Olvasom a mai Magyar Nemzet nagyinterjúját Papp Lajos szívsebésszel. A professzor értelmesen és közérthetően, de mély fájdalommal mondja el, hogy milyen szörnyű a helyzet a szakterületén az egész országban, hogy egyre többen halnak meg - pedig meg lehetne menteni őket. Becsületéről, szolgálatáról, a nemzet iránt érzett felelősségéről beszél, majd genocídiumról és frissen hantolt sírokról.
Elkeserítő a csalódottsága és a döntése.
Lemondott ugyanis pozícióiról és megfogadta, hogy nem fog többet szikét a kezébe.
Az egészségügy és így a nemzet tragédiája, ha az ilyen orvosokat sem becsüli meg és nem hagyja őket gyógyítani. Mikor kap már észbe a kormány, hogy ez így nem mehet tovább?
Ti mondtátok