King Aranarth

Lazio - Juventus 0:1. Pepe, az egyik átlagos olasz válogatott játékosunk góljával, valamint Buffon, az egyetlen nem átlagos olasz válogatott játékosunk múltidéző, nagy védéseivel rangadót nyertünk idegenben és haladunk előre, továbbra is listavezetőként.

WBA - Tottenham Hotspur 1:3. Az elmúlt hetek gyakorlatától eltérő volt a forgatókönyv. Most nem nyertük meg a meccset az első félidőben, hogy aztán a másodikban a szokásos rövidzárlat miatt mégis idegeskedhessünk, hanem hamar hátrányba kerültünk. Az egyenlítés még gyorsan ment (Adebayor), de a győztes Defoe-gól csak a 81. percben jött össze. A togó szerencsés második találata a 90. percben már csak Harry szívének szólt - nehogy feldobja a pacskert a műtétje után. Az elmúlt 10 meccsünkől 9-et nyertünk egy X mellett, a harmadik helyen állunk, de ha hozzuk az elmaradt hazai bajnokinkat az Everton ellen, a 2. helyre ugrunk. Te jó ég, ez hihetetlen!

BVB - Schalke 2:0. Rém sima volt. A Bayern idegenbeli legyőzése után most az ősi riválist oktatta a csapat, ami kezd visszatalálni a tavalyi útra. Az jó volt, ismét bajnokesélyes a gárda.

Getafe - Barcelona 1:0. Kavargó érzések. Egyrészt a Barçának bármikor, bármilyen játékvezetés mellett győznie kell, különösen akkor, ha a Real Madrid szárnyal és 3 pontos előnye van. El kell felejteni a kényelmeskedést, az "úgyis meglesz" mentalitást, mert nem lesz meg "úgyis"! A 65. perc előtt is fel kell szántani a pályát, nem csak akkor, amikor kezd forró lenni a pite. Ugyanakkor A Getafe háromszor keveredett át a térfelünkre, kétszer találta el a kapunkat, a labdát kb. 40 méteren és 5 másodperc alatt visszaszereztük tőlük, Moyá élete formájában védett, Messi pedig a 93. percben kapufát lőtt. És jöhet a bíró 2 hatalmas hibája is: Busquets hülye volt, hogy nagyot homorított és rájátszott a szabálytalanságra, de akkor sem sárgalap, hanem büntető járt volna a felrúgásáért. A meg nem adott gólunk pedig szabályos volt, mert bár a kiugró Keita előrébb állt, mint a védője, a labdát nem Messi osztotta ki neki, hanem a becsúszó védő, vagyis nem lehetett les (a reklamáló csapatkapitány, Xavi persze megkapta). Ha nem is úszott el a címvédés, a Real most meggyőzőbb, harcosabb és jobb. Amikor majd ők kerülnek hullámvölgybe, nekünk ugyanolyan kíméletlennek kell lennünk, mint amilyenek most ők, mert egyébként jön az őrségváltás.

Apuval tegnap kimentünk a Hidegkuti Stadionba, hosszú idő után először egy NB2-es meccsre. A Sporoni VSE - bár erős középcsapat a tabella alapján - csak az első félidőben tudott eredményesen bekkelni, a másodikban rúgtunk négyet.

A jegyárak csökkenésén túl nem sok minden változott. A lassan forgó beléptetőkapu, a háromszáz néző, apu a jobbomon, az öblös "hajrá MTK, gyerünk gyerekek!" csatakiáltás, a 30. percben melegíteni induló cserejátékosok, az első gólnál sokkot kapó és kialvó eredményjelző, a hülye bíró, a lelátón átélt gólöröm, mind-mind nagyon hiányzott.

Hogy mi volt más? Már nem csak a két oldalsó karéjt nőtte be a gaz, de a szemközti lelátó is teljesen üres volt, továbbá Garami mester lecserélte a szürke pantallóját és ballonkabátját egy farmer-bőrdzseki kombóra.

Ami pedig a legszokatlanabb volt: az MTK saját keménymagja. 20-30 fiatal ugrált, az első félidőben megállás nélkül énekeltek, szóltak a rigmusok, lengtek a zászlók. A szünetben aztán eltűnt a vezérszurkoló és a gólok ellenére ők is inkább csendes szemlélői lettek a bajnokinak.

Azon morfondíroztam, hogy már 15 éve annak, hogy én is lent ugráltam és szurkoltam Ricsiékkel a Blue Front-ban és hogy a mai fiatalok egy része még nem is élt akkor, amikor mi zendítettünk rá a nótáinkra, sálainkat, zászlóinkat lengetve...

Megöregedtem.

3 napja még arról szóltak a hírek, hogy komplikációk nélkül, jól sikerült a szívműtét.

Ma pedig arról, hogy elhunyt hazánk egyetlen aranylabdása, a Ferencváros és a magyar futball egyik legnagyobb egyénisége.

Isten Veled, Császár!

Moldova - Magyarország (Eb selejtező) 0:2 (0:1)

Néhány támadást és a szervezettséget magát leszámítva szinte semmi nem maradt a svédek elleni játékból, ami - ismerve ellenfelünk képességeit - nem is olyan nagy csoda. Úgy látszik nehéz volt felpörögni... Pedig ennyire nem kellene nagyarcúskodni, hogy mi csak az elit ellen hajtunk, a többieket rutinból verjük!

Színfoltja volt a meccsnek a hazai kemény mag magyar (!) nyelvű transzparense, a hangulatos "Gyűlölünk Titeket!" üzenet. Még a (most már) messzi távolban is milyen sok barátunk van (na jó, ezek a szomszédba átugrott oláhok voltak - Bánát, Partium, Hargita, Moldva, most ne menjünk bele), aminek a csángók nem feltétlenül örülnek.

Remény van. Le kell győzni a finneket és remélni, hogy a svédek a hátralévő két meccsükön nem nyernek Finnországban és a hollandok ellen otthon.

Magyarország - Svédország (Eb selejtező) 2:1 (1:0)

Ez már igen! Tartalékosan is harcosan, ameddig bírtuk erővel támadólag, no meg egy kicsit szerencsésen, de megnyertünk egy komoly téttel bíró mérkőzést, messze előrébb rangsorolt csapattal szemben!

A szünetben altattam a két gyereket, így az elemzésekben elhangozhatottaknál százszor fontosabb dolog derült ki. Petit már leraktam és odafeküdtem Panka ágya mellé. Suttogva az alábbi beszélgetés zajlott le köztünk:

- Itt maradjak, míg elalszol?

- Igen. Vagy akarod nézni a meccset?

- Igen Prücsök, de ha szeretnéd, akkor nem megyek ki.

- Néha kimehetsz, jó? Egyszer bent leszel, egyszer kint.

- Á, úgy nem lehet. Inkább maradok, fontosabb vagy, mint a foci.

- Igen, szerintem is fontosabb vagyok.

Aranyos volt nagyon. 2 perc alatt elaludt, úgyhogy a 2. félidőt egy mock-draft mellett végignéztem. A Downtime Daemons újonc menedzserének jót tett egy kis gyakorlás.

Vissza a meccshez: Rudolf Gergely egészen nagyot játszott, a 89. percben elért góljával megkoronázta a teljesítményét, de az egész válogatott dícséretet érdemel. Sima 0:3-at tippeltem, szóval bocs fiúk és köszi!

Az FC Barcelona együttese 2011-ben megnyerte a spanyol szuperkupát. A hírnek még nagyobb értéke van akkor, ha tudjuk, hogy a katalánok sajnos még messze vannak a csúcsformájuktól, hogy többen sérülésből felépülve, vagy 0 edzéssel a hátuk mögött léptek pályára, főleg pedig mert a Real Madrid motiváltabb volt és egészen parádés teljesítményt nyújtott - már amikor éppen futballozott és nem K1-ezett.

Direkt vártam egy napot míg írok, hogy előtte elolvassam a reakciókat, a nyilatkozatokat, megnézzek számos videót a történtekről. Összegzés a poszt legelején: A zseniális taktikus Mourinho kihozta a csapatából a legjobbat és a pitiáner, gerinctelen Mourinho kihozza az állatot a játékosaiból.

Elhiszem, hogy Khedira stoplija legfeljebb súrolhatta Abidalt és nem találta el, de ez a mozdulat ki szerint nem ér piros lapot? A francia 186cm magas és éppen fejelni készült! Videó itt.

Pepe, az agyatlan hentes, a futballvilág szégyene az ellenfél szögletzászlójánál így próbál "szerelni", (teheti, hiszen ezért is csak 10 meccset kapott):

Marcelo? Rá eddig nem ez volt a jellemző, mert nem mészáros.

Másik szögből még durvább - labda sehol, páros lábbal hátulról, két lábbal a támaszkodóra kulcsolva. Gratulálunk!

A Real Madrid játékosai egyszerűen képtelenek feldolgozni a vereséget, kulturáltan viselkedni, ha alulmaradnak. De miért várnánk el mást a játékosoktól, ha az edzőjük egy sunyi, primitív bunkó?

Lehet mosolyogni, amíg az ember azt hiszi, hogy José Mourinho megfricskázta a Barça másodedzőjének a fülét. A visszajátszások alapján azonban egyértelmű, hogy nem ez történt, a célpont ugyanis Vilanova szeme volt. Hogy az értelmetlen és alattomos bunkóságát megúszta egy lökéssel és egy kis pofonnal, annak nagyon örülhet!

És ami a leggusztustalanabb: míg a reklamálni induló Pep Guardiola lefogja a stábját, a Special5 Marcelo belépője után odasétál a fekvő Fabregashoz és "beijeszt" neki egy laza mozdulattal, mintha fejbe akarná rúgni. Nem teszi meg, csak meghessegeti, de mi szükség van rá, milyen mentalitásra vall ez?

Ez a legalja, ő a legalja. Az El Clásico-k Mourinho érkezéséig a futballról és az ősi rivalizálásról szóltak. Érkezése óta olyan feszültség és indulat szabadult el, ami magával hozta az ámokfutásokat. NINCS helye a futballpályákon, legyen bármilyen nagy stratéga is. Mert ugyanúgy nagy stratéga Cruyff, Trapattoni, Capello, SAF, Robson, Hitzfeld és Hiddink is, csak ők tudnak viselkedni - és akár méltósággal veszíteni is.

ui: csak egy apróság, amire Xavi hívta fel a figyelmet. A Barça játékosai fennmaradtak a pályán és gratuláltak a Királyiaknak a Király-kupa döntője után, mert a győztesnek ez kijár. A Madrid a bunyó után eltűnt és a nyilatkozatokban is csak arról volt szó, hogy jól játszottak, fociztak, a Barça színészkedik és kiscsapat... Ezért minden elismerésem a madridiaknak!

A spanyol futballszezon egy élvezetes Real Madrid - Barcelona szuperkupa párbajjal indult.

Az első meccsen volt jónéhány újdonság. A Madrid nem bekkelt, hanem támadott, irányította a meccset, motivált volt, már a katalánok védőit letámadva akadályozta meg csírájában a Barça akcióit, helyzetek sokaságát alakította és rontotta el. Cé és di María helyett cserélt, márpedig előbbit Dani Alves csak azon az áron tudta úgy-ahogy megállítani, hogy jóformán át se lépte a felezővonalat, vagyis semmiféle támogatást nem tudott nyújtani a Messi-Villa-Sanchez triónak.

Ezzel elérkeztünk a katalánokhoz. Hiányzott a két középhátvéd, Puyol és Piqué, valamint (legjobban!) Xavi - utóbbi kettő beállt, vagyis érthetetlen Guardiola kísérletezgetése egy ilyen presztízsmérkőzésen. Thiago sajnos azt bizonyította, hogy egy ekkora találkozón egyelőre még súlytalan és igenis szükség volt Fabregas leigazolására, míg az összetákolt védelem nagyon sebezhető. Hogy mégis döntetlenre hoztuk a meccset az a szerencsének, valamint Villa parádés egyéni megoldásának és a Khedira-Pepe páros bénázásának volt köszönhető.

Volt azonban egy dolog, ami nem sokat változott: a Real tajbunkó durvaságai. Most pedig aztán tényleg semmi szükség nem volt a brutalitásra, mert a pályán jobban futballoztak ellenfelüknél... Khedira egy elegáns karatemozdulattal mégis fejbe talpalta a fejelni! készülő Eric Abidalt (186cm alapból), Pepe jó szokásához híven aprította fel Alvest a Barca szögletzászlójánál, Ramos oldalbarúgta a szintén csereként beálló Pedrot, valamint Xabi Alonso és Marcelo is többet szabálytalankodott, mint szerelt. Ha ehhez azt is hozzávesszük, hogy mindkét oldalon elmaradt 1-1 jogos büntető, plusz a Blancok egy vitatható tizenegyest is reklamálhatnak, a bíráskodás színvonala is hagyott kívánnnivalót maga után.

A szerdai visszavágón a Barca a legjobbjait fogja szerepeltetni, remélem, hogy nem lesz kísérletezgetés és tartalékolás, mert ez a Madrid már nagyon vszélyes. Nem azért, mert a meccsek egyes periódusaiban eszetlenül durvák, hanem mert a többi szakaszban nagyon tudnak focizni. Még egyszer nem lesz elég ellenük ennyi, mert még egyszer nem lesz ekkora szerencsénk.

Vége a tragikomikus szappanoperának, egy fiatal katalán srác hazatér.

A La Masíában nevelkedett Cesc Fabregas hétfőn gránátvörös-kék mezben kezdi meg a szezont. :-)

Ez is eldőlt, pedig alakulhatott volna jól is... Jobban pedig mindenféleképpen. Kaphattuk volna Görögországot vagy Norvégiát az első kalapból. Szlovéniát, Montenegrót vagy Szlovákiát a másodikból. Ronaldo keze és Fortuna istenasszonya azonban nem volt kegyes hozzánk, így Hollandiával és Törökországgal kedveskedett nekünk. Szuper. A Félholdasok itthon még talán foghatók, de 3 méretes zakó mély nyomokat hagy a játékosokban... Különösen azért fájó ez, mert a negyedik kalapból Románia jutott nekünk (nem Grúzia, nem Észak-Írország, nem Litvánia, nem Albánia, hanem Románia). Észtország és Andorra más tészta, meg aztán az 5. és 6. kalapból ne válogassunk már!

Nagy nehezen beküzdöttük magunkat a harmadik kalapba, de hogy meddig maradunk ott, az kérdéses. Ami biztos, hogy Brazíliában nem fogunk VB csoportmérkőzést játszani...

A tavalyi átigazolási szezon egyik leghosszabb szappanoperája Cesc Fabregas - végül sajnos meghiúsult - hazatérése volt Barcelonába. A srác már tavaly is jött volna, de az Arsenal csak idén hajlandó engedni az árból. Guardiola tehát kitartó és nem adja fel. Igaza van és remélem, hogy idén sor kerül a tranzakcióra.

Hogy mi szükség van rá Xavi és Iniesta mellé/mögé? Ez végtelenül egyszerű: Xavi 31 múlt, Iniesta 28, Fabregas viszont csak 24 éves. A jelenkor legjobb klasszikus tizesének, Xavi Hernandeznek a pótlását csak így lehet megoldani, mert a 20 éves Thiago Alcântara ehhez még kevés. (Nézzük csak meg az életkorokat! A Barça 4 évente kinevel egy zseniális belső középpályást - Guardiola és Xavi között volt de la Peña, aki kizárólag Xavi korai berobbanása miatt nem futhatott be nagyobb karriert a grántávörös-kékeknél. A folyamatosság szembetűnő.)

Fab visszaigazolásával kapcsolatban egyetlen gond van, mégedig hogy irdatlan pénzbe fog kerülni (60 millió euróról indult az alku, jelenleg 45-nél tart). Pedig a srác a La Masiában nevelkedett...

San Marino - Magyarország (Eb selejtező) 0:3 (0:1)

Ötlet nélkül szenvedtünk. Szerencsére az ellenfél annyira gyenge, hogy így is rúgtunk hármat, meg egy kapufát és egy meg nem adott szabályos gólt. Ősszel meg jönnek a svédek, akik jól megvernek minket. Mert ők nem San Marino.

Tegnap nagyon szép estém volt. A héten végig nyugtatgattam az ismerőseimet, hogy sima lesz a meccs, de a kezdésre én is izgulni kezdtem. A Bajnokok Ligája döntőjében a Barcelona aztán ismételten csodálatos és eredményes játékot produkált, a 12. és 72. perc között olyan űrfocit produkált, amilyet én korábban kizárólag a Real elleni 5:0-nál láttam és bebizonyította, hogy ő a legjobb. Teljesen megérdemelten szerezte meg 4. BEK/BL győzelmét. Folyamatosan támadott, irányított, helyzeteket dolgozott ki, veszéyeztetett, míg a MU a félpályát is alig lépte át.

Az első 10 perc idegeskedése és a várt Manchester United rohamok után ugyanis megnyugodott a katalán gárda és egyszerűen lefocizta a pályáról az ellenfelét. Klassziskülönbség volt a két együttes között. Az alaphangot Xavi adta meg egy Pedro-nak adott gólpasszal. Innentől kezdve a Barça nem csak irányított, de hihetetlenül magabiztosssá is vált attól függetlenül, hogy a MU egy lesgóllal még egyenlíteni tudott. (Ezt mondjuk nem értem: csak azért, mert a magyar Kassai és asszisztense követte el a nyilvánvaló hibát, miért nem lehet leírni, amit mindneki lát?)

A gól szerencsére nem zavarta meg a gánátvörös-kékeket, és bár a szünetig nem tudták ismét megszerezni a győzelmet, a fordulás után továbbra is olyan tempót diktáltak, olyan sok mozgás volt a rengeteg passz mellett, amit a MU képtelen volt tartani. Előbb  a végig tarthatatlan Messi (nem volt ott mellette hentes), majd Villa is lőtt egy gólt, pontot téve a BL-szezon végére. Ami ezután következett, az 15-20 perc levezetés volt, könnyed labdatartás és magabiztos védekezés.

Csak néjűhány statisztikai érdekesség az UEFA honlapjáról): kísérletek száma: 19:4 (4,5 percenként kerültünk helyzetbe!), kaput eltaláló lövés: 12:1, szöglet: 6:0, labdabirtoklás: 63:37, szabálytalanségok: 5 (!): 16. Xavi futott 11,95km-t, miközben 124/136-tal passzolt (ez 95%)

Guardiola csapata tegnap ismét a csúcsra ért. Sir Alex Ferguson tömören fogalmazott:

"Soha, egyetlen csapat sem mosott le minket ennyire."

Ezt én nem tudom, de tegnap láthattuk, hogy milyen erőt képvisel a Barça, és hogy milyen teljesítményre képes akkor, amikor nem tartalékol.

Varázslatosra.

Tischler Patrik mesterhármasa ellenére is vereséggel búcsúztunk az élvonaltól. Hogy meddig tart a száműzetés, vagy hogy egyáltalán megáll-e a lejtőn a csapat, az a jövő zenéje. Most csak értetlenül állok a történések előtt - és úgy érzem, hogy nehezebben dolgozom fel a kiesést, mint a játékosok többsége.

Múlt héten édesapámmal néztem a lelátón, ahogy a régi kedvenc, Kenő üti az utolsó szöget a koporsónkba. Ma már hiába nyertünk Pápán, nem maradt matematikai esélyünk sem.

Kiestünk. Jó lenne tudni, hogy mit éreznek azok a fiatal játékosok, a báb klubvezetők, a motiválni képtelen edzők, akik szégyent hoztak az ország  egyik legpatinásabb klubjára, a magyar labdarúgás második legeredményesebb futballcsapatára... Csak mert én, az egyszeri szurkoló a könnyeimmel küszködöm.

A Real a BL-elődöntő visszavágóján 4 támadóval is döntetlent ért el a Camp Nou-ban, szóval bebizonyosodott, hogy a zseniális Mourinho eddigi betonbunker taktikájának nem volt semmi értelme. Most győzelmi kényszerrel jöttek Barcelonába és játszottak egy kifejezetten izgalmas, nyílt meccset, ahol nem kaptak ötöt. Akkor mitől fosott eddig a Special5? Ő maga ezek szerint nem bízott a csapatában, szégyenszemre csatár nélkül állt fel a Bernabéuban, mert a saját presztízsét sokkal előbbra tartja, mint a klubja megítélését.

Vita most is lesz bőven, hiszen Higuaín vitatható gólt szerzett (igaz már jóval előtte lefújta a bíró az akciót, de rossz ítéletet hozott). A Real most hisztizik, de azért adódik a kérdés, hogy a 2 meccsen összesen két kapuralövésig és egy ajándék gólig jutó csapat komolyan gondolja, hogy rászolgált a BL döntőre, miközben kapott 3 gólt, a kapusuk parádézott, az ellenfelük pedig igencsak kényelmesen játszott a visszavágón? (Amikor meg 2x10 perc erejéig felpörgette a tempót, akkor csak lestek?)

Az utolsó fél órára megint jutott rugdosódás, mert Lass, Xabi Alonso, Marcelo és Carvalho, valamint a totál elmebeteg Adebayor is a második sárgájára és a kiállításra utazott, hogy Mourinho megint sírhasson, panaszkodhasson és összeesküvés-elméleteket gyárthasson. Ezt elkerülendő egyik sem kapta meg a jogos piros lapját, viszont Messinek annyi brutális belépőt kellett elszenvednie, amennyit anno Maradona sem kapott. (Megjegyzem, hogy Pedrot és Mascheranot is lezavarhatták volna.)

A 4 közül ez volt a legszínvonalasabb, legizgalmasabb El Clásico, de a lényeg csak ezután jön: vagyis mi megyünk a Wembley-be, hogy a hazájában nyomjuk le SAF Ördögeit.

9 év után ismét Dortmundban a salátástál! A BVB idei szezonja a csapatmunkáról szólt és az egységről. Idén ennyi elég volt a bajnoki címhez. Hurrá!

A Barcelona azok után kapott ki a Real Sociedad ellen San Sebastianban, hogy a 71. percben még győzelemre állt. Szerencsére a leengedő, tartalékoló balfaszkodásunknak nem lett böjtje, mert a Blancok korábban már kikaptak a Bernabeuban a félelmetes Zaragoza-tól (az MTK neveltje, Pintér Ádám a 65. percben állt be a véndégeknél és a tudósítások szerint jól is játszott), vagyis a katalán bajnoki cím karnyújtásnyira!

Ha már MTK érdekeltség: a Queens Park Rangers ma megnyerte a Championshipet, és a korábbi meghatározó irányító, a mostanság a sérüléséből visszatérő Buzsáky Ákos is szerepet kapott, és jövőre bemutatkozhat a Premier League-ben!

Ott, ahol ma a Tottenham Hotspur kárára egyszerűen elcsalták a Chelsea elleni rangadót. A Kékek úgy nyertek szereztek 3 pontot, hogy megadtak nekik egy gólvonalon át nem haladt lövést és egy nyilvánvaló lesgólt. Mourinho mekkora patáliát csaphatott volna!

Végül, a legfontosabb mérkőzés: megfogadtam, hogy kimegyek a Szolnok elleni MTK meccsre. Kimentem, méghozzá Pankával. Nem mondom, hogy élvezte, de azért becsülettel, hiszti nélkül bírta a 2 órás programot. Jó volt újra hallani a labda puffanását és az ütközések csattanását, csak apu hiányzott nagyon mellőlem.

A ZTE edzője, Csank János velünk ellentétben rezzenéstelen arccal nézte végig a kiesési rangadót. Félnie a látottak alapján nincs mitől, nevetnie pedig nem illik.

A gárda ugyanis harmatgyenge. OK, hogy nyertünk, ráadásul rúgtunk 3 (!) kapufát, kihagytunk 4 ziccert, míg a Szolnok a szórványos és erőtlen kontrákat leszámítva csak az utolsó 15 percben volt képes nyomást gyakorolni, de akkor is csak két értékelhető labdarúgónk van! A gólszerző Pál Andris, aki nem csak hogy eredményes volt, de szokásához híven hajtott is mint az állat és Kanta Józsi, az egyetlen, akinek megengedném, hogy egy-egy ütközésnél igenis féltse a sérülékeny lábát, mert nélküle ma nincs MTK és elképzelhetetlen a siker. Ehhez képest ő (és Pál) volt az, aki átérzi a felelősséget és úgy ütközött, ahogy egy kiesés ellen küzdő együttes minden tagjának kutya kötelessége lenne (le is kellett cserélni szerencsétlent).

Engem nem érdekel, ha eltörik Ladányi vagy Könyves lába, ha felszakad a labdákat ipari mennyiségben elszóró Pátkai gyomra, vagy kiesik a 90 percet végigalibiző, egyetlen alkalommal sem sprintelő Hrepka összes foga. Vegyék tudomásul, hogy ők egy 123 éves, nagy múltú és sikeres klub játékosai, akiket olyan szégyen fenyeget, ami ellen BÁRMIT meg kell tenniük. Nincs fontosabb, mint hogy bentmaradjunk! Dögöljenek meg érte ha kell! Fogják fel, hogy Hidegkuti Nándor, Sándor Csikar, Balog Róka, Lőrincz Emil és Illés Béla viselte korábban a mezüket! A győzelem ellenére dühöngök, mert Pálon és Kantán kívül nem láttam ezt az eltökéltséget.

Most pedig lehiggadok, mert a lényeg ott van a képen:

1:0 ide.

A BL elődöntőben már kevés volt a Real 7 védős bekkelése: Pepe kiállításáig sem vezettek épkézláb támadást a királyiak, de utána Messi vágott is kettőt. A második pl. az év gólja címre is méltán pályázik, mert 6 védő között szólózott vagy 50 métert.

Nem szimpatikus, ahogy a Barca játékosok (különösen Busquets és Dani Alves) színészkednek, de ennél is sokkal antipatikusabb, ahogy a Real beáll a kapuja elé és ott aprítja a katalánokat, ahol éppen éri. Marcelo, Pepe és Ramos is keresheti a gyógyszerét, mert a durvaságuk nem ismer határokat.  Most Pepe (különösen, ha figyelembe vesszük, hogy ha nem is repült volna el Dani Alves lába, már a puszta szándékot is büntetni kellett volna,) teljesen jogos kiállítása hozta el a fordulópontot, ami után a Barca már nem csak a mutatott játékban, de eredményességben is felülmúlta az ősellenséget.

Mourinho hisztizik, tombol, összeesküvés-elméleteket gyárt (gonosz UNICEF!), de nem gondolkodik el azon, hogy ilyen defenzív játékkal hazai pályán (elvileg ugye győzelmi kényszerben) egyszerűen szégyen előrukkolnia egy Real Madridnak és hogy a kiállítások egytől egyig jogosak voltak (a Real szurkolókon kívül senkitől nem hallottam, egyetlen újságban, netes hírforrásban sem olvastam más véleményt). Ne a bírókkal foglalkozzon, hanem azzal, hogy a csapata 300 percből 288-at a saját tizenhatosa előterében töltött - és nincs semmi meglepő abban, ha a forrófejű játékosai agya elborul, vagy egyszerűen lekésnek az emberükről. Aki védekezik, az szabálytalankodik, lapot kap és kiáll. Nem bonyolult, a Special One is tudhatná.

A Király-kupa az övék, a bajnoki címről és a BL serlegről már szinte biztos, hogy lemaradnak. Ahogy tudtak kulturáltan győzni, most nem ártana szimpatikusan veszíteni...

Magyar szinten, de a többi csapathoz képest sem játszik rosszul az MTK, de nagyon rutintalan és nagyon peches...

Most pl. a Fradi nyerte meg ellenünk a 200. örökrangadót - megérdemelten, teszem hozzá, még ha vezettünk is, ha nem is kaptunk meg egy jogos büntetőt 1:2-nél Csizmadia nyilvánvaló kezezéséért (a srác is nagyon szimpatikusan ismerte el a mérkőzés utáni interjúban), és ha Maróti is csak egy sárgát kapott a kettő helyett... Egyszerűen erősebbek voltak, többet támadtak és többet lőttek kapura.

Hogy bentmaradhatunk-e? A Szolnokot, a Haladást és a Paksot meg kell verni a Hidegkuti Stadionban, idegenben nem szabad kikapni Pápán, mert Debrecenben és Zalaegerszegen tuti zakó néz ki. Most kisebb esélyt látok a "sikerre", mint a kiesésre, ami rövid időn belül az MTK futballcsapatának megszűnéséhez vezet. A költségvetésünk már most is minimális, az idén 20 éves Akadémia immár nincs monopolhelyzetben és kisebb hatásfokkal "termeli" a tehetségeket, mint az elmúlt években, Várszegi ugyanis végleg kivonul.

Anno átvett egy NB2-es gárdát, amibe milliárdokat ölt, bajnoki címeket és kupagyőzelmeket szerzett, a BL kapujába finanszírozta az MTK-t, de a nagy áttörés nem sikerült. A mecénás befektetése az egyre nagyobb számú játékoseladások ellenére sem térült meg, márpedig a számára ez üzlet. Visszaadja azt, amit átvett: egy másodosztályú futballszakosztályt.

A következő 3 hazai meccsre kimegyek. Hogy Petit és/vagy Pankát viszem-e, még nem tudom (nem hiszem, hogy bírnák), de adott nekem annyi szépet ez a klub, hogy az utolsó néhány hazai találkozóján ismét ott legyek a lelátón - ahogy korábban mindig.

Nem lehetek lusta, nem legyinthetek, nem kereshetek más programot. Tartozom ennyivel az egyesületnek, a nagypapámnak, a múltnak és az emlékeknek.

A túra második felvonásán ismét döntetlen született a rendes játékidőben, de ez a találkozó sajnos hosszabbításba torkollott.

Na ja. El Clásico #2/4, a Király-kupa döntője.

Az első félidőben egy impotens , helyzeteket kialakítani képtelen Barçát, meg egy elszánt és agresszív (Pepé durva), 7 védővel és csatár nélkül felálló, de - ekkor még - felépített kontrákra építő Madridot láttunk (Pepe kapufával). A második félidőre összekapta magát a katalán csapat, Xavi és Iniesta végre nem szórta el a labdákat. Ennek eredményeképpen fél tucatnyi helyzetet sikerült kialakítani, de Casillas mindent védett. A Madrid? Bekkeltek, a felezőt nem lépték át, rugdosták a labdát előre, meg amerre álltak. Mindenesetre kihúzták döntetlenre, a 94. percben még kapura is lőttek (na, akkor Pinto nagyot védett). Azt hittem, hogy a hosszabbításban góllá érik a fölény, de a folyamatosan doppingvádakkal illetett Barça elfogyott fizikálisan. Enerváltan, lassan játszottak, a Real meg szárnyakat kapott és Cé fejelt egy gólt (Pepe suttyó) - a kupához gratulálok.

Bár a bajnokságot egy madridi döntetlennel, idegenben nyertük meg, most velük szemben buktuk el a Király-kupát. Rossz nézni a Madrid "játékát", mert az Intert meghazudtoló módon védekeznek (bár 3-4 kontrára futja egy meccsen), de elismerem, hogy Mourinho kidolgozta a taktikát. Nem újat, de hatásosat. 7 védőt rak a csapatba, de 10-en védekeznek, az első labdaszerző előrebikázza egy támadónak (ha éppen van) vagy a két sprintelő szélső egyikének, aki aztán ellövi, vagy kiharcol egy pontrúgást. Marha nehéz hibátlanul kivitelezni ezt a taktikát, de hadd ne gratuláljak hozzá... Bár megértem Special 5-ot. Egyszer akarta játékban felvenni a kesztyűt, akkor kaptak egy ötöst.

Úgy állunk, hogy 2 (amúgy igazságos) döntetlen után hatalmas lélektani fölényben vannak a királyiak és most már Pepnek kell kitalálnia valamit, mert Mourinho bizony továbbra bekkelni fog.

A négyes maraton első meccsén, a bajnokin megszakadt Pep nagy sorozata és edzői pályafutása során először nem nyert a Real Madrid ellen. Az 1-1 a Blancók dícsérete, mert taktikusan, fegyelmezetten játszottak és a végsőkig küzdöttek. De hogy mi a még ennél is egyértelműbb? Hogy a Barça elcseszte.

Az első félidőben a Real le se támadott, csak lezárta az átadott területeket és előrevágott labdákkal próbált lövéshez jutni, de főleg pontrúgásokat kicsikarni - félig-meddig sikerrel, - míg a katalánok (nevezetesen Messi) kihagyott két sakk-matt ziccert, ráadásul (bár lehet, hogy egyedül maradok a véleményemmel) Villa elsodrásáért nem ítélt büntetőt a játékvezető.

A második félidőben a Barça gyorsan vezetést szerzett: Messi bevágta a Villa lerántásért megadott tizenegyest, ráadásul Albiol mehetett is zuhanyozni. (Mourinho megint tépi magát, hogy mennyire unja, hogy mindig emberhátrányban fejezi be az el Clásicókat, de nem panaszkodnia kellene, hanem elbeszélgetnie a védőivel, mert eddig mindegyik piros jogos volt, amit kaptak).

Innentől kezdve kézben volt a meccs: jöhetett az eddig is mutatott labdatartás, passzolgatás, egy-egy óvatos, de gyors megindulás, ritmusváltás, minden kényszer és erőlködés nélkül és mondjuk még 1-2 gól. Jól hangzik, csak nem ez történt. Leálltunk. Nem akartunk második gólt, csak lefuttatni az órát. A gólok így elmaradtak, pedig Mourinho - becsületére legyen mondva, - bevállalta, hogy létszámhátrányban feladja a sündisznóállást és megpróbál kiegyenlíteni, amivel hatalmas üres területek nyíltak a madridi védelemben és sorra érkeztek a labdák az üresbe futó vendégcsatárokhoz. A Blancók azonban agresszívebbek lettek és sokkal nagyobb elánnal küzdöttek, mint mi, akik iparosmunkával, küzdelem nélkül próbáltuk kihúzni a hátralévő 30 percet. Nem ment, Cé egy jogos büntetőből egyenlített a 82. percben. Az utolsó 10-12 percben tehát újra focizni kezdtünk, de a helyzetek ekkor már kimaradtak.

Nem az elhullajtott 2 pont a fájó, hiszen ezzel a döntetlennel a Barça gyakorlatilag bajnok lett, hanem az, hogy a Madrid rengeteg lelkierőt meríthet ebből a meccsből. A megalázó őszi vereség után most egyenlő ellenfelek voltak, nem nyomozták, hanem tudatosan átadták a labdát és bekkeltek (jól!), mint anno az Inter és ami a lényeg, emberhátrányban egyenlítettek.

Szerintem a lélektani előny most náluk van. A szerdai Király-kupa döntőn valamelyik edző már biztos előhúz valamit a kalapból, utána pedig következik a 2 BL-elődöntő. Megjósolhatatlan, hogy melyik csapat jön ki jobban a túrából. Eredményességét tekintve eddig mi, lélektanilag ők állnak jobban, de ez még csak a kezdet volt...

Eddig elhessegettem még a gondolatát is annak, hogy az MTK együttese kieshet az NB1-ből. Szoros volt a középmezőny, 1-2 forddulóval ezelőtt 2-3 pontra volt egymástól az 5. és a 13. Kikaptunk azonban zsinórban háromszor - alig fél órája hazai pályán a korábban még biztos kiesőként elkönyvelt Siófoktól - és így bizony meglegyintett minket a másodosztály szele, mert a Balaton-partiak egy pontra felzárkóztak.

Ami a legelkeserítőbb, hogy nem pechszéria okozza a vereségeket, hanem a kilátástalan játékunk. Mint mindig, most is vannak ugyan tehetséges, technikailag képzett gyerekek, Garaminak hála ügyes labdakihozatalok, néha ötletes, gyors passzok, de összességében messze vagyunk a pár évvel ezelőtti (vagy akár a tavalyi) erőnktől, amihez idén szörnyű rutintalanság társul. Nem lehet büntetlenül kiárusítani egy (bajnok)csapatot egyik percről a másikra! Pollák és Bori  eladása után ugyanis Pintér, Zsidai, Rodenbücher, Lencse,  Horváth, Gosztonyi, Kulcsár, Kecskés, Hrepka, Végh és Urbán gyakorlatilag egyszerre távozott, még ha utóbbi már vissza is tért a kispadra...

Felsorolom a maradókat is a 25-ös aranyérmes keretből:  a csk. Kanta József, valamint négy akkori cserejátékos, a kapus Szatmári Zoltán, a védő Vadnai Dániel, a középpályás Pátkai Máté és a csatár Pál András, akik ma kezdők.

Baj van.

Hollandia - Magyarország (Eb selejtező) 5:3 (1:0)

Van tartása a srácoknak, az biztos! A sokakat sokkoló pesti négyes után ugyanis nem zuhant össze a nemzeti tizenegy, hanem sokkal szervezettebb, fegyelmezettebb játékot produkálva meghúzkodta az oroszlán bajszát. A védelem és a kapusunk szokásos bakijai miatt ez azonban sajnos csak ahhoz volt elég, hogy csak a meccs végén csapjanak agyon minket...

A hollandok hol komótosan, hol nagyképűen, mindenesetre rosszul játszottak. Egy gólos előnyük sem feltétlenül volt megérdemelt a szünetben, mert Dzsudzsák gólját nevetséges okból érvénytelenítette a norvég bíró...

Aztán jött a pihenő, utána pedig a bolondok háza...

Rúgtunk ugyanis két gólt. Na ja. Az Amsterdam Arenában Rudolf és Gera góljaival  tétmeccsen fordítottunk a világbajnoki ezüstérmes ellen. Ízlelgetni kell ezt a mondatot még akkor is, ha utána felpörgött az Oranje és előbb nagy szerencsével egyenlítettek, majd a vezető gólt is megszerezték, ráadásul már fociztak is. Elúszni látszott a meccs, amikor Gera rúgott még egyet. A 75. percben döntetlenre álltunk Hollandiában, ráadásul nem egy szerencsés 0:0-val, hanem hármat rúgva!

Hogy mégis csak egy tisztes vereség sült ki az amúgy remek teljesítményből, arról a mázlista Dirk Kuyt (no meg a lepkéző Fülöp) tehet. Tényleg: Fülöpöt, Vanczákot és Laczkót el kell felejteni.

Az öt kapott gól szörnyű, főleg a milyenségük, de összességében megsüvegelendő a csapat teljesítménye!

ui: csak ne kezdjünk megint ájuldozni, meg a kijutásról álmodozni, elég ha a csapat teszi a dolgát és készül!

Magyarország - Hollandia (EB selejtező) 0:4 (0:2)

Közte ötöt tippeltem, ehhez képest jó eredményt értünk el. A várakozásokhoz képest katasztrofálisat. A realitás talaján maradva pedig papírforma végeredmény született.

Megint átélhette az egyszerű, befolyásolható szurkoló, hogy a hasonszőrűek legyőzését követő irreális hurráoptimizmus mekkora pofáraesést eredményez egy jegyzett gárda ellen és mekkora (felesleges) csalódást okoz egy amúgy kalkulálható vereség.

Mert őszintén! Egy finnek elleni utolsó perces Dzsudzsák-gólnak köszönhetően, vagy Moldova legyőzésétől mindjárt a felhők között kell járnunk és a VB-ezüstérmes Hollandiától való pontszerzést kell elvárnunk? Ugye, hogy nem?

Mibe került volna nem arról cikkeznie minden sajtóorgánumnak és nyilatkoznia minden szakértőnek, hogy most aztán! Mert mire jó ez?

Talán jobb lett volna, ha a kisgyerekek nem várják magától értetődő természetességgel a csodát, igaz?! Vagy hogy a válogatott játékosainak ne legyen nehezebb feldolgozniuk egy olyan pofont, amibe a világon 8-10 csapaton kívül bárki beleszaladhat?!

Higgye el mindenki, ezek a fúk akkor is mindent kiadtak volna magukból, ha a tisztes helytállást várta volna el tőlük a közvélemény. Az embereket azonban megint sikerült felhergelni, egekbe emelni a várakozást. A nagy büdös semmire.

Ennek köszönhetően, amikor 6 percnyi (amúgy magabiztos, lendületes, támadó szellemű) játék és egy ígéretes Dzsudzsák cselsorozat után hidegzuhanyként kaptunk egy gólt, amiben Király Gábor bácsi megint benne volt, úgy estünk össze, mint Csoki Ájsz pöcse a buzibárban. Onnantól kezdve csak az volt kérdés, hogy a hollandok hány gólt akarnak rúgni és ennek érdekében hányszor váltanak ritmust. Szerencsénkre nem pazaroltak ránk sok energiát és csak ötször indultak meg a következő 84 percben: Affelay egyet az égbe lőtt, utána meg Sneijder emelt egy kapufát (Kuyt elszórakozta ismétlést), szóval megúsztuk további 3 dugóval.

Szerintem azonban még ezzel a 4:0-ás vereséggel sincs különösebb baj, mert Hollandia éppenséggel Olaszországot vagy Franciaországot is megalázta tétmeccsen az elmúlt 2-3 évben. Az alapvető gond a csapathoz való hozzáállás és a viszony.

2 napja ők voltak a remény csapata, ami készen áll a kihívásokra, ma pedig a meghurcolandó szerencsétlenek, akiket joggal fütyült a közönség.

Egyszerűen nem így kellene kezelni őket, mert ahogy nem érdemelnek ömlengő dícséretet San Marino gólzáporos legyőzéséért, úgy nem várható el tőlük Hollandia megszorongatása sem. Az meg főleg felesleges, hogy egy sima (és ismerjük már be egyszer, hogy borítékolható) zakó után egy rakás szarnak érezzék magukat!

Érdemes lenne helyükön kezelni a dolgokat...

Számomra nem vitás, hogy Messi napjaink legjobb, legnagyobb tudású labdarúgója.

Idén, a világbajnokság évében azonban Xavi érdemelte volna meg legjobban az Aranylabdát. Aki nem "csak" a klubját, de világbajnoki címet szerzett Selecciónt is a hátán vitte, majd a World Soccer Player of the Year díjat is megnyerte (ez az elismrés az elmúlt 10 évben mindig a későbbi Aranylabdásé lett).

Cannavaronak 2006-ban elég volt 3 hét és 7 jól sikerült meccs az elismeréshez, Xavinak ugyanazok a címek és egy egész szezon nem. 1956. óta először az idény legfontosabb eseménye nem számított hatványozottan...

Ezek után sajnos borítékolható, hogy Xavi Hernández Creus Aranylabda nélkül fejezi be pályafutását, mert annál többet és jobbat, mint amit idén ő nyújtott, képtelenség teljesíteni.