King Aranarth

Giccsparádé. Ment a háttérben mikor fürdettünk, altattunk, most a net mellett fordulok néha hátra, de most már végigszenvedem...

1) Egy tenyérbemászó, 20 éves finn buzi egy szál gitárral nyomja a Föld megmentéséért. Idegesítő, bárgyú vigyorral, bambán bámul a kamerába. Biztos világbékét is akar.

2) Bosnyák öregek otthonából megszökött gitáros nagypapa, egy rasztahajú csörgődobos és 3 másik majom. Erőltetten mosolyog az összes.

3) Néhány újhullámos rockernek álcázott dán nyikhaj fellálló hajjal.

4) Litván operaénekesnő szép hanggal, zongorakísérettel. Azért unalmas.

5) Wolf Kati szuper énekesnő, csodálatos hanggal, a szám egy a tucatból, de ez kell a népnek. Vagy nem.

6) Ír ikrek. Szánalmas, ugráló köcsögök, nagy piros jelmezzel a képregényekből. Vicc.

7) Koreodömpinggel eladni kívánt fiatal svéd szépfiú hang nélkül, de lendületes dallal. Wolf Kati off. Már most elfelejtik, pedig a csávó sokkal gyengébb, csak ugyanennyivel látványosabb is.

8) Észt bombázó, egy fekete barbie. Csing-csing télanyós dal, dedó.

9) Görögök. Komolytalan rapper feat. égimeszelő szépfiú popper. De legalább nem szirtaki.

10) Jól fésült orosz. Énekel. Gáz.

11) Francia operaénekes. Ez aztán szórakoztató! Akár festhetne is.

12) Olasz. Sanzon. Ezek eltévedtek!

13) Tűrhető kis svájci szőke, de semmi extra.

14) Sajnos visszatért egy hál' istennek eltűnt fiúcsapat. Azt mondják, hogy ők a Blue. Maradtak volna eltűnve!

15) Ultraigénytelen, szánalmas RHCP utánzat Moldáviából. Méteres gúlákkal a fejükön nyomják. Szörnyű. Őket is be kellene tiltani. Vagy rá kellene uszítani őket a finn köcsögre.

16) Dögös német cicababa vonaglik, miközben Björk stílusban nyögdécsel és beszélget a mikrofonba.

17) Szívtiprót játszó román fogpasztareklám tinifilmek főcímzenéjével.

18) Egy osztrák nő énekel szép hangon egy szar számot.

19) Azerbajdzsán. A srác kurva nyálas. A csaj is nyálas. A szám is nyálas. Nagy élmény!

20) Egy szlovén csaj próbál nagyot énekelni - és sikerül neki! Nem is rossz, sőt!

21) Izlandi melegbár. A gejzírektől távol se fáznak.

22) Spanyol ultrapopdisco bombázó a strandról tágra nyílt szemekkel, tűrhető hanggal és betiltandó számmal. Ez még a tengerparton is büntetendő! Kötelező jókedv? Apád faszát.

23) Ukrán tehetségfelkutatott, név szerint Mika Newton. Ha ennyit  tudunk a csajról, már felesleges agykapacitás-lekötésről beszélhetünk, mert egy szép arc önmagában semmi.

Ugye vége lesz ennek valamikor? Hány induló van? Elfogynának már végre?

24) Szerb retro. Nem mondok semmit, mert lelőnek a fanatikusaik.

25) Grúz rockerek egy kibaszott jó énekesnővel! Az énekes és a szintis csaj viszont sokat ront az összképen, őket ki kellene rúgni a bandából és bejönne.

Hatalmas feneket kerítettek egy látványos, de nagyon alacsony színvonalú egyvelegnek. Összesen 3 produkció volt jó (5, 20, 25). A nyertes Azerbajdzsán, lett, egy cseppfolyós, überszuttyadék ömlengéssel, Wolf Kati a 22. helyen végzett.

A nyugatiak a nyugatiakra, a keletiek a keletiekre, a baltiak a baltiakra, az utódállamok az utódállamokra, a skandinávok a skandinávokra, a latinok a latinokra, a balkániak a balkániakra szavaztak, szépen körberohantak a szavazatok, minket ugye meg még a saját szomszédaink se szeretnek, mert jórészt a mi földünkön laknak.

Jövőre Azerbajdzsán rendez. De hogy véletlenül se számolok be róla, az biztos...

Múlt héten édesapámmal néztem a lelátón, ahogy a régi kedvenc, Kenő üti az utolsó szöget a koporsónkba. Ma már hiába nyertünk Pápán, nem maradt matematikai esélyünk sem.

Kiestünk. Jó lenne tudni, hogy mit éreznek azok a fiatal játékosok, a báb klubvezetők, a motiválni képtelen edzők, akik szégyent hoztak az ország  egyik legpatinásabb klubjára, a magyar labdarúgás második legeredményesebb futballcsapatára... Csak mert én, az egyszeri szurkoló a könnyeimmel küszködöm.

Az, úgyhogy az MSZP abbahagyhatja a demokrácia halálát vizionáló "programjának" végrehajtását, elkezdhet végre dolgozni - ha már újra a Parlamentben vannak, lévén a köztársasági elnök aláírta az általuk bojkottált, új Alaptörvényt (nagyon szép, koherens jogszabály lett, abszolút vállallahtó nemzeti hitvallással - részletek hatálybalépésekor).

A megnyirbált hatáskörű, Stumpf Istvánnal feltöltött Alkotmánybíróság másodszor is alkotmányellenesnek tartotta a 98%-os különadóval terhelt végkielégítéseket - vagyis nem lett a Fidesz bábja.

Most más okot kelle keresni, amiért rettegni lehet...

A Real a BL-elődöntő visszavágóján 4 támadóval is döntetlent ért el a Camp Nou-ban, szóval bebizonyosodott, hogy a zseniális Mourinho eddigi betonbunker taktikájának nem volt semmi értelme. Most győzelmi kényszerrel jöttek Barcelonába és játszottak egy kifejezetten izgalmas, nyílt meccset, ahol nem kaptak ötöt. Akkor mitől fosott eddig a Special5? Ő maga ezek szerint nem bízott a csapatában, szégyenszemre csatár nélkül állt fel a Bernabéuban, mert a saját presztízsét sokkal előbbra tartja, mint a klubja megítélését.

Vita most is lesz bőven, hiszen Higuaín vitatható gólt szerzett (igaz már jóval előtte lefújta a bíró az akciót, de rossz ítéletet hozott). A Real most hisztizik, de azért adódik a kérdés, hogy a 2 meccsen összesen két kapuralövésig és egy ajándék gólig jutó csapat komolyan gondolja, hogy rászolgált a BL döntőre, miközben kapott 3 gólt, a kapusuk parádézott, az ellenfelük pedig igencsak kényelmesen játszott a visszavágón? (Amikor meg 2x10 perc erejéig felpörgette a tempót, akkor csak lestek?)

Az utolsó fél órára megint jutott rugdosódás, mert Lass, Xabi Alonso, Marcelo és Carvalho, valamint a totál elmebeteg Adebayor is a második sárgájára és a kiállításra utazott, hogy Mourinho megint sírhasson, panaszkodhasson és összeesküvés-elméleteket gyárthasson. Ezt elkerülendő egyik sem kapta meg a jogos piros lapját, viszont Messinek annyi brutális belépőt kellett elszenvednie, amennyit anno Maradona sem kapott. (Megjegyzem, hogy Pedrot és Mascheranot is lezavarhatták volna.)

A 4 közül ez volt a legszínvonalasabb, legizgalmasabb El Clásico, de a lényeg csak ezután jön: vagyis mi megyünk a Wembley-be, hogy a hazájában nyomjuk le SAF Ördögeit.

9 év után ismét Dortmundban a salátástál! A BVB idei szezonja a csapatmunkáról szólt és az egységről. Idén ennyi elég volt a bajnoki címhez. Hurrá!

A Barcelona azok után kapott ki a Real Sociedad ellen San Sebastianban, hogy a 71. percben még győzelemre állt. Szerencsére a leengedő, tartalékoló balfaszkodásunknak nem lett böjtje, mert a Blancok korábban már kikaptak a Bernabeuban a félelmetes Zaragoza-tól (az MTK neveltje, Pintér Ádám a 65. percben állt be a véndégeknél és a tudósítások szerint jól is játszott), vagyis a katalán bajnoki cím karnyújtásnyira!

Ha már MTK érdekeltség: a Queens Park Rangers ma megnyerte a Championshipet, és a korábbi meghatározó irányító, a mostanság a sérüléséből visszatérő Buzsáky Ákos is szerepet kapott, és jövőre bemutatkozhat a Premier League-ben!

Ott, ahol ma a Tottenham Hotspur kárára egyszerűen elcsalták a Chelsea elleni rangadót. A Kékek úgy nyertek szereztek 3 pontot, hogy megadtak nekik egy gólvonalon át nem haladt lövést és egy nyilvánvaló lesgólt. Mourinho mekkora patáliát csaphatott volna!

Végül, a legfontosabb mérkőzés: megfogadtam, hogy kimegyek a Szolnok elleni MTK meccsre. Kimentem, méghozzá Pankával. Nem mondom, hogy élvezte, de azért becsülettel, hiszti nélkül bírta a 2 órás programot. Jó volt újra hallani a labda puffanását és az ütközések csattanását, csak apu hiányzott nagyon mellőlem.

A ZTE edzője, Csank János velünk ellentétben rezzenéstelen arccal nézte végig a kiesési rangadót. Félnie a látottak alapján nincs mitől, nevetnie pedig nem illik.

A gárda ugyanis harmatgyenge. OK, hogy nyertünk, ráadásul rúgtunk 3 (!) kapufát, kihagytunk 4 ziccert, míg a Szolnok a szórványos és erőtlen kontrákat leszámítva csak az utolsó 15 percben volt képes nyomást gyakorolni, de akkor is csak két értékelhető labdarúgónk van! A gólszerző Pál Andris, aki nem csak hogy eredményes volt, de szokásához híven hajtott is mint az állat és Kanta Józsi, az egyetlen, akinek megengedném, hogy egy-egy ütközésnél igenis féltse a sérülékeny lábát, mert nélküle ma nincs MTK és elképzelhetetlen a siker. Ehhez képest ő (és Pál) volt az, aki átérzi a felelősséget és úgy ütközött, ahogy egy kiesés ellen küzdő együttes minden tagjának kutya kötelessége lenne (le is kellett cserélni szerencsétlent).

Engem nem érdekel, ha eltörik Ladányi vagy Könyves lába, ha felszakad a labdákat ipari mennyiségben elszóró Pátkai gyomra, vagy kiesik a 90 percet végigalibiző, egyetlen alkalommal sem sprintelő Hrepka összes foga. Vegyék tudomásul, hogy ők egy 123 éves, nagy múltú és sikeres klub játékosai, akiket olyan szégyen fenyeget, ami ellen BÁRMIT meg kell tenniük. Nincs fontosabb, mint hogy bentmaradjunk! Dögöljenek meg érte ha kell! Fogják fel, hogy Hidegkuti Nándor, Sándor Csikar, Balog Róka, Lőrincz Emil és Illés Béla viselte korábban a mezüket! A győzelem ellenére dühöngök, mert Pálon és Kantán kívül nem láttam ezt az eltökéltséget.

Most pedig lehiggadok, mert a lényeg ott van a képen:

1:0 ide.

A BL elődöntőben már kevés volt a Real 7 védős bekkelése: Pepe kiállításáig sem vezettek épkézláb támadást a királyiak, de utána Messi vágott is kettőt. A második pl. az év gólja címre is méltán pályázik, mert 6 védő között szólózott vagy 50 métert.

Nem szimpatikus, ahogy a Barca játékosok (különösen Busquets és Dani Alves) színészkednek, de ennél is sokkal antipatikusabb, ahogy a Real beáll a kapuja elé és ott aprítja a katalánokat, ahol éppen éri. Marcelo, Pepe és Ramos is keresheti a gyógyszerét, mert a durvaságuk nem ismer határokat.  Most Pepe (különösen, ha figyelembe vesszük, hogy ha nem is repült volna el Dani Alves lába, már a puszta szándékot is büntetni kellett volna,) teljesen jogos kiállítása hozta el a fordulópontot, ami után a Barca már nem csak a mutatott játékban, de eredményességben is felülmúlta az ősellenséget.

Mourinho hisztizik, tombol, összeesküvés-elméleteket gyárt (gonosz UNICEF!), de nem gondolkodik el azon, hogy ilyen defenzív játékkal hazai pályán (elvileg ugye győzelmi kényszerben) egyszerűen szégyen előrukkolnia egy Real Madridnak és hogy a kiállítások egytől egyig jogosak voltak (a Real szurkolókon kívül senkitől nem hallottam, egyetlen újságban, netes hírforrásban sem olvastam más véleményt). Ne a bírókkal foglalkozzon, hanem azzal, hogy a csapata 300 percből 288-at a saját tizenhatosa előterében töltött - és nincs semmi meglepő abban, ha a forrófejű játékosai agya elborul, vagy egyszerűen lekésnek az emberükről. Aki védekezik, az szabálytalankodik, lapot kap és kiáll. Nem bonyolult, a Special One is tudhatná.

A Király-kupa az övék, a bajnoki címről és a BL serlegről már szinte biztos, hogy lemaradnak. Ahogy tudtak kulturáltan győzni, most nem ártana szimpatikusan veszíteni...

Tele van a tököm azzal, hogy mindenhol William herceg és Kate Middleton házassága a téma, hogy a csapból is ez folyik a nyakamba. De tényleg, hova szarjak?  Házasodjanak össze, legyenek boldogok, vigyázzanak, hogy Harryn most kivételesen ne legyen náci egyenruha, azt' jól van. Mi közöm hozzá? Hogy a TV2, meg a Retekklub közvetíti a nagy eseményt még hagyján, de hogy az m1? Meg a Kossuth rádió?

Mi ebben a közszolgálatiság? Ki a faszomat érdekli, hogy milliónyi sikoltozó majom előtt többszáz éves hintóban fognak integetni? Hogy milyen a ruhájuk, a gyűrűjük, a tortájuk, a hajuk és a lehelletük? De nem lehet menekülni, mert egy kulturális műsort nézve is ott forog fenn a sarokban a két gyűrű, nehogy elfelejtsük!

Előbb nézek ATV-t...

Magyar szinten, de a többi csapathoz képest sem játszik rosszul az MTK, de nagyon rutintalan és nagyon peches...

Most pl. a Fradi nyerte meg ellenünk a 200. örökrangadót - megérdemelten, teszem hozzá, még ha vezettünk is, ha nem is kaptunk meg egy jogos büntetőt 1:2-nél Csizmadia nyilvánvaló kezezéséért (a srác is nagyon szimpatikusan ismerte el a mérkőzés utáni interjúban), és ha Maróti is csak egy sárgát kapott a kettő helyett... Egyszerűen erősebbek voltak, többet támadtak és többet lőttek kapura.

Hogy bentmaradhatunk-e? A Szolnokot, a Haladást és a Paksot meg kell verni a Hidegkuti Stadionban, idegenben nem szabad kikapni Pápán, mert Debrecenben és Zalaegerszegen tuti zakó néz ki. Most kisebb esélyt látok a "sikerre", mint a kiesésre, ami rövid időn belül az MTK futballcsapatának megszűnéséhez vezet. A költségvetésünk már most is minimális, az idén 20 éves Akadémia immár nincs monopolhelyzetben és kisebb hatásfokkal "termeli" a tehetségeket, mint az elmúlt években, Várszegi ugyanis végleg kivonul.

Anno átvett egy NB2-es gárdát, amibe milliárdokat ölt, bajnoki címeket és kupagyőzelmeket szerzett, a BL kapujába finanszírozta az MTK-t, de a nagy áttörés nem sikerült. A mecénás befektetése az egyre nagyobb számú játékoseladások ellenére sem térült meg, márpedig a számára ez üzlet. Visszaadja azt, amit átvett: egy másodosztályú futballszakosztályt.

A következő 3 hazai meccsre kimegyek. Hogy Petit és/vagy Pankát viszem-e, még nem tudom (nem hiszem, hogy bírnák), de adott nekem annyi szépet ez a klub, hogy az utolsó néhány hazai találkozóján ismét ott legyek a lelátón - ahogy korábban mindig.

Nem lehetek lusta, nem legyinthetek, nem kereshetek más programot. Tartozom ennyivel az egyesületnek, a nagypapámnak, a múltnak és az emlékeknek.

A túra második felvonásán ismét döntetlen született a rendes játékidőben, de ez a találkozó sajnos hosszabbításba torkollott.

Na ja. El Clásico #2/4, a Király-kupa döntője.

Az első félidőben egy impotens , helyzeteket kialakítani képtelen Barçát, meg egy elszánt és agresszív (Pepé durva), 7 védővel és csatár nélkül felálló, de - ekkor még - felépített kontrákra építő Madridot láttunk (Pepe kapufával). A második félidőre összekapta magát a katalán csapat, Xavi és Iniesta végre nem szórta el a labdákat. Ennek eredményeképpen fél tucatnyi helyzetet sikerült kialakítani, de Casillas mindent védett. A Madrid? Bekkeltek, a felezőt nem lépték át, rugdosták a labdát előre, meg amerre álltak. Mindenesetre kihúzták döntetlenre, a 94. percben még kapura is lőttek (na, akkor Pinto nagyot védett). Azt hittem, hogy a hosszabbításban góllá érik a fölény, de a folyamatosan doppingvádakkal illetett Barça elfogyott fizikálisan. Enerváltan, lassan játszottak, a Real meg szárnyakat kapott és Cé fejelt egy gólt (Pepe suttyó) - a kupához gratulálok.

Bár a bajnokságot egy madridi döntetlennel, idegenben nyertük meg, most velük szemben buktuk el a Király-kupát. Rossz nézni a Madrid "játékát", mert az Intert meghazudtoló módon védekeznek (bár 3-4 kontrára futja egy meccsen), de elismerem, hogy Mourinho kidolgozta a taktikát. Nem újat, de hatásosat. 7 védőt rak a csapatba, de 10-en védekeznek, az első labdaszerző előrebikázza egy támadónak (ha éppen van) vagy a két sprintelő szélső egyikének, aki aztán ellövi, vagy kiharcol egy pontrúgást. Marha nehéz hibátlanul kivitelezni ezt a taktikát, de hadd ne gratuláljak hozzá... Bár megértem Special 5-ot. Egyszer akarta játékban felvenni a kesztyűt, akkor kaptak egy ötöst.

Úgy állunk, hogy 2 (amúgy igazságos) döntetlen után hatalmas lélektani fölényben vannak a királyiak és most már Pepnek kell kitalálnia valamit, mert Mourinho bizony továbbra bekkelni fog.

Ott vannak ők, a Bostoni Rosszfiúk. 1970-ben alakultak, de az első 2 albumuk '73-ban és '74-ben még nem hozta meg a várt sikert, pedig már nyomták a Mama Kin-t, játszották a Dream On-t és a Season Of Whiter-t.

A lényeg, hogy nem adták fel és befutottak - márpedig több, mint 150 millió eladott lemez ezt jelenti...

Az Aerosmith úgy jó, ahogy van, játsszon Walk This Way-t vagy Amazing-et, Sweet Emotion-t vagy Full Circle-t, Fever-t vagy Blind Man-t.

Ha megint hazánkba jönnek (az elmúlt 2 év rossz hírei, úgymint kiválás, feloszlás, betegség talán a múlté, hiszen elvileg ismét stúdióban vannak és az új albumon dolgoznak), én megint kimegyek a koncertjükre, ahogy ifjúkoromban, kölcsön-bőrdzsekiben.

Ti meglepődnétek, ha kihajtva egy körforgalomból, a kétsávossá szélesedő, de továbbra is egyirányú úton szembejönne veletek egy Peugeot 405-ös? Kb. 50-nel.

Én meglepődtem. Szerencsére a kívül mögöttem jövőnek is volt annyi lélekjelenléte, mint nekem és ő is fékezett, így pedig volt időm egy telitenyeres dudálás közben satufékkel besorolni a külső sávba. Az elmebeteg nő a Peugeot-ban nem érte fel ésszel, hogy nem jó helyen jár...

Engem kivert a víz. 2x50km/h. Nem sok esély lett volna egy 13 éves Swiftben. Velem volt Móni és a gyerekek is.

Hazafele jövet direkt megnéztem, egy másfél méter átmérőjű behajtani tilos táblát sikerült nem észrevennie a fogalmatlan picsának, ráadásul már arra a bekötőre se hajthatott volna fel, ahonnan szembefordult a forgalommal.

A négyes maraton első meccsén, a bajnokin megszakadt Pep nagy sorozata és edzői pályafutása során először nem nyert a Real Madrid ellen. Az 1-1 a Blancók dícsérete, mert taktikusan, fegyelmezetten játszottak és a végsőkig küzdöttek. De hogy mi a még ennél is egyértelműbb? Hogy a Barça elcseszte.

Az első félidőben a Real le se támadott, csak lezárta az átadott területeket és előrevágott labdákkal próbált lövéshez jutni, de főleg pontrúgásokat kicsikarni - félig-meddig sikerrel, - míg a katalánok (nevezetesen Messi) kihagyott két sakk-matt ziccert, ráadásul (bár lehet, hogy egyedül maradok a véleményemmel) Villa elsodrásáért nem ítélt büntetőt a játékvezető.

A második félidőben a Barça gyorsan vezetést szerzett: Messi bevágta a Villa lerántásért megadott tizenegyest, ráadásul Albiol mehetett is zuhanyozni. (Mourinho megint tépi magát, hogy mennyire unja, hogy mindig emberhátrányban fejezi be az el Clásicókat, de nem panaszkodnia kellene, hanem elbeszélgetnie a védőivel, mert eddig mindegyik piros jogos volt, amit kaptak).

Innentől kezdve kézben volt a meccs: jöhetett az eddig is mutatott labdatartás, passzolgatás, egy-egy óvatos, de gyors megindulás, ritmusváltás, minden kényszer és erőlködés nélkül és mondjuk még 1-2 gól. Jól hangzik, csak nem ez történt. Leálltunk. Nem akartunk második gólt, csak lefuttatni az órát. A gólok így elmaradtak, pedig Mourinho - becsületére legyen mondva, - bevállalta, hogy létszámhátrányban feladja a sündisznóállást és megpróbál kiegyenlíteni, amivel hatalmas üres területek nyíltak a madridi védelemben és sorra érkeztek a labdák az üresbe futó vendégcsatárokhoz. A Blancók azonban agresszívebbek lettek és sokkal nagyobb elánnal küzdöttek, mint mi, akik iparosmunkával, küzdelem nélkül próbáltuk kihúzni a hátralévő 30 percet. Nem ment, Cé egy jogos büntetőből egyenlített a 82. percben. Az utolsó 10-12 percben tehát újra focizni kezdtünk, de a helyzetek ekkor már kimaradtak.

Nem az elhullajtott 2 pont a fájó, hiszen ezzel a döntetlennel a Barça gyakorlatilag bajnok lett, hanem az, hogy a Madrid rengeteg lelkierőt meríthet ebből a meccsből. A megalázó őszi vereség után most egyenlő ellenfelek voltak, nem nyomozták, hanem tudatosan átadták a labdát és bekkeltek (jól!), mint anno az Inter és ami a lényeg, emberhátrányban egyenlítettek.

Szerintem a lélektani előny most náluk van. A szerdai Király-kupa döntőn valamelyik edző már biztos előhúz valamit a kalapból, utána pedig következik a 2 BL-elődöntő. Megjósolhatatlan, hogy melyik csapat jön ki jobban a túrából. Eredményességét tekintve eddig mi, lélektanilag ők állnak jobban, de ez még csak a kezdet volt...

Megvettem az Elrabolva (Taken) c. Liam Neeson filmet. Eszméletlen. A nyugdíjas elhárító épp telefonon beszél a lányával, amikor azt albánok elrabolják. Utánautazik, megkeresi és megmenti. Egyszerű a sztori, mint a bot, de Luc Besson azért Luc Besson, mert bármiből tud várat építeni. Szomorú, sokkoló, brutális és látványos jelenetek váltják egymást, egy percig sem unatkoztam, Mónit meg is rázta a film. A kedvenc filmjeim listáját bővítem. Ez nagyon nagyot ütött!

A film után kapcsolgattunk egy kicsit, s míg én szitkozódtam magamban, Móni nézte az énekes-celebes rózsaszín duettes szar utolsó két fellépőjét meg az eredményhirdetést. Ahogy vége lett, asszonka bealudt, én pedig megkaparintottam a távkapcsolót. Az MTV-n egy koncert ment.

Bevallom őszintén, nem ismertem fel a zenekart. A dobos kopasz lett, az énekes haja vörös, és egy új számukat nyomták. Pörgős volt, felépített, technikás és energikus, amit a mai rockegyüttesekből legjobban hiányolok. Aztán jött a Thank You For The Venom. Ez még jobb volt, a lendületességre rátettek még egy lapáttal.

A My Chemical Romance albumról albumra, folyamatosan bizonyítja, hogy nem egyszámos együttes és a hatalmas világsikert hozó Black Parade "csak" egy állomás volt.

Bruce Dickinson tehetséges. A tökéletes dalszövegíró, énekes és frontember megszemélyesítője. Ezt a számot már/még szólókarrierje idején alkotta, a régi és az új Iron Maiden közti interregnum (Blaze Bayley egyszerűen nem volt, nem lehetett méltó helyettese) idején.

A dalt még egy Tátika, vagy milyen néven futó korai tehetségkutató műsor során ismertem meg - ha jól emlékszem - Bartók Krisztián előadásában, aki második helyen végzett a nagysikerű, Jamiroquai számot végigvonagló Pély "nemjöttát" Barna mögött.

Mindegy, nem ez a lényeg, hanem hogy azóta überMaiden-rajongó is lettem, meg überDickinson-rajongó is lettem és ez a szám a Fear of the Dark mellett a stílus HIMNUSZA.

Hangerőt a maximumra, családot biztonságba, aztán PLAY!

Most mondja valaki azt, hogy a heavy metal esztelen hörgés, hogy Dickinson nem költő, és hogy nincs igazam!

Bruce Dickinson rules!

Eddig elhessegettem még a gondolatát is annak, hogy az MTK együttese kieshet az NB1-ből. Szoros volt a középmezőny, 1-2 forddulóval ezelőtt 2-3 pontra volt egymástól az 5. és a 13. Kikaptunk azonban zsinórban háromszor - alig fél órája hazai pályán a korábban még biztos kiesőként elkönyvelt Siófoktól - és így bizony meglegyintett minket a másodosztály szele, mert a Balaton-partiak egy pontra felzárkóztak.

Ami a legelkeserítőbb, hogy nem pechszéria okozza a vereségeket, hanem a kilátástalan játékunk. Mint mindig, most is vannak ugyan tehetséges, technikailag képzett gyerekek, Garaminak hála ügyes labdakihozatalok, néha ötletes, gyors passzok, de összességében messze vagyunk a pár évvel ezelőtti (vagy akár a tavalyi) erőnktől, amihez idén szörnyű rutintalanság társul. Nem lehet büntetlenül kiárusítani egy (bajnok)csapatot egyik percről a másikra! Pollák és Bori  eladása után ugyanis Pintér, Zsidai, Rodenbücher, Lencse,  Horváth, Gosztonyi, Kulcsár, Kecskés, Hrepka, Végh és Urbán gyakorlatilag egyszerre távozott, még ha utóbbi már vissza is tért a kispadra...

Felsorolom a maradókat is a 25-ös aranyérmes keretből:  a csk. Kanta József, valamint négy akkori cserejátékos, a kapus Szatmári Zoltán, a védő Vadnai Dániel, a középpályás Pátkai Máté és a csatár Pál András, akik ma kezdők.

Baj van.

Hollandia - Magyarország (Eb selejtező) 5:3 (1:0)

Van tartása a srácoknak, az biztos! A sokakat sokkoló pesti négyes után ugyanis nem zuhant össze a nemzeti tizenegy, hanem sokkal szervezettebb, fegyelmezettebb játékot produkálva meghúzkodta az oroszlán bajszát. A védelem és a kapusunk szokásos bakijai miatt ez azonban sajnos csak ahhoz volt elég, hogy csak a meccs végén csapjanak agyon minket...

A hollandok hol komótosan, hol nagyképűen, mindenesetre rosszul játszottak. Egy gólos előnyük sem feltétlenül volt megérdemelt a szünetben, mert Dzsudzsák gólját nevetséges okból érvénytelenítette a norvég bíró...

Aztán jött a pihenő, utána pedig a bolondok háza...

Rúgtunk ugyanis két gólt. Na ja. Az Amsterdam Arenában Rudolf és Gera góljaival  tétmeccsen fordítottunk a világbajnoki ezüstérmes ellen. Ízlelgetni kell ezt a mondatot még akkor is, ha utána felpörgött az Oranje és előbb nagy szerencsével egyenlítettek, majd a vezető gólt is megszerezték, ráadásul már fociztak is. Elúszni látszott a meccs, amikor Gera rúgott még egyet. A 75. percben döntetlenre álltunk Hollandiában, ráadásul nem egy szerencsés 0:0-val, hanem hármat rúgva!

Hogy mégis csak egy tisztes vereség sült ki az amúgy remek teljesítményből, arról a mázlista Dirk Kuyt (no meg a lepkéző Fülöp) tehet. Tényleg: Fülöpöt, Vanczákot és Laczkót el kell felejteni.

Az öt kapott gól szörnyű, főleg a milyenségük, de összességében megsüvegelendő a csapat teljesítménye!

ui: csak ne kezdjünk megint ájuldozni, meg a kijutásról álmodozni, elég ha a csapat teszi a dolgát és készül!

Akit először harangoztak be, de akivel méretileg édesanyám nem igazán tudott megbékélni. Akit (a feleséűgengesztelő) Zizou korai és váratlan érkezése, valamint náthája miatt csak 1,5 - 2 hét késéssel hozhattak haza. A kutyaformájú kutya, az esetlen, nyugodt és (amíg rá nem jön önnön nagyságára és erejére) a "Kistesó" által csúnyán terrorizált és elnyomott miniló, a selymesbundájú és irtózatosan alomszagú büdös bullmasztiff, a már most 10 kilós Batu kán. A'szem este megfürdették.2011. január 22-i siheder, 2 teljes nappal fiatalabb, mint az öreg harcos Zizou.

Megjegyzés: fényképezőgépet nem vittem, a telefonom gyenge vakujával fotóztam, nehogy ártson szegény párának a villámlás.

Magyarország - Hollandia (EB selejtező) 0:4 (0:2)

Közte ötöt tippeltem, ehhez képest jó eredményt értünk el. A várakozásokhoz képest katasztrofálisat. A realitás talaján maradva pedig papírforma végeredmény született.

Megint átélhette az egyszerű, befolyásolható szurkoló, hogy a hasonszőrűek legyőzését követő irreális hurráoptimizmus mekkora pofáraesést eredményez egy jegyzett gárda ellen és mekkora (felesleges) csalódást okoz egy amúgy kalkulálható vereség.

Mert őszintén! Egy finnek elleni utolsó perces Dzsudzsák-gólnak köszönhetően, vagy Moldova legyőzésétől mindjárt a felhők között kell járnunk és a VB-ezüstérmes Hollandiától való pontszerzést kell elvárnunk? Ugye, hogy nem?

Mibe került volna nem arról cikkeznie minden sajtóorgánumnak és nyilatkoznia minden szakértőnek, hogy most aztán! Mert mire jó ez?

Talán jobb lett volna, ha a kisgyerekek nem várják magától értetődő természetességgel a csodát, igaz?! Vagy hogy a válogatott játékosainak ne legyen nehezebb feldolgozniuk egy olyan pofont, amibe a világon 8-10 csapaton kívül bárki beleszaladhat?!

Higgye el mindenki, ezek a fúk akkor is mindent kiadtak volna magukból, ha a tisztes helytállást várta volna el tőlük a közvélemény. Az embereket azonban megint sikerült felhergelni, egekbe emelni a várakozást. A nagy büdös semmire.

Ennek köszönhetően, amikor 6 percnyi (amúgy magabiztos, lendületes, támadó szellemű) játék és egy ígéretes Dzsudzsák cselsorozat után hidegzuhanyként kaptunk egy gólt, amiben Király Gábor bácsi megint benne volt, úgy estünk össze, mint Csoki Ájsz pöcse a buzibárban. Onnantól kezdve csak az volt kérdés, hogy a hollandok hány gólt akarnak rúgni és ennek érdekében hányszor váltanak ritmust. Szerencsénkre nem pazaroltak ránk sok energiát és csak ötször indultak meg a következő 84 percben: Affelay egyet az égbe lőtt, utána meg Sneijder emelt egy kapufát (Kuyt elszórakozta ismétlést), szóval megúsztuk további 3 dugóval.

Szerintem azonban még ezzel a 4:0-ás vereséggel sincs különösebb baj, mert Hollandia éppenséggel Olaszországot vagy Franciaországot is megalázta tétmeccsen az elmúlt 2-3 évben. Az alapvető gond a csapathoz való hozzáállás és a viszony.

2 napja ők voltak a remény csapata, ami készen áll a kihívásokra, ma pedig a meghurcolandó szerencsétlenek, akiket joggal fütyült a közönség.

Egyszerűen nem így kellene kezelni őket, mert ahogy nem érdemelnek ömlengő dícséretet San Marino gólzáporos legyőzéséért, úgy nem várható el tőlük Hollandia megszorongatása sem. Az meg főleg felesleges, hogy egy sima (és ismerjük már be egyszer, hogy borítékolható) zakó után egy rakás szarnak érezzék magukat!

Érdemes lenne helyükön kezelni a dolgokat...

Zizou ma ünnepélyes keretek között megérkezett. Alszik, eszik, pisil és kakil, tehát megfelelően működik és a kultusz is kialakult. 10 fotó után már rámszólt az édesapám, hogy ne fényképezzek többet, mert a kutya megijed a vakutól. Néhány kép azért jól sikerült az örökmozgóról (aki sértődésem után rögtön elaludt nagy rémületében):

Szóval ilyen a friss szerzemény, Zizou, a francia bulldog kölyök.

- Szia, Te vagy az?

- Igen. Hoztam Neked diót.

- Kedves Tőled köszönöm! Pedig csak harmadszor találkozunk.

- Igen, de már nem bújsz el. Kéred?

- Persze, dobjad csak a fa tövébe, majd leszaladok érte.

- Nem fázol? Nem kellene Neked ilyenkor még aludnod?

- Ugyan már! Kellemes tavaszi reggel van. Meg a rigók is hangosak. Akkor dobod?

- Hogyne, tessék!

- Arrébb mennél?

- Félsz?

- Csak a rossz tapasztalatok, tudod?!

- OK, megyek már! Szia, és jó étvágyat!

- Köszi! Szia!

Jó dolog nem a belvárosban sétálni a buszmegállóhoz...

Múlt héten 2 órába telt, mire megtaláltuk azt az ügyeletes kórházat, ahol Petit végre ellátták. Kb. 5 mp alatt rakta helyre a doki a gyereket, de az, hogy az interneten nem lehet megtudni, hogy milyen problémával hova kell menni, hogy az egyik helyen ne mondják meg, a másikon pedig flegmán a fejemhez vágják, hogy hová siessek, mert ők bizony semmit nem tudnak tenni, miközben Móni folyamatosan de feleslegesen hívogatja otthonról az ügyeletes kórházakat tájékoztatásért, de vagy foglalt vonalakba (és félretett telefonokba), vagy reménytelenül kicsengő készülékekbe ütközik, az nem normális. Nem pénzkérdés frissíteni egy központi honlapot, ahol segítik a szülőket, akik aggódnak eléggé ahhoz, hogy ne idegesítsék őket tovább a "magasrólszarokÖnökremárcsak2órámvanhátraaműszakbólbasszameg" hozzáállású köcsögök és nem pénzkérdés az sem, hogy az orvos viselkedhet udvariasan, ha én is úgy kérek segítséget tőle.

Tegnap már "rutinosabb" voltam, egyből jó helyre mentem. Szegény Petya lenyelt valamit, amit talán mégsem, de ha igen, akkor fene tudja mit, vagy mást és hova, de mindegy is, mert a röntgen nem mutatta ki, a sztetoszkóp nem mutatta ki, a gyerek vigyorgott, kivéve amikor vizsgálták, mert akkor persze üvöltött, levegőt simán kapott, mi meg nem szerettük volna, ha a protokoll szerint elaltatják és megbronchoszkópiálják egy ujjnyi csővel a tüdejét, ezért hazahoztam.

Jövő hét kedden aludni szeretnék.

Egy francia bulldog. Anyámék ugyanis beindultak. Hétfőn hozzák "haza" Orosházáról, egyelőre úgy tűnik, hogy Zizou lesz a neve (a keresztapa én volnék). Néhány nap és édesanyámék kényeztetgethetik. Ha majd nagy felnőtt lesz, valahogy így fog kinézni:

Hajrá, Zizou!

Fiúk!

Az államháztartás első két havi hiánya (egy aránylag elviselhető 120 milliárd körüli januári deficit után) az egész éves előirányzat 81,4%-a. Az adatokat nem a GKI, azt ATV vagy a Népszabi, hanem a Nemzetgazdasági Minisztárium közölte, hisztériakeltésről szó sem lehet.

Ugye tudjátok, mit csináltok?!

Egy bullmasztiff. A díjnyertes szülők 1 hónapos kölyke, Batu kán. Még egy hónap és édesanyámék kényeztetgethetik. Ha majd nagy lesz, valahogy így fog kinézni:

Hajrá, Batu!