Múlt héten édesapámmal néztem a lelátón, ahogy a régi kedvenc, Kenő üti az utolsó szöget a koporsónkba. Ma már hiába nyertünk Pápán, nem maradt matematikai esélyünk sem.

Kiestünk. Jó lenne tudni, hogy mit éreznek azok a fiatal játékosok, a báb klubvezetők, a motiválni képtelen edzők, akik szégyent hoztak az ország  egyik legpatinásabb klubjára, a magyar labdarúgás második legeredményesebb futballcsapatára... Csak mert én, az egyszeri szurkoló a könnyeimmel küszködöm.