King Aranarth

Tényleg csodálatos élmény volt...

A Rohadt rock n' rollal bedübörgött egy 33 éves zenekar a színpadra, ahol aztán a 60 körüli zenészek egyszerűen elkápráztattak mindenkit.

Solti Jánosról 5-6 éve azt hiszem, hogy le fog fordulni a székéről, olyan vékony, ehhez képest 2,5 órán keresztül olyan pontos, mint a metronóm. Hobo csak megőszült, de egyébként énekel, szaval, üvölt, bohóckodik és igazi frontember. Bill kapitányon látszik a legjobban, hogy megöregedett. Olyan, mint egy vulkán, aki mordul, morog, de már fogytán az ereje, ezért csak néha tör ki. Pihenésre volt szüksége a számok közöt, sokat vokálozott, alig 5-6 dalt vállalt el (Országút blues, 3:20 blues, Fut a nyúl a mezőn, Tetovált lány, Hosszúlábú asszony). Ezek - hála az égnek - nagyot szóltak! Póka Egon? Azt, hogy milyen basszusos, felesleges elemezgetni, de egy aranyos poénnal búcsúzott: "Gyertek el holnap is, mi minden nap itt játszunk!" Vajon jegy nélkül beengednek, ha a meghívására hivatkozom? Hiába, ő még csak egy 57,5 éves, komolytalan nyikhaj! Tátrai Tibort hagytam a végére, mert az emlékezés mellett ő és a gitárja állt a középpontban. Olyan szólókat játszott, hogy csak ingattam a fejemet: ilyen nincs is! Tibusz elképesztő volt, elemi erejű és  - már csak a gitárja miatt is - Gary Moore jutott az eszembe: vannak még Gitáristenek közöttünk!

Szólnom kell a "vendégzenészről", Madarász Gáborról is. Egyetlen szólóban ugyan megmutatta, hogy faszályos gitáros, de abszolút mértékben alárendelte magát Tibusznak és a zenekarnak.

Ami további pozitív meglepetéssel szolgált: az akusztikus betét és a kristálytiszta hangzás (az Aréna több koncerten is kellemetlenül visszhangzott, ez most alig-alig volt észlelhető).

Összességében az egyik legnagyobb koncertélményem volt a tegnapi, ahol a Hetedik alatt majdnem elsírtam magamat, Tibusz szólóinál a hideg kirázott, a dalokat együtt énekeltem Hoboval és Billel. Amikor pedig ők ketten meglett férfiemberként megfogták egymás  kezét, kedvesen egymásra néztek, az mindig mosolyt csalt az arcomra. Szeretet nélkül semmi sem működik!

Kedves Hobo!

Te, aki 66 évesen is úgy énekelsz, mint 10, 20 vagy 30 éve, Te, aki a Hetediket a közönség sorai között, a Téged ölelgető, hajadba túró rajongók között szavalod, Te aki természetes, önkéntlen mozdulattal fogod meg Bill kezét, Te. aki nevetsz, bohóckodsz, megríkatsz öreget és fiatalt, elgondolkoztatsz, egy dologban tévedtél:

Ahhoz, hogy Ti nagyok legyetek, nem meghalni volt szükséges, hanem megszületni, alkotni és zenélni.

Köszönjük a 33 évet és ezt a mai koncert formájában testet öltött csodálatos búcsúajándékot!

Ahogy a Johnny B. Good előtt mondtad:

"A banda elmegy, de a zene marad!"

Isten Veletek!

Elköszön hát a Hobo Blues Band, Magyarország legmeghatározóbb együttese. Abban a formációban, amiben jövő héten fellépnek, már nagyon régen nem zenéltek, de most megadják a módját a búcsúnak.

Hobo mellett ott lesz Madarász Gábor, Bill, Póka Egon, Solti János és Tibusz is. Mindannyian hangszerük legnagyobb mesterei. Az, hogy ők egymásra találtak, felejthetetlen dalokat, albumokat és koncerteket jelentett minden magyar blues-rajongónak.

Még egyszer, utoljára megajándékoznak minket. A jegyünk már megvan.

Kedves mindenki!

Az óév végén szokás szerint hagyom a politikát, a sportot és komoly feladatot adok nektek:

Hallgassatok zenét! Legyen mondjuk sok-sok magyar blues. Indulásnak mindjárt megosztok veletek négy videót, hála a YouTube-nak!

1) Kivel is lehetne kezdeni a sort, mint Deák "Bill" Gyulával, azaz Bill kapitánnyal? Sok posztot írtam már róla, mert nem lehet betelni vele. A hangja ugyan megkopott kissé, de így is irigyelheti a fél világ, a szíve pedig mindig ott van a színpadon:

2) Azért nem nagyon szakadunk el a Királytól: A Hobo Blues Band is róla, meg Hobóról szól. Na meg régen Tibuszról. A legjobb albumukról választottam, és - bár ezt Hobónál felesleges külön hangsúlyozni - a szövegre is figyeljetek!

3) Jöjjön akkor hát Takáts Tamás! Ha jókedélyű blues számot szeretnétek, akkor - Steven Tyler-t idézve - Just Push Play!

4) 16 éve még nagy haja volt és "csak" szájharmnikázott. Ma már kopasz, néha gitározik, hegedül, néha népzenél a Csík zenekarral, de Ferenczy György még mindig nagyon blues.

És ami a lényeg: a zenét hangszerekkel játsszák. A számítógép nem hangszer! Jó szórakozást és boldog új évet kívánok Nektek!

A nagy meccsdömping közepette sem szabad megfeledkezni néhány dologról, ami kimeríti a létszükséglet fogalmát. Ilyen mindjárt a blues zene. A Legnagyobb Magyar Blues Énekes például ő:

A jó öreg Bill kapitány. Hát nem überfasza?!

Eszméletlenül jó koncert volt! A Kapitány úgy énekelt a kb. 250 embernek, mintha a BS-t töltötte volna meg. Ugráltam, üvöltöttem, csápoltam. Már a kezdés ütős volt a Hatvan csapással, a folytatásban pedig elhangzott a Kéne egy üveg bor, a Rossz vér (Fejér Simon, a 23 éves szólógitáros nagyon ügyes, csak figyeljétek!), a Középeurópai Hobo Blues III., volt tisztelgés a Legnagyobbnak a Hey Joe-val, aztán szólt a Zöld Csillag és a Zöld, a bíbor és a fekete Radics Béla emlékére, zárásként pedig egy röpke 10 perces Johnny B. Good. Akkor már mindenki tombolt. Az "Öreg Bill" - ahogy magát nevezte - egy szomorú kényszerszünet miatt két részletben ugyan, de közel két és fél órát énekelt: tisztán, érthetően, könnyedén. Mintha nem 62, hanem 35 éves lenne.

Magyarország nagy része fel se fogja, hogy mekkora nemzeti kincs ez az ember. Apuval tudjuk.

ui: még a koncert előtt, egy vállveregetés közben dedikálta nekem a  Király meséit. A 2009-es albumot, amelyiken szokás szerint a Kormorán kíséri Billt, egyedül a gitároknál van "némi" csere-bere (ugyanis Lukács Peta, Ángyán Tamás, Csillag "Csuka" Endre és Tornóczky Feri is gitározik rajta), és amelyiken Hirleman Berci is "besegít" a doboknál. Igencsak All Star jellegű a formáció. Na igen - nem kis megtiszteltetés a "legfeketébb fehér torok" albumain zenélni... Bill barátságos, közvetlen és NAGYON KIRÁLY!

Pénteken Deák Bill koncertre megyek apuval.

Amikor nagy kedvencem, Bill kapitány pár hónapja interjút adott a Pont Rádióban az új albumával kapcsolatban, végigfutott a hátamon a hideg. A világ egyik legjobb blues énekese 9 év után új stúdióalbummal jelentkezik!

Most hallgatom. Egyszerűen csodálatos - a zene, a hang, a dalszövegek. Minden a helyén van.

Tökéletes.