King Aranarth

Spanyolország - Olaszország. (0:0, tizenegyesekkel: 4:2). Az első gond, hogy az olaszok alsó-középkategóriás Fiat Bravojának a legerősebb sportmodellje 150 lóerős, szemben a spanyol Seat León 180 lovával. A digók továbbá azt hitték, hogy Irak háborút indított ellenük, úgyhogy bunkervédekezést alkalmaztak. Ezt mondjuk egész jól csinálták, bár sokat ront az összképen, hogy a meccsen háromszor is majdnem eljutottak a Selección kapujáig... A spanyolok se vitték túlzásba, de legalább lődöztek. Izgalmat keltett még, hogy Camoranesinek kinőtt a szakálla, de csak kicsit. A spanyol továbbjutás a visszafogott teljesítményük ellenére is igazásgos. Az azúrkékek csalták a focit, ráadásul Donadoni is egy pöcs.

ui: Arsavint Marchenának kell lerúgnia.

Hollandia - Oroszország. (1:1, hosszabbítás után 1:3) Arsavin tényleg nagyon tud. Nem olyan jó mint Zidane vagy Maradona, de a csapatára gyakorolt hatása ugyanaz. Az egész orosz válogatott más dimenzióban játszik vele. Taktikailag vele is tökéletesek, de gyorsabbak, ötletesebbek, és kicsattannak az önbizalomtól. Materrazzinak már a legelején le kell majd rúgnia (megoldja, ne féljetek!). A hollandok ellenben elvesztették a fonalat. Lekopírozták az elmúlt 10-12 év spanyol teljesítményét - oktatnak a csoportmeccseken, hogy aztán amint lehet, kiessenek. Ez sajnos nem zárja ki, hogy a spanyolok is spanyolok maradjanak.

Horvátország - Törökország. (0:0, hosszabbítás után 1:1, tizenegyesekkel 2:4) Szevasztok magyar barátaim, a nevem Recber. Rüstü Recber. A féleszű török testvéremet, Volkan-t eltiltották két meccsre, mert nekiment a cseh gólemnek. Jól tette, így most én védek. Végre van egy karizmatikus kapusa a csapatnak! Győztünk már 0:1-ről 10 perc alatt, utána 0:2-ről 5 perc alatt,  de ez mind smafu, ennél többre vagyunk képesek! Viszont hiába telnek-múlnak a percek, semmi bravúrt nem kell bemutatnom. Hiába szállnak gyönyörű ívben a kirúgásaim és lépkedek peckesen, félek, hogy a döntőre visszakerül a Demirel gyerek... 2-3 beadást lehúzok, öklözök párat. Ez kevés lesz, pedig zseniális vagyok. Jöhetnének már a horvátok, de semmi! Szólok Asikéknak, hogy ne védekezzenek olyan szorosan, mert védeni akarok az elődöntőben is. Nem hallgatnak rám. Hogy leszek így én a hős? Végre! Gökhan testvérem jól felrúgja a Petricet, 25-ről rúghatnak. Hú basszus, Srna jól megküldte! Szögletre tenyereltem, éltetnek a lelátón, de fáj a derekam, alig bírok felállni! Mást kell kitalálni, mert ilyen repkedésekhez azért öreg vagyok. Megvan, micsoda ötlet! Kikacsintok Terim mesterre, de nem érti mit akarok. 3 perc van hátra a hosszabbításból, amikor megkérdezem Semih-et, mikor tudna lőni egy gólt, azt mondja bármikor. Akkor jó. Finoman kipaskolok oldalra egy beadást, lassan utánafutok, de Modric - Allahnak hála - megelőz, visszaíveli Klasnic fejére. Ugrok egy kicsit, mellécsapok a labdának, gól! Vezetnek és van hátra 1 perc! Hős leszek, már biztos! Szólok Semih-nek, hogy most már kapura lőhet. Rendes gyerek, 15-ről beveri. Mondjuk 20mp-cel elsiette, úgyhogy az öltözőben majd leszidom. Megint Terimre kacsintok, majd rámutatok a szerencsétlen horvátokra: nekik annyi. Most már tuti hős leszek! Jöhetnek a büntetők, és a hőssé válás. Elintéztem. Ezek a horvátok teljesen összeomlottak. Jön Modric melléveri, pedig jó irányba ugrottam. Basszus, nem akarja hogy hős legyek! Arda testvérem belövi. Nana, még a végén ő lesz a hős! Srna-t hagyom, hadd rúgjon gólt, nehogy gyorsan vége legyen, mert nem lesz időm hőssé válni! Semih következik. Ezt is belövi, mint a végén - meghoztam a kedvét...  Rendben, akkor Rakiticét megfogom és hős leszek. Mellélövi. Ez nem normális. Jön a Hamit: gól. OK, kiszámoltam! Most leszek hős. Petric megnézi a bal kapufát, rábikázza, kivédem. Csíracsávó, hős lettem!

Nyakamban a csapat, tombol Törökország. Rákacsintok Terimre. Elküld az anyámba. Hiába, ő is öregszik...

Portugália - Németország. (2:3) A portugál játékosok tudták, hogy simán nyernek, mert ők kurva jók. A portugál szurkolók is tudták, hogy simán nyernek, mert ők kurva jók. Mindenki mindent tudott. Scolari is nagyon tudta mit csinál amikor pihentette kulcsjátékosait az utolsó csoportmeccsen... Hülyeséget. A 10. percben már ő is sejthette. Kb. úgy pörgött a csapata mint gyomorbeteg csöves az ingyenkonyhán. Nem készültek fel a német pontrúgásokra, nem mozgott együtt a csapat, nem dolgoztak ki helyzeteket, Cé meg nem csinált semmit. Egyszerűen kiestek a ritmusból, pedig ők tudták, hogy kurva jók! A németek azt tudták, hogy ők nem kurva jók, de küzdöttek, tisztelték az ellenfelüket, felkészültek taktikailag és a tudásuk legjavát adták. Ezért simán behúzták a meccset. Én nem szeretem őket, de teljesen megérdemelten verték meg a nagyarcúakat.

Görögország - Spanyolország. (1:2) Számalmas, hogy a címvédő pont nélkül kullog haza, hogy a spanyol B csapat is legyőzi, hogy nem vezetnek épkézláb támadást. Talán még a lengyelek is jobbak náluk. Nincs helyük a futball elitjében, mert ölik a focit. A Selección meg hozza a formáját, a csopormeccseken sziporkázik, aztán az első adandó alkalommal kiesik. Fogadjatok nyugodtan a digókra, szegény spanyol barátaim pár nap múlva szomorúan utaznak haza.

Oroszország - Svédország. (2:0) Lehetett volna hat is az a kettő. Arsavin visszatértével megjött az önbizalom, az ötlet és a gyorsaság is. Mostantól számolni kell a ruszkikkal. A svédek komoly hasonlóságot mutatnak egy nullával. Elöl a tahó még rendben van, de mögötte a nagy homály.

Franciaország - Olaszország. (0:2) Hát, vége. A gallok nagy generációjának utolsó mohikánjai aktív részesei lettek egy újabb csúfos bukásnak. Emlékeztek még? Barthez - Thuram, Desailly, Blanc, Lizarazu - Petit, Deschamps (később Vieira és Makelele) - Pires, Zidane - Henry, Trezeguet. Na ez az a csapat, amiért megszerettem a franciákat - egyéni képességekben is a mostani csapat előtt járt, de taktikailag és elszántságban is mérföldekkel megelőzte a jelenlegi társaságot. Arról ne is beszéljünk, hogy milyen virtuóz játékra voltak képesek... Ma viszont az olaszok úgy kopasztották meg a gall kakast, hogy az még hagyta is. A törökök küzdöttek a győzelemért, a franciák beletörődtek a vereségbe. Az azúrkékek köszönték szépen és éltek a lehetőséggel, amit Domenech nyújtott nekik hibás döntéseivel: a balhátvéd Abidal kezdett középen, a kiállítás (és az értékesített büntető) után pedig irányító nélkül, továbbra is 6 védekező játékossal próbált meg (?) fordítani ez a balfék. Nagyon sima meccs volt, pedig az olaszok nem is sziporkáztak, egyszerűen csak megbízhatóan, taktikusan játszottak.

Hollandia - Románia. (2:0) Ha már bekezdtek, miért állnának le? A holland fakó leverte a románokat is. Ennyi, semmi több.

Ausztria - Németország. (0:1) A németek kiizzadták. Nagy nehezen, de kiizzadták. Elsült a malacfejű jobb lába - majd szétesett a kapu. A francba! Szegény apám így avatta az LCD tévéjét. Német győzelemmel. Remélem megnézett előtte egy jó kis híradót!

Lengyelország - Horvátország. (0:1) A horvát tarcsi nem lazsálta le annyira az utolsó, számára tét nélküli találkozót, mint a portugál B-csapat. Bilic nem olyan okos mint Scolari. Vagy a horvátok alázatosabbak mint a portugálok. Vagy a harci kedvük nagyobb. Vagy tök mindegy mi, de ők sportszerűek voltak és nem adtak lehetőséget a számolgatásra - minden meccsen győzni akartak, és minden meccsen győztek. A lengyelek legközelebb ne jussanak ki világversenyre, mert szarok. Egy-egy távoli lövésük zavarta a kémműholdakat. De komolyan! Kína még petíciót is benyújtott.

Svájc - Portugália. (2:0) A tartalékos portugálok olyan jól spóroltak az erejükkel, hogy a lelkes házigazdák simán lenyomták őket... Ezt nem teszik ki az ablakba, ráadásul ha még a ritmusból is kiestek, akkor megszívhatják a negyeddöntőben. Persze Scolari okos, tudja mit csinál. Vagy nem.

Törökország - Csehország. (3:2) Na végre valami! A holland mészárlások után ismét labdarúgás, de most nem gyalázza csúnyán az egyik csapat a másikat, hanem egyszerre kettő játszik jól! Ilyen még nem volt az EB-n! A csehek mennek kettővel, de túlságosan is visszaállnak, már 5 védővel játszanak, ráadásul egyre idegesebbek, Baros a kispadon is sárgát kap. A 87. percben aztán el is szúrják: török beadás, Cech kijön, nyújtózik, leszedi, de kiejti, mire megfordul, Nihat már bekotorta. A csehek összetörnek, de az igazi sokk a 90.percben üt be: Nihat rúg egy nagyot is - egy nagyon nagyot. Ha már eddig nem csinált semmit a tornán... Volkan még fellöki Kollergólemet egy pirosért cserébe - sok esze van, most kihagyja a negyeddöntőt. Ujfalusy rezzenéstelen arccal siet az öltözőbe, Cech és Rozenhal bambán néz maga elé, látni se akarják, ahogy a törökök tombolnak.

Hajnali 3-kor értem haza Alsóörsről Panka keresztapjával. 4-ig még iszogattunk a teraszon és beszélgettünk. 8-kor keltünk, megreggeliztünk, összepakoltunk, rendbe szedtük magunkat. 10-kor elindultunk a templomba. 11-kor egy szolid, de nagyon szép szertartáson Somogyi atya megkeresztelte Annamáriát.

Gary Moore, vagyis The Lord Of The Strings.

Szerintem ő a legnagyobb élő gitáros. Hatalmas kedvencem, 43 albuma van meg (most számoltam meg). A IX. Nemzetközi Harley-Davidson Fesztiválon, Alsóörsön olyan fergeteges koncertet adott, amire csak legmerészebb álmaimban számítottam. Életreszóló élmény volt az elsőtől az utolsó percig. Három jóbarátommal áztunk bőrig a a zuhogó esőben, de megérte. 1 óra 15 perc helyett majd két órát zenélt, minden számban szólózott, sokat improvizált és bizonyította, hogy mindent meg tud csinálni, amit csak egy gitárral lehet. Végig ezerrel pörgött és úgy szólt a Gibson-ja, hogy soha nem felejtem el.

A Setlist: 1. Oh, Pretty Woman, 2. Hard Times, 3. Since I Met You Baby, 4. Down The Line, 5. Have You Heard (John Mayall), 6. Mojo Boogie, 7. All Your Love, 8. Thirty Days (Chuck Berry), 9. I´ll Love You More Than You´ll Ever Know (Al Kooper), 10. Don't Believe A Word, 11. Still Got The Blues, 12. Walking By Myself, 13. The Blues Is Alright, 14. Parisienne Walkways.

Egyetlen dolgot sajnálok: a feleségem nem volt velem, mert ezt hallania kellett volna. Élőben a Parisienne Walkways-t, élőben a Still Got The Blues-t, élőben a Gitáristent, élőben Gary Moore-t.

Svédország - Spanyolország. (1:2) Nem láttam, mert útban voltam Alsóörsre. De örülök, hogy így alakult.

Görögország - Oroszország. (0:1) Nem láttam, mert Alsóörsön voltam. De örülök, hogy így alakult.

Olaszország - Románia. (1:1) Az olaszok megint gyengék voltak. Elfogyni látszanak az egyéniségeik és a csapat sem működik csapatként. Legalább megint szidhatják a bírót egy kicsit, (a meg nem adott góljuk és egy kamu - igaz kihagyott - román 11-es miatt) hogy legyen mire fogni. Marad az ima és a győzelmi kényszer a világbajnoki ezüstérmes ellen. A románok viszont sokkal jobban játszottak mint a franciák ellen. Még támadtak is! Ha Hollandia a két nagyágyú kiejtése céljából megkegyelmez nekik (amúgy nem hiszem), akkor továbbjutnak az Oranje mellett!

Hollandia - Franciaország. (4:1) Húbazmeg2! A hollandok megint oktattak, de micsoda játékkal! Van Basten nagyon tud valamit, mert a csapata HETET rúgott a 2006-os VB-döntő résztvevőinek... Elképesztően kombinatív, gyors, mégis labdabiztos támadásvezetéssel, és - jóslatom ellenére - egész stabil védekezéssel. Ráadásul nem gizdákat aláztak, hanem a legkeményebb ellenfeleiket. Brutális. Henry-ék viszont... Furcsa, na! Ma nem is játszottak rosszul, támadtak, volt egy rakás helyzetük, nem kaptak meg egy teljesen egyértelmű büntetőt, de akkor is kaptak egy sima négyest! Marad az ima és a győzemi kényszer a világbajnok ellen.

ui.: Donadomenech, ebből baj lesz. És munkanélküli segély.

Horvátország - Németország. (2:1) Igeeeeeen! A horvátok nem hagyták azt, amit a lengyelek hagytak: megfojtották a német akciókat, így azok helyzetet se nagyon tudtak kialakítani - a góljuk csak szépségtapasz volt. Amúgy Lehmann egy vicc. A horvátok sokadszor is bebizonyították, hogy csak jó csapat ellen képesek 90 percig koncentrálni, de akkor zúznak.

Ausztria - Lengyelország. (1:1) Videóbíró kellene... A lengyelek őrjöngtek a meccs végén, hogy büntetőből egyenlítettek az osztrákok, holott lesgóllal szereztek vezetést. A sógorok végigtámadták a meccset, az elején ziccereket rontottak, vagyis meglepően szépen, gyorsan és támadó szellemben játszottak. Az eredmény? A remény! Ha ütik a németeket, valószínűleg továbbmennek. Ez persze elméleti matematika, mert a gyakorlatban kapnak egy sima négyest. A lengyelek pedig? Nagyon-nagyon semmilyenek.

Csehország - Portugália. (1:3) Lemaradtam róla, mert a keresztelőre vásároltunk a Tescóban. Naná, hogy jó meccs volt...

Svájc - Törökország. (1:2) Özönvíz, ítéletidő az első félidőben, nem érvényesül a török technikai fölény. A másodikban nagy a hajtás, néhány svájci helyzet, meg két török gól. Logikus, mert nem karóragyártásban versenyeznek és nem is vízenjárásban. Az egyik házigazda esik ki tehát elsőként. Hogy tényleg ők lennének a legrosszabbak? Az tök mindegy. Mindenesetre jön a török-cseh ki-ki meccs.

Spanyolország - Oroszország. (4:1) David Villa hintett egy szolid mesterhármast, Xavi úr volt a középpályán, Puyol pedig a védelemben. Nem is lehetett kérdéses, csak a gólkülönbség. Arsavin és Pogrebnjak nélkül az oroszok örülhettek a becsületgóljuknak. A Selección nagyon meggyőző volt, lehet őket szeretni! Hogy mire lesznek képesek az egyenes kieséses szakaszban, az viszont rejtély.

Görögország - Svédország. (0:2) Rémálom. A Grace klinikát kellett volna néznem. A svédek soha nem a látványos támadásépítésükről voltak híresek, a görögök meg tökélyre fejlesztették a futball megcsúfolását. Ennek megfelelően nem történt semmi érdemleges a meccsen. Hogy mégse ismétlődjön meg a 4 évvel ezelőtti szégyen, arról Ibrahimovic gondoskodott, az egyetlen igazi labdarúgó a pályán.

Románia - Franciaország. (0:0) Az első gól nélküli meccs, hála az első perctől X-re bekkelő románoknak és Raymond Domenech-nek, aki Trezeguet helyett néhány 18-19 éves újonc kissráctól várja el, hogy lendítsenek a csapaton, ha az bajban van. Jelentem: nem lendítenek. Ribery és Malouda meg kevés a két szélen, ha nincs aki befejezze az akciókat. Anelka 2-3 éve volt, Benzema 2-3 év múlva lesz OK. Henry és Trezeguet meg nem játszik...

Hollandia - Olaszország. (3:0) Húbazmeg! Ezt fordítva vártam. Vitatott góllal (pályán kívül fekvő olasz védő miatt ne lett volna les? - Márton vs. Puhl vita folyamatban), de teljesen megérdemelten szerzett vezetést Hollandia, hogy aztán a világbajnok látványosan összeomoljon. Kaptak gyorsan még egyet, hogy ne kelljen annyit gondolkodniuk. A 65. percig szenvedtek, amikor az alibiző lúzer (bocsánat, Di Natale) helyett beállt Del Piero: gyorsan kialakított és kihagyott két ziccert, utána Toni is elbénázott egyet, aztán Pirlo szabadrúgása - és van der Sar bravúrja - után Hollandia megrajzolta a harmadikat. Ennyit ért a 13 perc mezőnyfölény. Nem csak Várhidi Péter tudja, hogyan kell lenyomni a világbajnokot...

Ausztria - Horvátország. (0:1) Simábbnak vártam, de a horvátok a gyors góljuk után egyre jobban visszavettek, a hazaiak viszont nem engedhették meg maguknak, hogy ne küzdjenek a végsőkig. Szóval támadtak, még helyzeteket is kialakítottak, de ennyit tudnak.

Németország - Lengyelország. (2:0) Lengyel góloknak németek ritkán örülnek ennyire. Podolski elintézte véreit. Az erődemonstrációt tartó németek egyszerűen felőrölték, szétfutották az ellenfelüket, akinél becsődölt a lestaktika. Még technikásabbak is voltak. A lengyelek játéka maga volt a tragédia, a második gól után fel is adták.

Jött ide hozzánk egy Fabio Sommella nevű olasz játékosmegfigyelő, aki Cvitkovics Péter személyében megtalálta a magyar Luis Figo-t!

Szakértelme vitathatatlan, mert én már régóta mondom, hogy nagyszerű játékosaink vannak. Fülöp Marci a hun Van der Sar, Vaskó tiszta Rio Ferdinand, persze fehérben. Bodnár a magyar Evra, csak a jobb oldalon nyomja. Vadócz egy az egyben Fabregas, Feczesin meg a Kárpátok Luca Toni-ja. Kiegészülve világklasszisainkkal, (akik már rég kinőtték másodosztályú, vagy kiesőjelölt, esetleg nagyon szolid európai középcsapatukat) szinte esélyesek vagyunk a 2010-es VB győzelemre! De komolyan, csak ki kell jutni, onnan már sima ügy!

Röhej.

Svájc - Csehország. (0:1) Gáz. A svájciak mentek, hajtottak becsülettel, de a megsérülő Frei nélkül nem értek semmit. Addig se sokat. A irányító nélkül játszó csehek még annyit se, viszont nyertek. Ilyen játékkal még egyszer nem fognak.

Portugália - Törökország (2:0). Ahogy vártam. Cé és társai fetrengtek, reklamáltak, hisztiztek, ha viszont fociztak, akkor nagyon jók voltak. A törökök örülhetnek, hogy kettővel megúszták, pedig tőlük többre számítottam. Elöl kifejezetten erősnek tűnt az Emre - Tuncay - Nihat trió. Aztán most már nem tűnik annak. A csehek ellen így is jók lehetnek a 3 pontra, amivel tovább is jutnak.

 Ma 88 éve, hogy megcsonkítottak egy országot.

Gyújtsatok érte egy szál gyertyát!

Sokáig vacilláltam, hogy megírjam-e ezt a posztot, mert anyunak biztos rosszul esik majd rendre elolvasni, de a cicája megérdemli.

Macskusz ugyanis pár napos kókadtság után, az orvosi kezelés ellenére tegnap éjfélkor, egy nagyon ritka és gyógyíthatatlan betegségben meghalt. Nem ismertem nála bújósabb, barátságosabb állatot.

Anyuéknál most teljes a letargia, mert náluk nem közhely, hogy családtagnak tekintik az állatokat.

Nagyon sajnálom mindhármójukat. Macskusz még csak 4 éves volt, annyira nehéz elhinni, hogy már nincs!

Múlt hét vasárnap Martonvásáron kirándultunk. A 7-esen cirka 1 óra volt az út. Délelőtt megnéztük a Brunszvik-kastélyt:

és a botanikus kertjét a kis tóval:

Mindkettő nagyon szép, bár déltájban mindent alul kellett exponálnom. Ebéd után visszamentünk - elvileg az óvodamúzeum és a Beethoven múzeum kedvéért, de végül csak ledőltünk a fák árnyékában egy pokrócon... Panka jól viselte a napot, érdeklődve figyelt, sokat dumált, aludt is, tehát kifejezetten élvezte a friss levegőt. A kirándulás egyetlen hibája az ebéd volt, mert a hideg hátszín nem az igazi mirelit krokettel...

Ma jóval hosszabb utazáson vagyunk túl, mert Tatán voltunk. Elvileg a cég sportnapján, gyakorlatilag egy kedves barátnőmmel és egy kollegina családjával mászkáltunk az Öreg-tó partján:

Panka élvezte a tömeget, a napot (meg is izzadt szegény rendesen), azt hogy agyba-főbe dícsérik. Ha 30 helyett csak 25 fok lett volna! Amúgy nem fogjátok kitalálni, de itt is csak az ebéd volt szönyű. Kivételesen nem bélszínt vagy hátszínt, hanem pulykacombot kértem, persze mellett kaptam (mirelit krokettel), de nem balhéztam, mert a szerencsétlen kis újonc pincércsajt (lehetett 16 éves) kétszer is leüvöltötte a rutinos társa (max. 18 éves), de úgy, hogy minden vendég hallotta. Tata mindenesetre gyönyörű, és nagyon gazdag. Igényes, szép házak, tiszta utcák, járda mindenhol.

Mindezek után még idevésem, hogy rendszeresen megyünk édesapámék nyaralójába is, Bánkra. Na erre a kis nógrádi falura és a tengerszemére nincsenek szavak. Olyan szép, hogy azt nem tudom elmondani, egyszerűen látni kell.

És jók az éttermei is!

Az MTK ma megnyerte fennállásának 23. bajnoki aranyérmét!

Gratulálok, köszönöm, meg minden!

Leírom, hogy kik léptek Babos Gabiék örökébe, mert nagyon nagyot tettek: 

Hulla fáradt vagyok. Fürdetés előtt simán bealudtam 30 percre - Panka keltett sikoltozva, hogy pancsolni szeretne.

Gyakorlatilag kiürült az agyam is. A reggeli meghallgatás húzós volt.

Kineveznek osztályvezetőnek, már csak a papírmunka van hátra, de addig nem merek igazán örülni.

Most megyek aludni. Jóccakát!