A fiam nem kapkodta el... Peti ma többször is megtette kétlábon a konyha - nappali távolságot (mintegy 4,73 méter) anélkül, hogy dobott volna egy hátast. 14 hónaposan tehát végre stabilan és magabiztosan tud járni, de ha siet, akkor azért még négykézláb nyomja. Ja, és akkora szemei vannak, hogy az már fáj.
Felszáll a buszra egy öreg hajléktalan. Erősen kapaszkodik, de így is enyhén dülöngél, lábainál a kincseivel teli szatyra, ratjta egy rongyos, összeretekert paplan. Egyszer csak hangosan, de szépen artikulálva politikai monológba kezd. Választékos szavakkal élteti Horthy-t, ékesszólóan mesél a fehér lovas bevonulásról, hosszú percekig beszél a félve elforduló, vagy éppen mosolygó utasoknak. Egyszer csak elhallgat egy pillanatra, majd folytatja: "Most elvesztettem a hitelemet, mert behugyoztam." És tényleg...
Tényleg csodálatos élmény volt...
A Rohadt rock n' rollal bedübörgött egy 33 éves zenekar a színpadra, ahol aztán a 60 körüli zenészek egyszerűen elkápráztattak mindenkit.
Solti Jánosról 5-6 éve azt hiszem, hogy le fog fordulni a székéről, olyan vékony, ehhez képest 2,5 órán keresztül olyan pontos, mint a metronóm. Hobo csak megőszült, de egyébként énekel, szaval, üvölt, bohóckodik és igazi frontember. Bill kapitányon látszik a legjobban, hogy megöregedett. Olyan, mint egy vulkán, aki mordul, morog, de már fogytán az ereje, ezért csak néha tör ki. Pihenésre volt szüksége a számok közöt, sokat vokálozott, alig 5-6 dalt vállalt el (Országút blues, 3:20 blues, Fut a nyúl a mezőn, Tetovált lány, Hosszúlábú asszony). Ezek - hála az égnek - nagyot szóltak! Póka Egon? Azt, hogy milyen basszusos, felesleges elemezgetni, de egy aranyos poénnal búcsúzott: "Gyertek el holnap is, mi minden nap itt játszunk!" Vajon jegy nélkül beengednek, ha a meghívására hivatkozom? Hiába, ő még csak egy 57,5 éves, komolytalan nyikhaj! Tátrai Tibort hagytam a végére, mert az emlékezés mellett ő és a gitárja állt a középpontban. Olyan szólókat játszott, hogy csak ingattam a fejemet: ilyen nincs is! Tibusz elképesztő volt, elemi erejű és - már csak a gitárja miatt is - Gary Moore jutott az eszembe: vannak még Gitáristenek közöttünk!
Szólnom kell a "vendégzenészről", Madarász Gáborról is. Egyetlen szólóban ugyan megmutatta, hogy faszályos gitáros, de abszolút mértékben alárendelte magát Tibusznak és a zenekarnak.
Ami további pozitív meglepetéssel szolgált: az akusztikus betét és a kristálytiszta hangzás (az Aréna több koncerten is kellemetlenül visszhangzott, ez most alig-alig volt észlelhető).
Összességében az egyik legnagyobb koncertélményem volt a tegnapi, ahol a Hetedik alatt majdnem elsírtam magamat, Tibusz szólóinál a hideg kirázott, a dalokat együtt énekeltem Hoboval és Billel. Amikor pedig ők ketten meglett férfiemberként megfogták egymás kezét, kedvesen egymásra néztek, az mindig mosolyt csalt az arcomra. Szeretet nélkül semmi sem működik!
Kedves Hobo!
Te, aki 66 évesen is úgy énekelsz, mint 10, 20 vagy 30 éve, Te, aki a Hetediket a közönség sorai között, a Téged ölelgető, hajadba túró rajongók között szavalod, Te aki természetes, önkéntlen mozdulattal fogod meg Bill kezét, Te. aki nevetsz, bohóckodsz, megríkatsz öreget és fiatalt, elgondolkoztatsz, egy dologban tévedtél:
Ahhoz, hogy Ti nagyok legyetek, nem meghalni volt szükséges, hanem megszületni, alkotni és zenélni.
Köszönjük a 33 évet és ezt a mai koncert formájában testet öltött csodálatos búcsúajándékot!
Ahogy a Johnny B. Good előtt mondtad:
"A banda elmegy, de a zene marad!"
Isten Veletek!
Hogy milyen apa szeretnék lenni? Mint amilyen az enyém.
Szerettem volna Pankát új oviba íratni - az első napján Mónival közösen vihettem a Betlehembe.
Szerettem volna látni Peti első önálló lépéseit - tegnap én vehettem videóra.
Szeretnék velük lenni amennyit csak lehet, mint ahogy apuval együtt járunk meccsre, koncertekre (holnap Hobo!), ahogy általában egymás ellen, de együtt szurkolunk a TV előtt egy-egy olasz, angol vagy spanyol rangadón.
Harry Chapin dala erről szól. A büszke apáról és a fiúról, akik nem voltak annyit együtt, mint szerették volna. Az én édesapám nem követte el ezt a hibát. Én sem szeretném.
A számot az Ugly Kid Joe tette híressé egy korai Bon Jovira hajazó feldolgozással, de eljátszotta Johnny Cash és a Guns n' Roses is, magyarul pedig Zorán.
A Green Bay végül behúzta és a 111,5-ös passer ratinggel 3 TD passzt kiosztó, (MVP-nek megválasztott) Aaron Rodgers vezetésével legyőzte a Pittsburgh-öt. A szezon elején a szakírók abszolút esélyesnek tartották őket, de a rengeteg sérülés miatt éppenhogy becsúsztak a rájátszásba, ahol aztán nem ismertek kegyelmet és mindenkin átgázolva eljutottak a Super Bowl-ba. Ott pedig a Sajtfejűek remekül kezdtek, a túloldalon Roethlisberger viszont olyan hátrányt dobált össze a csapatának, amit később a jó futásaival és a feljavuló passzjátékával sem tudott ledolgozni. 21:3-ról nehéz is lett volna egy 77,4-es QB ratinggel... Kétszer ugyan felcsillant a remény, de Big Ben egyszerűen nem érdemelte volna meg a harmadik gyűrűjét, mert a Packers a 3. negyedet leszámítva uralta a meccset.
Zsinórban másodszor nyert tehát az a csapat, amelyiknek kénytelen-kelletlen drukkoltam - hozzáteszem, hogy a Drew Brees vezette New Orleans Saints-et és a Rodgers-féle Green Bay Packers-t nagyon könnyű szeretni.
Nem tudom elhinni.
Felfogjátok, hogy mit vesztett a világ?
Fel se fogtam a hírt.
A gitárjával meghódította az egész világot Belfasttól Esteponáig és megajándékozott minket a legcsodálatosabb zeneszámok egyikével, a Still Got The Blues-zal.
Mindkét hazai koncertjén ott voltam (a másodukon Mónival, Petivel a pocakban), vártam az új albumát, de a Húrok Ura ma elment. Nem családtag halálhíre még sohasem rázott meg ennyire.
Nyugodj békében, Gitáristen!
Egyre többen vagyunk, akik február első vasárnapján izgatottan várjuk a Nagydöntőt és akik hétfőre szabadságot veszünk ki, csak mert nem lehet lemaradni az év legnagyobb sporteseményéről, az NFL idényét lezáró Super Bowl-ról.
A Patriots idén váratlanul, de megérdemelten nyerte az alapszakaszt (Bill Belichick lett az év edzője, Tom Brady pedig az év támadójátékosa és abszoút rekorddal, 50/50 szavazattal az alapszakasz MVP), de a korábban agyonvert Jets ellen csúnyát betlizett a csapat a playoff-ban.
Idén tehát olyan együttesnek "kell" drukkolnom, amit nem szeretek igazán. Szerencsémre az egyik mellett és a másik ellen is szól egy-egy nyomós érv...
Jómagam tehát két okból is a Packers-nek szurkolok: egyrészt, mert látványos támadófocit játszanak Aaron Rodgers vezetésével, aki nagyon rászolgált a bajnoki gyűrűre és megérdemelné, hogy ezen a téren is az ikon, Brett Favre örökébe lépjen, másrészt a hideg kiráz a gondolattól, hogy - egy az átlagosnál persze nyilvánvalóan jobb, de a top irányítók szintjét szerintem el nem érő pittsburgh-i - Roethlisberger, vagyis Big Ben pusztán az iszonyat erős védelme miatt ugyanúgy háromszoros bajnok legyen, ahogy Troy Aikman vagy Tom Brady!
Szóval a ma éjszakai program garantált.
Jó szurkolást!
A '75-ös bemutatkozó albumukon, a High Voltage-on adták ki először.
Bemásolom a szövegét is, hogy együtt tudjátok énekelni Bonnal! :-)
Love Song
AC/DC (with Bon Scott)
A dal hatása alá kerültem. Teljesen. Ma legalább huszadszor hallgatom meg.
Elköszön hát a Hobo Blues Band, Magyarország legmeghatározóbb együttese. Abban a formációban, amiben jövő héten fellépnek, már nagyon régen nem zenéltek, de most megadják a módját a búcsúnak.
Hobo mellett ott lesz Madarász Gábor, Bill, Póka Egon, Solti János és Tibusz is. Mindannyian hangszerük legnagyobb mesterei. Az, hogy ők egymásra találtak, felejthetetlen dalokat, albumokat és koncerteket jelentett minden magyar blues-rajongónak.
Még egyszer, utoljára megajándékoznak minket. A jegyünk már megvan.
Andre Agassi önéletrajza csodálatos könyv. Lehet, hogy csak mert a kedvenc sportolóm írta, de nem tudtam letenni.
Jó érzés volt újra átélni az emlékezetes meccseit, ráülni karrierjének hullámvasútjára, elérzékenyülni sikerein és visszavonulásán.
Köszönöm, Móni, hogy megajándékoztál a könyvvel és az élménnyel!
Aki életében csak egy hokimeccset megnézett, az tudja, hogy kicsoda Wayne Gretzky.
Egyszerűen a Legnagyobb jégkrongozó, akit a hátán hordott a Föld. Vagyis a jég. Alig van rekord, amit ne ő tartana. Isten éltesse a Great One-t az ötvenediken!
Ajándékot kaptam! Az AC/DC Maximum rock & roll c. könyve egészen kiváló! Egyszerűen minden megtudunk az együttesről és a tagokról. - ahogy felnőttek, ahogy keresték a helyüket a világban és a rockzene közegében, ahogy egymásra találtak és ahogy berobbantak. Átfogó és részletes, mégis érdekfeszítő., mert rengeteg sztorit mesél el. Azt hiszem, hogy megkezdődik életem második nagy AC/DC korszaka!
Merthogy az első koncertélményem 14 évesen az 1991-es Monsters of Rock volt, ahol utolsó fellépőként, a Queensryche, a Mötley Crue és a Metallica után az AC/DC adott egy eszméletlenül nagy show-t: az akkori nagy (és friss) slágerükkel, a Thunderstruck-kel nyitottak és én, a The Razor's Edge rongyosra hallgatása után végre élőben láthattam a kedvenceimet!
És hogy honnan indultak? Első albumuk első számában 1975-ben (amikor a szüleim még nem is ismerték egymást) még a zseniális Bon Scott volt az énekes, aki nem mellesleg skót dudával csempészett új hangzást a dalba:
Nagyon nagyok, abszolút úttörői, meghatározói és formálói a rock & rollnak, a rocknak és a heavy metalnak is. Nagyjából nem lehet betelni a zenéjükkel.
"De mint minden emberi csók, ez is felelet, a maga torz és gyöngéd módján, egy kérdésre, melyet szavakkal nem lehet kimondani."
Márai Sándor
A legcsodálatosabb magyar regény záró mondata. A gyertyák csonkig égnek.
Tisztelt magyar liberálisok, Mesterházy Attila és egyéb médiatörvény ellenes tiltakozók!
Demonstrációikat kéretik a közeljövőben a köztudottan antidemokratikus és fejletlen Kanadában is megtartani, valamint Magyarország nemzetközi fórumokon történő lejáratása mellett néhány szóban a juharlevelesekre is kitérni szíveskedjenek, ott ugyanis a "fagott" (jelentése: köcsög, buzi) szó miatt megtiltották a Dire Straits Money For Nothing c. szám eredeti verziójának a lejátszását a rádiókban.
Tisztelegjünk hát a szólásszabadság előtt, lépjünk fel a cenzúra ellen!
Heller Ágnes magából kikelve, a műsorvezetőt leangyalomozva, érvek nélkül, pusztán személyes ellentétekre hivatkozva kiabált felháborodottan Az este c. műsorban, amikor Szöllősi Györgyi megkérte, hogy az orbáni fasizmus ellen rendszeresen menekülő filozófusnő reagáljon a Magyar Nemzetben megjelent tényfeltáró cikkre, miszerint a Magyar Bálint által létrehozott és felügyelt Nemzeti Kutatási Technológiai Hivatal által kiírt pályázati pénzekkel és tanulmányokkal kapcsolatban visszaélések történtek.
Hogy miért tűnik botrányosnak 500 millió forint kifizetése? Példának okáért azért, mert az "EU-integrációval és a magyar versenyképességgel kapcsolatos társadalomtudományi kutatások" c. pályázaton a "Határmezsgyék: filozófia és tudomány az ókorban" című pályaműért 89 millió forintot fizettek ki. Mert ugyanebben a témában 60 millióért fordítottak Platónt, és mert a bíráló bizottság egyik tagja szintén nyert a pályázatokon. Hát ezért.
Hogy Heller Ágnes miért felháborodott? Azt csak sejtem, de legyen bármilyen elismert előadó bármelyik világhírű egyetemen, ne üvöltözzön, ne a jelenlegi kormányt mocskolja külföldön, hanem szálljon magába!
Ha a tanulmányaiknak bármilyen köze van a kiíráshoz, akkor bocs, de jelenleg egyértelműnek tűnik, hogy jó pénzért már rég elkészült anyagokat suvasztottak be pályázatokhoz, amik köszönő viszonyban sem voltak egymással.
A szív
Mint a tenger mély vize a sűrű sókkal és moszatokkal, úgy telik meg szívünk érzések emlékeivel, melyek lassan, iszaposan elvegyülnek és összetapadnak valamilyen keserű és zavaros érzelmi anyaggá: ami tegnap vagy húsz év előtt sugárzó öröm volt, tiszta és kiáltó vágy, éneklő és rikoltozó boldogság, lassan közömbös anyag lesz szívünk tartályában, mely végtelen, mint a tengerek alja, s nem is akar mást, csak befogadni, moszattá pácolni és sulykolni mindent, amit a sugárzó felvilág, az elsuhanó hajók, a felhők és a véletlen beléhajít.
Márai Sándor
Egyetlen mondat - nagybetűs irodalom.
Számomra nem vitás, hogy Messi napjaink legjobb, legnagyobb tudású labdarúgója.
Idén, a világbajnokság évében azonban Xavi érdemelte volna meg legjobban az Aranylabdát. Aki nem "csak" a klubját, de világbajnoki címet szerzett Selecciónt is a hátán vitte, majd a World Soccer Player of the Year díjat is megnyerte (ez az elismrés az elmúlt 10 évben mindig a későbbi Aranylabdásé lett).
Cannavaronak 2006-ban elég volt 3 hét és 7 jól sikerült meccs az elismeréshez, Xavinak ugyanazok a címek és egy egész szezon nem. 1956. óta először az idény legfontosabb eseménye nem számított hatványozottan...
Ezek után sajnos borítékolható, hogy Xavi Hernández Creus Aranylabda nélkül fejezi be pályafutását, mert annál többet és jobbat, mint amit idén ő nyújtott, képtelenség teljesíteni.
Roger Federer, vagyis a Maestro megint alkotott:
Háttal állva már többször ütött láb között nyerőt, most szemből is megmutatta, hogy mitől ő minden idők legnagyobb teniszezője. Azokat az ütésfajtákat is a legnagyobb természetességgel és könnyedséggel hajtja végre tökéletesen, amik nem is léteznek.
A játéka láttán az jut eszembe, hogy milyen boldog és büszke lehet az, aki látta futballozni Pelét.
2002. szeptember 20-án álltam munkába az akkori Pest Megyei Igazgatóságon. Eltelt 8 év, 3 hónap és 11 nap, én pedig 3 költözés, 2 átszervezés és 1 kinevezés után ma vagyok utoljára az APEH osztályvezetője. Holnaptól új időszámítás kezdődik és egy harmadik átszervezésnek köszönhetően a NAV kötelékébe fogok tartozni. Munkám, osztályom, irodám nem változik, "csak" a nevünk.
Szentimentális alkat vagyok, de nem emiatt érzek némi nosztalgiát, hanem a sok barát és munkatárs, illetve a velük közösen átélt élmények miatt. Az emlékek pedig ugye, nem az átszervezésektől függnek, így nosztalgia sem friss élmény. Nagyjából 2,5 éves. Akkor költöztünk ki a Szívből.
Kedves mindenki!
Az óév végén szokás szerint hagyom a politikát, a sportot és komoly feladatot adok nektek:
Hallgassatok zenét! Legyen mondjuk sok-sok magyar blues. Indulásnak mindjárt megosztok veletek négy videót, hála a YouTube-nak!
1) Kivel is lehetne kezdeni a sort, mint Deák "Bill" Gyulával, azaz Bill kapitánnyal? Sok posztot írtam már róla, mert nem lehet betelni vele. A hangja ugyan megkopott kissé, de így is irigyelheti a fél világ, a szíve pedig mindig ott van a színpadon:
2) Azért nem nagyon szakadunk el a Királytól: A Hobo Blues Band is róla, meg Hobóról szól. Na meg régen Tibuszról. A legjobb albumukról választottam, és - bár ezt Hobónál felesleges külön hangsúlyozni - a szövegre is figyeljetek!
3) Jöjjön akkor hát Takáts Tamás! Ha jókedélyű blues számot szeretnétek, akkor - Steven Tyler-t idézve - Just Push Play!
4) 16 éve még nagy haja volt és "csak" szájharmnikázott. Ma már kopasz, néha gitározik, hegedül, néha népzenél a Csík zenekarral, de Ferenczy György még mindig nagyon blues.
És ami a lényeg: a zenét hangszerekkel játsszák. A számítógép nem hangszer! Jó szórakozást és boldog új évet kívánok Nektek!
Meghalt Geraldine Doyle, minden idők (egyik?) leghíresebb poszterlánya. Még a mi hűtőnkön is ott van mágnesilag.
Kislányom tegnap ablakon behajoló rénszarvasokról, kedves és félelmetes farkasokról, ajándékot hozó mikulásról tartott kiselőadást a vendégeinknek. Azon túl, hogy mindig meglep választékos szókincsével, gesztusai sem elhanyagolhatók. Szeret szerepelni...
Vettünk egy kurva jó sityakot és egy még jobb pólót Petyának. Az egyiket bagóért adták, úgyhogy belefért a másik is. Nézzétek csak:
Jöjjön hát egy videó is annak alátámasztásául, hogy a fiamnak miért nem New Kids On The Block vagy Boyzone feliratú cuccokat veszünk. A világ legtermékenyebb szerzőpárosának (a gyengébbek kedvéért: Jagger-Richards) egyik gyöngyszeme, a gyönyörűséges Heart of Stone:
Ti mondtátok