King Aranarth

Portugália - Spanyolország 0:0 tizenegyesekkel 2:4

A spanyolok álmosan, sok hibával játszottak, a portugálok pörögtek és mintha sokkal jobban akarták volna a győzelmet. Helyzet aligf akadt, a semleges szurkolóknak szörnyen unalmas meccs lehetett: a portugálok a középpályán letámadják a spanoylokat, akik nem tudnak előre játszani, hátraszorulnak. Újra elindulnak, de megint csak a középpályáig jutnak, ahol ismát falba ütköznek... Egy-egy veszélyes kontrát vezettek ugyan Ronaldoék, de igazi helyzetet csak Ronaldo hagyott ki, a 92. percben... Addig nem találták el a kaput. A spanyolok se sokszor, nem volt bennük semmi átütőerő, bár Iniesta a hosszabbításban megnyerhette volna az elődöntőt.

Jöttek a büntetők, ahol Cé utolsó portugálnak maradt - de társai hibája nem is került rá a sor. Sajnáltam érte, de a nemzetközi sajtónak is megvan a maga igaza. A vezér álljon oda az elején, rúgja be (Balotelli és Pirlo vs. Anglia), és ne már előre a megváltó szerpére pályázzon...

Németország - Olaszország 1:2 (0:2)

Höhöhö. Balotelli. A németek ha nem is rárontottak az olaszokra, de az első 15 percben irányították a meccset. Az Azzurri nem idegsekedett túlságosan és tulajdonképpen simán átvészelte ezt az időszakot, hogy aztán a 16-20 perc között lélegzetet se hagyjon a Nationelf-nek. Neuer két távoli lövést még hárított, de már üvöltöznie kellett a védőivel. Harmadszor már a fejét csóválta: Cassano befordult 3 szoftverhibás védő között, felnézett, senkitől sem zavartatva beadott, Balotelli pedig érkezett mint egy alcsonyan szálló gyorsvonat és izomból a kapuba fejelt. Az agyonsztárolt, hatalmas esélyesnek kikiáltott német válogatott azonnal szétesett. 10 percbe telt, míg elverekedték magukat az olasz kapuig, de a szögletükből kaptak egy gólt. Montolivot már a negyeddöntőben is ekézték a riporterek, pedig szerintem jól játszik. Most pl. gyönyörű labdát adott a kiugró Balotellinek. Felrémlett a Selección elleni bénázása, mert toporgott egy kicsit, Lahm 16 méteren utól is érte. A német csapatkapitány nagy peche az, hogy a ghánai olasz 16,2-ről ellőtte a labdát. Izomból. A jobb felsőbe. A kapu majd szétesett, Neuer pedig majdnem fel tudta emelni a kezét.

A németek becsülettel mentek előre, vagonszámra rúgták a szögleteket, Buffon is védett néhányat, de az olasz kontrákban több volt a veszély. Az utolsó perces tizenegyes már nem osztott, nem szorzott. Az olaszok behúzták és bebizonyították, hogy az igazi Halálcsoport nem a B kvartett volt, hanem a C > a 2 továbbjutó döntőzik.

Remélem, hogy a spanyolok, - akikről folyamatosan zengem az ódákat - végre rá is szolgálnak a dícséretre és nem csak elméletben emelkednek ki a mezőnyből, hanem a gyakorlatban is. 2:0 a javukra, mert ööö szóval mert CSAK!

Hajrá-hajrá, eljött a kieséses szakasz, az elmúlt 2 forduló jobbára unalmas meccseit követően jöhetnek az izgalmak! Gondolhattuk - legalábbis az utolsó 2 párharcra, merthogy az első kettő tükörsimának tűnt.

Portugália - Csehország 1:0 (0:0)

A csehek bátran nekimentek a portugáloknak és olyan iramot diktáltak, amire nem képesek. 20 percbe telt, míg kifulladjanak és Ronaldoék átvegyék az irányítást. Innentől kezdve tényleg csak az volt a kérdés, hogy mikor szerzik meg az elsőt. Egész sokáig volt szerencséjük és Cech-ük a cseheknek, de aztán - ki más - Cé továbbfejelte a jobb csapatot. Hiába, Poborsky már a múlté... Megérdemelt volt a portugál továbbjutás és tükörsima a találkozó.

Németország - Görögország 4:2 (1:0)

Akkora különbség van a két együttes között, hogy azt már lehetetlen kompenzálni. Amikor figyeltek a németek, esélyük sem volt a görögöknek. A második félidő elején egy megugrásból még egyenlítettek, de utána a Nationelf nem tette meg újra a szívességet, hogy lazsáljon. Gyorsan rúgtak hármat, rövidre zárva a 2004-es görög-tragédia megismétlődésének az esélyét. Az egyenlítést követő 4-5 percet leszámítva totál izgalommentes volt a meccs.

Spanyolország - Franciaország 2:0 (1:0)

Ultra defenzív, támadásban, de még védekezésben is tehetetlen Les Bleus kontra a tiki-takát rossz élvezhetetlen irányba továbbfejlesztő, a labdatartást nem csak támadásnak, de már védekezésnek is tökéletesen alkalmazó Selección.

2 a vége, Xabi Alonso jutalomjátékával és két góljával a 100. válogatott meccsén.

Elképesztő fölény, durva erődemonstráció, de a spanyolok ettől függetlenül támadhatnának is - kérdés (bár szerintem a La Roját abszolút nem érdekli), hogy akkor jobban szeretnék-e őket a semleges nézők, ha mindenkinek megrúgnák a sima ötöst? Mert meg tudnák rúgni. Szerintem még a németeknek is. Ha nem állnának le egy gólnál cicázni, labdakergető bohócot csinálni a világ legjobb játékosaiból; ha nem lenne biztonságosabb (!) egyérintőzve vagy sarokkal kényszerítőzve a 2-3 (Iniesta 5-6) letámadó ellenfél között labdát tartani, mint kapura törni; ha nem a labda eldugására, hanem a következő gólra törekednének; ha rá lennének kényszerítve, hogy előre menjenek. Mert mindenre képesek. Hiszen 0:0-nál türelmesen, de megalkuvás nélkül ELŐRE játszanak, hiszen 0:1-nél mint a szélvész átrohantak az addig stabil olaszokon, hiszen bármikor hadrendet váltanak, ha szükséges. Határtalan potenciál van ebben a csapatban. Bődületes technikai és taktikai fölényben vannak, a ritmusváltásaik követhetetlenek, de sok ellendrukkert szereznek az unalmas meccseikkel. Egyszerűen lenyelik a labdát, mert az ellenfél nemhogy gólt szerezni, de támadni sem tud nélküle. Ez a meccsük sem volt izgalmas, pedig annak vártam. Ez történik, ha az egyik csapatot alul-, a másikat pedig túlértékelem. Eltűnik a különbség, ami pedig létezik és még csak nem is kicsi.

Anglia - Olaszország 0:0, tizenegyesekkel 2:4

Ez az angol válogatott egy vicc. Szoros meccs? Az eredmény volt szoros, nem a meccs! 4 kapuralövés 120 perc alatt? Az olaszok klasszisokkal voltak jobbak voltak! Ötletesen támadtak, sok helyzetet dolgoztak ki, nem hagytak levegőt sem az angoloknak. Hogy azok elverekedték magukat a büntetőpárbajig, már önmagában egy megmagyarázhatatlan csoda, Daniken könyvet ír majd róla.

Hogy Pirlo mit össze nem focizott az egész meccsen! És a panenkás tizenegyese, ami megtörte az amúgy előnyben lévő angolokat!

Erről a negyeddöntőről ez a jelenet fog megmaradni. A vezér hátrányban hitet és önbizalmat ad a társainak. Pirlo megtette, amire nagyon kevesen képesek és amit még kevesebben mernek bevállalni. Az eredménye 2 totál elbizonytalanodott Ashley, akik közül Young ész nélkül a keresztlécre bombázott, Cole pedig Buffon kezébe gurított. Így lesz teljesen megérdemelt továbbjutás vert helyzetből. Ha van vezér a pályán, nincs lehetetlen. Andrea Pirlo megdicsőült. Rászolgált.

Mi lesz?

A portugálok optimisták. Az első pár percig azok is maradnak, aztán lassan a gyomrukba mar a tehetetlenség érzése - ahogy beindul a tiki-taka, Cé-nek is csak a hiszti marad majd, mert labda nélkül ő se lehet megváltó, játsszon bármily nagyszerűen is az egész EB-n. Lehet, hogy szorosnak tűnik majd az almanachokban, hogy 1:0, de igazából sima lesz, meglátjátok.

A másik elődöntő szerintem viszont nem egyértelmű... Láthatjuk a németeket sziporkázni egy gyenge görög válogatott ellen, győzni a széteső hollandok ellen, szoros meccsen nyerni a portugálok ellen, hozni a kötelezőt az iparos dánok ellen, de nem tudhatjuk, hogy ez mire elég a hasonlóan taktikus és szervezett Azzurri ellen?

Utána pedig? Ha be is jutnak a németek a döntőbe, vajon most többre lesznek képesek a döntőre csúcsra járatott Selección ellen, mint a legutóbbi két találkozójukon elért szorosnak látszó, de valójában sima 0:1-ekre? Az EB döntőben és a VB elődöntőn ugyanis alárendelt szerep jutott nekik. Most többet várnak maguktól, nagy az önbizalmuk, de szerintem hiába.

Itt már egy időben játszották a meccseket, ergo kapcsolgatva néztem őket, hacsak az egyik nem volt sokkal izgalmasabb, mint a párja. Szomorúan írom le, de kurva szar volt a záró kör. Egyetlen találkozó volt minőségi, akadt még 1-2, ami legalább izgalmas volt, de az a kör alacsony színvonalat és sok káromkodást hozott.

A csoport:

Csehország - Lengyelország 1:0 (0:0)

Ahogy megmondtam! A lengyelek nagyon simán megverték a cseheket! Na jó, tévedtem egy kicsit. De legalább nem voltam egyedül...

Görögország - Oroszország 1:0 (1:0)

Ahogy megmondtam! Az oroszok nagyon simán megverték a görögöket! Na jó, tévedtem egy kicsit. De legalább nem voltam egyedül...

B csoport:

Dánia - Németország 1:2 (1:1)

Szívósak voltak a dánok, de a német győzelem megérdemelt.

Portugália - Hollandia 2:1 (1:1)

Hollandia az EB legnagyobb csalódása... mindazoknak, akik szeretik őket. Akik nem, azok most röhögnek. Hogy játszhatott ez a gárda 2 éve VB döntőt? Érthetetlen.

C csoport:

Horvátország - Spanyolország 0:1 (0:0)

Hogy ennyire ne történjen semmi egy labdarúgó mérkőzésen, az a hihetetlenség határát súrolja. De tényleg nem történt semmi. Volt egy hatalmas, de kihagyott Rakitic helyzet (vagy Casillas bravúr, kinek hogy tetszik) és egy sakk-matt Navas gól a legvégén. Édeskevés. Ja, meg a hír, hogy míg olaszból elég volt 5, addig horvátból kellett 6 ember, hogy Iniestát semlegesítsék.

Olaszország - Írország 2:0 (1:0)

Az olaszok megszenvedtek az írekkel, akikről senki nem tudja, hogy mi a túrót kerestek az EB-n, mert a szurkolóik ugyan királyok, de a csapatuk egy rakás szar. Sorry. Balotelli gólja frankó volt, a gólöröme primkó. Így megy ez egy zseniális elmebetegnél...

D csoport:

Anglia - Ukrajna 1:0 (1:0)

Azok, akik egyetlen hazai meccsen sem látták Kassai Viktorkát nagy arccal bénázni, akik nem vettek tudomást a 2010-2011-es BL döntőben és a 2011-2012-es BL elődöntőben megadott lesgólokról és folyamatosan cumizták a pélóját, azok most rácuppanhatnak a teljes ukrán férfitársadalom faszára is, de azt már nem önszorgalomból, hanem ukrán felszólításra tennék... A futball ugyanis nem matematika. Itt 1-ből 1 az nem nulla. A magyar labdarúgás agyonsztárolt kirakatembere elengedett egy méretes hazai lest, majd a támadás végén nem ítélt gólt, holott a labdát jóval az angol gólvonal mögül kanalazta ki John Terry. Gratulálunk az angol válogatottnak - a magyar bíró rossz ítéletétől függetlenül - meg nem érdemelt győzelemhez és a Kassai Viktor vezette kis csapatnak, akik leszállhatnak a földre. Ilyen tempónál éppen ennyit ér egy ember a gólvonalon. A videóbíró kinek az ellensége?

Svédország - Franciaország 2:0 (2:1)

A franciák annyira nyugodtak voltak, hogy simán kikaptak a becsületből jelesre vizsgázó, szimpatikus svédek ellen, beleszaladva ezzel a spanyolok karjaiba! Gratulálok, ez okos dolog volt. Utóirat: Welbeck ide, Balotelli oda, eddig Ibrahimovicé az EB legszebb gólja.

Jönnek a negyeddöntők és remélem, hogy a kieséses szakaszban az első csoportkör színvonalán fognak játszani a csapatok, mert ha a harmadikat ismétlik, akkor az dög unalmas lesz!

A csoport:

Görögország - Csehország 1:2 (0:2)

Ilyesmi a villámrajt. A 7. percre már 2 gól az előny. Aki megtippelte, jelentkezzen!

Lengyelország - Oroszország 1:1 (0:1)

Dzagojev nevével lesz van tele a sajtó. Wenger már rá is repült az idei torna Szalenkojára. Kuba Blaszczykowski (csak azért is leírom egyszer életemben a BVB szélsőjének a nevét!) egyenlített, így minden nyílt a csoportban. Persze ez csak papíron van így, mert az oroszok agyonverik a görögöket, a lengyelek meg a cseheket.

B csoport:

Dánia - Portugália 2:3 (1:2)

0:2-ről még felálltak Bendtnerék, éppen Bendtner két fejesével, de aztán egy kabaréba illő, de lövőcselnek tökéletes luftnak hála a 93. percben behúzták a Portugálok. Bassza meg.

Hollandia - Németország 1:2 (0:2)

A kérdés nem az, hogy juthatott a kiesés szélére az Oranje, vagy hogyan maradt 2 vereség ellenére is sélye a továbbjutásra. Nem is az, hogy mekkora az öltözői feszültség a hatalmas egóknak hála, hanem az, hogy hogyan sikerült egyáltalán gólt szerezniük a németek ellen? Bénák voltak. Muhaha.

C csoport:

Olaszország - Horvátország 1:1 (1:0)

Pirlo betekerte, de a horvátok ellen nem szabad megállni. Ahogy megérzik a vér szagát, megállíthatatlanok. Egyenlítettek is és az olaszoknak nem maradt más, mint a remény: a spanyol - horvát derbi éles lesz és nem szalonremi. És ha éles is lesz, ne legyen 2:2... Az lesz.

Spanyolország - Írország 4:0 (1:0)

Az ír szurkolók úgy énekeltek a meccs végén, ahogy mi magyarok Kanada ellen az A csoportos hoki VB-n, 0:9-nél. Klasszsikülönbség volt, a gólarány pedig hízelgő az írkere nézve. Egy ilyen tornán azért ez szomorú.

D csoport:

Ukrajna - Franciaország 0:2 (0:0)

Aki eddig csak hallotta a kifejezést, hogy esőfüggöny, az most láthatta is, milyen a valóságban. A víz mellé bónuszként kapott villámok miatt viszont 4 perc után félbeszakították a meccset.

A franciák amúgy nem meggyőzőek, de elég volt, hogy nem hagyták az ukránokat és Sevcsenkót önkívületbe jönni. Simán nyertek, kb. 6,42 perc focival.

Svédország - Anglia 2:3 (0:1)

A fáradtságomra jellemző, hogy bele-belealudtam az EB eddigi legfordulatosabb, legizgalmasabb meccsébe. Welbeck győztes gólja ritka szépre sikerült. Annyira, hogy még egyszer nem fog neki sikerülni.

Mindössze két csapat esett ki, sehol nem dőlt el semmi, mindegyik csoportban lesz izgulnivaló és egy esetben még a bundáról is lehet majd írni hosszú oldalakat. Ha pedig 2:2 lesz a horvát-spanyol, akkor meg aztán tuti.

Az EB még mindig jó. Nagyon is.

A csoport:

Lengyelország - Görögország 1:1 (1:0)

Dél-Koreához méltó bíró, lelkes hazai cs, de szívós görög csapat. Döntetlen. Kb. ennyi, meg hogy Levandowski jó futballista. Ha valaki nem tudná.

Oroszország - Csehország 4:1 (2:0)

Egy jó csapat szétkontrázott egy rossz csapatot. Pavljucsenko gólja élményszámba ment, kár, hogy a Tottenhamben 4 év alatt volt képes ugyanennyire...

B csoport:

Hollandia - Dánia 0:1 (0:1)

Muhaha. Persze ha szeretném a hollandokat, akkor anyáznék, hogy ott 28 helyzet kimaradt, míg a másik oldal 4/1-gyel meccset nyer...

Németország - Portugália 1:0 (0:0)

Mario Gomez jó focista. Cé jobb, de gólt csak az előbbi lőtt. Löw most is kitúrta, de legalább nem ette meg...

C csoport:

Spanyolország - Olaszország 1:1 (0:0)

Az első igazán jó meccs! Az olaszok sokkal jobbak, mint amit vártam tőlük. 70 percig bátrak voltak, támadtak, szakaszonként próbáltak labdát tartani és nyílt harcba bocsátkoztak a címvédővel. A Selección csatár nélkül, majd csatárral is sok helyzetet dolgozott ki, de csak az egyenlítésre futotta. Igazságos az X, még ha a végén már csak egy csapat volt is a pályán. Balotelli elmebeteg, Iniesta isten, Kassai túlsztárolt.

Írország - Horvátország 1:3 (1:2)

Az írek tudnak futni, fejelni és küzdeni, de ennél sokkal több kellett volna, mert a horvátok is tudnak futni, fejelni és küzdeni, csak éppen nekik a fut is megy. Különösen Modricnak. A Kicsi Modder ugyanis megint szárnyalt, marha jól mozgatta a csapatát. Nyertek is. Nagyon simán.

D csoport:

Franciaország - Anglia 1:1 (1:1)

Hosszú napom volt, ergo lemaradtam ... a beszámolók szerint a nagy semmiről. Lescott fejes és Nasri lövés?

Ukrajna - Svédország 2:1 (0:0)

Jó kis meccs volt, pedig egyik csapat sem különösebben jó. Az ukránok viszont megalkuvás nélkül hajtottak, az öreg pedig kétszer is válaszolt Ibrahimovic góljára! Igen, a már számtalanszor leírt nemzeti hős, Sevcsenko két fejesével fordítottak a haziak és megérdemelten nyertek a nagyon semmilyen svédek ellen. Blohin és Sevcsenko ölelgetős-puszilgatós gólörömei örök emlékek!

Volt ennél sokkal rosszabb nyitókör is (mindjárt a 2010-es VB-n), szóval eddig ok. Nagyon is.

Elkezdődött. Véletlenül nélkülünk, de azért lesz kinek szurkolnom.

Adott ugye a francia válogatott. Messze nincsenek akkor sztárjaik, mint korábban, de Blanc nem Domenech, így már van CSAPAT. A legutóbbi két alkalommal azonban akkorát szívtak, hogy rutinosan fel kell készülnöm arra, hogy az első ki-ki meccsükön búcsúznak, merthogy Ukrajna és Svédország ellen azért be kell húzniuk.

A B-terv a Barcelona spanyol válogatott - akár a Kékek elleni negyeddöntő után.

Utánuk már nincsen preferencia, meglátjuk, hogy melyik válogatott lesz szimpatikus.

Vannak persze hagyományosan "nemszeretem" együttesek (Németország, Görögország, Svédország), vannak bénák (Lengyelország, Csehország, Írország, Ukrajna) és vannak se hús, se hal csapatok (Dánia, Horvátország), túlértékelt együttesek (Portugália és talán Anglia) és két ilyen-olyan okokból kiismerhetetlen gárda (Olasz- és Oroszország).

Meglepetést okozhat ugyan az utolsó ötös közül bármelyik, de az igazi esélyes Németország, Franciaország, Hollandia és természetesen a címvédő Selección.

Meglátjuk mi lesz, én számítok sok jóra, ráadásul le is maradok a meccsek egy részéről. Azért remélem, hogy nem lesz kifejezetten szar az EB.

Izgulni fogok, mert már vagy hatodszor tippelünk édesapámmal az összes meccsre. Erősségünk, hogy mindenhez értünk, gyengénk, hogy nem szoktuk eltalálni a végeredményeket.

megj.: a nyitómeccs véget ért, POL - GRE 1:1. (Apu 0:1-et, én 1:0-át tippeltem, hahaha.) Izgalmas és változatos csata volt, de attól még két szar csapat játszott, és még náluk is sokkal rosszabb volt bíráskodás. Gratulálok!

19 év után Alessandro del Piero ma lejátszotta utolsó tétmérkőzését a Juventusban. A búcsú nem sikerült szépre, de a karrier maga, az tökéletes volt. Nem létezik cím, amit del Piero ne nyert volna meg, az Old Traffordon és a Bernabeu-ban is járt már neki standing ovation, azon kevesek egyike, akikről meg lehet mintázni a klubhűség és a sportszerűség mintaképét is. Mindezek mellett alig akad rekord, amit ne ő tartana a világ egyik legnagyobb klubjában.

Láttam a bemutatkozásodat a Serie A-ban, láttam az első gólodat, láttalak serlegeket a magasba emelni, láttalak megdönteni Boniperti gólcsúcsát és most láttalak utoljára levonulni a pályáról, mint a Juve ikonja. Még a másodosztályban is nagyon könnyű volt Juventus drukkernek lenni, amikor Te voltál a Zebrák 10-ese. Ha mást mezt húzol is még magadra, Te mindig az Öreg Hölgy Legnagyobbja maradsz!

Isten Veled, Kapitány!

Ki hitte volna, hogy ennyire sima lesz? A Tippmixen ugyan BVB győzelemre fogadtam, de hogy 5:2-re gyaluljuk le a Bayern-t, azt meglepődve - de azért vigyorogva - néztem.

Jupp Heynckes-t sajnálom csak, mert így a tartalékcsapata is kikapott volna, de legalább pihenhettek volna a sztárjai. A mindenkori Bayern München azonban minden címet meg KELL szerezzen, ergo nem tartalékolhat és nem "adhat le" egy szimpla kupadöntőt sem a BL serlegért. Most lehet, hogy bukják mindkettőt - és apríthatják majd az edzőt.

A Dortmund sikere így tehát még elismerésre méltóbb, a módja pedig... Klassziskülönbság volt a két csapat között. Kagawa szédületesen irányított, a BVB pedig Lewandowski triplájával átrohant a Münchenen.

És hogy miért csak most írom meg mindezt? Mert egy másik meccset elvesztettünk. Peti egy teljes pohár cserszegi fűszerest borított a billentyűzetre, ami természetesen megadta magát. Nem tudom mennyire igaz, de ma cseppálló klaviatúrát vettem.

Míg én Madridban teszteltem a lábam teherbíró-képességét, mindenhol meccseltek.

Barcelonában 4:0-ás hazai győzelemmel búcsúztatták el Pep Guardiolát, ráadásul mind a négyet Messi rúgta és ezzel összességében már 50 gólnál jár a bajnokságban, ami véletlenül újabb rekord.

Ennél is fontosabb, hogy a Juventus megszerezte az olasz bajnoki címet! Ismét mienk a Scudetto! Amit a korábbi legendás középpályás, Antonio Conte edzőként a csapattal művelt, arra nehéz szavakat találni: utoljára pl. a Gullit / van Basten / Rijkaard-féle Milan volt képes veretlenül bajnokságot nyerni.

Angliában a Tottenham mély válsága tovább tart: birminghami döntetenünkkel a Villa ellen hatalmas esélyt szalasztottunk el, hiszen megelőzhettük volna az Ágyúsokat, márpedig a bronzérem automatikus BL főtáblát ér. A WBA még tehet nekünk egy szívességet az utolsó fordulóban, de a realitás most már "csak" a BL-selejtezőt érő (?) 4. hely... Hozzáteszem, hogy ebben a tekintetben a bajnokságban a sorsunk a saját kezünkben van, mert ha nyerünk az utolsó fordulóban a Lane-en a Martin Jol vezette Fulham ellen, akkor a Szarkák nem tudnak előzni (idegenben tolják az Everton ellen, vagyis az ellenfelük is izmosabb). Sajnos mindez mégsem szívderítő és nem véletlenül virított előbb a kérdőjel, mert a Chelsea az esetleges BL győzelmével még keresztbe tehet nekünk, így BVB drukkerként fogok szurkolni a Bayern Münchennek... Szuper lesz.

Ma az MTK is bajnok lett, igaz csak a másodosztályban. Így talán van némi remény arra, hogy a csapat nem szűnik meg és nem csak Pankának, de Petinek is meg tudom adni az élményt, amit a Hidegkuti-stadionban való szurkolás jelent.

Snooker VB. Hogy évek óta Ronnie "The Rocket" O'Sullivan a legjobb játékos, az nagyjából tény, de hogy az idegrendszere gyenge, az is. A két széles körben elfogadott állítás közül ezúttal csak a másodikra cáfolt rá, márpedig ennek a levét a magasságos Stephen Hendry visszavonlása után "kedvenccé" avanzsált Ali Carter (ne kérdezzétek, hogy miért, de a 2010-es sanghaji tornagyőzelmének nagyon örültem) itta meg. 11:18, sima döntő Sheffield-ben. A Kapitány tehát második VB döntőjét is elbukta, igaz másodszor is csak a O'Sullivan tudta megállítani. Talán jövőre nem egy Rakétát kell majd megzaboláznia...

Josep Guardiola nem hosszabbítja meg lejáró szerződését az FC Barcelonával, így a Király-kupa döntője lesz az utolsó mérkőzése a csapat kispadján.

Minden idők legjobb klubcsapatát építette fel, regnálása alatt a klub 17-ből 13 címet (!) nyert meg (76,5%), köztük 2 BL kiírást.

Pihenj egy évet, és gyere vissza!

Alig 30 méterre volt már a labda, amikor a köcsög Barça csatár, Alexis Sanchez durván belehátalt a sportszerű John Terry térdébe és még el is esett! Nem is tudom, hogyan tudok nekik szurkolni, amikor minden bíró direkt csal a javukra! Undorító!

Szerencsére a magasságos Real Madrid mindig szabályos gólokat szerez, ha meg véletlenül mégis lesen van a szerénység mintaképe, arról nem ejtünk szót, hiszen a magyar játékvezető nézte el a szituációt! Hogy melyiket? Amikor Cé bal lába fél méterrel beljebb van mint a védőé, hacsak a Bernabeu gyepmesterei nem ferdén nyírtak füvet... A tavalyi BL döntőn a Barca kárára, most, a BL elődöntőben a Real javára adott meg lesgólt. Fülelek, de nem hallom az összeesküvés-elméleteket gyártó károgókat.

(A képet magam vágtam ki egy videóból az index.hu-ról, szóval nem photoshopoltam előrébb a portugált.)

Hiába nyert Pankával a balomon és apuval a jobbomon a Hidegkuti stadionban 5:0-ra az MTK a Paks II ellen, hiába védte meg bajnoki címét a Dortmund a Bundesligában, ha a Barcelona győzelmi kényszerben, hazai pályán elbukta az el Clásico-t...

A Real Madrid teljesen megérdemelten gyűjtötte be a 3 pontot - birtokolhattuk a labdát 70-72%-ban, nem dolgoztunk ki több helyzetet és nem voltunk veszélyesebbek mint a Királyiak. Most nem voltak durvák, csak húzták az időt és színészkedtek, de ki ne tette volna? Jobban játszottak, na! Rossz elismerni, nehéz feldolgozni, de oda Pep veretlensége, oda a csapat verhetetlenségi mítosza, oda a bajnoki cím - talán kapunk cserébe extra motivációt a BL-re és a jövő évi bajnokságra!

Eltröpül e szomorú hír mellett, hogy a Tottenham Hotspuűr minden idők legbrutálisabb összeomlását produkálva immáron csak 5. a PL-ben, miután újabb kiesőjelölt csapattól sikerült simán kikapnia. Szörnyű.

Holnap a Juve is rangadót játszik, az kellene mg csak, hogy nyerjen a Roma és előzzön a Milan!

Rossz belegondolni...

"Nevezzük el róla a Földet!" - javasolta Dino a Juve magyar blogján.

Nevezzük! Alessandro del Piero tegnap méltón ünnepelte karrierjének újabb mérföldkövét. 700. mérkőzésén lépett pályára a Juventus mezében és győztes gólt szerzett a Lazio elleni rangadón. 28-ról, szabadrúgásból ugyanúgy becsapva a Marchettit, ahogy 2008-ban Casillast (akkor a duplájáért standing ovation járt a Bernabeu közönségétől, amit meghajolva köszönt meg!).

Nagyon örülök, hogy végigkísérhettem a pályafutását, hgy láttam bemutatkozni a Serie A-ban az akkori kedvenc, Roberto Baggio posztján, hogy láttam megdönteni a klub gólrekordját, hogy láttam bajnoki címeket, BL győzelmet és világbajnoki címet ünnepelni.

Csodálatos sportember.

Ja, és ezt hallgassátok meg! Hatalmas! :-)

Bár kevesen gondolnák, rangadó volt, az első helyzett fogadta a harmadikat. Akik látták, nem hitték, hogy ez rangadó volt. Hihetetlenül alacsony volt a színvonal.

Nálunk volt a labda, de nem rúgtunk kapura - nem csoda, hiszen nam passzoltunk emberhez, vagyis nem jutottunk lőtávolságba... Aztán kiderült, hogy Hegedűs jó kapus. A 4 bravúrja legalábbis ezt bizonyította. Telt múlt az idő és ahogy fáradtak a vendégek, az 55-60. perctől egyre többször kerültünk gólhelyzetbe. Aztán egy kisebb kavarodás után a 80. percben az addig is egyedüliként futbalistára emlékeztető Nikházi higgadtan értékesített egy kipattanót 10 méterről.

Kiszenvedtük. Az első félidőben értékelhetetlen, a másodikban helyenként elfogadható teljesítményünk szerencsére elég volt a szűkös győzelemhez. Kanta kiáltása és levegőbe öklözése a lefújáskor árulkodó volt. Küzdöttek, hajtottak a srácok, de nagyon nem ment nekik a betömörülő Kozármislennyel szemben.

Ezek után már szinte biztos, hogy feljutunk. Hogy aztán mi lesz, az kérdéses, mert a megszűnés réme bizony ott lebeg a klub feje felett.

Panka szokásos eredményét hoztuk a Hidegkuti Stadionban:

1:0

Nevetséges eltiltásából (Evra vallomása alapján meszelték el 8 meccsre négerezésért, anélkül, hogy bárki hallotta vagy látta volna a szóbeli inzultust), ellenünk tért vissza Luis Suárez, a Liverpool uruguayi csatára. A csávó amúgy pont annyira szar ember, mint amennyire jó focista. Nem azért, mert Ghána ellen a cél szentesíti az eszközt hivatkozással két kézzel védett a 120. percben, hanem azért, mert a mostani eltiltását követően 4 perc elég volt neki, hogy versenyre keljen Balotellivel és Ibrahimovic-csal.

Több 'Pool szurkoló védi, hogy nem volt szándékos. Hát persze, hogy nem! Véletlenül lökte meg, nézett FEL a labdára, majd rúgta hasba Scott Parkert. Jól megbüntették ezt a kis patkányt, mert kapott egy igazi sárga lapot (emiatt pedig utólag már nem tiltható el - hiszen a bíró látta az esetet...)

Ezért pedig nem járt a második cédula:

A lerántás ugye önmagában sárga lap, de hogy valaki ezt össze tudja kapcsolni egy tudatos szemfenék-vizsgálattal, az nem semmi!

Úgy látszik, hogy a vesszőparipám, miszerint a Spurs még mindig kiscsapat, igaz.

Nem érdemeltünk többet, mint ez a hétfői 0:0 az Anfield-en, mert tartalékosan, edző nélkül nagyon harmatosak voltunk előrejátékban. De hogy Suarez a pályán maradhatott, az nevetséges. Ahogy az is, hogy Bale műesése miatt a Vörösök tajtékoznak a dühtől. Amit a bíró nem evett meg, ami 35 méterre a kaputól az oldalvonal mellett történt, amiből káruk nem származott. Ők Suarezen és Skrtel ámokfutásán elegánsan túllépnek. Ahogy a bírók is. Ellenünk szabad. Nagy az ellenszél.

Vó't itt minden:

Kézilabda EB: csodálatos formaidőzítéssel, messze a várakozások fölött szerepelt a magyar csapat - ismét, de higgyétek el, nem végleg Nagy Laci nélkül. Döntetlent játszottunk Orosz- és Spanyolországgal, majd megvertük a francia olimpiai-, világ- és európa-bajnokot, 3 ponttal mentünk a középdöntőbe. Ott aztán a csodálatos formaidőzítés miatt csúnyán kikaptunk Izland és Szlovénia válogatottjától, amivel nem csak a dobogós álmok, de még az 5. hely is elszállt. A csodálatos horvátokkkal megint döntetlent értünk el, vagyis ezen a versenyen kizárólag a nálunk sokkal magasabban jegyzett csapatok ellen voltunk képesek jó teljesítményt nyújtani. A verhető csapatoktól kikaptunk, egy győzelemmel zártunk a 8. helyen. Az Olimpián jó sorsolással szintén a 8 közé kerülhetünk, Lacival ez elérhető cél lesz egy közepesen erős csoportban is. Mert Laci NEM a spanyol válogatottban fog játszani. Ha viszont belehúzunk, vele is csak a tisztes helytállás, 1-2 jó meccs lehet reális elvárás.

Vizilabda EB: a csoportban egyetlen értékelhető meccsünk volt, akkor simán megvertük a világbajnok olaszokat. Utána jött 4 edzőmeccs, majd az elődöntő, ahol Montenegro ellen komoly bírói segítséggel is csak egy hosszabbításan elszenvedett, megérdemelt vereségre voltunk jók. Itt mondjuk elmondható, hogy Londonig lesz ez még jobb is. Talán.

2 El Clásico: a Király-kupában egy oda-vissza. A Bérnabeuban agyonvertük a Realt. "Csak"  2:1 lett a végeredmény, de a két csapat közti különbséget zongorázni lehetett. Mi nem színészkedtünk, a Madrid se rugdosódott, csak az elmebeteg Pepe taposott szándékosan a földön ülő Messi kezére. A visszavágó formalitásnak tűnt, aztán a Barça minősíthetetlen és a Real minden dícséretet megérdemlő hozzáállása miatt mégis hatalmas meccs kerekedett a klasszikusból - annak ellenére, hogy a szünetben 2:0-volt a javunkra. Merthogy addig is a Királyaik játszottak jól, mi voltunk a szerencsések. Ők elszántan, mi unottan jöttünk ki a folytatásra, rúgtak is kettőt és volt egy rövid időszak, amikor bizony nem nekünk állt a zászló. Sikerült visszahozni őket - de nem csak a meccsbe, hanem a párbajba. A Real frusztrált volt, önbizalomhiányos és ideges, de mostantól nem kell szégyenkeznie. Az átok ugyan nem szűnt meg (Mourinho még mindig nem tudott a rendes játékidőben legyőzni minket és ki is estek), de emelt fővel kaptak ki, mert nem érdemeltek vereséget.

A bíró is megér néhány szót és bizony részben én is osztom a véleményt, miszerint a Barça javára ítélték meg a kétes, de nem sorsdöntő szituációkat. Amikor szorult a hurok, azonnal visszatértünk a színészkedéshez (Ramos-t tévesen ki is állította a bíró a 85. percben), heten-nyolcan körbeállva, folyamatosan terrorizáltuk a bírót, mi nem kaptuk meg a fővárosiaknak gondolkodás nélkül kiosztott sárgákat reklamálásért és a szabálytalanságokért. Ez nem szimpatikus, de...

Pepe úgy volt csapata egyik legjobbja, hogy a pályán se lehetett volna az ominózus taposás miatt és Fabregast a visszavágón is sikerült lekönyökölnie. Ramos kiállítása jogtalan volt, de Diarrát jó 40 perccel korábban le kellett volna zavarni. Mourinho ugyanazt a lelki terrort alkalmazza a bírókkal szemben a sajtószobában és a teremgarázsban (ahol megvárta a sporit és elküldte az anyjába!), amit a katalánok a pályán. Sokáig elegánsan nem vettünk tudomást ezekről a dolgokról, Guardiola játszotta az úriembert, de úgy tűnik betelt a pohár. Már van olyan erős a Real, hogy fel kell venni a kesztyűt. Nem sportszerű, de alkalmankánt már muszáj. Nem volt sporszerű Messi, de a bunkónak nagyon kijárt már egy kiadós rúgás a kis argentintól. Vegyék már észre ők is, hogy nem lehet velünk bármit megtenni! 10-15 meccs óta folyamatosan rugdosódnak, és ha le is zavarják őket a pályáról, az edzőjük akkor is megvédi és felmenti őket sőt, élére áll a háborúnak (lásd Tito Vilanova szemének kitolása)! Ebből elég volt.

A Madrid sajnos nagyon komoly erőt meríthet a második meccsből, míg nekünk meg kell győzni magunkat, hogy amikor igazán kellett (az egész odavágón és a visszavágó utolsó 10 percében tartalékosan is), mi voltunk a jobbak. De Guardiolának ki tell találni valamit, hogy motiválja a játékosait, mert rendszeresen leállunk 1-1 félidőre, ami még egy Osasuna ellen is megengedhetetlen, nemhogy a Real Madrid ellen...

Egyet azonban senki ne felejtsen a mostani párharccal kapcsolatban: Madridban semmi esélyt nem adtunk a Realnak. Egyetlen lövésig jutottak, egyébként csak keresték a labdát és örülhettek, hogy nem kaptak ötöt. A továbbjutást nem érdemelték meg, de a becsületüket visszaszerezték.

A Spurs-nek nincs szerencséje a bírókkal, ezt már írtam. Ma a bajnoki cím elsőszámú várományosa ellen játszottunk egy igencsak döntetlenszagú meccset, ahol hihetetlen erőről tanúbizonyságot téve 0:2-ről egyenlítettünk. Hogy végül kikaptunk, az két dolognak köszönhető. Egyrészt Defoe kihagyott a 94. percben egy ordító ziccert, másrészről pedig Ledley King csak szabálytalanul tudott megállítani egy embernek nem nevezhető ősprimitív létformát a 95. percben, aki ráadásul értékesítette az amúgy jogos büntetőt.

A probléma az, hogy Mario Balotelli, - akit a velejéig cinikus angolok a meccs emberének választottak - már régen nem lehetett volna a pályán. Ő Parkerbe, a szakértők a Tottenham Hotspur együttesébe rúgtak egy nagyot.

Ilyenkor csak egy kérdés merül fel: miért nem lehet az ilyen vadállatokat egy életre eltiltani?

És ha már lúd, legyen kövér: Lescott ütését önvédelemnek minősítette a FA. Önvédelem. A futballpályán. MIntha Kaboul minimum gépágyúval támadt volna a köcsögre.

Ha a kiállításokat nem számolom, 4 meccsen 8 pontot buktunk. Van, akivel mindent meg lehet csinálni. És nema sejk az...

Statisztikákat és adatokat böngészek egy frissen megtalált spanyol (katalán) honlapon. (Meg kellett néznem, hogy mikor játszották a 2:2-re végződött Barcelona - Tenerife bajnokit, amit élőben volt szerencsém látni. A megfejtés: 1996. március 26.) A klub történelmének, meccseinek, a stadionjainak és legnagyobb játékosainak az adatai mind-mind megtalálható, egészen csodálatos oldal.

A bemutatott játékosokat "sorba rendezték" az oldal szerkesztői:

A 3. kalap "Los Crack" (kb. kiválóak, elsőrendűek) néven fut. A 38 játékos között Deco, Figo, Guardiola, Koeman, Kocsis, Laudrup, Lineker, Luis Enrique, Neeskens, Ramallets, Rexach, Samitier, Schuster, Sztoicskov, Zamora és Zubizarreta nevével találkozunk.

Jön a 2. kalap, a "Las Estrellas" (Csillagok). Ők már csak mindössze négyen vannak: Maradona, Romário, Ronaldo és Rivaldo. Gondoljatok csak bele! Egy klub, ahol Maradona nem fér a legjobbak közé!

Merthogy a klub törénelmének legnagyobb játékosai az "Astros" (kb. üstökösök, állócsillagok) triója: Ronaldinho Gaucho, Johann Cruyff és ... és Kubala László. Merthogy hármójuk közül is kiemelik a magyar csatárt. Kubala jellemzésének első pár sora, viszonylag szabad fordításban:

"Az Állócsillagok királya. Minden kétséget kizáróan a Barcelona történelmének legjobb játékosa. Ezt nem mi mondjuk, hanem a futball nagyjai, akik valaha is ismerték ezt az egyedülállóan hatalmas játékost."

Csak mi, magyarok nem ismerjük (el) eléggé Kubalát. Pedig ő az egyetlen, akinek szobra áll a Nou Campban, ráadásul a legenda szerint az ő érkezését követően nőtt meg annyira a klub szurkolótábora, hogy fel kellett építeni a stadiont...

Meddig engedheti meg magának az UEFA és a FIFA, hogy elutasítsa a videóbírót?

A 2010-es VB-n Mexikó és Anglia is hatalmas vesztese volt a játékvezetői hibáknak, a nemzeti bajnokságokban hétről-hétre fordulnak elő hajmeresztő bírói "bakik".

Nyilvánvalóan téves ítéletek születnek és ezek a hibák most már nem csak a játék élvezetét veszik el, de klubok sorsát, jövőjét befolyásolják döntő mértékben! Ma egy hatodik és negyedik hely között nem az a különbség, hogy cukkolhatjuk a szomszédot, hanem hogy az EL-ben vagy a BL-ben indul egy csapat. Hogy 15 milliót vagy 150 milliót fog keresni a következő szezonban. Hogy leigazolhat-e egy világklasszis csatárt, hogy ki tudja-e fizetni a bérét! Hogy felhúzhat-e egy nagyobb stadiont!

A Tottenham Hotspur együttese nem szegény klub, de a töredékét fektette játékosvásárlásba, heti bérekbe mint a manchesteri gigaklubok, mégis a United-del azonos pontszámmal állt a 2-3. helyen, mindössze 3 pontra az éllovas City-től. Nem az első, hanem a 20. forduló után.

Ellenszélben. Nem elég ugyanis, hogy kisebb összegből épít csapatot, de durva bírói hibák gátolják céljai elérésében. Az elmúlt 1 hónapban 3 szabályos gólt vettek el Adebayor-tól les címén. Ez 7 pontjába került a Sarkantyúsoknak. 7 pont egyetlen hónap alatt. Rengeteg. Még van előnyünk a Chelsea-Arsenal-Liverpool üldöző trióval szemben, de egyre jobban látszik, hogy sokak, egyre többek szemét szúrja a "betolakodó" klub. Eddig öten küzdöttek 4 BL-helyért, senkinek nem kellett sokat várnia, hogy "sorra kerüljön" és nagyot kaszálhasson. Azóta viszont az ötöknél jóval kisebb pénzből, hosszú évek tudatos munkájával felépítettek egy sikeres, jelenleg nemhogy dobogó-, de bajnokesélyes csapatot a White Hart Lane-en. Nem 35 meg 50 milliós igazolásokkal, nem orosz és arab olajpénzekből, nem amerikai milliárdosok hobbijából.

Amikor viszont kezd komolyra fordulni a dolog és tudatosul a "nagyokban", hogy a Spurs nem durran ki, hogy igenis kell velük számolni, akkor gyorsan elvesznek tőlük 7 pontot. Véletlenül, ugye? A bíró is ember, tévedhet. De miért nem a MU góljait érvénytelenítik tévesen? Miért nem a City ellen háríthatnak kézzel a védők? Miért nem a Spurs játékosai adhatnak gólpasszt kézzel? Miért rugdoshatnak fantom-szögleteket a Tottenham ellenfelei minden egyes meccsen?

Hibák sora, amik csak a videóbírót ellenzők szerint egyenlítik ki egymást egy szezonban. 3 szabályos Adebayor gól. 7 pont. Ennyi hiányzik.

Komment egy Puyolt éltető videó után:

Puyol lassul. És? Mindig ott áll, hogy ne kelljen a labdáért futnia. A labda megy őhozzá.

:-)

Sorozatban harmadszor került korona Messit fejére. Megérdemelten, hiszen ő napjaink legjobb labdarúgója, aki tavaly rengeteg címet szerzett csapatával. Nem tőle sajnálom a 3. Aranylabdáját, hane m Xavit sajnálom, hogy tavaly nem kapta meg - pedig akkor világbajnokként bizony ő szolgált rá az elismerésre...

Egy posztomhoz gyűjtök anyagot Rafael Van der Vaart-ról. A Guardian honlapján egy nagyon vicces történetre bukkantam.

Az 1982-es VB második csoportkörében Paolo Rossi mesterhármast szerzett a brazilok ellen, kiejtve ezzel a Seleçao-t. Több mint 20 évvel később beült Brazíliában egy taxiba. A sofőr a fuvar során többször is hátrapillantott a tükörben, majd megkérdezte:

- Te vagy Paolo Rossi?

- Én vagyok - válaszolta boldogan a felismert olasz sztár.

A taxis fékezett, majd ennyit mondott:

- Akkor szállj ki!

Simán kirakta és otthagyta Rossit az út szélén.

Brazíliában tényleg máshogy működnek az emberek, ha futballról van szó.

4:1-et fogadtam.

Soha többet nem fogok kételkedni a Barça képességeiben. A 22. másodpercben Valdés ajándékozott egy gólt a Realnak, aki így gyakorlatilag hendikeppel indulhatott. Ez sem volt elég a Királyiaknak.

Szép lassan megnyugodtunk, átvettük az irányítást és egyenlítettünk, majd kis szerencsével megszereztük a vezetést is, hogy aztán be is biztosítsuk a győzelmet. Nyertünk a Bernabeuban. Most nem Messit és/vagy Xavit, sokkal inkább a legyőzhetetlen Puyolt és az elegáns Iniestát kell kiemelnem, de a siker igazi kulcsa egy kopasz úriember volt a kispad mellett.

Guardiola abszolút Mourinho fölé kerekedett és most már senki nem mondhatja, hogy egy zsenivezérelt, kész csapatot irányít, amit bárki megtehetne helyette. A 15. percben hadrendet változtatott és a megszokott 4-3-3 helyett 3-4-3-ra állt át a Barcelona. Igen, 3 védővel a Bernabeuban. Ez volt az ára annak, hogy a középpályán kialakulhasson a fölény, ami a lehetővé teszi, hogy a gárda saját stílusában játszhasson. Idegen taktikai felállása váltott, hogy a csapat önmaga lehessen. Megoldódott a labdakihozatal, jöhettek a rövid passzok, gyors kényszerítők, Messi pedig rágyorsulhatott a védelemre. 4  védővel szenvedtünk, 3 védővel domináltunk. Guardiola olyat húzott, amire a nagy Special1-nak nem volt ellenszere.

megemlíteném, hogy nem volt rugdosódás és színészkedés, most csak futballozott a világ vitathatatlanul két legjobb csapata. A köztük lévő erősorrend szintén egyértelmű.

Amúgy 1:3 lett a vége.

A Tottenham ma lejátszotta 13. meccsét a Premier League 2011-2012-es szezonjában, vagyis túl van a találkozóinak egy harmadán. A második helyen áll, egyedül a bajnokság arab vendégegyüttese előzi meg. A Spurs töténelmének legjobb sorozataként 6 győzelmet aratott zsinórban, a legutóbbi 11 bajnokijából megnyert 10-et (egyszer pedig döntetlent játszott: Gy-Gy-Gy-Gy-D-Gy-Gy-Gy-Gy-Gy-Gy), ráadásul 13-ból tizenegyszer legalább 2 gólt szerzett.

A felépült Ledley King vezérletével a gárda 17 meccs, vagyis 2010 augusztusa óta nem kapott ki. Csapatkapitányunk továbbra is sportszerűség élő példája: középhátvédként 39 meccse nem kapott sárga lapot.

A szerelések szerelése külön is. Minimum 10 méter hátrányból, Arjen Robben ellen. 1 mp-cel a szerelés előtt se hiszi senki, hogy odaér: