King Aranarth

Szombaton indultunk. Nem sok hiányzott hozzá, hogy visszaforduljunk. Kecóból át Erzsébetre, onnan az M5-ösre, majd a 0-ásra. Semmi gond. Érdnél azonban már állt az M7-es. Ennyien nem akarhatják átúszni a Balatont! Fél óra alatt haladtunk kb. 2 km-t, úgyhogy irány a 70-es. Ott 2,5 óra volt, míg elvergődtünk Martonvásárra (ami szép). Mivel nem volt hova sietni,  megálltunk ebédelni a már ismert étteremben. Adtunk neki még egy esélyt. Elég legyen annyi, hogy kár volt. Mikor visszamentünk a pályára, már tovatűnt a dugó és - a tényleg impozáns Völgyhídon át, - kényelmesen megérkeztünk Balatonboglárra, a rokonok falatozójába. Úsztunk egyet, vacsoráztunk, majd este visszakocsikáztunk Földvárra, hogy a házukban aludjunk egy jót. Ez az egy nem jött össze, mert Panka nehezen viselte a meleget és az idegen helyet.

Másnap Bogláron egész nap strandoltunk: úsztunk, olvasgattunk az árnyékban, hamburgereztünk, néztük a tömeget. Szombaton az átúszás miatt ugyan még ezrek voltak a parton és dübörgött a szutyok diszkózene, de vasárnap már nagyon jó volt kikapcsolódni - a semmittevés igenis jó!

Hétfőn még csobbantunk egyet az immáron kihalt strandon, ráadásul Pankát is bevittük a vízbe:

Az elején megszeppent, de ahogy megszokta a vizet, már nagyon élvezte. Nevetett, fröcskölt és mindenáron ki akarta harapni az úszógumiját.

Jól éreztem magamat.

"A Kormányzati Negyeddel kapcsolatos befektetés teljes egészében megtérült, az elszámolás mérlege pozitív"

mert

"Az állam által megvásárolt ingatlan (vagyis a Nyugati pályaudvar mögötti vasúti terület) jelenlegi piaci értéke 1 milliárd forinttal haladja meg a vásárláskor kifizetett vételárat."

Megnyugodhatunk. A PM kiszámolta. A haveroknak lelkesen kifizetett 900 milliót tehát simán fedezi az ingatlan megnövekedett értéke.

Hogy miért ér most ezer millióval többet a terület? Hogy ki venné meg? Hogy attól még nem értelmes dolgokra fordították a "hasznot"? Ez mind nem számít. Biztos lesz ugyanis 63, esetleg 71 hülye ebben az országban, aki elhiszi ezt az eget verő idiótaságot. És akkor megint nőttek a választási esélyek.

Amúgy a feleségemmel mi vagyunk a világ legjobb üzletemberei. A lakásunkat 15,5 millióért vettük, de már 4,2 milliárdot ér. Tökre pluszban vagyunk. Komolyan.

Még egy kis foci, így a bajnokságok rajtja előtt.

Ha Németország, akkor az a "nemszeretjük" kategória, de van egy kivétel. Ez pedig a Borussia Dortmund. 15 éve, az 1992-1993-as szezonban szerettem meg őket, főként a csatárduó, Stéphane Chapuisat és Flemming Povlsen miatt (a gárdában akkor még csak Rummenigge, Reuter és Klos volt neves játékos). Na meg azért, mert nem azt a rakkolós, ötlettelen német stílust képviselték mint a többi csapat. A Juventus ellen 1993-ban nagyon simán elbukott UEFA-kupa döntő után jöttek azok az igazolások, amik aztán ténylegesen is európai nagycsapattá tették a nemsokára centenáriumát ünneplő BVB-t. A Juvéból Kohler, Möller, R. Kovac, Oliseh, P. Sousa, a brazil J. César, Dedé, Ewerthon, Amoroso, Evanílson. A hazaiak, így Riedle, Kehl, Metzelder, Lehmann, Freund, Herrlich, Frings, Heinrich, Zorc, Sammer, Hässler, Bobic, meg a légiósok: Flavio Conceição, Sosa, Ikpeba, Berger, Rosicky, Collins, Lambert meg Koller. Felsorolni is nehéz, hogy kik kerültek a Westfalenstadion-ba, abba is hagyom. Hol kiöregedett Juve, hol brazil fakó benyomását keltette a klub, de Hitzfeld 1997-ben BL-győzelemre vezette a gárdát, éppen a Juventus ellen.

Aztán a nagy bevárlások más eredményre vezettek mint remélték és - hiába volt (és van) 80.000 néző a szimpla bajnokikon is, - a 2001-es bajnoki cím után, 2003-ban a klub egyszerűen belerokkant a kiadásokba és tönkrement - a totális csőd csak a Baxern München anyagi segítségével volt elkerülhető! A csapatot így is kiárusították és azóta középcsapatként vegetál a Dortmund. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy idén nem peremjátékosnak, hanem első számú vezérnek, irányítónak igazolták le a tényleg tehetséges, de az európai elittől azért messze elmaradó Hajnal Tamást.

Nem tudom, hogy milyen jövő vár az egyéniségek nélküli, egyre németesebb focit játszó együttesre, de legalább Magyarországon több fiatal fog nekik szurkolni. Őket most majd "divatdrukkernek" fogják gúnyolni (ki az, aki nem így kezdte? gyerekként mindenki a győztesnek, vagy a magyar érdekeltségű csapatnak kezd szurkolni!), de ha a felük 5-6 év múlva is kitart a gárda mellett, már megérte.

Szóval, hajrá BVB!

Sok éve már, hogy a Tottenham Hotspur gárdájának drukkolok a Premiership-ben. Jónéhány esztendeje egy nagyon fiatal angol generáció tehetségei bontogatták a szárnyaikat az együttesben. A csapat jól is szerepelt Martin Jol irányításával, egymás után kétszer végzett az 5. helyen. 2005-2006-ban pl. egy durva sportszerűtlenség miatt maradt le a BL-ről. Történt, hogy egy vírusfertőzés (és a 6 beteg játékos hiánya) miatt az utolsó fordulóban halasztást kértünk, de Alan Pardew, a West Ham edzője erről hallani sem akart. Kikaptunk idegenben és az ősi rivális Arsenal szerezte meg a 4. helyet. Megtört a lendület.

Pénz ugyan továbbra is volt az igazolásokra, de valami megváltozott. (Mindig az volt a vesszőparipám, hogy a nemzeti bajnokságokban igenis a hazai játékosok vigyék a prímet, kiegészülve 2-3 idegenlégióssal. Ezt az üdítő kivételt jelentette a Spurs.) Mára egyiptomi, francia, mexikói, dél-koreai, brazil, horvát, elefántcsontparti, kanadai és skót légiósok alkotják a csapatot, míg távozott Murphy, Carrick, Defoe, Davis, Routledge, most pedig Paul Robinson is. 3 légióssal, a szupertehetség Modric-csal, a londoni ikon Keane-nel és a gólgyáros Berbatovval nincs gond, ők egyértelmű erősségei a klubnak (utóbbi kettő valószínűleg el is igazol), de a többiek...

Hiába maradt itt King, Woodgate, Dawson, Gardner, Jenas, Huddlestone, Lennon és Bent (vagyis 4 kezdő és 4 csere), ez a csapat már nem ugyanaz, mint amit anno megszerettem.

Nem jó az irány, de akkor is hajrá, Spurs!

Olvasom a mai Magyar Nemzet nagyinterjúját Papp Lajos szívsebésszel. A professzor értelmesen és közérthetően, de mély fájdalommal mondja el, hogy milyen szörnyű a helyzet a szakterületén az egész országban, hogy egyre többen halnak meg - pedig meg lehetne menteni őket. Becsületéről, szolgálatáról, a nemzet iránt érzett felelősségéről beszél, majd genocídiumról és frissen hantolt sírokról.

Elkeserítő a csalódottsága és a döntése.

Lemondott ugyanis pozícióiról és megfogadta, hogy nem fog többet szikét a kezébe.

Az egészségügy és így a nemzet tragédiája, ha az ilyen orvosokat sem becsüli meg és nem hagyja őket gyógyítani. Mikor kap már észbe a kormány, hogy ez így nem mehet tovább?

Jegyezzétek meg ezt a dátumot, mert történelmi nap lesz! Biztossá vált ugyanis, hogy hazánk MotoGP futamot rendez. A jövő évi versenynaptár szerint  a 14. verseny a Balatonringen lesz.

Jövőre Magyarország is MotoGP futamot rendez. A feleségemmel ott leszünk, hogy nagyot izguljunk a 125 ccm-ben, hogy nagyot szurkoljunk Talmának (már a 250-ben) és láthassuk élőben a földönkívüli "Doctor"-t, Valentino Rossit.

Naná, hogy ennél a biztosítónál vagyunk. A kocsinkat (a 12 éves piros Swiftet, nevezetesen Szöcsit) apósom vásárolta, majd nekünk adta használatra. Jót akart, és az összes szerviz és ellenőrzés elvégzése után megkötötte a legolcsóbb biztosítást is. A fenntartási költségeket természetesen mi álljuk, így ezt is. Most megszívtuk, mert nem tűnik biztosnak az átszerződés lehetősége, vagyis biztostás nélkül kellene ellavírozni majd' 3 hónapig - ezt én nem merem megpróbálni, tehát felvetettem asszonkának, hogy az apja eladhatná az autót az anyjának, hiszen az új tulaj nyugodtan szerződhet bárkivel, nekünk pedig csak a vagyonszerzési illetéket kell kicsengetni.

Na ebből olyan üvöltözés lett, hogy nem merek kimenni a teraszra, nehogy találkozzak valamelyik szomszéddal, aki hallotta a műsort, mert ég a fejem.

A megoldás? Még nem tudom, de

"énnedöntsekaszüleitudtanélkülmajdlerakjukakocsitésnemjárunkvele"!

Most itt tartunk. Remek. Pedig nem akartam rosszat, csak felvetettem egy lehetőséget.

A méhkolibri a világ legapróbb madara, súlya kb. 1,5 - 2 gramm. Amikor zuhanórepüléssel védi a területét a betolakodóktól (?!), eléri a 90 m/sec sebességet. Másodpercenként akár 200-at csap a szárnyaival, ilyenkor ezret ver a szíve. Most hallottam a tévében.

Ma vettem egy ilyen órát.

Ma nagyon jó nekem.

Ma délelőtt edzés közben rosszul lett és ájultan a kísérőcsónakba zuhant. 40 percen keresztül próbálták meg újraéleszteni a csapattársak és az edzők, sikertelenül. Koló legjobb barátjának, Kozmann Györgynek a karjaiban meghalt.

Felejthetetlen este volt!

Édesapámmal jó korán megérkeztünk a Pecsába, gyorsan be is álltunk az első sorba. Míg Mayall kint dedikált, a színpadon Joe Yuele - minikoncertet varázsolva - beállítgatta a dobjait. Aztán megjelent Hank van Sickle basszgitáros (akiről végig azt hittem, hogy el fog aludni) és bedöcögött a behemót óriás is, Buddy Whittington. Nem húzták az időt, nekiálltak zenélni. De hogyan, te jó ég! Whittington kb. 4 perc alatt bebizonyította, hogy nem csak Coco Montoyának és Peter Greennek méltó utóda a zenekarban, de magának Eric Claptonnak is. Elképesztő könnyedséggel szólózott már a koncert legelején is. A nagy hurka ujjai félelmetes fürgén jártak a vékony gitáron, ami valósággal elveszett hatalmas hasán.

Aztán Buddy lelassult és lehalkult, hogy felkonferálja John Mayall-t, mint a "Brit blues zene apját". Na, aki a szóló alatt véletlenül még nem esett extázisba, az most őrjöngeni kezdett.

Bejött ugyanis a legenda. Odaállt a Yamaha szintije mögé, és végigzenélt közel két órát. Egyetlen számban gitározott, sokszor szájharmonikázott. Táncolt, röhögött, tapsolt és úgy énekelt, mint egy 30 éves - kivéve, hogy olvasószemüveggel leste a dalszövegeket... :-) Ugyanúgy élvezte az egész estét, mint a közönsége. A furcsa pedig az volt, hogy néha kifejezetten alárendelte magát Whittington szólóinak - nem tette rosszul, mert csodálatos volt hallgatni és nézni ahogy az gitározott. Jómagam kb. 60 centiről bámultam, ahogy játsza a Hideaway-t. Se a szememnek, se a fülemnek nem akartam hinni... Csodálatosan szólt az a vörös Stratocaster, na!

Egyetlen számra tudtuk csak visszatapsolni a zenekart, de azután a lesötétített színpadra még feljött Mayall és egymagában elénekelt egy kivételesen szép blues számot, hogy aztán mosolyogva búcsút intsen nekünk.

Ilyenkor érzem azt, hogy milyen éltető ereje van a blues zenének. Nemcsak mert ő 75 évesen is koncertezik, hanem mert mi is erőt merítünk abból, amit ad.

Felejthetetlen este volt!

Panka tegnap előbb a járókába, majd egy órával később a kanapé oldalába kapaszkodva is magától felállt. Már nem kell segíteni neki, mert ha valamit nagyon meg szeretne vizsgálni, akkor azért megküzd.

Ilyenkor mindig eszembe jut apósom bölcs mondása: "Meglátjátok, fejlődik ez a gyerek!"

Ki hitte volna... de nagyon jó érzés!

"Már 14 embert és egy körülbelül 10 fős társaságot keres a rendőrség fotók alapján a múlt heti melegfelvonulással kapcsolatban. A rendbontókról szombaton reggel tettek közzé egy képsorozatot a rendőrség honlapján. Mindegyiküket garázdasággal és hivatalos személy elleni erőszakkal gyanúsítják."

Csak két apró dolog:

ad1: dilettáns a rendőrségünk, mert ott helyben be kellett volna gyűjteni az összes barmot, nem most keresgélni... Az már rég nem gyülekezési és szólásszabadság, ha rendőröket dobálnak és kukákat borogatnak, úgyhogy ne jöjjenek nekem azzal, hogy nem tehettek semmit. Ha viszont 50 randalírozó elfogására is alkalmatlan a szerv, akkor nagyon nagy baj van.

ad2: nem dilettáns a rendőrségünk, csak politikai utasításokat hajt végre, kielégítve Fletó és kormánya óhaját, hogy sokadszor is téma lehessen a jobboldali veszély, a Fidesz (!?) utcai politizálása és szélsőségekkel való összekacsintása. Ha ez az igaz állítás, akkor még nagyobb baj van, mert akkor nem demokráciában élünk. A rendőrség feladata a közbiztonság megteremése és a polgárok védelmének biztosítása, nem pedig politikai megrendelések teljesítése.

Néhány tucat idióta miatt áll a báll, de senki nem foglalkozik azzal, hogy késve fizették ki a családi pótlékot meg a nyugdíjakat, mert - hazudjanak bármit is a köztisztviselők napjáról, meg a csalási kísérletről - nem volt rá pénz.

A Szociális és Munkaügyi Minisztérium által indított kampány egyik óriásplakátján olvastam, hogy a 20 év körüli Kolompár Gina egyetemre szeretne járni. Erről álmodozik. Ez helyes. Amúgy Szabó Judit, Kis Eszter és Kovács Zsuzsa is erről álmodozik, csak ők nem kapnak plusz pontokat a felvételin pusztán a származásuk miatt. Hiába szereznek tehát 2-3 ponttal többet, Gina álma válik valóra. Hogy nem ő az alkalmasabb? Nem baj, szoclib kormányunk megint tett a roma-felzárkóztatásért. Mint anno az átkos "parlamenterei" esetében, teljesül a kvóta.

Szerintem ez így egyszerűen gyomorforgató. Az esélyegyenlőség megteremtését nem az érettségi után kellene elkezdeni, és nem szabad, hogy diszkriminatív legyen, hiszen hogy lehet egyenlőségről beszélni, ahol direkt kivételezek? Mert mi is történik itt? Nem azt érik el, hogy a cigány gyerekeket általános iskolába adják a szüleik, hanem mesterségesen határozzák meg, hogy ki szerezzen diplomát.

Pedig az lenne a lényeg, hogy BÁRKI csak akkor kerülhessen be az egyetemre - főleg most, amikor mindenki arról beszél, hogy túlképzés folyik - ha alkalmas és rátermett!

Gina meg álmodozás helyett tanuljon szorgalmasan és akkor bejut az egyetemre. Diplomás anyukaként, a karrierépítés után pedig járassa iskolába a gyermekét, küldje gimnáziumba és akkor majd ő is bejut az egyetemre ha akar.

Ezt a célt azonban nem pluszpontokkal és reklámplakátokkal, hanem (cél)tudatos - és sajnos tényleg hosszú ideig tartó - MUNKÁVAL lehet elérni.

Annak a feltételeit teremtse meg a kormány. Első lépésként mondjuk a családi pótlék kifizetését kösse az iskolaköteles gyerekek iskolalátogatáshoz és ne zárja be az általánosokat.

Az USA-ban boldog-boldogtalan fegyvert tart és hónapról hónapra akad egy eszement idióta, aki lövöldözni kezd egy iskolában.

Az USA-ban 6 óra késése volt egy belfödi járatnak, amelyiken az egyik szemfüles és igaz hazafi utas talált egy kullancsot. Az egész repülőt azonnal átkutatták, majd egy pótgép kimenekítette a 107 utast Washingtonból.

Ott aztán tudják, hogy mi a veszélyes! A bevetett kommandósok számáról ugyan nem érkezett jelentés, de szerintem nemsokára a Fehér Ház szóvivője sajtótájékoztatón fogja megnyugtatni a világvégét közeledni érző közvéleményt a leselkedő veszély elhárításáról.

ui: amennyiben a kullancs az al-Kaida megbízásából terrorcselekmény elkövetésére készült a denveri állatkert grizzlimedvéi ellen, úgy kérem szarkasztikus megjegyzéseimet semmisnek tekinteni.

Hogy mondják Oroszul, hogy kámingáut?

1 éve indult a blogom, a Parádés c. bejegyzéssel (lásd itt)- Ollé!

Eltelt tehát egy esztendő és a homokosok megint vonultak, de az ellenvonulók most durvábbak voltak mint tavaly: állt a bál, szállt a gáz, égett a zászló, tört a rendőrautó, vonult a masír, repült a koktél meg a tojás. Büszke lehetett mindenki, mint az Orosz.

Fletó persze egyből nekiesett mindenkinek aki nem ő, a nagyonkicsikeBárándy  gyakorlatilag lenácizta Orbánt, hiszen az szerinte összekacsint a randalírozókkal és emberhalálra vár... A ballib tábor Magyar Chartát akar és Erőszakellenes Önvédelmi mittoménmit akar, hogy ne félemlítse meg a kulturált többséget és a homoszexuális kisebbséget a még kisebbségebb, de rettenetesen fenyegető szélsőjobb. Bércre hág és völgybe száll, megint megvan a téma, aminél nincs fontosabb a Hazában!

Hirtelen milyen kis eltökélt lett a miniszterelnök úr! Megvédi a többséget a kisebbségtől? Ezt miért akkor határozta el, amikor néhány magamutogató provokátort támad meg néhány idióta (hiszen itt igenis más értelme és tartalma van a melegfelvonulásnak, mint nyugaton) és nem akkor, amikor a becsületes munkából élőket terrorizálja a segélyből és bűnözésből élő kisebbség? Merthogy számukra falun még elfogadott a "megélhetési cigánybűnözés".

Vagy amikor a kisebbségi kormánya merő tehetetlenségében tönkreteszi az országot?

Matt a férfiaknak. Ez a címe Kepes András új könyvének, amit Polgár Juditról írt. A cím erőltetett, a borító azonban ötletes: csupa fehér (világos) bábu sorakozik a sakktáblán. De könyörgöm, ki készítette az óriásposztert? Szerencsétlen Kepesnek olyan agyonszoláriumozott rozsdavörösesbronzbarna arcbőrt photoshopoltak össze, amilyenről még a nagy Winnetou is csak álmodott. Röhejes.

Nem most mondom először, hogy szeretem a Blues-t. Tulajdonképpen sokadszor mondom, hogy szeretem a blues-t.

Ma nem volt igazán jó napom. A melóhelyen a nyakamba szakadt a "várva várt" munka, egész nap folyt rólam a víz a rohadt kánikula miatt, Panka délután nyűgös volt, ráadásul a kocsi nem indult a bevásárlóközpontnál, úgyhogy otthagytuk, távoli rokon vitt el anyósomékhoz, akik vigyáztak a hercegnőre, onnan meg apám hozott minket haza. Most mégis pörgök, mint a kínai neon-búgócsiga, mert kemény 990,-Ft-ért megvettem a Filmet. Tudjátok!? John Belushival és Dan Aykroyd-dal. És James Brown-nal, meg Ray Charles-szal és Aretha Franklin-nel, meg John Lee Hooker-rel. Meg a blues legnagyobb klasszikusaival: hallhatjuk a Peter Gunn Theme, a Gimme Some Lovin', az Everybody Needs Somebody to Love, meg a Sweet Home Chicago c. nótákat, hogy csak a 4 legismertebbet említsem. Jók a poénok, jó a sztori, csillagos ötös!

Nézzétek meg, klasszikus!

Napok óta ezen tipródom. Már az egyetemen is folyamatos és éles viták tárgya volt a magántulajdon szentsége és az élethez való jog viszonya, esetleges konfrontációja. Ez most országos pubicitást nyert a kesznyéteni uborkatermesztő esetével.

Szerencsétlen öreg már nem bírta elviselni, hogy rendszeresen lopják az uborkáját, ezért a kertjén belül (nem a kerítésébe) áramot vezetett. Jó szokás szerint jött 3 büdös tolvaj, akik közül egy ottmaradt. Agyoncsapta a 220. Erre az USA-ban legyintenek: mit keresett ott? Itthon már előzetesben van a bácsi és várhatóan jó sokáig sitten is marad, mert mások a jogszabályok. Magyarországon 2008-ban nem azt védik, aki dolgozik. Itt mérlegelni kell, hogy a védekezés mértéke és annak következményei arányban állnak-e a vélt kárral. Vagyis 30 kiló uborkám nem ér egy életet - alapból ez igaz is.

Tudomásul kellene azonban venni, hogy a lopás bűn. Ha nem véd meg az állam, kénytelen vagyok megvédeni saját magamat és a saját tulajdonomat. Ha ehhez sincs jogom, akkor engem nem vesznek emberszámba - a tolvajt, a betörőt, a rablót viszont igen.

Nem az önbíráskodást és a kivégzést hiányolom a jogrendszerből, hanem azt tartom nagyon veszélyesnek, hogy a fene nagy arányosítás közben az én jogaim csorbulnak; hogy kevesebb joga van egy becsületes állampolgárnak mint annak, aki lop. Ennyi.

Mérlegelnem kell, amikor lopnak tőlem? Hívjam a rendőrséget, vagy kiabáljak? Miből szereljek fel riasztót és fogadjak biztonsági őrt, ha ellopják a megélhetésemet jelentő vagyonomat? De eleve! Miért nem lehet közbiztonságot teremteni? Nem puskával akarok rohangálni éjszaka a kertemben, de ne kelljen előzetesben védekeznem, amiért megédem azt, amiért megdolgoztam!

Kicsi feleségem már mondta is: ezek után kéretik letartóztatni a biztonsági őrt, aki lelövi a bankrablót. Kár, hogy ott a tőkét védi az állam, míg itt csak egy öregemberről volt szó...

Pénteken lementünk Bánkra. A Jazz-fesztivál tetszett, különösen a pénteki Riverboat Ramblers (3 ukrán és 3 lengyel zenész) illetve a Murányi és Trommelen vezette All Stars teremtett fergeteges hanguatot. Vasárnap megérkeztek Hugiék is, vagyis Panka egész nap unokabratyójával, Barnival pancsolt a medencéjében. Élvezte.

Hétfőre szabit vettem ki, kedden pedig (Panka névnapján) a köztisztviselők napja miatt nem dolgoztam. Kellőképpen fel is töltődtem itthon a nagy semmittevésben, de szükség is volt már rá, mert kezdtek lemerülni az elemek. Most 1-1 hétfői szabival ki kell bírnom augusztus közepéig.

Amúgy hétfőn délután lerobbant a kocsi: beázhatott valami gyertya, mert a zuhogó esőben egyszerűen leállt a motor a pirosnál, egy forgalmas kereszteződés előtt. Móni 2 lámpaváltás alatt sem tudott életet lehelni az autóba, úgyhogy áttoltam a kereszteződés túloldalára, hogy legalább a kanyarodó buszokat ne tartsuk fel. Hiába kopogtam és integettem a kulturált sofőröknek (mellettem asszonka a babával), senki nem szállt ki segíteni, pedig addigra elállt az eső. Hát, hogy is mondjam? Tahó banda. Aztán mikor már az ismerősöket telefonáltam körbe, hogy jöjjön valaki segíteni, teljesen magától megállt egy fiatal srác - örök hála Neked, kedves Ignis tulajdonos, aki szó nélkül hazavontattál minket és még egy üveg bort sem voltál hajlandó elfogadni!

Vannak még Magyarországon segítőkész emberek, akik foglalkoznak a másikkal! Még egyszer kösz!

Németország - Spanyolország. (0:1) A meccs végére kiderült: teljesen mindegy hogy ki játszik a spanyol válogatottal, alárendelt szerepre van kárhoztatva. Olyan tökéletesen felépített gárda lett a Selección, olyan kombinatív, látványos focit játszik, amire az Eb-n nem volt ellenszer. Már a középpálya megszűri az ellenfél támadásait, a védelemnek és Casillasnak alig akad dolga - egy-egy felívelést kell lekezelni, mert a földön nem lehet eljutni a spanyol kapuig. A legtöbb kapuralövés, a legtöbb kaput eltaláló lövés, a legtöbb gól - mind a Selección nevéhez fűződik. Egyetlen csapat, az olasz úszta meg verés nélkül, de ők is csak szerencsével vergődtek el a büntetőkig. A németeknek sem volt esélye. Volt 2 helyzetecskéjük (egy eladott labdát Klose nem tudott kapra lőni és egy távoli lövés az oldalhálóba). Ennyi. A spanyolok már a felezővonalnál labdát szereztek, amiből villámgyorsan értek fel a tizanhatosra - a helyzeteik jelentős részét azonban elszórakozták. 5-6 ziccert rontottak. Belefért, mert a "törpék" kimagaslottak a mezőnyből és nem csak átvitt értelemben - Torres (186) pl. kettőből kétszer fejelte le a langaléta Mertesackert (198).

Nagyon jó, hogy a szép, letámadásra épülő, sok passzos támadófoci diadalmaskodott, mert a jövőben talán ez fogja meghatározni a labdarúgást - és nem a német erő, nem az olasz Catenaccio, nem a görög 9-1-es alapfelállás.

Szép befejezése volt ez az EB-nek.

Európa-bajnok: SPANYOLORSZÁG.

Oroszország - Spanyolország. (0:3) Arsavinról és a Szbornajáról áradozott Európa. Meg egy kicsit én is. Aztán úgy verték meg őket a spanyolok, ahogy egy ificsapatot. Nagyon simán, nagyon könnyedén. Xavi egy isten. Amennyit fut, passzol, ahogy mozgatja az egész Selecciónt, az bámulatra méltó. Tulajdonképpen az egész spanyol középpálya bámulatra méltó. Az oroszoknak esélyük sem volt, egyetlen lövésük találta el Casillas kapuját, a 89. percben. Egyszerű kivégzést láthattunk.

Németország - Törökország. (3:2) Drága magyar barátaim! Recber vagyok, Rüstü Recber, a Legnagyobb Török Kapus, Aki Valaha Élt A Földön. A csatáraim eltolták. Tartalékos csapatom mészárolta a germán hordát, Allah és Lehmann segítségével könnyedén vezetést is szereztünk, de ez a Basti gyerek egyenlített. Nem baj, mondtam, majd 2:2-nél hosszabbítunk, hogy az utolsó percekben megtörjük a németeket is. Ahogy szoktam: kikacsintottam Terimre, alászaladtam egy előreívelésnek, Klose meg gólt fejelt. Sínen voltunk, mert alig volt hátra 10 perc, nekünk meg csak 1 gól kellett. Ez rutin, de Semih testvér még túl fiatal és kapkod. Sabri felbőrözte a hülyegyerek-fejű Lahmot, beadott, Lehmann letérdelt, várt, de nem a labda, hanem Semih lába jött. 2:2 - örült minden testvérem, de én tudtam, hogy baj lesz: ez túl gyors volt. Korai az öröm, oda a koncentráció. A fene nagy lelkesedés miatt néger féltestvéremnek, a Kazimnak leragadt a lába és Lahm rúgott mellőle egy olyan nagy gólt, hogy a telihold se fogta volna, nemhogy a fél. Letörtem, barátaim, higgyétek el! Pedig már rég elterveztem, hogyan védem ki Podolski tizenegyesét az utolsó párban...

Ami kimaradt a korábbi posztból: a "nagyvonalú" rózsaszín mobilszolgáltató ügyfelei pénzéből iderepíti Carlos Santana-t. Sajnos nem leszek kint a bulin, mert Bánkra, az V. Louis Armstrong JAZZ fesztiválra vagyok hivatalos, ahol szokás szerint fellép a fővédnök Joe Muranyi (ha valaki nem tudná, Satchmo klarinétosa volt, világhíres, jókedélyű öregember),

és Antoine Trommelen, a holland fúvós-istenség, aki most második alkalommal jön Magyararországra és Bánkra az öreg kedvéért. Hogy ez mekkora szó? A láncdohányos fickó 2009-es (!) koncertjeire is csak elvétve lehet jegyet kapni. Játszik majd a Hot Jazz Band és a Jazz Steps is. Tapasztalatból mondom, hogy remek a hangulat és igazi örömzenére lehet számítani. (Azért nagyon fáj a szívem a mexikói gitárfenoménért!)

Aztán amiért a posztot megírtam: október 27-én jön a 64 éves albínó amerikai blues-rock gitáros, a magasságos Johnny Winter! Hallgassátok meg a Johnny Guitar c. számát, és kijöttök a koncertre.