uk Skoda Octavia és egyébként sincs pl. sok Seat, inkább német vagy francia autóval járnak, japán autót szinte alig, akkor is csak Toyotát látni - összesen 3 Nissan-nal találkoztunk, az Almerát le is fényképeztem - nem tudom, hogy miért), vásárolnak maguknak "luxus-cikkeket". Semmi, de semmi nem látszk abból, amit a híradásokban látni és hallani, az első szó, ami eszembe jut az a JÓLÉT. Nyugodt, vidám és laza jólét. Persze biztos nekik is megvannak a saját problémáik, de simán el tudnak tőlük vonatkoztatni a szabadidejükben. És mérhetetlenül barátságos mindenki.

De folytatom: a reptér akkora mint fél Budapest, így aztán többet sétáltunk a metrótól a repülőig, mint előtte a városban, ráadásul mindketten majdnem bepisiltünk. Végül minden jól alakult: felvettük a jegyet, megtaláltunk rötyét de nem találtak nálunk bombát, időben beszálltunk és lett helyünk ablak mellett (a nagyon gagyi Wizzair-nél a helyfoglalás érkezési sorrendben történik), Móni szinte azonnal el tudott aludni a gépen, én pedig már nem is féltem. Nagyon csendes hazautunk volt.

Édesapám baseball-sapkában, fülig érő mosollyal fogadott minket éjfél után néhány perccel, gond nélkül fizetett egy vagyont az automatánál és kitalált a parkolóból (bár egy taxit (!) követve felmerült a lehetőség, hogy egy kitaposott gyalogösvényen rövidebb úton távozzunk), otthon pedig anyu könnyebbült meg amikor megérkeztünk.

Gyorsan elmesélték nekünk a lényeget a gyerekekről, mi pedig nekik a legfontosabbakat az utazásról, átadtuk az apróságokat és mentünk is aludni.

Hogy őszinte legyek, fenntartásokkal fogadtam az utazás lehetőségét, de nagyon örülök, hogy elmentünk. Annyira, hogy már azt remélem, máskor is lesz alkalmunk meglátgatni Josevíéket!

 

Címkék: fotó madrid én repülés gazdaság utazás boldogság kirándulás udvariasság vendégség móni

Új kutya jött a családba

2011.03.14. 18:44 | king_aranarth | Szólj hozzá!

Zizou ma ünnepélyes keretek között megérkezett. Alszik, eszik, pisil és kakil, tehát megfelelően működik és a kultusz is kialakult. 10 fotó után már rámszólt az édesapám, hogy ne fényképezzek többet, mert a kutya megijed a vakutól. Néhány kép azért jól sikerült az örökmozgóról (aki sértődésem után rögtön elaludt nagy rémületében):

Szóval ilyen a friss szerzemény, Zizou, a francia bulldog kölyök.

 

Címkék: fotó család kutya állat zizou

Vár állott...

2010.08.08. 21:36 | king_aranarth | Szólj hozzá!

Nógrád várának romjai.

 

Címkék: fotó kirándulás

Tegnapelőtt Mór

2010.04.27. 06:19 | king_aranarth | 2 komment

Nem dőlt össze.

Kicsit bővebben nemsokára...

 

Címkék: fotó én peti kirándulás panka

Ők

2010.04.21. 21:11 | king_aranarth | Szólj hozzá!

A lányom kíváncsi,

a fiam kíváncsi,

én meg büszke vagyok.

 

Címkék: fotó én peti baba panka

Szemszög

2010.02.05. 17:52 | king_aranarth | Szólj hozzá!

Orbán Viktor elmondta 12. évértékelő beszédét. Sajnos nem hallottam, de olvastam. A sebtiben melléfirkantott véleményeket mindjárt 3 helyen. A Magyar Nemzet Online-on, az index-en és a Népszabadság Online-on. Nem is a felmagasztaló, a cukkolódó-gúnyos, vagy a rosszindulatú kritikákra helyezném a hangsúlyt, hanem a címoldalakon közölt fotókra. Az MNO természetesen jól megvilágított, előnyös fotót közölt a "felelős, magyarázó" miniszterelnök-jelöltről. Az index alulexponált és nem is tökéletesen éles fényképén OV. már csodálkozó tekintettel bambul. A Népszabi? Egyszerűen lenyakazta politikust és visszadobta a zászlók elé... Szuper kékivágás. Agitprop. Szánalmas és nagyon primitív.

 

Címkék: média index fotó magyarország orbán viktor mno nol

A Gödöllői Arborétum

2009.04.05. 18:13 | king_aranarth | Szólj hozzá!

A verőfényes napsütésre tekintettel elcsábítottuk édesapámat egy könnyed kis kirándulásra. Miután átpakoltuk a gyerekülést a kocsijába és beprogramoztuk a GPS-t, nem gondoltuk volna, hogy nem találjuk meg egyből a bejáratot... Kicsit rossz házszámot adott meg a Vendegváró.hu, de egy kedves közértes útbaigazított és célba értünk.

Az elején ugyan kicsit megijedtünk, mert

ez a tábla azért elég ijesztő volt. :-) Aztán persze megláttuk a fákat, és a hatalmas parkot, de mielőtt belevetettük volna magunkat az erdőbe,

az első adandó alkalommal, az első tisztáson megreggeliztünk. Ezután persze sétáltunk egy nagyot a csendes és teljesen vad arborétumban - beszélgettünk, röhögcsétünk, rengeteget fényképeztünk (nem sikerültek jól a képek). Panka majd' minden bokrot, tobozt, hangyát, virágot megvizsgált, úgyhogy a tempónk a 2008-as gazdasági növekedéssel vetekedett. Mire a lányom elfáradt és hajlandó volt beülni a babakocsijába (ahol elaludt), már vissza is érkeztünk az autóhoz... Kerestünk egy éttermet, megebédeltünk és hazajöttünk. Nagyon jól esett a kis mozgás a természetben.

Jól éreztük magunkat, kellemes, hangulatos és nagyon nyugodt kis kirándulás volt.

 

Címkék: fotó én kirándulás móni panka

Panka vs. Aparazzo

2008.10.03. 22:18 | king_aranarth | Szólj hozzá!

 

Címkék: fotó én baba panka

A Nádasdy-kastély

2008.09.08. 21:26 | king_aranarth | 4 komment

Jó dolog kastélyokat látogatni. Nem csak a híres-neves hatalmasságokét (pl. Zichy, Eszterházy, Festetics, Grassalkovich), hanem a kisebb nemesekét is. Szóltam már a Ráday-kastélyról (itt), a Bory-várról (itt) és a Brunszvik-kastélyról (itt) is. Vasárnap Nádasdladányra kirándultunk.

Székesfehérvárt elhagyva - véletlenül - megálltunk Sárszentmihályon, ahol jót mérgelődtünk, amiért a helyi kastélyt privatizálták és most egy külföldi lakja - vagyis Zichyék egyik kastélya nem látogatható, mert ott egy német alszik... Amikor azonban megérkeztünk a Nádasdy-kastélyhoz, ez a látvány kárpótolt minket:

A család igen jelentős szerepet töltött be hazánk történelmében. Az ősök közül László, András és Dénes Károly Róbert oldalán harcolt Csák Máté ellen, később Ferenc Mátyás-király páncélos lovasezredének volt kapitánya. Mohács után - a később nádorrá lett - Tamás kapott bárói rangot, amivel végképp megalapozta a család vagyonát. Nádasdy Pál 1625-ben szerzett grófi rangot. Ebben az évben született Ferenc, akit a Wesselényi-féle összeesküvésben való részvételéért 1671-ben kivégeztek.

Gróf Nádasdy Ferenc 1871-ben döntött egy új, Tudor stílusú, modern (teljesen alápincézett, tőzegkazános fűtőrendszerrel, gázvilágítással, csatornával, télikerttel, biliárdszobával és légfűtéses könyvtárral rendelkező) kastély felépítéséről a családról elnevezett településen.

Jól sikerült neki.

Sajnos a front többször is áthaladt Nádasdladányon, ezért amit a németek véletlenül meghagytak, azt az oroszok ellopták. A kastély ékességei, nevezetesen az "Ősök csarnoka" és a könyvtár a helyiek leleményességének hála mégis megmenekült, mert befalazták és raktárhelységnek hazudták őket.

A külső felújítás lassan halad, belül pedig kicsit üresnek hat a korabeli, de utólag hozott bútorok csekély száma miatt. Ettől függetlenül kötelező meglátogatni. Impozáns, gyönyörű és megragadó a történelemi hangulata.

Az útról is néhány szó: Panka odafelé ugyan nyűgös volt, mert a mászkálhatnékja támadt, de aztán jókedvűen végigcsacsogta a tárlatvezetést, megevett egy teljes banánt az angolkertben, hazafelé meg aludt egy hatalmasat a kocsiban. Édesapám nem győzött csodálkozni, hogy milyen nyugodt baba. És az étterem! A várpalotai országút melletti "Fogadó a két bagolyhoz" konyhája király.

 

Címkék: fotó én kultúra kirándulás baba móni panka

A Ráday-kastély

2008.08.31. 21:32 | king_aranarth | Szólj hozzá!

Ma Pécelre kirándultunk. Ez mondjuk nálunk mintegy 13 percnyi autózás, de akkor is.

A szomorú sorsú Ráday-kastélyt néztük meg. A tárlatvezetés során megtudtuk, hogy a Rákóczi szabadságharc idején jelentős szerepet játszó Ráday Pál (a fejedelem bizalmasa és titkos kancellárja, diplomata, később a magyar protestánsok vezéralakja) majd fia, Gedeon építtette a csodálatos kis barokk kastélyt. A XIX. század végére a család anyagi válságba került, ráadásul egy tűzvész során leégett a tetőszerkezet és a freskók java. A kastélyt elárverezték, de a 3000 (?) kötetes könyvtárukat Gedeon végrendeletének köszönhetően csak egyben lehetett értékesíteni. A gyűjtemény ma a Dunamelléki Református Egyházközösségben található meg. Az igazi tragédia viszont ennél is később, jóval a család elszegényedése után következett be. A kommunista diktatúra ugyanis nem sok értéket vélt felfedezni a magyar történelemben és kultúrában, hát államosította a kastélyt és kórházat csinált belőle - leverte, átfestette a freskókat, befalazta a boltíveket, kályhák helyére ajtót épített. Pusztított, mint mindig. Ma ugyan folyik a renoválás, de az pénzhiány miatt nagyon lassan halad - ötletek pedig vannak: nem csak az épületet magát, hanem az angolkertet is helyre kívánják állítani, a pince évszázados konyhájában pedig látványkonyhát/éttermet terveznek kialakítani.

Menjetek, lássátok, adakozzatok, hogy olyan legyen a kastély mint régen!

Érdemes.

 

Címkék: fotó kultúra kirándulás móni

Bory vár

2008.08.09. 20:54 | king_aranarth | Szólj hozzá!

Ma kedves barátainkkal Székesfehérvárra utaztunk, hogy megnézzük a híres Bory várat. Inkább egy művész kastélya ez, aki maga készítette szobrokkal dekorálta az egész épületet.

Így néz ki elölről:

 

így néz ki hátulról:

 

ilyen belülről:

 

ilyen felülről:  

ilyenek a bástyái: 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 ahová ilyen csigalépcsők vezetnek fel: 

Gyönyörű kis kastély, pedig egészen picike. Érdemes mindenkinek ellátogatnia ide, mert megéri. Végezetül csak annyit, hogy a közeli Diófa étterem szuper. Bár elég drága, de nagyon jó a konyhája.

Panka szokás szerint élvezte a túrát. A kocsiban aludt, a kastélyban nézelődött, a barátokkal játszott és nevetgélt, az étteremben evett. Mintha nem is 9 hónapos lenne. Nagyon szerencsések vagyunk.

 

Címkék: fotó én kultúra kirándulás baba móni panka

Kirándulások

2008.05.31. 21:26 | king_aranarth | Szólj hozzá!

Múlt hét vasárnap Martonvásáron kirándultunk. A 7-esen cirka 1 óra volt az út. Délelőtt megnéztük a Brunszvik-kastélyt:

és a botanikus kertjét a kis tóval:

Mindkettő nagyon szép, bár déltájban mindent alul kellett exponálnom. Ebéd után visszamentünk - elvileg az óvodamúzeum és a Beethoven múzeum kedvéért, de végül csak ledőltünk a fák árnyékában egy pokrócon... Panka jól viselte a napot, érdeklődve figyelt, sokat dumált, aludt is, tehát kifejezetten élvezte a friss levegőt. A kirándulás egyetlen hibája az ebéd volt, mert a hideg hátszín nem az igazi mirelit krokettel...

Ma jóval hosszabb utazáson vagyunk túl, mert Tatán voltunk. Elvileg a cég sportnapján, gyakorlatilag egy kedves barátnőmmel és egy kollegina családjával mászkáltunk az Öreg-tó partján:

Panka élvezte a tömeget, a napot (meg is izzadt szegény rendesen), azt hogy agyba-főbe dícsérik. Ha 30 helyett csak 25 fok lett volna! Amúgy nem fogjátok kitalálni, de itt is csak az ebéd volt szönyű. Kivételesen nem bélszínt vagy hátszínt, hanem pulykacombot kértem, persze mellett kaptam (mirelit krokettel), de nem balhéztam, mert a szerencsétlen kis újonc pincércsajt (lehetett 16 éves) kétszer is leüvöltötte a rutinos társa (max. 18 éves), de úgy, hogy minden vendég hallotta. Tata mindenesetre gyönyörű, és nagyon gazdag. Igényes, szép házak, tiszta utcák, járda mindenhol.

Mindezek után még idevésem, hogy rendszeresen megyünk édesapámék nyaralójába is, Bánkra. Na erre a kis nógrádi falura és a tengerszemére nincsenek szavak. Olyan szép, hogy azt nem tudom elmondani, egyszerűen látni kell.

És jók az éttermei is!

 

Címkék: fotó én kultúra utazás magyarország kirándulás baba móni panka

süti beállítások módosítása