King Aranarth

Hogy miért nézem rendszeresen az NFL közvetítéseket? Hogy miért éjszakázom minden vasárnap? Hogy miért kelek minden kedden 2:15-kor?

Az ilyen megmozdulásokért:

Jerome Simpson TD.

Tudjátok, hogy mit hozott a Jézuska?

Tony Bacon gyönyörű albumát. A címe: Fender elektromos gitárok könyve.

Kurva jó! Eszméletlenül sok kép, információ és adat - gyakorlatilag egyesével mutatja be a cég gitárjait.

Benne van az 1964-es sunburst Stratocaster (ami alapján az én kis Shannon-om készült), néhány utalás Rory Gallagher-re és a viharvert stratojára, valamint egy hatalmas fénykép a replikájáról.

Ha megtanulok gitározni, olyanom is lesz. :-)

#1 - autóvásárlási tanács:

Ha román és orosz autó között vacillálsz, válaszd az amerikait!

Ha amerikai és angol autó között vacillálsz, válaszd az olaszt!

Ha olasz és francia autó között vacillálsz, válaszd a koreait!

Ha koreai és svéd autó között vacillálsz, válaszd a németet!

Ha német és svéd autó között vacillálsz, válaszd a japánt.

Ha japán autón gondolkozol, vedd meg!

nuatha

#2 - mirror translation:

Do not eat forward on the skin of the bear.

nuatha

#3 - versenyszellem:

Nem én lettem az utolsó, csak én fejeztem be legkésőbb.

Panka

Apuval tegnap kimentünk a Hidegkuti Stadionba, hosszú idő után először egy NB2-es meccsre. A Sporoni VSE - bár erős középcsapat a tabella alapján - csak az első félidőben tudott eredményesen bekkelni, a másodikban rúgtunk négyet.

A jegyárak csökkenésén túl nem sok minden változott. A lassan forgó beléptetőkapu, a háromszáz néző, apu a jobbomon, az öblös "hajrá MTK, gyerünk gyerekek!" csatakiáltás, a 30. percben melegíteni induló cserejátékosok, az első gólnál sokkot kapó és kialvó eredményjelző, a hülye bíró, a lelátón átélt gólöröm, mind-mind nagyon hiányzott.

Hogy mi volt más? Már nem csak a két oldalsó karéjt nőtte be a gaz, de a szemközti lelátó is teljesen üres volt, továbbá Garami mester lecserélte a szürke pantallóját és ballonkabátját egy farmer-bőrdzseki kombóra.

Ami pedig a legszokatlanabb volt: az MTK saját keménymagja. 20-30 fiatal ugrált, az első félidőben megállás nélkül énekeltek, szóltak a rigmusok, lengtek a zászlók. A szünetben aztán eltűnt a vezérszurkoló és a gólok ellenére ők is inkább csendes szemlélői lettek a bajnokinak.

Azon morfondíroztam, hogy már 15 éve annak, hogy én is lent ugráltam és szurkoltam Ricsiékkel a Blue Front-ban és hogy a mai fiatalok egy része még nem is élt akkor, amikor mi zendítettünk rá a nótáinkra, sálainkat, zászlóinkat lengetve...

Megöregedtem.

Hát megvettem.

Sunburst színű Fender Squier Bullet, hófehér koptatóval. A gitárom. A kombó is Fender, egy G10-es kis Frontman.

Sejtettem, hogy elámulok majd amikor belépek az üzletbe, de megmondom őszintén, hogy minden várakozásomat felülmúlta a bolt árukészlete, de főleg Bonca kedvessége, segítőkészsége és türelme. A Gitárcentrumot csak ajánlani tudom mindenkinek, mert ilyen vevőcentrikus helyen még sohasem vásároltam. Soha, semmit.

Köszönöm szépen!

Holnap - egyik legnagyobb álmomat beteljesítve - megveszem életem első gitárját.

Nem érdekel, hogy nem tudok kottát olvasni, majd eligazodom valahogy a tabulatúrákon. Nem érdekel, hogy nem tudok lefogni egyetlen akkordot sem, mert majd megtanulok amennyit csak tudok. Nem érdekel, ha nem leszek ügyes, mert lesz gitárom és megpróbálom.

Elektromos lesz, stratocaster forma, fekete vagy sunburst színű, esetleg fehér. A márkáját még nem tudom, de a Gitárcentrumban majd segítenek. Egy Fender Squier Bullet vagy egy Bigson BSC a legvalószínűbb.

Egy kis kombó is kell, fülhallgató kimenettel, hogy esténként, amikor 1-2 órát pengetek majd, ne keltsem fel a gyerekeket. Tomcsi nem nevetett az ötletemen, sőt támogatott. Azt mondja, hogy a vágyak beteljesítéséhez sohasem lehet késő. Megjegyezte, hogy az elektromos zongoráján ő is fülessel gyakorol, hogy ne zavarjon másokat. Van egy dobos barátja, aki elektromos/érzékelős (?) fedlapokat vett a dobszerkójára, így az szintén hangtalan, bármikor tud gyakorolni.

Egy ilyen zenekarban mekkora királyság lenne már játszani!? Takácsot beszervezem basszerosnak, ő régen jól tolta. Utána már csak egy néma énekes kell...

Magyarország - Svédország (Eb selejtező) 2:1 (1:0)

Ez már igen! Tartalékosan is harcosan, ameddig bírtuk erővel támadólag, no meg egy kicsit szerencsésen, de megnyertünk egy komoly téttel bíró mérkőzést, messze előrébb rangsorolt csapattal szemben!

A szünetben altattam a két gyereket, így az elemzésekben elhangozhatottaknál százszor fontosabb dolog derült ki. Petit már leraktam és odafeküdtem Panka ágya mellé. Suttogva az alábbi beszélgetés zajlott le köztünk:

- Itt maradjak, míg elalszol?

- Igen. Vagy akarod nézni a meccset?

- Igen Prücsök, de ha szeretnéd, akkor nem megyek ki.

- Néha kimehetsz, jó? Egyszer bent leszel, egyszer kint.

- Á, úgy nem lehet. Inkább maradok, fontosabb vagy, mint a foci.

- Igen, szerintem is fontosabb vagyok.

Aranyos volt nagyon. 2 perc alatt elaludt, úgyhogy a 2. félidőt egy mock-draft mellett végignéztem. A Downtime Daemons újonc menedzserének jót tett egy kis gyakorlás.

Vissza a meccshez: Rudolf Gergely egészen nagyot játszott, a 89. percben elért góljával megkoronázta a teljesítményét, de az egész válogatott dícséretet érdemel. Sima 0:3-at tippeltem, szóval bocs fiúk és köszi!

Öregszem, ez ma is beigazolódott.

Cirka egy éve vettem egy egy terás Samsung külső vinyót. Pár hónapja kicsikét megnöveltük itthon a sávszélességet és már 15Mbittel toljuk. Most (születésnapi előlezetesként) befigyelt egy ASUS O!Play Mini médialejátszó. Értitek az összefüggést ugye?

Nyaraltunk. Megint Csopakon, ahol két éve. Most "osztoztunk" ugyan az üdülőn magán, de a különálló lakrészek miatt így sem volt kényelmetlenebb, mint anno. Nishuban ráadásul könnyedén el is fértünk, pedig már két gyerekünk van, plusz babakocsi, ülőke, 4 sporttáska, 1 oldaltáska és 3 hátizsák, 2 kis zsák a játékoknak meg a strandcuccoknak, valamint 1 láda a törölközőknek.

Csütörtökön 9:45-kor még esőben indultunk, de ahogy a sztrádán nyugat felé haladtunk, egyre tisztább lett az ég és melegebb az idő. Fehérvár után ugyan nagyon csúnyán pórul egy X5-ös, de szerencsénkre a daru, a tűzoltók, a rendőrök és a mentők gyorsan takarítottak és alig 20 perces ácsorgás után továbbmehettünk.

Verőfényes napsütésben és 30°C-ban érkeztünk meg Csopakra, ahol egy kiadós ebéd után rohantunk is a strandra. Panka és Peti éppenhogy megcsobbant a "kacsaúsztatóban", már meg is jött a felhőszakadás és jégeső, úgyhogy átmentünk Füredre bevásárolni.

Pénteken a kertben, szombaton pedig Lovason, a múltidéző, '48-as szabadságharcot felelevenítő lovasnapokon töltöttük a délelőttöt, délutánonként meg a strandoltunk (pénteken Janival), de a vízbe csak egyszer engedtük be a gyerekeket. Vasárnap hajóval Tihanyba (itt szintén meglátogatott minket Jani), hétfőn pedig a veszprémi állatkertbe kirándultunk. Levezetésként belefért Jásdi István meglátogatása, aki a verandáján szánt rám néhány percet. Beszélgettünk egy kicsit, majd dedikálta a Szerenád a szőlőben c. könyvét. Maradandó élmény.

Kedden már egész nap strandoltunk, délután ráadásul (nem is olyan) régi kollégámmal B. Gágorral és családjával. Szerdán komppal átmentünk a déli partra, ahol Földváron töltöttünk 2 teljes napot, egészen pontosan strandoltunk és barnultunk - így az igazi "nyár sem maradt el" a nyaralásban.

Hazafelé Nishu ismét elemében lehetett - nagyon jól megy a kocsi! Folyamatos klíma mellett 7,3 literre jött ki az átlagfogyasztás (320 km városban, 250 km telepakolva az M7-esen 140-150-es, valamint 100 km üresen az öres országutakon 90-es, 100-as tempónál).

Ami a legjobb volt, hogy feltöltődtünk és hogy a gyerekek szerintem nagyon élvezték ezt az egy hetet, még ha a Balatonnal nem is kötöttek olyan szoros barátságot, mint azt reméltük, és ahogy azt Panka tavalyi vízimádata alapján vártuk...

Írtam, hogy ha sörről van szó, akkor a Tuborg Green, Heineken, Carlsberg szentháromságban élek. Ha viszont valamilyen érthetetlen okból kifolyólag, valószínűsíthetően tudathasadt állapotomban Rothschild ivadéknak képzelem magamat, akkor csapoltatok egy korsó, vagy veszek magamnak egy üveg Leffe Blonde-ot. Mostanság ugyanis ez a király.

A Múzeumok éjszakáján Móni lánynapot tart és Pankával (!) nyakába vette a kerületet, mi pedig Petivel vigyázunk a lakásra. Fürdésen, vacsorán, egy kiadós legozáson és egy kis birkózáson túl most éppen Aerosmith-ezünk. Ez annyit tesz, hogy szól a rock, mi meg "ugrálunk" a szoba közepén.

Erre nem nehéz:

Nagy király ez a banda, megérdemlik, hogy egy teljes zenei korszkomat rájuk áldoztam!

A Mama Kin-t egyszer már beágyaztam, de most ráduplázok. Nem régen írta Steven Tyler, 39,5 éve.

Egy másik verzióban így szól a dal:

Rock 'n' Roll never dies!

Összefoglalok magamnak, mert régóta nem írtam semmit:

Szóval ami sok, az sok... Stumpf István után Balsai István is alkotmánybíró lesz. Van elég kiváló jogász (akár a jobboldali holdudvarban) ahhoz, hogy ne kelljen ilyen nyíltan, ilyen bicskanyitogató módon kielégíteni a haverokat, posztokkal tömni az "arra érdemes" harcostársakat.

Jó viszont, hogy a magánnyugdíjpénztárak visszaállamosításából befolyó (visszakapott) pénzből csökkentik az egekbe szökött államadósságot. Abból a "magánnyugdíjpénztári vagyonból", ami oda se kellett volna, hogy kerüljön! A szomszédom ugyanúgy van bejeletve mint én, csak nem MNYP-tag. Ugyanannyi nyugdíjjárulékot fizetett mint én, csak egy fillér megtakarítása sem lett belőle, míg nekem összegyűlt 2,5 milla. Most egy kis matek: március 20. körül leadtam a papírt, hogy hova utalják a (meglepetésemre igen nagy összegű) reálhozamomat. Megörültem, de tudtam, hogy május 31-ig még részvényekben tartják a pénzemet, tehát változhat az összeg. Otthon azért leellenőriztem a Pénztár reálhozam-kalkulátorán. Egy hétre rá már nem találtam semmilyen adatot. Egészen tegnapig senki nem mondta meg nekem se szóban, se írásban, se a neten, hogy mennyit fogok kapni. Most megmondták. Kiderült, hogy a hírekkel ellentétben az elmúlt 3 hónapban is volt egy újabb gazdasági válság, mert a reálhozamom 36%-kal csökkent. 36%. Ennyit sikerült valahogy ellopnia az Aegonnak.

Bosszúból ma vettem egy akciós mobiltelefont, hogy a franc essen bele!

Panka és Peti egyre helyesebb. Jókat játszanak és hatalmasakat nevetnek együtt, nagyon várom Csopakot. Elvileg egy hét múlva indulunk, de több családi/egészségügyi probléma miatt azért van egy kis bizonytalanság. Fürdőruhát és fürdőnadrágot azért vásároltunk.

Most ennyi jut eszembe, pedig volt több is.

Ja, egy vers:

Sírsz

Gyertya csonkja ég csak
Lángja kékben játszik
Jégcsap olvad halkan,
Kezed vízben ázik.

Hideg, mint a hajnal
Letörlöd hát némán,
Nehéz könnycsepp szalad
Kisírt szemed sarkán.

nuatha

Még csak közeleg a gyerekek névnapja, de az ajándékaikat már átadtuk, hiszen ilyen szép időben vétek lenne nem használni őket. Peti egy igazi 3 kerekű "motort" kapott, amit - bár pont a mérete - még nem tud rendeltetésszeűen használni, mindenesetre lelkes. Az az öröm viszont, ami Pankát elönti amikor csak szóba kerül, vagy meglátja Lilit, a világoszöld-fehér, virágos kosaras, pótkerekes biciklijét, leírhatatlan. 2 napja alig lehet leszedni róla, vele alszik.

Nishunak nincs névnapja, de már kapott új akkumulátort (kezelésmentes Varta Freedom) és nyári gumiszettet (Continental ContiEcoContact 3), üléshuzatot és ülésvédőt, csomagtértálcát, illatosítót és ápolószereket (le is mostam, most megint ragyog), beszereltük a saját Panasonic CD-s rádiónkat (beállítottam, nagyon brutálisan szól a 6 gyári Clarion hangszóró).

Azt hiszem, szép hónap elé nézünk, főleg ha végre hivatalosan is megkapom az értesítést, hogy mehetünk Csopakra nyaralni, ahol 2 éve csodálatos egy hetet töltöttünk.

Nem tudunk lepattanni a témáról, örülünk, mint majom a farkának. Mivel tegnap egy kicsit kuszára sikerült az este, csak ma koccintottunk Nishura. Egy palack 5 puttonyos aszúval köszöntöttük a jégkék gyönyörűséget. Kívántunk neki - és ezzel magunknak - minden szépet és jót, beszélgettünk másfél órát az édes fehér mellett. Nagyon boldogok vagyunk.

Nehezen aludtam el. Nemrég felkeltem.

Megnéztem, hogy bezártam-e. Persze igen.

De jó volt megint körbejárni.

A japán hangzású, de indiai származású név (jelentése "mindent tudó") nem takar mást, mint egy Nissan Almerát.

A mi Nissan Almeránkat.

Ízlelgetem, hogy a "mienk". Nagyon jó érzés.

9 év után ismét Dortmundban a salátástál! A BVB idei szezonja a csapatmunkáról szólt és az egységről. Idén ennyi elég volt a bajnoki címhez. Hurrá!

A Barcelona azok után kapott ki a Real Sociedad ellen San Sebastianban, hogy a 71. percben még győzelemre állt. Szerencsére a leengedő, tartalékoló balfaszkodásunknak nem lett böjtje, mert a Blancok korábban már kikaptak a Bernabeuban a félelmetes Zaragoza-tól (az MTK neveltje, Pintér Ádám a 65. percben állt be a véndégeknél és a tudósítások szerint jól is játszott), vagyis a katalán bajnoki cím karnyújtásnyira!

Ha már MTK érdekeltség: a Queens Park Rangers ma megnyerte a Championshipet, és a korábbi meghatározó irányító, a mostanság a sérüléséből visszatérő Buzsáky Ákos is szerepet kapott, és jövőre bemutatkozhat a Premier League-ben!

Ott, ahol ma a Tottenham Hotspur kárára egyszerűen elcsalták a Chelsea elleni rangadót. A Kékek úgy nyertek szereztek 3 pontot, hogy megadtak nekik egy gólvonalon át nem haladt lövést és egy nyilvánvaló lesgólt. Mourinho mekkora patáliát csaphatott volna!

Végül, a legfontosabb mérkőzés: megfogadtam, hogy kimegyek a Szolnok elleni MTK meccsre. Kimentem, méghozzá Pankával. Nem mondom, hogy élvezte, de azért becsülettel, hiszti nélkül bírta a 2 órás programot. Jó volt újra hallani a labda puffanását és az ütközések csattanását, csak apu hiányzott nagyon mellőlem.

A ZTE edzője, Csank János velünk ellentétben rezzenéstelen arccal nézte végig a kiesési rangadót. Félnie a látottak alapján nincs mitől, nevetnie pedig nem illik.

A gárda ugyanis harmatgyenge. OK, hogy nyertünk, ráadásul rúgtunk 3 (!) kapufát, kihagytunk 4 ziccert, míg a Szolnok a szórványos és erőtlen kontrákat leszámítva csak az utolsó 15 percben volt képes nyomást gyakorolni, de akkor is csak két értékelhető labdarúgónk van! A gólszerző Pál Andris, aki nem csak hogy eredményes volt, de szokásához híven hajtott is mint az állat és Kanta Józsi, az egyetlen, akinek megengedném, hogy egy-egy ütközésnél igenis féltse a sérülékeny lábát, mert nélküle ma nincs MTK és elképzelhetetlen a siker. Ehhez képest ő (és Pál) volt az, aki átérzi a felelősséget és úgy ütközött, ahogy egy kiesés ellen küzdő együttes minden tagjának kutya kötelessége lenne (le is kellett cserélni szerencsétlent).

Engem nem érdekel, ha eltörik Ladányi vagy Könyves lába, ha felszakad a labdákat ipari mennyiségben elszóró Pátkai gyomra, vagy kiesik a 90 percet végigalibiző, egyetlen alkalommal sem sprintelő Hrepka összes foga. Vegyék tudomásul, hogy ők egy 123 éves, nagy múltú és sikeres klub játékosai, akiket olyan szégyen fenyeget, ami ellen BÁRMIT meg kell tenniük. Nincs fontosabb, mint hogy bentmaradjunk! Dögöljenek meg érte ha kell! Fogják fel, hogy Hidegkuti Nándor, Sándor Csikar, Balog Róka, Lőrincz Emil és Illés Béla viselte korábban a mezüket! A győzelem ellenére dühöngök, mert Pálon és Kantán kívül nem láttam ezt az eltökéltséget.

Most pedig lehiggadok, mert a lényeg ott van a képen:

1:0 ide.

Magyar szinten, de a többi csapathoz képest sem játszik rosszul az MTK, de nagyon rutintalan és nagyon peches...

Most pl. a Fradi nyerte meg ellenünk a 200. örökrangadót - megérdemelten, teszem hozzá, még ha vezettünk is, ha nem is kaptunk meg egy jogos büntetőt 1:2-nél Csizmadia nyilvánvaló kezezéséért (a srác is nagyon szimpatikusan ismerte el a mérkőzés utáni interjúban), és ha Maróti is csak egy sárgát kapott a kettő helyett... Egyszerűen erősebbek voltak, többet támadtak és többet lőttek kapura.

Hogy bentmaradhatunk-e? A Szolnokot, a Haladást és a Paksot meg kell verni a Hidegkuti Stadionban, idegenben nem szabad kikapni Pápán, mert Debrecenben és Zalaegerszegen tuti zakó néz ki. Most kisebb esélyt látok a "sikerre", mint a kiesésre, ami rövid időn belül az MTK futballcsapatának megszűnéséhez vezet. A költségvetésünk már most is minimális, az idén 20 éves Akadémia immár nincs monopolhelyzetben és kisebb hatásfokkal "termeli" a tehetségeket, mint az elmúlt években, Várszegi ugyanis végleg kivonul.

Anno átvett egy NB2-es gárdát, amibe milliárdokat ölt, bajnoki címeket és kupagyőzelmeket szerzett, a BL kapujába finanszírozta az MTK-t, de a nagy áttörés nem sikerült. A mecénás befektetése az egyre nagyobb számú játékoseladások ellenére sem térült meg, márpedig a számára ez üzlet. Visszaadja azt, amit átvett: egy másodosztályú futballszakosztályt.

A következő 3 hazai meccsre kimegyek. Hogy Petit és/vagy Pankát viszem-e, még nem tudom (nem hiszem, hogy bírnák), de adott nekem annyi szépet ez a klub, hogy az utolsó néhány hazai találkozóján ismét ott legyek a lelátón - ahogy korábban mindig.

Nem lehetek lusta, nem legyinthetek, nem kereshetek más programot. Tartozom ennyivel az egyesületnek, a nagypapámnak, a múltnak és az emlékeknek.

Ti meglepődnétek, ha kihajtva egy körforgalomból, a kétsávossá szélesedő, de továbbra is egyirányú úton szembejönne veletek egy Peugeot 405-ös? Kb. 50-nel.

Én meglepődtem. Szerencsére a kívül mögöttem jövőnek is volt annyi lélekjelenléte, mint nekem és ő is fékezett, így pedig volt időm egy telitenyeres dudálás közben satufékkel besorolni a külső sávba. Az elmebeteg nő a Peugeot-ban nem érte fel ésszel, hogy nem jó helyen jár...

Engem kivert a víz. 2x50km/h. Nem sok esély lett volna egy 13 éves Swiftben. Velem volt Móni és a gyerekek is.

Hazafele jövet direkt megnéztem, egy másfél méter átmérőjű behajtani tilos táblát sikerült nem észrevennie a fogalmatlan picsának, ráadásul már arra a bekötőre se hajthatott volna fel, ahonnan szembefordult a forgalommal.

- Szia, Te vagy az?

- Igen. Hoztam Neked diót.

- Kedves Tőled köszönöm! Pedig csak harmadszor találkozunk.

- Igen, de már nem bújsz el. Kéred?

- Persze, dobjad csak a fa tövébe, majd leszaladok érte.

- Nem fázol? Nem kellene Neked ilyenkor még aludnod?

- Ugyan már! Kellemes tavaszi reggel van. Meg a rigók is hangosak. Akkor dobod?

- Hogyne, tessék!

- Arrébb mennél?

- Félsz?

- Csak a rossz tapasztalatok, tudod?!

- OK, megyek már! Szia, és jó étvágyat!

- Köszi! Szia!

Jó dolog nem a belvárosban sétálni a buszmegállóhoz...

Hogy milyen apa szeretnék lenni? Mint amilyen az enyém.

Szerettem volna Pankát új oviba íratni - az első napján Mónival közösen vihettem a Betlehembe.

Szerettem volna látni Peti első önálló lépéseit - tegnap én vehettem videóra.

Szeretnék velük lenni amennyit csak lehet, mint ahogy apuval együtt járunk meccsre, koncertekre (holnap Hobo!), ahogy általában egymás ellen, de együtt szurkolunk a TV előtt egy-egy olasz, angol vagy spanyol rangadón.

Harry Chapin dala erről szól. A büszke apáról és a fiúról, akik nem voltak annyit együtt, mint szerették volna. Az én édesapám nem követte el ezt a hibát. Én sem szeretném.

A számot az Ugly Kid Joe tette híressé egy korai Bon Jovira hajazó feldolgozással, de eljátszotta Johnny Cash és a Guns n' Roses is, magyarul pedig Zorán.

Ajándékot kaptam! Az AC/DC Maximum rock & roll c. könyve egészen kiváló! Egyszerűen minden megtudunk az együttesről és a tagokról. - ahogy felnőttek, ahogy keresték a helyüket a világban és a rockzene közegében, ahogy egymásra találtak és ahogy berobbantak. Átfogó és részletes, mégis érdekfeszítő., mert rengeteg sztorit mesél el. Azt hiszem, hogy megkezdődik életem második nagy AC/DC korszaka!

Merthogy az első koncertélményem 14 évesen az 1991-es Monsters of Rock volt, ahol utolsó fellépőként, a Queensryche, a Mötley Crue és a Metallica után az AC/DC adott egy eszméletlenül nagy show-t: az akkori nagy (és friss) slágerükkel, a Thunderstruck-kel nyitottak és én, a The Razor's Edge rongyosra hallgatása után végre élőben láthattam a kedvenceimet!

És hogy honnan indultak? Első albumuk első számában 1975-ben (amikor a szüleim még nem is ismerték egymást) még a zseniális Bon Scott volt az énekes, aki nem mellesleg skót dudával csempészett új hangzást a dalba:

Nagyon nagyok, abszolút úttörői, meghatározói és formálói a rock & rollnak, a rocknak és a heavy metalnak is. Nagyjából nem lehet betelni a zenéjükkel.

2002. szeptember 20-án álltam munkába az akkori Pest Megyei Igazgatóságon. Eltelt 8 év, 3 hónap és 11 nap, én pedig 3 költözés, 2 átszervezés és 1 kinevezés után ma vagyok utoljára az APEH osztályvezetője. Holnaptól új időszámítás kezdődik és egy harmadik átszervezésnek köszönhetően a NAV kötelékébe fogok tartozni. Munkám, osztályom, irodám nem változik, "csak" a nevünk.

Szentimentális alkat vagyok, de nem emiatt érzek némi nosztalgiát, hanem a sok barát és munkatárs, illetve a velük közösen átélt élmények miatt. Az emlékek pedig ugye, nem az átszervezésektől függnek, így nosztalgia sem friss élmény. Nagyjából 2,5 éves. Akkor költöztünk ki a Szívből.

Hugi valami régi best of albumán (talán a Levi's Hits-en?) volt rajta ez a szám, még kazettán. Tizenévesen nekem nagyon tetszett, rongyosra hallgattam, pedig csak egy-egy sorát értettem.

Teltek múltak az évet, a szám mp3-ban is megvan, rátoltam egy rakás válogatásomra, most meg a Youtube-on hallgatom. Jó zene,

jó szöveg:

Swing low in a dark glass hour
You turn and cower
See it turn to dust

Move on a stone dark night
We take to flight
Snowfall turns to rust

Seam in a fusing mine
Like a nursing rhyme
Fat man starts to fall

Year in a hostile place
I hear your face
Start to call

And if you think that I've been losing my way
That's because I'm slightly blinded,
And if you think that I don't make too much sense
That's because I'm broken minded
Don't keep it...
Inside
If you believe it
Don't keep it all inside

Strong words in a ganges sky
I have to lie
Shadows move in pairs

Ring out from the bruised postcard
In the shooting yard
Looking through the tears

Out on the black slate time
We move in line
But never reach an end

Fall in a long stray town
As the ice comes down
Rivers start to bend

And if you think that I've been losing my way
That's because I'm slightly blinded,
And if you think that I don't make too much sense
That's because I'm broken minded
Don't keep it...
Inside
If you believe it
Don't keep it all inside

Már tizenévesen is értettem hozzá!