King Aranarth

Amióta megvettük Nishut, a kocsi Pacific Air illatú. Mi választottuk az illatosítót, persze találomra. Csak most, a cserekor olvasom, hogy ez "egy könnyű, friss gyümölcsös illat, melyet a tengeri szellő érzése ihletett".

Gratulálok az Ambi Pur szlogen kitalálójának, olyan jól hangzik, hogy az ember bele se gondol, mekkora baromságokat hordott össze...

A tengeri szellő érzése? Honnan tudjam, hogy mit érez a szellő? Ha megértem, hogy mit akar mondani ez az idióta, akkor is gáz, mert a szellőnek nincs illata és csak azt érzed, hogy fúj, jobb esetben simogat. És milyen gyümölcsös illatot hozhat a tengerről? Polipszagot? Osztrigbűzt? Csak mert ezek nagyon büdösek...

Nyaraltunk. Megint Csopakon, ahol két éve. Most "osztoztunk" ugyan az üdülőn magán, de a különálló lakrészek miatt így sem volt kényelmetlenebb, mint anno. Nishuban ráadásul könnyedén el is fértünk, pedig már két gyerekünk van, plusz babakocsi, ülőke, 4 sporttáska, 1 oldaltáska és 3 hátizsák, 2 kis zsák a játékoknak meg a strandcuccoknak, valamint 1 láda a törölközőknek.

Csütörtökön 9:45-kor még esőben indultunk, de ahogy a sztrádán nyugat felé haladtunk, egyre tisztább lett az ég és melegebb az idő. Fehérvár után ugyan nagyon csúnyán pórul egy X5-ös, de szerencsénkre a daru, a tűzoltók, a rendőrök és a mentők gyorsan takarítottak és alig 20 perces ácsorgás után továbbmehettünk.

Verőfényes napsütésben és 30°C-ban érkeztünk meg Csopakra, ahol egy kiadós ebéd után rohantunk is a strandra. Panka és Peti éppenhogy megcsobbant a "kacsaúsztatóban", már meg is jött a felhőszakadás és jégeső, úgyhogy átmentünk Füredre bevásárolni.

Pénteken a kertben, szombaton pedig Lovason, a múltidéző, '48-as szabadságharcot felelevenítő lovasnapokon töltöttük a délelőttöt, délutánonként meg a strandoltunk (pénteken Janival), de a vízbe csak egyszer engedtük be a gyerekeket. Vasárnap hajóval Tihanyba (itt szintén meglátogatott minket Jani), hétfőn pedig a veszprémi állatkertbe kirándultunk. Levezetésként belefért Jásdi István meglátogatása, aki a verandáján szánt rám néhány percet. Beszélgettünk egy kicsit, majd dedikálta a Szerenád a szőlőben c. könyvét. Maradandó élmény.

Kedden már egész nap strandoltunk, délután ráadásul (nem is olyan) régi kollégámmal B. Gágorral és családjával. Szerdán komppal átmentünk a déli partra, ahol Földváron töltöttünk 2 teljes napot, egészen pontosan strandoltunk és barnultunk - így az igazi "nyár sem maradt el" a nyaralásban.

Hazafelé Nishu ismét elemében lehetett - nagyon jól megy a kocsi! Folyamatos klíma mellett 7,3 literre jött ki az átlagfogyasztás (320 km városban, 250 km telepakolva az M7-esen 140-150-es, valamint 100 km üresen az öres országutakon 90-es, 100-as tempónál).

Ami a legjobb volt, hogy feltöltődtünk és hogy a gyerekek szerintem nagyon élvezték ezt az egy hetet, még ha a Balatonnal nem is kötöttek olyan szoros barátságot, mint azt reméltük, és ahogy azt Panka tavalyi vízimádata alapján vártuk...

Még csak közeleg a gyerekek névnapja, de az ajándékaikat már átadtuk, hiszen ilyen szép időben vétek lenne nem használni őket. Peti egy igazi 3 kerekű "motort" kapott, amit - bár pont a mérete - még nem tud rendeltetésszeűen használni, mindenesetre lelkes. Az az öröm viszont, ami Pankát elönti amikor csak szóba kerül, vagy meglátja Lilit, a világoszöld-fehér, virágos kosaras, pótkerekes biciklijét, leírhatatlan. 2 napja alig lehet leszedni róla, vele alszik.

Nishunak nincs névnapja, de már kapott új akkumulátort (kezelésmentes Varta Freedom) és nyári gumiszettet (Continental ContiEcoContact 3), üléshuzatot és ülésvédőt, csomagtértálcát, illatosítót és ápolószereket (le is mostam, most megint ragyog), beszereltük a saját Panasonic CD-s rádiónkat (beállítottam, nagyon brutálisan szól a 6 gyári Clarion hangszóró).

Azt hiszem, szép hónap elé nézünk, főleg ha végre hivatalosan is megkapom az értesítést, hogy mehetünk Csopakra nyaralni, ahol 2 éve csodálatos egy hetet töltöttünk.

Panka alig múlt másfél éves, amikor Balatonföldváron belecsúsztatott az autórádiónk CD nyílásába egy 100 forintost. Azzal játszott, amíg mi Szöcsit pakoltuk.

Egy eredeti INXS CD volt épp a lejátszóban és mivel az érmét nem tudtuk kipiszkálni, azóta csak rádióztunk. (Mentségünkre legyen mondva, hogy 2,5 éve, amikor a rádiót beszereltük a sógorommal, szét kellett szednünk(!) a kocsi középkonzolját, mert a szabványméretű rádió egyszerűen nem fért be a helyére és ezt a tortúrát nem akartuk újra átélni.)

Most, hogy ő az új tulaj, mi meg vinnénk magunkkal a CD-s rádiót Nishu-ba, Jani nekiveselkedett. Csavarozott, bontott, szétszedett, kihúzott, felnyitott, kivett pénzt, kivett CD-t, majd átnyújtott nekünk mindent, csak be kell tenni a Nissanba, amiben egy kazettás deck van. Én nem merem kiszedni, úgyhogy megvárom vele Janit. Most nem fog 2,5 évig tartani, mert jövő hét elején meglátogat minket.

Az INXS CD működik, most is az szól.

Nem tudunk lepattanni a témáról, örülünk, mint majom a farkának. Mivel tegnap egy kicsit kuszára sikerült az este, csak ma koccintottunk Nishura. Egy palack 5 puttonyos aszúval köszöntöttük a jégkék gyönyörűséget. Kívántunk neki - és ezzel magunknak - minden szépet és jót, beszélgettünk másfél órát az édes fehér mellett. Nagyon boldogok vagyunk.

Nehezen aludtam el. Nemrég felkeltem.

Megnéztem, hogy bezártam-e. Persze igen.

De jó volt megint körbejárni.

A japán hangzású, de indiai származású név (jelentése "mindent tudó") nem takar mást, mint egy Nissan Almerát.

A mi Nissan Almeránkat.

Ízlelgetem, hogy a "mienk". Nagyon jó érzés.