King Aranarth

"De mint minden emberi csók, ez is felelet, a maga torz és gyöngéd módján, egy kérdésre, melyet szavakkal nem lehet kimondani."

Márai Sándor

A legcsodálatosabb magyar regény záró mondata. A gyertyák csonkig égnek.

A szív

Mint a tenger mély vize a sűrű sókkal és moszatokkal, úgy telik meg szívünk érzések emlékeivel, melyek lassan, iszaposan elvegyülnek és összetapadnak valamilyen keserű és zavaros érzelmi anyaggá: ami tegnap vagy húsz év előtt sugárzó öröm volt, tiszta és kiáltó vágy, éneklő és rikoltozó boldogság, lassan közömbös anyag lesz szívünk tartályában, mely végtelen, mint a tengerek alja, s nem is akar mást, csak befogadni, moszattá pácolni és sulykolni mindent, amit a sugárzó felvilág, az elsuhanó hajók, a felhők és a véletlen beléhajít.

Márai Sándor

Egyetlen mondat - nagybetűs irodalom.

A név

Csak azt akarom még utánad kiáltani, a múló életben és siket időben, hogy neved - még mindig, örökké - úgy átjárja életem, mint tavaszi szél a sötét erdőt.

Márai Sándor

Felidegesített a bulvármocsok, ezért elkezdtem blogokat olvasgatni. Nézzetek át ti is az erre a címre, engem megihletett:

Hogy értelmes dologgal is foglalkozzam, elmondom, hogy mit olvassatok el nagyon sürgősen:

Friedrich Dürrenmatt Nagy Romulus-át,

Kurt Vonnegut Bajnokok reggelijét és

Jerome David Salinger Zabhegyezőjét.

A 3 külföldi kedvencemet, melyek közül egy mindig a táskámban lapul. És amikor visszatértek a földre az irónia és a szarkazmus vidékéről azt se tudva, hogy nevessetek vagy sírjatok, akkor vegyétek a kezetekbe a valaha volt egyik legnagyobb író, Márai Sándor legcsodálatosabb regényét: A gyertyák csonkig égnek c. könyvet. És akkor majd nem akartok nevetni, mert csak sírtok: mert szép nyelvünk van és volt ember, aki ezt képes volt használni; mert olyan történetet mesél el, ami lassú folyamként sodor magával; mert amikor a végére értek, csak ültök és merengtek; és mert emberi, az utolsó szaváig.