Holnap - egyik legnagyobb álmomat beteljesítve - megveszem életem első gitárját.

Nem érdekel, hogy nem tudok kottát olvasni, majd eligazodom valahogy a tabulatúrákon. Nem érdekel, hogy nem tudok lefogni egyetlen akkordot sem, mert majd megtanulok amennyit csak tudok. Nem érdekel, ha nem leszek ügyes, mert lesz gitárom és megpróbálom.

Elektromos lesz, stratocaster forma, fekete vagy sunburst színű, esetleg fehér. A márkáját még nem tudom, de a Gitárcentrumban majd segítenek. Egy Fender Squier Bullet vagy egy Bigson BSC a legvalószínűbb.

Egy kis kombó is kell, fülhallgató kimenettel, hogy esténként, amikor 1-2 órát pengetek majd, ne keltsem fel a gyerekeket. Tomcsi nem nevetett az ötletemen, sőt támogatott. Azt mondja, hogy a vágyak beteljesítéséhez sohasem lehet késő. Megjegyezte, hogy az elektromos zongoráján ő is fülessel gyakorol, hogy ne zavarjon másokat. Van egy dobos barátja, aki elektromos/érzékelős (?) fedlapokat vett a dobszerkójára, így az szintén hangtalan, bármikor tud gyakorolni.

Egy ilyen zenekarban mekkora királyság lenne már játszani!? Takácsot beszervezem basszerosnak, ő régen jól tolta. Utána már csak egy néma énekes kell...